"Egy nap, amikor kedvező jelek mutatkoztak, Karmapa magához hívatott és szerencsét hozó ajándékokat adott. Azt mondta, hogy most, mint az első nyugatiak, megkapjuk áldását cetrumok elindítására. A munkánk Skandináviától kezdve egész Európára és végül mindenhová ki fog terjedni. Megígérte, hogy mindenben segítségünkre lesz, továbbá kijelentette, az áldása és átadása állandóan elkísér. Félig sokkos állapotban, de kirobbanó energiától ittasan, mely a mai napig folyvást velünk van és növekszik, küldött minket Európába - és így terelt minket arra az útra, ami az életfeladatunkká vált." Visszatérés után rögtön elkezdődik a munka...

Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés időbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az előzőkre támaszkodik, és a következőket célozza. A különbségtevésből születő, vagyis a létet az idő és a történések folyamatából kiemelő Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentől független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden "eddigi" és "ezután lehetséges" pillanat tükröződik, és elnyeri végső értelmét.

Miért éppen az iszlám és követői szerepeltek példánkban. A válasz erre az, hogy gyakran és jobban tapasztaljuk a nyugatiak hiányos vagy téves ismereteit az iszlámról. Másrészt szilárd meggyőződésünk, hogy nincs olyan eszme vagy vallás, amelynek a képe annyi hamisításon és torzításon ment volna keresztül, mint az iszlám és követőinek (muszlimok) a képe.

A hit nem jelenti azt, hogy vakon átugrunk a szakadékon, vagy beléje vetjük magunkat. Az értelem parancsa és a hit megállapításai között majdnem mérhető kapcsolat áll fenn. Ahol megáll az ész, mert nem tud tovább haladni, ott felbukkan a hit, hogy segítsen az embernek átlátni önmagát, a világot és Teremtőjét. A hit nem a gyengék, a hiányos eszűek vagy a gyenge erkölcsűek menedéke. A hit, úgy vélem, az ember képességeinek kiterjesztése a láthatóról...

"Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek újbort régi tömlőbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőbe, nehogy megrontsa azt."

Az univerzizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belső kölcsönhatásban állanak egymással, és mindenre kiterjedő törvény szabályozza őket. A makrokozmosz valamennyi jelenségének megvan a maga megfelelője az ember fizikai, szellemi és erkölcsi életében, ugyanakkor az, ami az emberi társadalomban biztosítja a rendet, irányító elvül szolgál a világ egész építménye számára is. A Szertartások feljegyzéseiben (Li ki) ez áll: "Az erkölcs ereje az, amelynek révén ég és föld együttműködik, amely a négy évszakot összhangba hozza..."