A kínaiaknál az Ég (Tien) felelt meg Istennek, A Tao így leginkább a mi misztikus Istenségünkkel feleltethető meg. A kínai világszemlélet a túlvilágban a túlélő ősöket érzékelte, akiknek sorsa az itteniek áldozataitól függ, de ha az itteniek részesítik őket az áldozatok éltető erejében, akkor védőszellemként tudnak működni. A császár viszont a túlvilágon nem a mi környezetünkbe kerül, hanem az Égistenébe, és őt szolgálja. A vallássá lett Taoizmus túlvilágában Lao-Ce és a szentek egy Kunlunnak nevezett magas hegyi paradicsomban, a védőszellemekké lett aszkéták a Boldogok szigetén, a rosszak a föld különböző régióiban élnek...

"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, úgy tetszik néki, egyszer már ott van, s eltűnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, hangosan nevet. Ha nem nevetne, méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami előre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A sima út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy..."

"Az egész világ szépnek ismeri azt, ami szép, de ez csak a csúnya; Az egész világ jónak ismeri el a jót, de azért az csak rossz. Így a Valami és a Semmi egymást szülik, a nehéz és a könnyű kiegészítik egymást, a hosszú és a rövid feltételezik egymást, a magas és az alacsony egymás felé hajolnak; A hang s a zörej harmóniába lép; Az előbb s az után egymást követi. Ezért a bölcs oly tettekre szorítja magát, mely nem jár cselekvéssel, s olyan tanítást gyakorol, mely nem használ szavakat. Az Örök Körből támadnak miriád lények. Az mégsem parancsol nekik; Életet ad nekik, mégsem akarja birtokolni őket; Jót tesz velük, mégsem kíván érte hálát;

Az univerzizmus az örök világtörvényről (tao), a két őserő, jin és jang összjátékáról, az öt elemről (változó állapotról) és az ég, föld, ember összhangjáról szóló tanításával, természettiszteletével, ős-kultuszával és szertartásrendjével, az egyén, a család és az állam életére egyaránt kiterjedő etikájával, amely végső fokon a taónak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását tükrözi, évezredeken át a kínai császárság irányadó világnézete volt.

Az univerzizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belső kölcsönhatásban állanak egymással, és mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. A makrokozmosz valamennyi jelenségének megvan a maga megfelelője az ember fizikai, szellemi és erkölcsi életében, ugyanakkor az, ami az emberi társadalomban biztosítja a rendet, irányító elvül szolgál a világ egész építménye számára is. A Szertartások feljegyzéseiben (Li ki) ez áll: "Az erkölcs ereje az, amelynek révén ég és föld együttműködik, amely a négy évszakot összhangba hozza..."