Első fejezet - Hadiszemle a kuruksetrai csatamezőn

1. vers Dhrtarastra király így szólt Sanjayához: Óh, Sanjaya, mi történt fiaimmal és Pandu fiaival, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen?

2. vers Sanjaya így felelt: Óh, királyom, Duryodhana király megtekintette a Pandu fiai által felállított sereget, majd tanárához lépett, s eképpen szólt:

3. vers Óh, tanárom, nézd Pandu fiainak hatalmas seregét, amelyet a te tanítványod, Draupada fia állított fel oly ügyesen!

4. vers Hadseregük számos hősi íjásszal bír, akik küzdelemben egyenlőek Bhimával és Arjunával. Ott van Yuyudhana, Virata és Drupada is, akik szintén nagy harcosok.

5. vers Ott van aztán Dhrstaketu, Cekitana, Kasiraja, Purujit, Kuntibhoja és Saibya is, mindannyian hősök, kiváló harcosok.

6. vers Ott a hatalmas Yudhamanyu, a rettentő erejű Uttamauja, valamint Subhadra és Draupadi fiai. Ezek a vitézek mind bámulatos szekérharcosok.

7. vers Óh, brahmanák legjobbja, most tájékoztatásul hadd szóljak azokról, akik különösen méltóak seregeim vezényletére!

8. vers Először is jómagad, majd a csatában mindig győzedelmes Bhisma, Karna, Krpa, Asvatthama, Vikarna, valamint Somadatta fia, Bhurisrava.

9. vers És még sok más hős, akik készek életüket áldozni az én ügyemért. Mind különféle fegyverekkel felszerelt, s valamennyiük jártas a hadtudományban.

10. vers Erőnk mérhetetlen, s Bhisma nagyatya tökéletes védelmet nyújt, míg a Pandavák hadereje, amit Bhima védelmez gondosan - korlátozott.

11. vers Ezért a sereg falanxában kijelölt stratégiai helyén, mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhisma nagyatyának.

12. vers Ekkor Bhisma, a Kuru dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán bődülésére emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhana szívét.

13. vers Ezután megharsantak hirtelen a kagylókürtök, tülkök, kürtök és trombiták, megperdültek a dobok, s ez együttesen szörnyű hangzavart adott.

14. vers A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren állva, az Úr Krsna és Arjuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjüket.

15. vers Az Úr Krsna (Hrsikesa) a Pancajanyát, Arjuna a Devadattát, a herkulesi tetteket végrehajtó és falánk Bhima pedig rettentő kagylókürtjét, a Paundramot fújta.

16-18. vers Yudhisthira király, Kunti fia Anantavijayát, Nakula és Sahadeva pedig Sughosát és Manipuspakát szólaltatta meg. Kasi királya, a kiváló íjász, Sikhandi, a nagy harcos, Dhrstadyumna, Virata, és a legyőzhetetlen Satyaki, valamint Draupada, s leányának, Draupadinak fiai, Subhadra fia, az erős-karú, és még mások is, mind megfújták kagylókürtjüket.

19. vers A különböző kagylókürtök vibrálása betöltötte a földet és az eget, s az óriási lárma megremegtette Dhrtarastra fiainak szívét.

20. vers Óh, király, halld, mi történt: Arjuna, Pandu fia, aki a harci szekerén ült, s akinek Hanuman jelölte a zászlaját, felvette íját, s Dhrtarastra fiai felé tekintve felkészült nyilai kilövésére. Akkor, óh, király, Arjuna e szavakkal fordult Hrsikesához:

21-22. vers Arjuna szólt: Óh, Csalhatatlan, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy csatában!

23. vers Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhrtarastra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!

24. vers Sanjaya folytatta: Óh, Bharata leszármazottja, Arjuna kérésére az Úr Krsna a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.

25. vers Bhisma, Drona és a világ többi vezérének jelenlétében így szólt Hrsikesa, az Úr: Lásd, óh, Partha, az itt összesereglett Kurukat!

26. vers És Arjuna látta, hogy atyái, nagyatyái, tanárai, anyai nagybátyjai, fivérei, fiai, unokái, barátai, apósai és jóakarói is mind jelen voltak, mindkét seregben.

27. vers Amikor Arjuna, Kunti fia meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:

28. vers Arjuna szólt: Kedves Krsnám, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttára tagjaim reszketnek, és kiszárad az ajkam.

29. vers Az egész testem remeg, hajam égnek áll. Gandiva íjam kicsúszik kezemből, és bőröm tüzel.

30. vers Nem bírok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, fejem szédül. Óh, Kesi démon végzete, én csak rosszat sejtek.

31. vers Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaimat e harcban. Kedves Krsna, nem vágyom a győzelemre, és a királyság, a dicső gyönyör sem kell nekem.

32-35. vers Óh, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak előttünk? Óh, Madhusudana, még ha én életben is maradnék, miért kívánjam a halálukat, amikor tanítók, atyák, fiak, nagyapák, nagybácsik, apósok, sógorok, unokák és a teljes rokonság előttünk áll, készen arra, hogy feláldozzák az életüket és vagyonukat? Óh, Janardana, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük!

36. vers A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk a támadókat. Ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és Dhrtarastra fiait. Mit nyernénk ezen, óh, Madhava, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink élete árán?

37-38. Vers Óh, Janardana, habár ezek az emberek a kapzsiságtól hajtva nem látnak semmi hibát abban, hogy barátaikkal veszekedjenek, vagy hogy kiirtsák saját családjukat, miért tennénk így mi, akik tudjuk, hogy mi a bűn?

39. vers A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallásellenes életet fognak élni.

40. vers Óh, Krsna, a vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a család nőtagjai, ami azután, óh, Vrsni leszármazottja, nem várt utódokat fog eredményezni.

41. vers A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak. Az ilyen romlott családokban nem áldoznak ételt és italt az ősatyáknak.

42. vers A családi hagyományok pusztítóinak gonosz tettei véget vetnek a különféle közösségi tervezeteknek és a családok jólétét szolgáló cselekedeteknek.

43. vers Óh, Janardana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi lánc által, hogy a családi hagyományokat lerombolóknak mindig a pokolban a helyük.

44. vers Óh, jaj, mily különös, hogy a királyi gyönyörök utáni vágytól hajtva súlyos bűnök elkövetésére készülünk!

45. vers Inkább haljak meg ellenállás nélkül és fegyvertelenül a Dhrtarastra fiak kezétől, mintsem harcoljak ellenük.

46. vers Sanjaya mondta: Így szólt Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, s szívét elborította a bánat.

Második fejezet - A Bhagavad-gita tartalmának kivonata

1. vers Sanjaya mondta: Arjuna együttérzését, nagy bánatát és könnyező szemét látván így szólt Madhusudana:

2. vers Bhagavan, a Legfelsőbb Személy szólt: Kedves Arjunám, hogyan fertőzhettek meg ezek a tisztátalanságok téged? Ez nem méltó az olyan emberhez, aki ismeri az élet fennköltebb értékeit. Az ilyen viselkedés nem a felsőbb bolygókra, hanem a becstelenséghez vezet.

3. vers Óh, Prtha fia, ne hódolj meg tehát e lealázó tehetetlenség előtt, mert ez nem illő hozzád! Óh, ellenség fenyítője, válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétől, és harcra fel!

4. vers Arjuna szólt: Óh, Madhu végzete, hogyan támadhatok én nyilakkal olyan harcosokra, mint Bhisma és Drona, akik méltók arra, hogy imádjam őket?

5. vers Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem élvezni az életet a nagy lelkek, tanáraim elpusztítása árán. Habár mohóak, mégis feljebbvalók ők nálam. Vér szennyezi be zsákmányunkat, ha megöljük őket.

6. vers Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhrtarastra fiait - akik most előttünk sorakoznak a csatatéren -, tovább már mi sem akarnánk az életet.

7. vers Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt előtted. Kérlek, oktass engem!

8. vers Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy vetélytárs nélküli, a félistenek uralmához hasonló királyságot nyerek a Földön.

9. vers Sanjaya folytatta: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd eképp szólt Krsnához: "Govinda, én nem fogok harcolni." - aztán elhallgatott.

10. vers Óh, Bharata leszármazottja, ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte Krsna mosolyogva a bánattól sújtott Arjunának.

11. vers A Magasztos Úr szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem szabadna bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem a halott, sem az élő felett.

12. vers Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, s öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is. A jövőben sem fog megszűnni életünk, létünk végtelen.

13. vers Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.

14. vers Óh, Kunti fia, a boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése, valamint kellő időben való eltűnése olyan, mint a tél és a nyár váltakozása. Óh, Bharata sarjadéka, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek el kell tűrnie őket anélkül, hogy zavarnák őt.

15. vers Óh, emberek legjobbja (Arjuna), akit a boldogság és boldogtalanság nem zavar, sőt, rendíthetetlen mindkettőben, az biztosan megérett a felszabadulásra.

16. vers Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nemlétezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos tanulmányozásával jöttek rá.

17. vers Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan; ezért a lelket senki sem képes megsemmisíteni!

18. vers Harcra fel, óh, Bharata leszármazottja, hiszen az elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek!

19. vers Aki az élőlényt gyilkosnak vagy gyilkolhatónak hiszi, az nem érti igazi természetét. A tudással rendelkező tudja, hogy a lélek nem gyilkos és nem is gyilkolható.

20. vers A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető.

21. vers Óh, Partha, hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen bírhatna rá bárkit is a gyilkolásra az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, meg nem született, örök és változatlan?

22. vers Miként az ember leveti elnyűtt ruháit es újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.

23. vers A lelket semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tűz nem égeti, víz nem nedvesítheti, és a szél nem száríthatja.

24. vers Az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. ő mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.

25. vers Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változatlan. Ezt tudván, nem szabadna bánkódnod a test miatt.

26. vers Óh, Erős-karú, búsulásra még akkor sincs okod, ha azt hiszed, hogy a lélek szüntelenül megszületik és mindig meghal.

27. vers A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben.

28. vers A kezdetben minden teremtett élőlény megnyilvánulatlan, középső szakaszukban megnyilvánulnak, majd a megsemmisüléskor ismét megnyilvánulatlanok lesznek. Miért búsuljon hát az ember?

29. vers A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla.

30. vers Óh, Bharata leszármazottja, egy teremtményért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozó örökkévaló, és sohasem lehet elpusztítani.

31. vers Figyelembe véve sajátos kötelességed, mint ksatriya tudnod kéne, hogy számodra a vallásos elvekért való harcon kívül nincs jobb elfoglaltság; tehát semmi okod a tétovázásra.

32. vers Óh, Partha, boldogok a ksatriyák, akiknek magától adódnak ilyen lehetőségek a harcra, megnyitván számukra a felsőbb bolygók kapuját.

33. vers Ha nem veszel részt e vallásos háborúban, akkor kötelességeid elhanyagolása feltétlenül bűnt von maga után, s így elveszíted harcosi hírneved.

34. vers Becstelenséged mindig emlegetik majd az emberek, s a szégyen a halálnál is rosszabb annak, akit egyszer tiszteltek.

35. vers A nagy generálisok, akik nagyra becsülték híred és neved, azt fogják hinni, hogy félelemből hagytad el a csatateret, s ezért gyávának fognak tekinteni.

36. vers Ellenségeid barátságtalan szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek képességeidből. Számodra mi lehet ennél gyötrőbb?

37. vers Óh, Kunti fia, vagy megölnek a csatamezőn, és eljutsz a felsőbb bolygókra, vagy pedig győzöl, és élvezni fogod a földi királyságot. Fel hát, és küzdj elszántan!

38. vers Harcolj a harc kedvéért - anélkül, hogy figyelembe vennéd a boldogságot vagy szomorúságot, veszteséget vagy nyereséget, győzelmet vagy vereséget! Így cselekedvén sohasem teszed ki magad a bűnnek.

39. vers Eddig a sankhya filozófia analitikus tudását magyaráztam neked. Halld most a yogáról szóló tudást, amivel az ember úgy dolgozik, hogy nem vágyik tettei gyümölcseire! Óh, Prtha fia, ha ilyen értelemben cselekszel, megszabadulhatsz a karma bilincseitől.

40. vers Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy csökkenés, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.

41. vers Akik ezt az utat járják, azok értelme határozott, és csak egy a céljuk. Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.

42-43. vers A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Vedák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy arra, miképpen juthat az ember előnyös születéshez, hatalomhoz és így tovább. Miután érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért így gondolkodnak: "Nincs más ezen kívül."

44. vers A Legfelsőbb Úrhoz irányuló odaadó szolgálat szilárd elhatározása nem születik meg azon személyek elméjében, akiket túlságosan vonz, és megtéveszt az érzéki élvezet, s az anyagi gazdagság.

45. vers A Vedák többnyire csak az anyagi természet három kötőerejéről tárgyalnak. Óh, Arjuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben! Szabadulj meg minden kettősségtől és aggodalomtól, mind a nyerést, mind a biztonságot illetően, és légy szilárd az önvalóban!

46. vers Egy nagy víztároló minden olyan célnak megfelel, amire egy kis tó. Épp így válik hasznára a Vedák összes célja annak az embernek, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot.

47. vers Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcséhez nincs! Sose hidd, hogy te vagy tetteid eredményének oka, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!

48. vers Légy rendületlen a yogában, óh, Arjuna! Végezd el kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktől, amely a sikerhez és a kudarchoz fűződik! Az ilyen kiegyensúlyozott elmeállapotot hívják yogának.

49. vers Óh, Dhananjaya, szabadulj meg minden gyümölcsöző cselekedettől az odaadó szolgálat által, s hódolj meg teljesen az ilyen tudat előtt! Szánalomra méltóak ők, akik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét.

50. vers Az odaadó szolgálatban élő még ebben az életben megszabadul a jó és a rossz tettektől egyaránt. Ezért, óh, Arjuna, törekedj a yogára, az összes munka művészetére!

51. vers Az odaadó szolgálatban cselekvő bölcsek az Úrnál keresnek menedéket, s kiszabadítják magukat a születés és halál körfolyamatából azáltal, hogy lemondanak a tetteik gyümölcséről ebben az anyagi világban. Ily módon érhetik el azt az állapotot, ami túl van minden szenvedésen.

52. vers Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.

53. vers Az Isteni tudatot akkor éred el, ha elméd szilárd marad az önmegvalósítás transzában, és a Vedák virágos szavai nem zavarják többé.

54. vers Arjuna kérdezte: Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a Transzcendensbe merült? Hogyan, milyen szavakkal beszél ő? Miként ül, és hogyan megy?

55. vers A Magasztos Úr válaszolt: Óh, Partha, amikor az ember feladja az elme által kitalált érzéki vágyak összes fajtáját, és elméje egyedül az önvalóban elégül ki, akkor nevezhető tiszta transzcendentális tudatúnak.

56. vers Aki a háromfajta szenvedés ellenére is háborítatlan, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a vonzódástól, a félelemtől és dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.

57. vers Aki mentes a vonzalomtól és gyűlölettől, s ha jó éri, nem ujjong, ha pedig rossz, nem panaszkodik, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.

58. vers Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába tagjait, a igaz tudással rendelkezik.

59. vers A megtestesült élőlény ugyan elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni szomj megmarad. Ettől csak úgy válhat meg, ha előbb felsőbbrendű ízt tapasztal, és így tudata rendíthetetlenné válik.

60. vers Óh, Kunti fia, az érzékek olyan erősek és indulatosak, hogy még a rajtuk uralkodni próbálkozó, ítélőképes ember elméjét is erőnek erejével elragadják.

61. vers Aki érzékszerveit megzabolázza, és tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik.

62. vers Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.

63. vers A dühből illúzió ered, az illúzióból emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elveszik az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.

64. vers De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és ellenszenvtől.

65. vers Aki ily módon tartózkodik az Isteni tudatban, annak megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s értelme e boldog állapotban megszilárdul.

66. vers Aki nem rendelkezik transzcendentális tudattal, annak értelme nem szilárd, s elméjén sem képes uralkodni. Enélkül pedig lehetetlen a béke, s hogyan volna boldogság béke nélkül?

67. vers Ahogyan az erős szél elsodorja a bárkát a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen érzék is, ha az elme arra összpontosít.

68. vers Ezért, óh, Erős-karú, aki érzékeit azok tárgyaitól vissza tudja tartani, annak értelme valóban rendíthetetlen.

69. vers Miközben mindenki alszik, a fegyelmezett ember ébren van, de az élőlények ébrenléte a lelkét látó bölcsnek éjszaka.

70. vers A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.

71. vers Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, és mentes a hamis egótól.

72. vers Ez a lelki és isteni élet útja, melyhez eljutva az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes Isten birodalmába hatolni.

Harmadik fejezet - Karma-yoga

1. vers Arjuna szólt: Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az értelem jobb a gyümölcsöző munkánál?

2. vers Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb számomra!

3. vers Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: Óh, bűntelen Arjuna, már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által kívánják azt megérteni.

4. vers Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.

5. vers Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.

6. vers Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.

7. vers Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein, cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül odaadó munkával foglalja le.

8. vers Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes fenntartani munka nélkül.

9. vers Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz. Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az ő örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól, és megszabadulsz a kötelékektől!

10. vers A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: "Legyetek boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!"

11. vers A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni, ha ily módon tápláljátok egymást.

12. vers Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.

13. vers A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.

14. vers Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel. Yajna (áldozat) végzéséből ered az eső, yajna pedig az előírt kötelességekből.

15. vers A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.

16. vers Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.

17. vers De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett - számára nincsen kötelesség.

18. vers Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit teljesíteni akarna előírt kötelességei végrehajtása közben, de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát; ő nem függ semmilyen más élőlénytől.

19. vers Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez. Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.

20. vers Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is - mint Janaka és mások - elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében!

21. vers Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.

22. vers Óh, Prtha fia, Számomra nincsen előírt munka a három bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem - mégis végzek munkát.

23. vers Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden bizonnyal követnék példámat.

24. vers Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, s ezáltal véget vetnék minden érző lény békéjének.

25. vers Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való ragaszkodás nélkül.

26. vers A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket, hanem az odaadó szellemben végzett munkára.

27. vers A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.

28. vers Óh, Erőskarú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget.

29. vers A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad megzavarni őket.

30. vers Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva, elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!

31. vers Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok felszabadulnak a karma rabságából.

32. vers De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.

33. vers Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs is. Mit érünk vele tehát, ha elfojtjuk azt?

34. vers A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az önmegvalósítás útján.

35. vers Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani - még ha hibásan is -, mint másokét. Más feladatait végezni veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége közben éri a halál.

36. vers Arjuna szólt: Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?

37. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötőerejével való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.

38. vers Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt a kéj különböző fokai.

39. vers Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a tűz.

40. vers Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek, amely beborítja az élőlény igazi tudását, és tévútra vezeti őt.

41. vers Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét (a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e rombolóját!

42. vers A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő (a lélek) még az értelemnél is felsőbbrendű.

43. vers Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.

Negyedik fejezet - Transzcendentális tudás

1. vers Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvakut oktatta erről.

2. vers Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

3. vers A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanazon ősi tudományát mondom el ma neked, s mert az Én bhaktám és barátom vagy, megértheted e tudomány transzcendentális rejtélyét.

4. vers Arjuna így kérdezett: Hiszen Te jóval a napisten, Vivasvan után születtél. Hogyan értsem hát, hogy a kezdetben őt oktattad ki erről a tudományról?

5. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Sok-sok születés van Énmögöttem és mögötted. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, Arjuna, ellenség fenyítője.

6. vers Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura, mégis megjelenek minden korszakban eredeti, transzcendentális formámban.

7. vers Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.

8. vers A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról- korszakra megjelenek Én.

9. vers Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.

10. vers Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve, már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így mind elérték az Irántam érzett transzcendentális szeretetet.

11. vers Óh, Prtha fia, mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Énnekem. Mindenki, minden tekintetben az Én utamat követi.

12. vers Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző tettekben kívánnak sikert, s ezért imádják a félisteneket. Természetesen az ilyen munka által nagyon hamar érhetnek el eredményt itt a földön.

13. vers Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a hozzájuk illő munka szerint. Tudd meg, habár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem- cselekvő és változatlan vagyok!

14. vers Nincs tett, ami Engem befolyásolna, és a munka gyümölcséért sem törekszem Én. Aki megérti ezt a Rólam szóló igazságot, az szintén nem bonyolódik bele a munka visszahatásaiba.

15. vers A régmúlt időkben az összes felszabadult lélek ezzel az értelemmel cselekedett, így érték el a felszabadulást. Ezért a ősök mintájára, ebben az Isteni tudatban végezd te is kötelességedet.

16. vers Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most megmagyarázom neked, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden bűntől.

17. vers Nagyon nehéz megérteni a cselekvés szövevényeit. Ezért jól kell tudni, hogy mi a cselekedet, a tiltott cselekedet és a tétlenség.

18. vers Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s az ő helyzete még akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.

19. vers Szilárdan megalapozott tudással az rendelkezik, akinek minden tette mentes az érzékkielégítés utáni vágytól. A bölcsek azt tartják róla, hogy tökéletes tudása van, melynek tüze felégette gyümölcsöző tetteit.

20. vers Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez fűzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig, független, és mentes az anyagi cselekedetektől.

21. vers Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fűződő összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén uralkodva csupán a minimális életszükségletért cselekszik. Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.

22. vers Sohasem kötik tettei az olyan cselekvőt, aki elégedett a számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az ellentétpároktól, nem irigy, és rendíthetetlen a sikerben és kudarcban egyaránt.

23. vers Az anyagi természet kötőerőitől független, teljesen a transzcendentális tudásban élő ember munkája egészében a transzcendensbe olvad.

24. vers A Krsna-tudatban teljesen elmélyedő személy biztosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben hozzájárult a lelki tettekhez, melyekben a teljesítés abszolút, és amit feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.

25. vers Némely yogi a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva fel nekik. Mások a Legfelsőbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.

26. vers Némelyek hallásukat és az érzékeket áldozzák a fegyelmezett elme tüzébe, mások a hangot és az érzékek egyéb tárgyait öntik az áldozati lángok közé.

27. vers Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek működését, valamint az életerőt (lélegzést) ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.

28. vers Vannak mások, akik azután, hogy anyagi javaikat a szigorú önfegyelmezésbe áldozván megvilágosultak, szigorú fogadalmakat tesznek, és a nyolcfokú misztika yogáját gyakorolják; míg mások a Vedákat tanulmányozzák, hogy előrehaladhassanak a transzcendentális tudásban.

29. vers Ismét mások a lélegzetszabályozással akarják elérni a transz állapotát, s ennek érdekében a következőket gyakorolják: megállítják a kilégzést a belégzésben, a belégzést pedig a kilégzésben, míg végül is a lélegzet teljes leállításával transzba nem merülnek. Némelyikük az étkezés csökkentésével kilélegzést áldoz a kilélegzésbe.

30. vers Ezek a személyek, akik ismerik az áldozat célját, mind megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, majd az ilyen áldozati maradék nektárának megízlelése után a legfelsőbb, örök atmoszférába jutnak.

31. vers Óh, Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül sohasem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még kevésbé a következőben.

32. vers A Vedák helyeslik a különféle áldozatokat, melyek mind másfajta munkából születnek. Ha így ismered őket, felszabadulsz.

33. vers Óh, Ellenség Fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak áldozatánál. Óh, Prtha fia, a munka felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el tetőfokát.

34. vers Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.

35. vers Óh, Pandu fia, ha megismerted az igazságot, nem tévedsz meg többé, s tudni fogod, hogy minden élőlény az Én részem, Bennem van mind - az Enyémek ők.

36. vers Még ha a bűnösök legbűnösebbjének is tekintenek, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.

37. vers Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek összes visszahatását.

38. vers Ebben a világban semmi sem olyan tiszta és magasztos, mint a transzcendentális tudás. Ez minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki megízlelte, az idővel belül örvend az önvalónak.

39. vers A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét.

40. vers De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedő tudatlan és hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog e világban, sem ebben az életben, sem pedig a következőben.

41. vers Óh, Bőség Meghódítója, aki lemondott munkája gyümölcséről, kinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, és aki szilárdan horgonyzik az önvalóban, azt nem kötik a tettek.

42. vers Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bharata, állj fel a yogával felfegyverkezve, és harcolj!

Ötödik fejezet - Karma yoga: cselekvés a Krsna-tudatban

1. vers Arjuna szólt: Óh, Krsna, először a munka feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg nekem határozottan, a kettő közül melyik hasznosabb?

2. vers A Magasztos Úr így válaszolt: A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat a jobb.

3. vers Óh, erőskarú Arjuna, mindig sannyasiként él az, aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli őket. Az ilyen mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi kötelékeket, és teljesen felszabadul.

4. vers Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma- yoga) különbözik az anyagi világ analitikus tanulmányozásától, a sankhyától. A nagy tudásúak szerint, aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.

5. vers Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek látja - az valóban lát.

6. vers Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekről való lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a Legfelsőbbet.

7. vers Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.

8-9. vers Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ezért felettük áll.

10. vers Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

11. vers A yogik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.

12. vers A rendithetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog, az rabja lesz cselekedeteinek.

13. vers Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban (az anyagi testben). Nem cselekszik ő, s nem is oka az anyagi tetteknek.

14. vers A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg; mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.

15. vers A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.

16. vers Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás megvilágosítja az embert, akkor az felfed mindent, ahogyan a felkelő Nap is fényt vet mindenre.

17. vers Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.

18. vers A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos brahmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kasztonkívülit) is.

19. vers Akiknek elméje megállapodott a változatlanságban és az egyensúlyban, azok már legyőzték a születést és halált. Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már őbenne vannak.

20. vers Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen; megtéveszthetetlen és jártas az Istenről szóló tudományban, az már megállapodott a Transzcendensben.

21. vers Az ilyen felszabadult személy nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, sem a külső tárgyakhoz; csak az önvalóban leli örömét, s ezért mindig transzban van. Az énjét megvalósított ily módon határtalan boldogságot érez, mert figyelmét a Legfelsőbbre összpontosítja.

22. vers Az okos távol tartja magát az anyagi érzékek kapcsolatából származó gyönyörtől, hiszen az a szenvedés eredete. Óh, Kunti fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem bennük leli örömét.

23. vers Ha valaki képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s még a jelen teste feladása előtt legyűrni a vágy és harag hatalmát, az yogi, és boldog ebben a világban.

24. vers Valójában az a tökéletes yogi, aki belsejében boldog és aktív, onnan merít örömöt, és belsejében felvilágosult. ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri őt.

25. vers Akik túljutnak a kettősségen és kétségen, akiknek elméjét a lélek foglalkoztatja, állandóan az érző lények jólétéért serénykednek, s mentesek minden bűntől, azok felszabaduláshoz jutnak a Legfelsőbben.

26. vers Azok a szent személyek, akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énjüket, önfegyelmezettek és állandóan tökéletességre törekednek, azok a közeljövőben biztosan felszabadulnak a Legfelsőbben.

27-28. vers Amikor kizárja az összes külső érzéki tárgyat, tekintetét a szemöldök közé rögzíti, leállítja a ki- és belélegzést az orrlyukban, és ily módon szabályozza az elmét, az érzékeket és az értelmet, akkor a transzcendentalista megszabadul a vágytól, félelemtől és haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az biztos, hogy felszabadult.

29. vers A bölcsek megszabadulnak az anyagi szenvedéstől, s békéhez jutnak, mert tudják, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső célja, a bolygók és félistenek Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője.