Az egyetemen indológiát és szanszkrtot tanult, a hindu filozófia és vallás kiemelkedően gazdag ismeretét azonban indiai mestereitől, A.Cs. Bhaktivédánta Szvámítól és B.R. Srídhar Szvámítól sajátította el. Életét ő is ezen ismeretek továbbítására szentelte. Családot nem alapított, mások segítése és tanítása jelentette az életet a számára. Már kezdettől azon dolgozott, hogy a hinduizmus filozófiáját, a vaisnavizmus eszméjét közel vigye a magyarsághoz.

A hinduizmus gyűjtőfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus irodalmon (India ősi szanszkrit nyelvű szentírásain) alapulnak. A vaisnavizmus, vagyis Visnu, illetve Krisna-hit a hinduizmus legősibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége az i.e. 3-5000 körül keletkezett hinduizmus gyökereire támaszkodik.

Filozófiai tudását és tiszta vallásosságát felismerve a Gaudiya Vaisnava Társaság a "Bhaktivedanta" névvel illette meg Srila Prabhupádát. 1950-ben, ötvennégy éves korában visszavonult a házasélettől, elfogadta a vánaprastha (visszavonult) rendet, hogy még több időt szentelhessen tanulmányainak és az írásnak. Vrndávana szent városába utazott, ahol nagyon szerény körülmények között, a középkori Rádhá-Dámodara templomban élt. Hosszú éveket töltött itt el tanulással és írással. 1959-ben elfogadta a sannyása (lemondott) rendet.

A nyugati világ művészei általában erős testű, szakállas, idős embernek képzelték el és festették meg Istent. India Védikus Írásai azonban közvetlen információkat adnak Isten megjelenéséről és személyéről, melyekről sehol máshol nem találhatunk leírást. Isten örökké fiatal, s olyan csodálatos lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a felszabadult lelkek szívét és elméjét is vonzzák. Ő a legkiválóbb művész és a legkiválóbb zenész. Csodálatosan beszél, kinyilvánítva határtalan intelligenciáját, humorát és lemondását. Ezenfelül egyedülálló transzcendentális kedvteléseket...

Már csecsemőkorában a Legfelsőbb dicsőítésére oktatta környezetét: sokszor sírt, s mindaddig nem hagyta abba, amíg a körülötte lévők nem kezdték mondani vagy énekelni Isten szent neveit (Krisna, Ráma, Hari stb.). Amikor már felcseperedett valamelyest, kedvenc időtöltése a Hari bol! Hari bol! ("Mondd: Hari! Mondd: Hari!") szöveg énekléséből és táncból állt. Mindez annak a belső isteni gyönyörnek a spontán megnyilvánulása volt, amely teljesen elárasztotta szívét, s irányította minden mozdulatát. Égnek emelt karral, felfelé fordult szemmel, egyfajta szent őrülettel táncolt, minek láttán a nézők is táncra perdültek – akár akaratukon kívül is.