Az ösvény követése az igazi önmagunk (Self) hegységén egy hullámvasúttal történő intenzív fel- és leszáguldásra emlékeztet, melynek végén több vár ránk, mint amiről valaha is álmodtunk. Ha úgy gondoljuk, hogy próféták és szentek csak a múltban éltek, és az Istennel való közvetlen beszélgetés lehetősége befejeződött, amikor a Biblia utolsó lapjait leírták, tévedünk. Isten ugyanannyira szeret minket, mint a kétezer vagy ötezer évvel ezelőtt született embereket, és folyamatosan küldi hozzánk szeretett fiait, hogy amire lelkünk vágyva vágyik, azt elmondják nekünk. Az életút, mely ezeken az oldalakon körvonalazódott, élő bizonyság erre.

Néhány ezoterikus azt a véleményt hangoztatta, hogy az ember már elért hanyatlása mélypontjára, s már felfelé fog menni. Mi pedig azt mondjuk: van még mélyebbre süllyedés más földrétegekbe. Hogy lehet-e felfelé vezető ösvényről beszélni, hogy van-e kiemelkedés ebből a sötétségből, az a személyes elhatározástól függ! A megkövesítő, elfajzást okozó eledelt például, melynek egész lényünk számára olyan életbevágó jelentősége van, nem veszik el tőlünk - magunknak kell személyes elhatározással lemondani róla. Ehhez az elhatározáshoz viszont megfelelő érettségre van szükség. Erre senkit sem lehet rábeszélni...

A gyakorlati teozófia nem egyetlen tudomány, hanem átfogja az élet összes tudományát, az erkölcsit és a fizikait is. Röviden, egyfajta általános tanítónak fogható fel, aki az egész világra kiterjedő tudást és tapasztalatot ad át és olyan műveltséget nyújt, amely nemcsak segíti és eligazítja tanítványait, hogy sikeres vizsgázzanak a földi élet bármely tudományos vagy erkölcsi szolgálatából, hanem elő is készíti őket a jövendő életekre, feltéve, ha majd ezek a tanítványok önmagukon belül tanulmányozzák az univerzumot és annak misztériumait...

Az ember háromféle gunával, vagyis alapvető tulajdonsággal bír: Sathwa (tisztaság, nyugalom), Rajo (harag, kapzsiság, lázas tevékenység) és Thamo (tunyaság, tompaság). Vannak, akik csakis szathvikus ételeket fogyasztanak, mások csak rajaszikust, míg ismét mások csak thamaszikust...

Mert minden ember a maga – nevezzük így – köznapi embere mellett bensőjében még egy magasabb embert is hordoz. Ez a magasabb ember mindaddig rejtve marad, amíg fel nem ébresztik. És ezt a magasabb embert mindenki csak maga képes önmagában felkelteni. De amíg ezt a magasabb embert fel nem keltik, addig a minden emberben szendergő magasabb képességek is, amik az érzékfeletti megismerésekhez visznek, rejtve maradnak. Amíg valaki a belső nyugalom gyümölcsét nem érzi, azt kell, hogy mondja önmagának, hogy az említett szabály komoly, szigorú követését folytatnia kell. Mindenki számára, aki így jár el, eljő a nap, amikor körülötte szellemi világosság lobban fel...