Úgy tűnik tehát, nincs menekvés, abba kell hagynunk a ragaszkodást. A világ – és benne mi is – oly mértékben változik, hogy egyszerűen a saját dolgunkat nehezítjük meg, ha nem mozgunk az áramlással, nem engedjük el, ami menni akar, és nem teremtjük meg a teret saját megújulásunknak. Néhány napja azonban egy még furcsább folyamatra figyeltem fel. Az elmúlt két hétben ugyanis "nem történt semmi".  Béke van.  Béke van bennem és körülöttem...

Többre és többre vágyunk és így, egyre fájdalmasabbnak éljük meg a hiányainkat. A modern világ azt tanítja, hogy a külső dolgok által javíthatunk életünk minőségén. Ezért ha valami nem szolgálja az igényünket lecseréljük egy másikra. A kínálat végtelen, az igény, ami a hiányok nyomában termelődik óriási, főként, ha még generálják is... és ebből persze nincs hiány!

Először is vizsgáljuk meg, miként válsz depresszióssá, illetve miként válhat bármelyikünk azzá. A depressziót általában egy sajátos minta váltja ki: ha ez a kör egyszer beindul, már nagyon könnyen belezuhanhatunk. Például: egy rémes munkanap végén kimerültnek érzed magad, hazaérve hideg és barátságtalan lakás fogad – ez már a depresszió kezdete.

Ha tettünk, reagálásaink utólag akár a lelkiismeretünk, akár mások rosszalló véleménye révén elítélendőnek látszik, akkor érdemes a következmények felismerésének segítségével fejlődnünk, és a legközelebbi hasonló helyzetben esélyt adnunk magunknak a szeretet-telibb reakcióra! Bűntudattal, szorongásokkal, önsanyargatással elfojtjuk magunkban az ítélkezés-mentes szeretet-teliség kifejlődésének a lehetőségét!

Arra jutottam, hogy nem az a lényeg, MIT élünk meg, hanem hogy HOGYAN… Ebben dönthetünk akkor is, amikor a Sors úgy néz ki, „megkötötte a kezünket-lábunkat”. Érdekes, hogy ezzel a hozzáállással nem csak a saját létem könnyebbült meg, de családomnak, barátaimnak és ismerőseimnek is több reményt, optimizmust tudok adni.

A magyar ember szétszórtságában, lelki vívódásaiban kapaszkodókat keres, melyeket külső dolgokban vél megtalálni, de ezzel együtt is csak ideig óráig tud megnyugodni! Függőségei felesleges szenvedéseinek az okozói. Az igények és az éhség nagy... Ezzel szemben többek számára is megjelent az igény egy gyengéd, szeretetteljes és nagyon finom minőség megélésére. Ugyan nem könnyű a helyzetünk, hiszen látható, hogy az eltávolító, elhúzó erők is próbát tesznek...

Aki fél a hibák elkövetésétől: akár ha majd rosszul tesz valamit, vagy téved és ezért csúnya büntetésben részesül – csak leblokkolja a spontán válaszait az élet hozta eseményekre, feladja  céljait, esetleg belső meggyőződését – így gyakrabban keltenek benne mások lelkiismeret-furdalást, zsarolhatóvá válik, félelemmel telítődik az élete.

Legnagyobb örömeink és fájdalmaink a szerelem és a párkapcsolatok világában jelennek meg. Minden alkalommal, amikor gyorsabban ver a szívünk és könnybe lábad a szemünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon személyeset élünk meg. Érzelmeinket egyedülállónak tapasztaljuk, de ha közelebbről megnézzük őket, sokkal mélyebbek a gyökereik.

Az élet úgy szép, ahogy van. Általam is tapasztal Isten, hisz rajtam, mint eszközön    keresztül is megnyilvánul. Mindegy, mi történik velem és körülöttem, boldog vagyok, teszem a dolgom a Többiekért és Istenért, hisz ez okoz igazán örömöt. Átadom magam Istennek és az Ő irányításának – ez az egyedüli vágyam, hiszen: Ő mindennek az alapja, oka és mozgatója...