A Szentek eljöttek ebbe a világba, de az emberek nagyon tiszteletlenül bántak velük. Keresztre feszítették, elevenen megégették vagy megnyúzták őket. Az emberek siránkoznak: "Ó Istenem, küldj egy embert, aki megment bennünket!" Isten azt válaszolja: "Nos, sok embert elküldtem már, hogy megmentsen benneteket, de hogy bántatok velük? Azért jöttek, hogy helyesen lássátok, ami körülöttetek van, hogy lássátok, az egész teremtés Isten megnyilvánulása. Hogy tudjátok, a gyermekeim vagytok mindannyian a teljes tudatosság óceánjának cseppjei, hogy én vagyok a benneteket uraló Erő..."

"Az én birodalmam nem szavakból, hanem erőből áll" – jelentik ki a Bibliában. Ennek az erőnek a háza a szív. Ez a titok: akiknek szívében működő rózsa rejlik, azok rendkívül különleges "szervet" birtokolnak, amely az övék ugyan, de nem ehhez a világhoz tartozik. E szervvel elvileg felfoghatják a Gnózis, az igaz ismeret világosságát. És hála a Szellemi Iskolának, ez a megszabadító világosság nagyon közel van hozzánk. Számtalanszor, minden szívveréssel megszületik bennünk! Nekünk ajándékozza magát. Behatol a csoportba, és mindegyikünknek egészen a szívéig tör...

A következő tizenöt évben kétszer-háromszor körbeutazta a Földet. Világvárosokban és istenhátamögötti helyeken élt, látott és tanult, keresett és tovább keresett, tökéletesítette képességeit. Járt Egyiptomban, ahol mágiát tanult egy idős kopttól, bejárta Európát, Kanadában a vörös indiánok kultúrájával, Illionisban a mormonok tanaival ismerkedett, New Orleans-ban a voodoo szertartásokat tanulmányozta, míg Peruban az ősi civilizációkat, majd Indiában töltött éveket.

Többek közt, a Chitravathi folyó közelében található egyik tamarind fáról (ma Kalpa Vriksha néven ismert) egymás után szedte, a hívők által kívánt gyümölcsöket. Mindenütt megnyilatkozó erejével segítette híveit. Gyógyíthatatlan betegségektől szabadította meg őket, és Kegyének jeléül tárgyakat teremtett számukra. Hasonló csodák máig is jellemzőek...

Mert minden ember a maga – nevezzük így – köznapi embere mellett bensőjében még egy magasabb embert is hordoz. Ez a magasabb ember mindaddig rejtve marad, amíg fel nem ébresztik. És ezt a magasabb embert mindenki csak maga képes önmagában felkelteni. De amíg ezt a magasabb embert fel nem keltik, addig a minden emberben szendergő magasabb képességek is, amik az érzékfeletti megismerésekhez visznek, rejtve maradnak. Amíg valaki a belső nyugalom gyümölcsét nem érzi, azt kell, hogy mondja önmagának, hogy az említett szabály komoly, szigorú követését folytatnia kell. Mindenki számára, aki így jár el, eljő a nap, amikor körülötte szellemi világosság lobban fel...