A gyakorlati tudományt ismertet, amely kiállta az idő próbáját, simán kapcsolódik a legmodernebb gyógyító eljárásokhoz, megtalálja helyét a forradalmi gyorsasággal fejlődő modern orvostudományban, nem igyekszik annak és bármilyen más gyógyítási rendszernek érdemét csökkenteni, és nem próbálkozik önmaga túlértékelésével. A tökéletes egészség első titka, hogy saját választásunk eredménye legyen. Csak annyira lehetek egészséges, amennyire azt lehetségesnek tartom.

A tökéletes egészség olyan gondolkodást feltételez, amely a betegséget eleve elfogadhatatlannak tartja. Ahhoz, hogy ezt a döntést meghozzuk magunkban, és minden megnyilvánulásunkban megvalósítsuk, nagy segítséget ad az ájurvéda védikus bölcseleti rendszere.

Az ájurvéda szerint a magasabb szintű egészségi állapot felé az első lépés a prakriti (testtípus) meghatározása, ugyanis a prakriti mondja meg, hogyan kell a természet szerint élnünk. Testünk tudja, mi a jó és mi a rossz, és ha engedelmeskedünk a velünk született hajlamoknak, ki fog derülni, hogy minimális erőfeszítéssel megteremthetjük magunkban az egyensúlyt. Ha a testtípusnak megfelelő étrendet, gyakorlatokat, napi és idényjellegű tennivalókat követjük, egyensúlyzavaraink megszűnnek és újabbak sem keletkeznek egykönnyen.

A prakriti magában foglalja mind az elmét (a pszichét is), mind pedig a fizikai testet. A prakriti megértéséhez az elme és a test közötti találkozási pontokat kell vizsgálnunk. Ez az a hely, ahol a gondolat anyaggá alakul; ezt három működési elv uralja, amelyet dósáknak nevezünk. A dósák egyedülállók és rendkívül fontosak, mert ezek teszik lehetővé az elme és a test párbeszédét. A három dósa neve váta, pitta és kapha. A három alapvető működése:

- váta dósa uralja a mozgást,
- pitta dósa uralja az anyagcserét,
- kapha dósa uralja a szerkezetet.

Testünk minden sejtjének mindhárom elvet tartalmaznia kell. Az életben maradáshoz szükségünk van vátára, azaz mozgásra, amely lehetővé teszi a légzést, az étel továbbítását az emésztőrendszerben és az idegi impulzusok küldését az agyból a szervekhez, illetve vissza az agyhoz. Szükségünk van az anyagcserére, azaz a pittára, amely feldolgozza a táplálékot, a levegőt és a vizet. Létfontosságú szerkezet a kapha, amely összetartja a sejteket és izmokat, zsírt, csontot és inat képez. Miután meghatároztuk testtípusunkat, tanuljuk meg értelmezni is azt. A testtípus a keretforma, amelybe bele vagyunk helyezve, ám a sorsunkat nem tartalmazza. A testtípus ismerete egy jóval eszményibb egészségi állapot létrehozására tesz képessé. Sunil V. Josi briliánsan megírt könyve sikeresen segíthet ebben mindnyájunkat.

Ha egy ájurvédikus orvos ránk néz, mindenütt felfedezi a három dósa jegyeit, de nem látja magukat a dósákat, mert azok láthatatlanok. Anélkül vezérlik testünkben a fizikai folyamatokat, hogy maguk teljesen fizikai természetűek lennének. Viszont elég körülhatárolhatóak ahhoz, hogy elmozdítsuk, növeljük vagy csökkentsük őket; megrekedhetnek a szövetekben és áthelyeződhetnek a test más részeire, ahová nem valók, vagyis a fizikai létezés határán mozognak. A test és a lélek közötti résben rejtőzve semmi olyasmire nem hasonlítanak, ami nyugati tudományos fogalmainknak megfelelne. A májunk, a vesénk, a szívverésünk, az inzulinszintünk azok a mintázatok, amelyeket a három dósa változó játéka formál. Megszüntetni a betegséget annyit tesz, mint újra helyrehozni a dósák egymáshoz viszonyított, örökké változó kapcsolatát és megteremteni a prakritit, a velünk született testtípusunkat.

A nyugati gondolkodás szerint a természet az elvontság két szintjén: az anyag és az energia szintjén létezik.

Az ájurvédában az elvontságnak ugyancsak két szintje van: az egyik a három dósa, a másik az elvek egy csoportja, amelyet öt elemnek neveznek. A védikus bölcselet szerint az öt elem mindegyike az intelligenciaformák egy-egy kódja, amely az emberi elmét alkotja, és amelyen keresztül az ember a világot felfogja.

Az öt elem: Tér Levegő Tűz Víz Föld
Váta Pitta Kapha

A szavak elrendezéséből látszik a váta egyensúlyzavara és a hideg, szeles idő közötti kapcsolat, mivel a váta a "levegős" dósa, és a tudatosan sok levegő szél formájában túlságosan sok vátát eredményez.

A váta ember jellemző panasza a gázképződés a belekben, ami azt mutatja, hogy a váta és a levegő más módon is kapcsolódik. A levegő szubtilis, átható és könnyű, akár a váta.

A pitta ember általában meleget érez, ami a tüzet jelzi, és hajlamos lehet az izzadásra, amely a "vizességre" utal, ez pedig ugyancsak a pitta. A tűz agresszív, energikus és mozgékony, akár csak a pitta.

A kapha ember jellemző módon a "földön jár", és hajlamos az infarktusra, az eldugult melléküregekre és egyéb nyálkahártya problémákra, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a túlságosan sok vízhez. A víz és a föld együtt tunya, nyúlós és félig szilárd, félig folyós, akárcsak a kapha dósa.

Az ájurvéda bizonyos tartós minőségeket ír le, amelyek az egész természetben megnyilvánulnak, az egész univerzumot áthatják, s ez a 20 guna. A 20 guna végső jelentősége az, hogy a test határain túlra terjeszti ki az emberi természetet. Az ember mint sejtek halmaza a bőre határánál véget ér; a gunák halmazaként azonban beleolvad az egész természetbe. A természet naponta teszi fel a kérdést: "Egyensúlyban vagy-e a környezeteddel?" A természet mondja ki a végső ítéletet egészség vagy betegség dolgában aszerint, hogy miként vagyunk képesek egyensúlyban maradni a világgal, a gunák szakadatlan játékával. Az egyensúly: rugalmasság a változásokkal szemben. A tökéletes egyensúly: tökéletes rugalmasság a szakadatlan változások közepette.

Megfigyelhetjük, hogy a pittában és a kaphában közös az olajosság, a pittában és a vátában közös a könnyűség, a vátában és a kaphában közös a hideg. A 20 fizikai guna ismeretében és használatában tudjuk az ájurvédikus gyógyítást művészi szinten végezni.

A testtípustól függő dósa-eltérések guna szintű elemzése:

Váta levegó, éter Pitta tűz, víz Kapha föid, víz
száraz - olajos - nehéz
könnyű - átható - lassú
hideg - meleg - hideg
durva - könnyű - olajos
finom - mozgó - síkos
mozgó - folyékony - sűrű
tiszta - savanykás szagú - finom
szétterjedő - statikus

Célirányossá és nagyon finommá, ugyanakkor nagyon hatékonnyá teszi a gyógyító beavatkozásokat. A gunák állandóak a természetben, akár általában a világról, akár specifikusan az emberi testről van szó.

Az ájurvéda szerint mi magunk olyan ökológiai rendszer vagyunk, amely tökéletesen illeszkedik a körülöttünk levőhöz - mi is olyan ellentétek között mozgunk, amelyek a könnyű vagy a nehéz, a hideg vagy a meleg, az állandóság vagy a változékonyság, a simaság vagy az érdesség érzetét keltik bennünk. Ha megfigyeljük a gunák viszonyát egy-egy dósához, megtapasztalhatjuk dinamikus egyensúlyukat, és átélhetjük, ahogy a természet gazdagítja személyiségünket és finomítja érzékeinket.

 

Forrás: Dr. Daubner Béla előszava Sunil V. Joshi Ájurvéda és Pancsakarma c. könyvéhez, Édesvíz, 1999