A meditációban azért is használjuk õket, mert feladatot adnak az elmének, mely könnyen kicsúszik figyelmünk ébersége alól, s máris azon kapjuk magunkat, gondolkodni, tervezni, emlékezni kezdtünk meditációs gyakorlatunkban. A dzsapa, vagy recitáció alkalmával azonban az elme saját természete szerint cselekedhet, csak éppen irányítottan végzi szokásos tevékenységét. gy szelíden, az ahimsa elve szerint, úgy zabolázzuk meg, hogy nem teszünk rajta erõszakot. Van egy történet, mely jól szemlélteti, miként is mûködik az elme, s miként hat rá a mantra.

Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erõszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetszõ. Bármilyen típusú erõszakosság a tisztaságot és átláthatóságot megsemmisíti. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük.

A második csakra az õsi, soha ki nem haló érzelmek, a szexuális energiák és az alkotó erõk központja. Természeti eleme a víz, amelybõl minden élõlény származik, és ami az asztrológiában az érzelmek területének felel meg. A víz megtermékenyítõ erõvel bír és a teremtésben újabb és újabb életet hoz létre. A szakrális-csakrán át lépünk kapcsolatba a természet egészét átszövõ megtermékenyítõ és a befogadó energiákkal.

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebbõl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfõbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mû éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendõ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsõ helyett a belsõre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás mûvi és természetes módszerekkel idézhetõ elõ. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat elõzõ tapasztalásai révén mintegy "éretté" válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni a hitbõl táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által.

A Samarpa megnevezés jelentése "a vörös korona viselõje". Megjelenése beteljesítette Sakjamuni Buddha jóslatát egy "rubinvörös koronát viselõ nagy bodhiszattváról, aki sokakat vezet majd ki a körforgásszerû létezés kényszerébõl." Inkarnációs vonala a XIII. században kezdõdött, amikor a harmadik Karmapa a fõ tanítványát, Kedrup Drakpa Szenge-t megajándékozta egy vörös koronával...

A Korán azt is kijelenti, hogy a földi élet felkészülés a túlvilági és örök életre. Akik ezt megtagadják, azok szenvedélyeik és vágyaik rabjaivá válnak és kinevetik az erényes, istenfélõ embereket. Az ilyen emberek ostobaságukra csak halálukkor jönnek rá, de akkor már hiába áhítoznak a már elszalasztott lehetõség után.