A brahmanizmus Ă©s hinduizmus |
A hinduk éppen ezért szívesen nevezik vallásukat "szanátana-dharmá"-nak, azaz "örök vallás"-nak. Ennek megfelelõen azt tanítják, hogy idõrõl idõre, mindig újból bölcs férfiak és testet öltött istenek jelennek meg, hogy hirdessék az igazságot. Ilyen volt Ráma, Krisna, Vjásza, Manu, Vaszistha, Agasztja, Savkara stb., de egyikük sem fektette le új tanok alapját, hanem csak a már kezdettõl fogva ismert igazságot fogalmazta vagy hirdette meg újból. A hinduizmus tehát nem ahhoz a kerthez hasonlít, amelyet egy ember tervszerĂ»en hozott létre, és amelyet utódai azután tovább fejlesztettek... |
Tovább...
|
|
Patandzsali: JĂłga-szĂştra IV. |
A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás mĂ»vi és természetes módszerekkel idézhetõ elõ. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat elõzõ tapasztalásai révén mintegy "éretté" válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni a hitbõl táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által. |
Tovább...
|
|
Patandzsali: JĂłga-szĂştra III. |
Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés idõbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az elõzõkre támaszkodik, és a következõket célozza. A különbségtevésbõl születõ, vagyis a létet az idõ és a történések folyamatából kiemelõ Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentõl független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden "eddigi" és "ezután lehetséges" pillanat tükrözõdik, és elnyeri végsõ értelmét. |
Tovább...
|
|
Patandzsali: JĂłga-szĂştra II. |
A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az elõbbi egy idõre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A "jó" és "rossz" szándékokból fakadó cselekvés magától értetõdõen kellemesnek és kellemetlennek minõsített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegébõl adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minõségek is törvényszerĂ»en váltakoznak. A Világos minõséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végsõ soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a "jó" és "rossz" közötti különbségtevésbõl születik. |
Tovább...
|
|
Patandzsali: JĂłga-szĂştra I. |
Az Igázás, a Jóga, az elmemĂ»ködés feletti uralmat, a tudat rezdüléseinek megzabolázását jelenti. Az uralom nem azonos a folyamatok megsemmisítésével. Elsõdleges célja az, hogy a Látó, az Ember, a tapasztalás végsõ alanya ne vesszen el a tudat-tartalmakban, ne azok hordozzák, hanem önmagában megálljon. Ha ez nem történik meg, akkor a Látó nem lát, hanem újra meg újra belegabalyodik... |
Tovább...
|
|
Negyven versszak a Valóságról (Ulladu Nárpadu) |
"7. Bár a világ és az elme együtt születik meg és enyészik el, a világ az elme fénye által ragyog. Mindkettõ alapja - melybõl erednek, s ahová visszatérnek az a tökéletesség, mely anélkül ragyog, hogy keletkezne vagy eltĂ»nne: ez a Valóság. 8. Bármilyen névben és formában tiszteljük is Azt, Az elvezet bennünket a név és forma nélküli Abszolút megismeréséhez. Az Igazság valódi megismerése mégis az, hogy meglátjuk igaz Önvalónkat az Abszolútban, beleolvadunk, és eggyé válunk vele." |
Tovább...
|
|
Popper Péter: A karma törvénye |
E különbözõ szellemi szférákon áthaladva jól megoldott élethelyzetek esetén fel tudja venni magába azokat a szellemi erõket, amelyekkel találkozik, viszont a "rontások" nyomán erre képtelen. Mindennek következményei megjelennek a következõ életben. S minden szféra végén ott marad összegyĂ»jtve... |
Tovább...
|
|
Rámajána VI. - A háború könyve |
A nagy Gaváksa, Gavaja, s a hegycsúcs-termetĂ» Gadzsa járjon az élen, mint tehén-csordában a büszke bika. A majomsereg jobb szárnyát fedezze Risabha majom, erdõlakók oroszlánja, ugrálva járó nép feje. A majomsereg bal szárnyán haladjon Gandhamádana, megközelíthetetlen, mint megvadult elefántbika. A sereg közepén majd én buzdítom a derékhadat; mint harci elefánt Indrát, vigyen a hátán Hanumán! Üljön Angada hátára a halálosztó Laksmana, mint Világelefánt hátán Kincsõrzõ Szellemek Ura. Vezesse az utóvédet Dzsámbaván, medvék bajnoka. Szuséna Végadarsinnal fedezetül menjen vele. |
Tovább...
|
|
Rámajána V. - Szépségek könyve |
Van egy vitéz mahárádzsa, Dasaratha, sok nép ura, szelíd szívĂ», igazságos, kocsija-lova számtalan. Annak telihold-szép arcú, elsõszülött kedves fia a törvénytisztelõ Ráma, íjjal lövõk legjobbika. Hogy ne szegje szavát atyja, a jót és rosszat ismerõ Ráma nejével s öccsével vállalta a számĂ»zetést. Miközben a vad õserdõ sĂ»rĂ»jében vadászgatott, ráksaszákkal akadt össze, és leölte a szörnyeket. Vitézei elestérõl tudomást szerzett Rávana, és elragadta bosszúból tõle a Dzsanaka-leányt. Hibátlan hitvesét, Szítát, kereste Ráma mindenütt, s szövetségest talált közben: Szugrívát, a majomkirályt. |
Tovább...
|
|
|