Japánban is a Mahajána buddhizmus érkezett meg kínai közvetítéssel. Népszerű és elterjedt Japánban a sin-buddhizmus, ami szerint az ún. "nem-butsu" (Hamu Amida butsu: Tisztelet Amida buddhának) mantra állandó ismétlése révén lehet részesülni Amida Buddha kegyelmében, aki a halál után befogadja hívét Nyugati Paradicsomába, s e mennyei állapotból emeli majd át a nirvánába.

Nehezebb út és kevesebb követőt számlál a zen- (Kínában: csan-) buddhizmus, amelyben a kegyelmi mozzanat csak annyi, hogy az ülő meditáció szorgalmas, szakszerű végzésekor a gyakorló már akkor egy kis "szatori" (megvilágosodás) élményben részesül, amikor egész lénye még nem tisztult meg, még nem emelkedett a megvilágosodás szintjére.

Íme egy ilyen "szatori" élmény leírása:

"Ó! Beléptem. Elvesztettem fizikai testem határát. A bőrömben maradtam, de úgy éreztem, hogy a világegyetem közepén állok. Embereket láttam közeledni, de mind ugyanolyan volt. Mindegyik én voltam. Soha azelőtt nem ismertem ezt a világot. Egykor azt hittem, hogy teremtett lény vagyok, de most meg kell változtatnom a véleményemet: senki sem teremtett.
A világegyetem voltam. Különvált egyének nem léteztek."

Ennek az "előleg"-nek a segítségével a tanítvány könnyebben tudja további szellemi útját megjárni, s később majd szolgálatával törleszti az előleget. A zen mester (roshi), tanító és utasításokat ad, de nem guru olyan értelemben, hogy kegyelmében tudná részesíteni a tanítványt s így képes lenne útját megkönnyíteni. A helyes önidentifikáció elnyerésére gazdag hagyomány, koanok (fejtörők) ezrei terelik a keresőt. Síró, kacagó nagy élménnyel és nagy felszabadulással jár, amikor a gyakorló végre élményszinten megtalálja pl., a következő koanra adandó helyes választ:

"Mutasd meg nekem a te eredeti arcodat, mielőtt a szüleid megszülettek volna!"

A buddhizmus a megvilágosodás doktrínáját szívesen ábrázolja szemléletes képekben is. E képi ábrázolás kimagasló példáját szolgáltatja a Zen-buddhizmus Az ökörpásztor Zen-történetének 10 képében. Itt az ökör az elsötétült tudatalatti, a pásztor az emberi tudat. Az első 6 képben a pásztor keresi, megfogja, szelídíti - feketeségeitől fokozatosan szabaduló - ökrét, hogy végül hátán hazatérve megnyugodhasson. A 7-10. kép azonban a magasabb tudatállapotokat ábrázolja. Azok kísérőszövegeiből érdemes idéznünk.

7.
"Feledve az ökör. Az ökör megtért, az istálló mégis üresnek tűnik. A pásztor nyugodtan nézi, ami elé tárul. Benne kel és nyugszik a Nap. Könnyedén hordja vállán a világmindenséget!

8.
Se ökör, se pásztor. Üres és csodálatos minden!!! Üres és csodálatos minden!!!

9.
Az őseredetnél. A pásztor szalmaszandáljánál végződik az út, a megjárt. A folyó folyik, mivel folyó. A virág virágzik, mivel virág. A nagy nagy és a kicsi kicsi.

10.
Betérés a piactérre üres kézzel. Mezítláb tér be a piacra. Nem számít, ha arcára por tapad. Áldással van teli. A hunok és a kínaiak szavát egyaránt érti. Akire néz, megvilágosodik. Találkozott már Önmagával. Várja a palota!"

A 7. képet szokták úgy ábrázolni, hogy a pásztor vállán nincs fej, helyette ott a Világ, vagyis tudatának tartalmai. Már nem a testtel, hanem a tudattal azonosult állapot ez. Előzőleg a tudatalatti átlátszóvá, transzcendenssé, tudatfölöttivé lett. A szöveg szerint: "az ökör nem látszik", más változatokban: "belegyalogol az óceánba, és ott eltűnik". A tudatalatti ilyen átalakulása az előfeltétele a tudót intenzifikálódásának, a felébredésnek.

A 8. kép egy üres kör. Ez már a tudattartalmak elejtése, az Abszolútummal való egység megtapasztalása. A végcél. A csodálatos "Üresség!" Egyes képsorok itt be is fejeződnek. Az igazi mahayana szemlélet azonban továbbviszi a képsort a követ-kezőképpen:

A 9. kép egy szép tájék. Az eredetből nézve a Világ olyannak látszik, amilyen valójában. S ez nem rossz, hanem virágjait kibontó világ.

A 10. kép pedig a felszabadult visszatérését mutatja be az emberi társadalomba, a többiek üdvéért. Mert - s ez a végső üzenet: aki találkozott már Önmagával, az áldással van teli, s megvilágosodását terjeszti.

A megvilágosodási folyamat energiát von el a hétköznapi élettől. Ezért vonult sok Zen tanítvány egy időre kolostorba. De a sikeres átalakulás visszavezet a hétköznapi életbe, amelyet ezután a megvilágosodott teljes mélységében reálisan fog megítélni. A jól ismert Zen mondás szerint:

"A Zen előtt a hegyek hegyek voltak, s a fák fák.
A Zen alatt a hegyek a szellemek trónusai voltak, s a fák a bölcsesség hangjai.
A Zen után a hegyek hegyek voltak, s a fák fák."

 

Forrás: Szász Ilma, Az élő fény árnyéka, Kőröspatak, 1997