AZ ELME REZDÜLÉSEIRŐL

1. Íme az Igázás tana:
atha yoga-anusanam
2. Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása.
yogas citta-vrtti-nirodhah
3. Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad.
tada drastuh sva rupe'vasthanam
4. Máskor a rezdülések alakját veszi fel.
vrtti-sarupyam itarata

Magyarázat: Az Igázás, a Jóga, az elmeműködés feletti uralmat, a tudat rezdüléseinek megzabolázását jelenti. Az uralom nem azonos a folyamatok megsemmisítésével. Elsődleges célja az, hogy a Látó, az Ember, a tapasztalás végső alanya ne vesszen el a tudat-tartalmakban, ne azok hordozzák, hanem önmagában megálljon. Ha ez nem történik meg, akkor a Látó nem lát, hanem újra meg újra belegabalyodik önnön tudatfolyamataiba, együtt örvénylik a pillanatnyi tudatállapotokkal. A Természet vak törvényeit követi, elveszíti szabadságát.

5. Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés:
vrttayah pancatayyah klista aklistha
6. a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés.
pramana-viparyaya-vikalpa-nidra-smrtayah

Magyarázat: A rezdülések kétfélék lehetnek: ösztönösek, vagyis szenvtelenek, valamint a szenvek által indítottak. Ha szenveink mozgatnak, akkor magukkal sodornak a rezdülések. Ha uralkodunk elménken, akkor a tudat örvénylését úgy szemlélhetjük, mint a folyó partjáról tovaáramló vizet.

7. A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány.
pratyaksa-anumana-agamah pramnani
8. A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul.
viparyayo mithya-jnanam atad rupa-pratistham

Magyarázat: A megismerés rezdülésével a tudat kifelé fordul, és megállapítja, hogy tapasztalásának tárgya valóságos-e vagy sem. Mérvadó megismerésre közvetlen érzékszervi tapasztalás, helyes következtetés és megbízható forrás útján juthatunk. Ez utóbbira utal a "Hagyomány" szó, amely alatt a kommentárok a szentiratokat és az avatott mestert értik. Tágabb értelemben azonban ide értendő minden megtanult, tényként elfogadott igazság. A megismerés ellentéte a tévedés, amely akár a tapasztalás, akár a következtetés, akár a Hagyomány síkján félrecsúszhat. Ennek eredménye is ellentétes, nem megbizonyosodás, hanem kétség.

9. Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés.
sabda-jnananupati vastu-sunyo vikalpah
10. A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka.
abhava-pratyaya-alambana vrtti nidra
11. Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása.
anubhuta-visaya-asampramosah smrtih

Magyarázat: A megismerés rezdülése a külső világhoz köti a tudatot, a tévedés szintén a tárgyi világban kezdődik, de végül szubjektivitásba fordul. A képzeletműködés már teljesen a belső érzékvilág síkján megy végbe. A fogalmak, képek, érzések kavargása többnyire a külső ingerek pótlására szolgál. A tárgyi világhoz mindössze annyi köti, hogy ismereteit, "mintáit", onnan veszi. Az elalvás rezdülésével pedig a tudat a dologi valóság végső határáig mozdul. Az "elalvás" fogalma nem csak a mindennapi élettani funkciót, hanem a tudatnak minden kialvó, a tapasztalást megszüntető folyamatát jelentheti. A legbelső, legmélyebb síkon az emlékezés található. A korábbi tapasztalások emléke az ébrenléti és az álombéli állapotot egyaránt meghatározza. Túlnyúlik a tudatosság határain, és az "újraszületéskor", az elalvás (kialvás) utáni visszatérés pillanatában újból megszabja a külső és belső létezés feltételeit.

A REZDÜLÉSEK LEBÍRÁSÁRÓL

12. Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket.
abhyasa-vairagyabhyam tan nirodhah
13. A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota.
tatra sthitau yatno'bhyasah
14. Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg.
sa tu dirgha-kala-nairantarya-satkara-asevito drdha-bhumih sah
15. A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása.
drsta-anusravika-visaya-vitrsnasya vasikara-samjna vairagyam
16. Ennek legfelső foka - felfogván az Embert - a minőségek iránti szomj megszűnése.
tat param purusa-khyater buna-vaitrsnyam

Magyarázat: A tudat rezdüléseit csak hosszantartó gyakorlás után lehet uralom alá kényszeríteni. Ez olyan tudatos életmódot jelent, amelynek minden pillanatában a figyelem, az Igázás érvényesül. A vágyakozó elme csapongásának lecsendesedése után állandósul a tudat érintetlen állapota. A végső lebírtság azt célozza, hogy az Ember érintetlen maradjon a közvetlenül tapasztalt ("látott") és a közvetett úton szerzett ("hallomásbóli") érzékletekkel szemben. Más szavakkal: ne ragadják meg sem a látott, sem a "megígért" világok. Ez természetesen nem közönyt jelent, hanem azt az uralmi állapotot, amelyben az elme nem bódul az újra meg újra felmerülő ingerek, vágytárgyak felé, hanem megbékélt összhangban van mindennel, ami éppen megjelenik. Ennek végső fokán kialszik a vágy a létet megteremtő három minőség [gúna], a Világos, a Ragaszkodó és a Homályos iránt. A tudatminőségek kavargása megszűnik, az Ember már nem önnön tudatával azonosítja magát, hanem felismeri, hogy ő az egyedüli létező és minősítő, ezért mindenek felett áll.

A RÉVÜLETRŐL

17. A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást.
virtaka-vicara-ananda-asmita-anugamat-samprajnatah
18. A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak.
viram-pratyaya-abhyasa-purvah samskara-seso'nyah
19. A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben.
bhava-pratyayo videha-prakrti-layanam

Magyarázat: Az Igázás célja az Ember eredeti állapotának megvalósítása, ez pedig csak a tudatrezdülések lebírása után, a révület élményében történhet meg. Ennek az állapotnak két fajtáját ismeri az Igázás hagyománya. Az egyik a 17. szútrában leírt folyamat, amely voltaképpen az intuíció révén megy végbe. Az összpontosított gondolkodás elemi felismerésben csúcsosodik ki, ezt a felismerés üdvözültsége, majd a mindenek feletti alanyiság megélése követi. A révület másik módja rá nem ismerő. Ezt az állapotot egyes magyarázatok a ráismerő révület fölé helyezik, s valóban értelmezhető az ihletettség ama csúcspontjaként, amelyen a felismerés elszakad önnön tárgyától, mintegy tartalom nélkülivé válik. A rá nem ismerő révület azonban önálló út is. Lényege a tudat kiüresítése, a személyiség megszüntetése. Hagyni, hogy a dolgok önnön törvényeiket követve tovább pörögjenek, hiszen az Ember lényege nem ezekkel azonos. Elhagyni minden elképzelést és gondolatot, "szegénynek" lenni a szó igazi értelmében. A fizikai halállal testetlenné váltak létesülésre törekvésével szemben a révület eme állapotából a tudat minden létesítő indíték kioltása, az egyedülvalóság felé irányul.

20. Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg.
sraddha-virya-smrti-samadhi-prajna-purvaka itaresam
21. A megszállottakhoz áll közel,
tivra-samveganam asannah
22. de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint,
mrdu-madhya-adhimatratvat tato'pi visesah
23. illetve az Úrnak való odaadás alapján.
isvara-pranidhanad va

Magyarázat: A ráismerő révület megvalósulásához több előfeltétel is szükséges. Első a hit, a kutatás helyes irányának bizonyossága. Amikor szembenézünk önmagunkkal, feltárjuk legmélyebb félelmeinket és szorongásainkat, megszűnik a tudatos elme ellenőrzése az emlékezés felett, és valamennyi, már "feledésbe merült" emlék felbukkanhat. Ezeknek a rejtett tudati törvényeknek a feltárulása kioltja a felszíni elme működéseit, és megvalósul a révület, az Ember felismerésének állapota. A ráismerő révület kezdeti szakaszát valamennyien ismerjük. Ez az az állapot, amikor valamilyen tárgy lázasan, mintegy "megszállottan" foglalkoztatja tudatunkat. Ennék mértékét az határozza meg, hogy mennyiben képes az elme önmagán túllépni. Más szavakkal: mennyiben vagyunk képesek az önmagunkkal azonosított képtől egy magasabb felismerési állapotnak, végső soron az Ember felismerésének érdekében elszakadni.

AZ ÚRRÓL

24. A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr.
klesa-karma-vipakasayair aparamrstah purusa-visesa isvarah

Magyarázat: Az Alany egyedül az emberi lényben képes önmagára ismerni. Innen az Ember elnevezés. A személyiség, az egyén vágyaktól űzve, korlátok közé szorítva cselekszik és tapasztal. Ennek oka az, hogy tetteit szenvek vezérlik, tetteinek eredményei, tapasztalásai pedig újabb szenvek, hajlamok kialakulásához vezetnek. Ezen a módon ágyazódik bele az érzékvilágba. A megszabadulás útja a hajlamok kioltása, a szenvtelen cselekvés és a tett-eredmények általi érintetlenség fenntartása. Az Úr, az Istenség nem más, mint az a végső Alany, aki mentes mindezektől.

25. Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.
tatra niratisayam sarva-jna-bijam
26. Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő.
Purvesam api guruh kalena anavacchedat

Magyarázat: A változások, átalakulások sorozatán túl egyetlen érintetlen pont található. Ez a minden tapasztalás mögötti végső Szemlélő, aki jelen volt a születésben, az egyéni születés előtt, minden idők minden tapasztalásában, és jelen lesz a jövőben is, amikor mostani testünk már régen elenyészett. Az időből szemlélve úgy látjuk, hogy a Tapasztaló újra meg újra testet ölt a világban, és ezt teszi mindaddig, amíg tapasztaló lény lesz a Földön.

27. Ő hallatszik a Morajlásban.
tasya vacakah pranavah
28. Ezt zengetve élhető át Annak értelme.
taj japas tad artha-bhavanam

Magyarázat: Ez az időtlen Szemlélő nem beszél nyelvet, nem gondolkodik és nem vélekedik a kimondott valóságról. Egyetlen szava a Morajlás, az A-U-M. Ha ezt a hangot lassan és figyelmesen kiejtjük, úgy megélhetjük a lét folytonos teremtését. Először a külvilág felé táruló "A" nyílik ki, majd a befelé mélyülő "U", Legvégül pedig a becsukott szájjal a test bensejében, a szívben zengetett "M". Ez a hang azzal az örök morajlással azonos, amely ott zeng a csillagok harmóniájában, az utcai járművek zajában, vagy a vér keringésében. Ez az Úr szava, a "vagyok", a "létezem" hangja.

AZ AKADÁLYOKRÓL

29. Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek.
tatah pratyak-cetana-adhigamo'py-antaraya-abhavas-ca
30. Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok.
vyadhi-styana-samsaya-pramada-alasya-avirati-bhranti-darsana-alabdha-bhumikatva-anavasthitatvani-citta-viksepas te'ntarayah
31. Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített.
duhkha-daurmanasya-angam ejayatva-svasa-prasvasa viksepa-sahabhuva
32. Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni.
tat pratisedha-artham eka-tattva-abhyasa

Magyarázat: A 30. szútrában felsorolt akadályok voltaképpen az elme ösztönös védekezése során alakulnak ki. Nemcsak a magasabb megismerés elleni tiltakozásból születhetnek meg, hanem minden olyan tudatos mozdulattal szemben is, amely a tudat eredendő természetének, a csapongásnak, állandó kavargásnak és tárgyhoz-kötődésnek a lebírására irányul. A tudat folytonos eltérítettsége során szorongás alakul ki. E kifordult állapotot úgy lehet rendbehozni, ha érdeklődő, törődő, de nem ragaszkodó figyelemmel fordulunk megismerésünk tárgya felé. Az éppen jelenlevőre összpontosítás az akadályok eltűnését és a tudat összpontosulását eredményezi.

A LETISZTULÁSRÓL

33. A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt.

Magyarázat: Az akadályok eltűnése után következik a tudat figyelmi állapotát megzavaró vélekedések, belső képzetek szétoszlása, a tudat letisztulása. Patandzsali több módszert ismertet ennek megvalósítására. Az első a világ folyamataiban (a tudat eseményeiben) való aktív, szeretetteljes, de ugyanakkor kívülálló, érintetlen részvétel. A szútrában felsorolt négy szellemi alapállás révén az alany elfogulatlanul képes szemlélni a vele szembenállót, és a tudat nem veszik el többé a világ ellentétpárjainak kavargásában.

34. Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel.
pracchardana-vidharanabhyam va pranasya

Magyarázat: Az Igázás hagyománya úgy tartja, hogy minden kifelé irányuló testi vagy lelki mozdulattal kiárad az életerő, a belső világ kiürül, és készen áll a tapasztalás újbóli befogadására. A táplálkozás, a lélekzés és a szexuális energiák irányítására súlyt fektető jóga-irányzatok gyakorlatának az volt a lényegi-mozdulata, hogy a gyakorló "lövelljen", adjon ki magából minden belülről feszítő, felkavaró energiát, és maradjon meg az ezután bekövetkező kiüresedett állapotban. Így megszűnik az elme "lélekzése", külső és belső közötti ingázása, a tudat kiürül és önmagára tisztul.

35. Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése,
visaya-vati va pravrttir utpanna manasah sthiti-nibandani
36. illetve gondtalan, tündökletes működése,
visoka va jyotismati
37. illetve a vágytalanul tapasztaló tudat,
vita-raga-visayam va cittam

Magyarázat: A fenti három szútra a ráismerő révület előkészítő gyakorlatait ismerteti, és szoros kapcsolatban áll a 33. szútrában megfogalmazott szellemi alapállásokkal. Az első a lét állandó, megismerő figyelmét, a második a megismerés gyönyörűségének, a szép élményének fenntartott állapotát, a harmadik pedig a vágyakozás nélküli, tiszta szemlélődést írja le. A három állapotot felfoghatjuk egy megismerési folyamat egymást követő szakaszainak is. Ennek során a korábban ingerlő természetű tapasztalások kiüresednek, és lényegi mivoltukban mutatkoznak meg. A végső valóságban megismert tárgy pedig a tudat uralma alatt áll, így az elme nem esik többé semminek sem áldozatául.

38. illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat.
svapna-nidra-jnana-alambanam va

Magyarázat: Ez a gyakorlat részben az álomvilág tudatosítása és elemzése révén próbálja feltárni és kioltani az ébrenléti tudat gátlásait és vélekedéseit, részben pedig azt a folyamatot gyakorolja, ami elalváskor történik meg mindannyiunkkal. Elereszti a dolgokat, és a Természet tudatot kioltó erejét használja fel arra, hogy feloldja a tapasztalásokat "fontossá" színező lelki kötelékeket.

39. A bármiben való elmélyedés által is.
yatha abhimata-dhyanad-va
40. A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma.
parama-anu-parama-mahattva-anto'sya vasikarah

Magyarázat: Az elmélyedés mintegy összefoglalja és beteljesíti az összes eddigieket. Ez a gyakorlat már nem annyira a megismerendő, mint inkább a megismerés természetét tárja fel. Ennek során a szemlélő ráébred arra, hogy a látvány intenzitása és milyensége magából a látás folyamatából fakad. A világ képét a tudat eredendő ösztönzései festik elénk. Ebben az állapotban nyugszik el végleg a tudat, itt ismerszik meg a teremtő alany, az Ember, akinek jelenléte mindent áthat a legkisebb atomoktól a végtelen világmindenségig.

AZ EGGYÉVÁLÁSRÓL

41. Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály.
ksina-vrtter abhijatasya-iva maner grahitr-grahana-grahyesu tat-sth-tad-anjanata samapattih

Magyarázat: Patandzsali az eggyéválás állapotára a hegyikristály hasonlatát hozza, amely más tárgyakkal érintkezve felveszi azok színét. Hasonlóképpen veszi fel a letisztult, rezdülésektől mentes tudat is a tapasztalás tárgyának "színét", állapotát. Ekkor a megismerési pillanat három összetevője, a tapasztaló, a tapasztalandó és a tapasztalás aktusa elválaszthatatlan egységet alkot. Ez az eggyéválás, a tiszta, elvektől mentes megismerés állapota, ami az előző szútrákban taglalt akadályok eltűnése után valósul meg.

42. A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik.
tatra sabda-artha-jnana-vikalpaih samkirna savitarka samapattih
43. Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás.
smrti-parisuddhau sva rupa-sunya-iva-artha-matra-nirbhasa nirvitarka
44. Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is.
etayaiva savicara nirvicara ca suksma-visaya vyakhyata
45. A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége.
suksma-visayatvam ca aliinga-paryavasanam

Magyarázat: Az eggyéválásnak két szintje van. Az első szinten a megismerő tudatban még lezajlanak gondolkodási folyamatok, jelentést hordozó szavak bukkannak fel, működik a képzelet és az ösztönvilág. Ezeknek a kialvása után valósul meg az eggyéválás második, nem töprengő szakasza. A gondolatok eltűnése a vélekedő én eltűnését eredményezi, s ennek révén az emlékezés kitisztul, vagyis tudatosulnak a jelen ösztönzések mögött rejtőző, múltbeli tapasztalások. Ezáltal megvilágosodik az éppen adott tapasztalás értelme, miértje, amely végső soron a tudat tárgyának lényegével, létének értelmével azonos. Vagyis a révületben láthatóvá lesz, hogy a szemlélt dolog tartalmát és minőségét egyaránt a szemlélő ösztönzéseiből nyeri. Az énség kiüresedése a tapasztalati tárgy "önlétének", azaz objektivitásának a kiüresedését hozza magával. Ebben az állapotban a megismerés mértékadójává a szemlélő alany válik. A szemlélő jeltelen, ismérv nélküli és nem azonos a tudattal, a belső érzékvilággal, ami még a Természet részét képezi.

46. Ez még csak a maggal bíró révület.
ta eva sabijah samadhi
47. A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek.
nirvicara-vaisaradye'dhyatama-prasadh
48. Itt van a rendet hozó Felismerés.
rtam bhara tatra prajna
49. Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé.
sruta-anumana-prajnabhyam anya-visaya visesa-arthatvat
50. A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz.
taj-jah samskaro'nya-samskara-pratibandhi
51. Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület.
tasya api nirodhe sarva-nirodhan nirbijah samadhih

Magyarázat: Az emlékek kitisztulásának révülete még az önösség magjával bír, hiszen az ösztönzések a személyes lét felé hajtanak. Ez a "megbizonyosodás" állapota. Az ezt követő szint a bizonyságok, igazságok nélküli, személytelen látás. Ekkor a tudatban egyetlen igazság, egyetlen belülről fakadó felismerés marad, az, hogy minden a letisztult "legfőbb lényegtől," a Szemlélőtől függ. Ő az, aki a világ és a tudat rendjét megalkotja. Ez a valóság végső megtapasztalása, amely lényegileg különbözik minden egyéb, vallási vagy tudományos, hallott vagy kikövetkeztetett igazságtól, hiszen ezek mindenkor viszonylagosak és célzatosak. Ez a felismerés éppen ezért minden ösztönzés kioltását is jelenti. Ha pedig még ez is feloldódik, úgy a tudat utolsó tárgya is megszűnik. Ez a magnélküli révület szabadsága.

 

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE)