Rudolf Steiner (1861-1925) egy önéletrajzi emlékezésében írja hogy 16-17 éves korában felvette a kapcsolatot a szellemvilággal: Erről több részletet nem közöl, hanem ismeretei forrásaként szellemi látását, az Akasha (éteri) krónika olvasását és megelevenedett gondolkozását jelöli meg. Filozófiai témából doktorál, majd a Teozófiai Társaság titkára lesz. A Teozófiai Társaság keresztényellenessége, a Leadbeater-botrányok, és a Világtanítóként megjelölt Krisnamurti felléptetése Steinert szakításra ösztönözte és 1913-ban a társaság egész német szekciójával együtt kivált a Teozófiai Társaságból és megalakította az Antropozófiai Társaságot.

Ennek ténykedését krisztocentrikus, keresztény okkultizmusként jelölte meg, és gazdag emberbaráti, pedagógiai, gyógyítói tevékenységet honosított meg keretei között. Igen értékes eredményeket ért el. Steiner szinte megszállottan ténykedett. 21 könyv, 4 dráma, 6000-nél több előadás, egy szobor (az emberiség képviselőjének, Jézusnak szobra), rajzok, makettek, a Keresztény Közösség (Christen-gemeinschaft) vallása, a Waldorf óvodák, iskolák, a Lukas-klinik stb. stb. maradtak fenn utána és viselik szellemi jegyeit.

Könyveinek jelentős része csak gyorsírással lejegyzett előadásainak kiadványa. Két alapvető, valóban általa írt könyve a "Hogyan juthat az ember a magasabb világokról való megismeréshez?" és a "Szellemtudomány körvonalai".

Rendszere mindenre kiterjed és nagy részletességgel taglal mindent. Mivel rövidebb összefoglalást nem írt, írásainak áttanulmányozása hosszú éveket vesz igénybe.

 

Forrás: Szász Ilma, Az élő fény árnyéka, Kőröspatak,1997