A Hellinger-féle családállításnak inkább a csoportos változata ismert. Ennek részben az az oka, hogy a klasszikus családállítás sok szereplővel (szülők, testvérek, felmenők) jelenítette meg a kliens problémája mögött rejlő okot a családi rendszerben. A felkészüléshez a terapeuta többoldalas dokumentumot kért a klienstől (a több generációt tartalmazó családfát, a nehéz sorsú hozzátartozókkal).

Ma már jobban elterjedt a lélek és szellem mozgása módszer, ahol oldómondatok helyett inkább mozgással és érzésekkel kifejezve történik az oldás és konkrét személyek helyett gyakran fogalmak jelennek meg és egyszerre több síkon zajlik az állítás. Elegendő a kliensnek az állítás előtt 1-2 mondatban megfogalmaznia, hogy mihez kér segítséget. További előzetes információra nincs szükség.

Tapasztalatom szerint a csoportos állítás nem erősebb vagy hatékonyabb attól, hogy sok szereplő van.

Mikor érdemesebb egyéni állításra menni?

Az egyéni állítás előnye, hogy a kliens maga bújik bele valamennyi szereplő „bőrébe”. Így személyesen tapasztalja meg mit éreznek az állításban a papírlapokkal megjelenített személyek. A csoportos állításnál kívülről nézi a kliens a képviselők mozgását, reakcióit, esetleg a végén átveheti a saját helyét. Sokszor fontos a megoldás érdekében, hogy szembesüljön valaki viselkedésének, tetteinek másokra gyakorolt hatásával, következményeivel.

Ha nagyon kényes valakinek a témája és nem szívesen osztaná meg egy egész csoporttal, akkor érdemesebb az egyéni állítást választani.

Aki először jön családállításra és egy kicsit tart még a módszertől vagy nehezen nyílik meg mások előtt, annak általában az egyéni családállítást szoktam javasolni. Az is előfordulhat, hogy először kineziológiai oldás az első lépés a kliensnek, hogy szembe merjen nézni a problémájával. A Bach virágeszenciák és a megerősítő gyakorlatok abban segítenek, hogy jobban befogadja az állítás oldó hatását.

Szerző: Szabó János