A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL

1. A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
tapah-svadhyaya-isvara-pranidhanani kriya-yoga
2. Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése.
samadhi-bhavana-artha klesa-tanu-karana-arthas ca

Magyarázat: A második negyedrész a révület megvalósításához szükséges feltételeket ismerteti. A cselekvés síkján az Igázásnak három összetevője van: Az első az aszkézis, a kiégetés, vagyis a megszabadulás a korábbi tettek káros következményeitől. Ez teszi lehetővé a következő lépést, a Tanban való elmélyülést, s ezáltal a túllépést önmagunkon. A harmadik elem a továbblépés irányát szabja meg. Az Ember, az Úr iránti odaadás fényében elhalványul az érdekekből történő cselekvés, kialszik a szenvedély, és véget ér a szenvedés.

A SZENVEKRŐL

3. A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás.
avidya-asmita-raga-dvesa-abhinivesa klesah
4. A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek.
avidya ksetram uttaresam prasupta-tanu-vicchina-udaranam
5. A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent.
anitya-asuci-duhkha-anatmasu-nitya-suci-sukha-atma-khyatir avidya
6. Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét.
drg-darsana-saktyor eka atmata iva asmita
7. Örömre hajlás a vágy.
sukha-anusayi ragah
8. Szenvedésre hajlás a viszolygás.
duhkha-anusayi dvesah
9. Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad.
svarasa-vahi viduso' pi tatha rudho' bhinivesa

Magyarázat: A szenvek a cselekvések mögötti ösztönzések, alapvető fajtái, belőlük sarjad a hibás szemlélet módja a dolgok önszempontú minősítése. A szenvek annak megfelelően szunnyadók vagy megnyilvánultak, hogy milyen mértékben váltak konkrét cselekvésformákká: gondolatokká, érzelmi motivációkká, kimondott szavakká vagy tettekké. Gyökerük a tudatlanság, a változó, mulandó világnak szilárd, maradandó létezőként való átélése. Ez az átélés eredményezi a tudattól független valóság, az objektivitás képzetét. Így a szemlélő alany az időbevetett, és ezen belül is pillanatnyi személyiséggel azonosítja magát, vagyis összekeveri a Látó és a látás képességét. Ennek során megkülönbözteti a számára "kedves" és "nem kedves" tapasztalásokat, és ragaszkodni kezd mindahhoz, amit a magáénak vél. Az átlagos cselekvéseknek és vélekedéseknek így többnyire az elvakultság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet és félelem keveredése a mozgatórugója.

10. A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el.
te pratiprasava-heya suksmah
11. Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel.
dhyana-heyas tad-vrttayah

Magyarázat: A rejtett szenvek nem tudatosak, közvetettek, csak jelekből lehet következtetni rájuk, vélekedéseink, "ideológiáink" és tetteink elemzése, mozgatórugóinak megismerése révén. Eme rejtett énség feltárásában az éberség gyakorlása és a szenvekkel ellentétes, önzetlen cselekvés segít. Ez hozza napvilágra a cselekvésekben esetleg meg sem fogalmazódó szenves indíttatásokat. A gondolatok és szándékok formájában testetöltött, rezdüléssé vált szenveket sem lehet közvetlen módon kiirtani vagy elfojtani. Ez csak ahhoz vezetne, hogy a szenv elfojtottá, gátolttá válik, vagyis rejtett állapotba húzódik vissza. A helyes módszer ekkor a rezdülések elemzése, az igazi mozgatórugók feltárására irányuló elmélyedés. A szenvek feltárására és kioltására a II. 33-39. és 40-45. szútrákban található szellemi alapelvek szolgálnak.

A HAJLAMOS CSELEKVÉSRŐL

12. A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben.
klesa-mulah karma-asayo drsta-adrsta-janma-vedaniyah
13. Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény.
sati mule tad-vipako jaty-ayur-bhogah

Magyarázat: A szenvek következménye hajlamos, vagyis egyéni érdekből történő cselekvés. Ennek következménye önös tapasztalás és élményszerzés lesz, aminek emléke még jobban megerősíti, "bevési" a szenves ösztönzéseket. "Megszületni" annyi, mint valamilyen tapasztalóként megjelenni a tapasztalásban. Ennek megjelenítő ereje pedig nem más, mint az előző "születések", tapasztalások emlékét őrző ösztönzések. Ezeket a hajlamokat úgy a jelenlegi, mint a majdani testetöltésekkel kapcsolatban fel kell tárni, mert csak ez vezethet végső megszabaduláshoz. Ha létezik a szenv, úgy törvényszerű a cselekvésben való testetöltés, a tapasztalásról tapasztalásra vándorlás. Ez a folyamat az elmében "jó", "rossz" és "semleges" élményeket vált ki, ezek az emlékek, belső minták hajtanak az újabb "születések" felé.

14. E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint.
te hlada-paritapa-phala punya-apunya-hetutvat
15. A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt.
parinam-tapa-samskara-duhkhair guna-vrrti-virodhac ca duhkham eva sarvam vivekinah

Magyarázat: A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A "jó" és "rossz" szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak. A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a "jó" és "rossz" közötti különbségtevésből születik.

16. A jövendő szenvedés kerülhető el.
heyam duhkham anagatam
17. A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét.
drastr-drsyayoh samyoga heya-hetuh

Magyarázat: A szenvedést a tárgyi világban nem lehet kikerülni. A menekvés egyetlen útja az, ha a szemlélő megszabadul a tárgy uralmától. Amennyiben az Ember nem függ önnön világától, vagyis azoktól az eseményektől, amelyek körülveszik, úgy fel sem merül az élmények minősítése. A tárgyi világhoz a szenvek kötöznek. A szenvek megszüntetése így a szenvedés megszűnését is jelenti.

A LÁTVÁNYRÓL

18. A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás.
prakasa-kriya-sthiti-silam bhuta-indriya-atmakam bhoga-aparvargartham drsyam
19. Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai.
visesa-avisesa-linga-matra-alingani guna-parvani

Magyarázat: A látvány a tapasztalás világa, a láthatóvá vált Természet. Ennek három alaptulajdonsága az, hogy önmaga értelmét feltárja a tudat előtt (Világos), hogy állandó mozgásban van (Ragaszkodó), s hogy ugyanakkor állandónak, objektívnak mutatkozik (Homályos). A látvány lényege szerint mindig kettős természetű, tapasztalt tárgyból (lételem) és tapasztaló képességből tevődik össze. A látás ugyancsak kettős célt szolgál. Alacsonyabb megismerési szinten azt segíti elő, hogy a megismerő tudat élményekhez, tapasztalásokhoz jusson, magasabb szinten pedig azt, hogy a tapasztaló a látványon keresztül önmagára ismerjen. A látvány megkülönböztetett síkja a külső világot, vagyis a lételemeket jelenti, a meg nem különböztetett képességeket, a belső tudattényezőket, az észt és az énképzetet. Ha mindezek a még tudatosítható tényezők jelen vannak, ez a jel az Eszmélet meglétére utal. A jeltelen a Természet megnyilvánulatlan állapotát jelenti, amiből mindezek kibomlanak.

20. Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható.
drastr drsi-matraha suddho'pi pratyaya-anupasyah
21. Az ő célja a látvány lényege.
tad-artha eva drsyaya-atma
22. Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek.
krtaa-artham prati nastam apy anastam tad anya-sadharanatva

Magyarázat: A megtapasztalt jelenségeknek egyetlen értelmük van, maga a megtapasztalás. Ha ez megtörtént, szertefoszlik az eddig valóságosnak hitt jelenségvilág. Bár a végső megismerésre jutott Alany kilép a tapasztalásból, a világ kibomlása mindaddig tovább folyik, amíg létezik végső megismerésre nem jutott tudat a mindenségben. Ezért a megismerés csodája örök időktől tart, és tartani fog örök időkön át.

23. Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel.
sva-svami-saktyoh sva-rupa-upalabdhi-hetuh samyogah
24. Ennek oka a tudatlanság.
tasya hetur avidya
25. Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága.
tad-abhavat samyoga-abhavo hanam tad-drseh kaivalyam

Magyarázat: A látványt a tapasztaló ember vágya tartja életben. Amíg ez a vágy fennáll, addig a tapasztaló és a tapasztalt kölcsönösen feltételezik egymást. Az én a világgal szemben határozza meg önmagát, és képtelen azt elereszteni, hiszen ezzel önmagát is el kellene vetnie. Mint a szenvekkel kapcsolatban már kiderült, a látványba kapaszkodás oka az, hogy a Gazda, az Ember megfeledkezik önmagáról, s ezért a birtokkal, a Természet legszubtilisabb elemeiből felépülő személyiséggel azonosul. Amint a Látó magára ismer, a jelenségvilág elveszíti megkötő erejét, és az énség szertefoszlik.

AZ ELHAGYÁSRÓL

26. Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről.
viveka-khyatir aviplava hanopayah
27. Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet.
tasya saptadha pranta-bhumih prajna

Magyarázat: A fentiekből kiderül, hogy a tudatlanságot megszüntető tudás nem ismeretszerű. Arra irányul, hogy a szemlélő alany lépésről-lépésre elkülönüljön a Természet egyre finomabb, "szellemibb" síkjaitól. A testek, az anyagi burkok levetése a következő hét lépésben történik meg:

1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése.
2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása.
3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése.
4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal.
5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása.
6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem "tud" önmagáról.
7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága.

AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL

28. Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés.
yoga-anga-anusthanad asuddhi-ksaye jnana-diptir a viveka-kyateh
29. A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület.
yama-niyama-asana-pranayama-pratyahara-dharana-dhyana-samadhyo stav-angani

Magyarázat: A fenti gyakorlatok az elme megzabolázásának egymásra épülő mozdulatai. Ha elveik állandósulnak a tudatban, vagyis minden élethelyzetben, állapotban és cselekvésben kifejeződésre jutnak, akkor eltűnnek a tudatlanság folytán kiépült téves képzetek, és lehetőség nyílik a magasabb felismerésre.

A MAGATARTÁSRÓL ÉS AZ ERÉNYRŐL

30. A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség.
ahimsa-satya-asteya-brahmacarya-aparigraha yamah
31. Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül.
jati-desa-kala-samaya-anavacchinnah sarva-bhauma mahavratam

Magyarázat: A helyes magatartás elveit elsősorban a lappangó szenvek iránti elővigyázatosságból kell gyakorolni. Mint a későbbi szútrákból kiderül, a felsorolt magatartási formák felvétele alapvető tudati és létszemléleti változáshoz vezet, ha elveik állandósulnak, és minden élethelyzetben áthatják a cselekvés és a tapasztalás indítékait.

32. Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
sasuca-santosha-tapah-svadhyaya-isvara-pranidhanani niyamah

Magyarázat: A magatartás fenti elveivel párhuzamosan az erények a viselkedésmód aktív elveit jelentik, ennek megfelelően elsősorban a szenvek megnyilvánult formáit oldják fel. E gyakorlat lényege abban áll, hogy az ösztönösen felbukkanó szenves indíttatások helyébe tudatos, és a megismerést előrevivő ösztönzéseket állítsunk. A magatartás és az erény elvei bizonyos szempontból meg is feleltethetők egymásnak: az ártatlanság egyben a szándékok tisztaságát jelenti, az igazság az adottal való megelégedést, az igénytelenség a vágyak és kívánalmak kiégetését, a tanítványság a vélt énség kioltását és felülmúlását, a nincstelenség pedig azt a hitet, ami kizárólag az Úrba veti bizodalmát.

33. Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak.
vitarka-badhane pratipaksa-bhavanam
34. Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket.
vitarka himsa-adayah krta-karita-anumodita lobha-krodha-moha-purvaka mrdu-madhya-adhimatra duhkha-ajnana-ananta-phala iti pratipaksa-bhavanam

Magyarázat: A fenti szútrák a megnyilvánult szenvek elhárításának módját ismertetik. A szenvek többnyire cselekvésekbe és gondolatokba burkolva jelennek meg. Az önösség mesterkedése folytán rendszerint a külvilág minősítésében öltenek konkrét formát: "ártani akar nekem". Mivel a szándékká vált szenveken már nehéz uralkodni, helyesebb, ha csírájukban ragadjuk meg őket. Egy dolog iránti ellenszenv ellentétét átélni - elképzelni ugyanezen dolog kedvességét, tudatosítani önmagunk hasonló visszásságait, és felismerni az ellenszenvnek saját létünkre visszahulló káros hatásait.

35. Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés.
ahimsa-pratistayam tat-samnidhau vira-tyagah
36. Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik.
satya-pratisthyam kriya-phala-asrayatvam
37. Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek.
asteya-pratisthyam sarva-ratna-upasthanam
38. A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek.
brahmacarya-pratisthayam virya-labhah
39. A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés.
aparigraha-sthairye janma-kathamta sambodhah

Magyarázat: A fenti elvek gyakorlása konkrét, tapasztalható eredményekkel jár, ezekből pontosan lemérhető a gyakorló erkölcsi elmélyültsége. Bár alapjában véve minden egyes elv az összes szenv kioltására irányul, mégis megfigyelhetünk bizonyos párhuzamokat. A viszolygás szenvét kioltó ártatlanság legmagasabb fokán álló emberben fel sem merül többé az a gondolat, hogy a külvilág ártó szándékkal fordulna felé, vagy ártalmára lehetne. Az önösségen felülemelkedő, igaz ember nem fél szembenézni önmagával, az adott valóságot elfogadja, és rálát arra, hogy a mindenkori léthelyzet korábbi cselekedeteinek eredménye. A vágyait megszüntető, igénytelenségben élő ember függetlenné válik világának dolgaitól, ezért szabadon válogathat azok között. A tanítványságon alapuló ember nem félti a sokak által valósnak vélt önös érdekeket, ezért bármilyen léthelyzettel bátran szembe tud nézni, mert az önmagán való túllépés lehetőségét látja benne. A tudatlanságból fakadó ragaszkodás kioltása során kiderül, hogy a személyiség, a világban elért méltóság időbevetett szerep csupán, s mint ilyen, a Természet illuzórikus játéka.

40. A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés.
saucat sva-anga-jugupsa parair asamsargah
41. Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége.
sattva-suddhi-saumanasya-eka-agrya-indriya-jaya-atma-darsana-yogyatvani ca
42. Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése.
samtosad anuttamah sukha-labhah
43. A kiégetésből - a tisztátalanság eltűnése miatt - a testi és képességbeli beteljesedés.
kaya-indriya-siddhir asuddhi-ksayat tapasah
44. Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat.
svadhyayad ista-devata-samprayogah
45. Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése.
samadhi-siddhir isvara-pranidhanat

Magyarázat: A tisztaság erénye a viszolygás erejét mintegy önmaga felé fordítja. Az öntest imádatának kialvása után megszűnik az a vágy, hogy az elme a biztonságot a kéjben, a kényelemben és más testek birtoklásában keresse. Az idegenkedés az anyagi hordozóktól kioltja a vágyat, és a tudatot tisztává teszi, ez pedig a megismerhető világ feltárulását vonja maga után. Az önösség éhségét kioltó elégedettség nem beletörődést jelent, hanem az adott elfogadását, így elsősorban az igazság elvével áll kapcsolatban. A kiégetés során elhamvadnak a testet és az elmét szennyező kötelékek, s a tapasztaló a vágytól, sóvárgástól mentes önmagára tisztul. A kapaszkodás szenvét kioltó tanítványság a szentiratok tanulmányozását és a folytonos tanulás erényét jelenti, aminek során az ember mindig egy önmagán túli, a jelenlegit meghaladó tudatállapot felé fordul. A "kívánt istenség" kifejezés ezt is jelentheti. Hagyományosan a tanítványsághoz a szüzességi fogadalom is hozzátartozott. A minden külső és belső kapaszkodótól megszabadult odaadás állapotában pedig egyetlen tudás létezik, az Úr tudása. Ez a legfőbb felismerés a személyes létezést feloldja, majd a révület beteljesedésében az újralétesülést okozó tudatlanságot megszünteti.

AZ ÜLÉSMÓDRÓL

46. Az ülésmód szilárd és örömteli.
sthira-sukham asanam
47. Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad.
prayatna-saithiya-ananta-samapattibhyam
48. Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek.
tato dvandva-anabhighatah

Magyarázat: Az ülésmód elsősorban azokat a testi gyakorlatokat, helyzetvételeket jelenti, amelyek segítik az eggyéválás megvalósítását. Átvitt értelemben azonban a tapasztaló mindenkori állapotára, a pillanatnyi szituációkban s egész világában elfoglalt helyzetére is érthető. És mikor a természetes, az adottat elfogadó magatartás révén a külső és belső helyzet örömtelivé és megingathatatlanná lesz, akkor megszűnik az elme hangulatainak csapongása, s az értelem megszabadul az ellentmondásoktól.

A LÉLEKZETVEZETÉSRŐL

49. Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása.
tasmin sati svasa-prasvasayor gati-viccedah pranayamah
50. A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be.
baha-abhyantara-stambha-vrttir desa-kala-samkhyabhih paridrsto dirgha-suksmah

Magyarázat: A rezdületlen testi és lelki állapot felvétele után következik az elme rezdüléseinek lecsillapítása. Az Igázás ezt sajátos, közvetett módon valósítja meg. Ez a lélekzetvezetés, a belső életenergiák szabályozása. Ezek a folyamatok többnyire öntudatlanul, az elmebeli rezdüléseknél hosszabb idő alatt mennek végbe. Három szakaszuk a "kilélekzés", az énség érvényesülése a külső világban, a "belélekzés", a külső világ újbóli birtokbavétele, valamint a kettő közötti szünet, a "belélekzett" feldolgozása és megkötése. A tudatosult gondolkodási folyamatokban ezek a szakaszok többnyire rejtettek, és csak jeleik alapján következtethetünk rájuk. Ilyen a konkrét, testi lélekzés, a táplálkozás és egyéb testi folyamatok irányultsága, időtartama és számossága. Az Igázás ezeknek - a meditációs gyakorlatokban elsősorban a lélekzésnek - a szabályozásával hat vissza a tudat működéseire.

51. A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára.
bahya-abhyantara-visaya-aksepi caturthah
52. Ettől fogva eltűnik a fény takarója,
tath ksiyate prakasa-avaranam
53. és az ész képessé válik a figyelemre.
dharanasu ca yogyatamanasah

Magyarázat: A Igázás negyedik gyakorlatának lényegét a lélekzés folyamatának tudatosítása és uralma képezi. Ez a folyamat a "külső" és "belső" határán megy végbe. E gyakorlat legfontosabb célja az, hogy a külső és belső táplálékától megfosztott énség elhalványuljon. Ekkor az ember megszabadul a belső képek, gondolatok és szorongások kényszerétől, és rövid időre elcsitul az ész "lélekzése", a külső és belső közötti cikázása. Az életvezetés gyakorlata ezt az elcsendesült állapotot próbálja megragadni és állandósítani. A tudat minősége ekkor a Világos felé fordul, a tiszta értés állapotában marad. A szemlélő ekkor válik képessé az irányultságoktól mentes, tiszta szemlélődésre.

A VISSZAVONULTSÁGRÓL

54. A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak.
sva-visaya-asamprayoge cittasya sva-rupa-anukara iva indriyanam pratyaharah
55. Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom.
tath parama vasyata indriyanam

Magyarázat: A tárgyhoz kötött tapasztalásban az elme mindig annak a tárgynak a színét ölti magára, annak hangulatába vált, amelyik éppen tükröződik benne. A lélekzet megfigyelése során elhalványul a tudattárgyak fontossága. Az Igázás következő tagja ugyanezt a mozdulatot hajtja végre az érzékszervek területén. A látás, a hallás és a többi érzékelő képesség ekkor felszabadul az érzékelés kényszere alól, ez a tudatban a képi, szóbeli elmeműködés elcsendesedését vonja maga után. A Szemlélő ekkor akár meg is szüntetheti az érzékszervi tapasztalást. Ez készíti elő az Igázás legmagasabb szellemi gyakorlatát, az összpontosulást.

 

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKEK)