Egyszóval: tisztázzuk, milyennek „látjuk” a világot, hogyan értelmezzük és értjük a világot annak alapján, amit hoztunk magunkkal. Miután megvizsgáltuk ezt, és tömören, akár néhány szóban leírtuk a vizsgálódásunk eredményét, azaz alapvető érzelmi, gondolati, és szokásbeli jellemzőinket, gondoljuk végig, hogy mindent úgy látunk-e, annak megfelelően, amit kaptunk gyermekkorunkban, amit hoztunk magunkkal. Esetleg időközben változtattunk dolgokon, kialakítottuk-e a saját modellünket, vonatkoztatási rendszerünket, vagyis paradigmáinkat?

Sok esetben azért nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, mert a bennünk lévő ösztönén, én és felettes én (Freud), leegyszerűsítve bíró, nem jó döntéseket hoz, mert tanácsadói nem autentikusak. Azaz olyan emberek értékrendje él bennünk (szüleink, szomszédunk stb.), akik máshogy látják a világot...

Talán a legnagyobb tévedés az életben az, ha másokat szeretnénk rávenni arra, hogy ők is ugyanúgy gondolkodjanak, mint mi. Tanításból, okításból, fegyelmezési célból, uralkodási vágyból, esetleg segítségnyújtási vágy által vezérelve szeretnék a másikat gyengéden vagy erőszakosan, szavakkal vagy tettekkel arra terelni, hogy tegye azt, vagy gondolkodjon úgy, hogy mi. Mert az a helyes. De mivel mindenki egy egyén, ezért mindenki számára más a helyes. Ez az, ami hihetetlennek tűnik mindenki számára, és ezért próbálnak az emberek mást „megtéríteni” a saját nézőpontjaiknak. Ennyire nehéz lenne mások fejével gondolkozni?

Az "egész-ség" kifejezésünk például egyáltalán nem a betegségnek az ellentétét jelenti, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem a test-lélek-szellem hármas egységének a harmonikus együttlétét és összműködését. Az egészség az EGÉSZ teremtés személyes átélési képességét hivatott kifejezni. Őseink tudták, hogy a test-lélek-szellem...

Ha szellemi érettségről van szó, Hamvas Bélának az érett szónak az értelmezése jut eszembe. Gyümölcsóra című esszéjében kifejti, hogy az érett szavunk és az érintett szó közös gyökből ered, és érettnek lenni azt jelenti, hogy az isteni szellem (fény és szeretet) által érintetté, és a szellemi információ irányába nyitottá válni.

Mielőtt a férfi-féltékenység spirituális magyarázatába belekezdenék, szükségesnek találom előre bocsátani, hogy nyitott szemmel járok a világban, és jól látom hogy az az ideális állapot, az az ideális családmodell, amit alapul véve igyekszem a féltékenység spirituális mozgató rugóit, ok-okozati összefüggését felgöngyölíteni...

Ezért, e harcos szemléletű misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és főképpen, spirituális szempontból nagyon is indokolt emberi tulajdonságnak: lelki képességnek találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember esetében, ennek a félelemnek addig, amíg az egészséges és indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítődés...

Közismert pszichológusok, un. mentálhigiénés szakemberek véleménye szerint - még ha nem is tudunk róla - minden párválasztásunkban szerepet játszanak gyerekkori élményeink, szüleink, nagyszüleink jelleme és gondolkodásmódja, családunk jelene és múltja. Az egyik embert vonzónak, a másikat valamiért taszítónak találjuk és sok esetben magunk sem tudjuk, miért.

Néhány pszichológus, természetgyógyász, kivételével senki nem vizsgálta meg ezt az élettani folyamatot úgy, mint szellemi szinten lejátszódó, a nő belső vágyéletével, képzeletvilágával, szerelmi-szexuális képzeteivel, szorongásaival, az anyasággal, gyermekáldással kapcsolatos tisztulási folyamatot. A "menstruáció" latin eredetű kifejezés és oldást, tisztítást illetve oldódást, tisztulást jelent...