Kirpál Singh 1894. február 6-án született a Pandzsáb állambeli Sayyad Kasranban. Egész életében Istent kereste, és így sok szufihoz, jógihoz és misztikushoz eljutott, de senkit nem fogadott el gurujának addig, amíg közvetlenül meg nem gyĂľzĂľdött az illetĂľ alkalmasságáról. 1917-ben meghallgatást nyert az imája: Isten megjelent neki belül. Meditációjában egy szakállas férfi fényalakját látta. 1924-ben, amikor a Beas folyónál járt, egy közeli ashramba is elment, és ott Baba Sawan Singh Ji személyében fizikai szinten is találkozott ugyanazzal a fényalakkal, amelyet meditációban már hét éve látott. Másnap megkapta a beavatást, és élete további részét a Surat Shabd Jóga, a Baba Sawan Singh által tanított szellemi módszer gyakorlásának szentelte.

Fiatalon megnĂľsült, három gyermeke volt. Az indiai kormány polgári tisztviselĂľjeként dolgozott, ebbĂľl tartotta el önmagát és családját. Hivatalában elérte a legmagasabb rangot, amely egy benszülött számára Indiában nyitva állt. 1947-ig dolgozott ott; indiai beosztottai és angol felettesei egyaránt szerették.

Huszonnégy évig ült Mestere lábánál, és nagyon gyorsan haladt elĂľre belül. A harmincas évek elején Baba Sawan Singh már Ăľt nevezte meg, amikor megkérdezték, hogy vannak-e fejlett tanítványai; az évtized végén felkérték, hogy írja meg a Gurmat Siddhantot, a pandzsábi nyelvĂť spirituális irodalom kétkötetes alapmĂťvét. A könyv, Kirpál Singh kérésére, Sawan Singh neve alatt jelent meg. 1939-ben Mestere megkérte, hogy avasson be 250 embert a szokásos havi beavatás alkalmával. Sawan Singh tanítványai közül még senkit sem ért ilyen megtiszteltetés. Ez egyben egy hagyományos gesztus, amellyel egy Mester bemutathatja az utódját.

A harmincas és negyvenes években Kirpál Singh rendszeresen tartott satsangot Lahore-ban és Amritsar-ban, és gyakran, Mestere mellett ülve, nyilvános eszmecserét folytattak. Ahogy Ăľ szokta mondani: "Beszélgettem a Mesteremmel, az emberek pedig élvezték!" 1948. április 2-án éppen satsangot tartott a Mester beasi ashramjában, amelynek Dera Baba Jaimal Singh a neve, amikor híre jött, hogy Baba Sawan Singh meghalt. ElĂľzĂľ nap kapta meg a szellemi erĂľt a szemeken keresztül, amely igazolja és lehetĂľvé teszi a folytonosságot az emberi pólusok között. Mestere már korábban, 1947. október 12-én elmondta neki, hogy Ăľ lesz az utódja. Akkor Ăľ könyörgött Sawan Singh-nek, hogy kívánjon bármit, csak maradjon fizikai alakjában, de ez a kérése nem teljesült, és Sawan eltávozott. Kirpál Singh nehéz szívvel elment a Himalájára, Rishikesh-be három másik tanítvánnyal együtt, és a következĂľ öt hónapot szinte folyamatos samadhiban, Istenben való elmerülésben töltötte.

Ebben az idĂľben a sadhuk hagyományos életvitelét folytatta: nem hordott turbánt, haját (amelyet szikh szokás szerint sosem vágott le) szabadon hagyta és egyszerĂť fehér dhotit viselt. Ekkoriban történt, hogy találkozott az akkor már kilencvenes éveiben járó Maharishi Raghuvacharyával, aki közeli barátja és tanítványa lett. A Maharishi, aki a pranayam-ot és hasonlókat magába foglaló Ashtang jóga buzgó gyakorlása révén eljutott az asztrál síkra, azonnal felismerte, hogy egy nagy lélekkel van dolga. Felkelt tanítványai körébĂľl, ahol addig ült, és mélyen meghajolt Kirpál Singh elĂľtt - ez jól mutatja mindkettĂľjük nagyságát. Kirpál Singh a maga részérĂľl mindig tisztelettel és hódolattal viseltetett Raghuvacharya iránt, noha ez utóbbi nyíltan hangoztatta mindenki elĂľtt, hogy Kirpál a mestere. Raghuvacharya 1971-ben, 115 éves korában halt meg. Egy személyben volt szanszkrit tudós és nagy jógi, és két ilyen nagyságot együtt látni óriási élményt jelentett.

Végül, miután kiürítette a szellemi mámor kelyhét, és eggyé vált Atyjával, parancsot kapott belül: "Menj vissza a világba, és hozd vissza hozzám gyermekeimet!" Visszatérve egy új, független Indiába, még kábultan a sokktól, amelyet Pakisztán kiválása és az ezzel járó rengeteg szenvedés okozott, egyenesen Delhibe ment, a pandzsábi menekültek központjába, és ott kezdte el a munkáját. 1951-re létrehozta a Sawan Ashramot a külvárosban. Satsangjait ötezer vagy még több lélek látogatta. Munkája egyre nagyobb méreteket öltött; 1955-ben, elsĂľ külföldi útján, több hónapot töltött az Egyesült Államokban és Európában. ElĂľször történt meg, hogy ilyen formátumú Szent nyugatra jött, és hogy a Surat Shabd Jóga hiteles Mestere magyarázta el a tanítást.

A keleti filozófiák és szellemi gyakorlatok mélységének és igazságának felismerése, amely manapság annyira elterjedt, 1955-ben éppen csak elkezdĂľdött. Õ teljesen egyszerĂťen és világosan mutatta be ezeket a mély gondolatokat olyan hallgatóság elĂľtt, akik szinte semmit sem tudtak a keleti filozófiáról. Útjának eredményeképpen nyugatiak százai kaptak beavatást és kezdtek el a Sant Mat útján járni. A tanítványok között kis közösségek alakultak, és képviselĂľk kaptak engedélyt, hogy a Mester távollétében átadhassák a beavatási instrukciókat az új keresĂľknek (elĂľzetes jóváhagyás alapján). A beavatottak száma folyamatosan nĂľtt.

Indiában a munka egyre nagyobb méreteket öltött, és ugyanígy a Mester iránti tisztelet is. Mint szent ember, aki aszerint él, amit prédikál és amit a szentírások mondanak, egyre ismertebbé vált. 1957-ben megválasztották a Vallások Világszövetsége elsĂľ elnökévé. Ezt a posztot 1971-ig töltötte be; ekkor lemondott, négy vallási világkonferencia után, mivel láthatóvá vált, hogy ebben az irányban semmi többet nem lehet elérni. 1962-ben spirituális és humanitárius munkájáért tagjai sorába emelte a Máltai Lovagrend; Ăľ az elsĂľ nem keresztény a történelem során, aki ebben a kitüntetésben részesült. EbbĂľl az alkalomból Nehru miniszterelnök is hívatta, hogy személyesen gratuláljon neki. Hosszan beszélgettek, és ezzel nem hivatalos, baráti kapcsolat kezdĂľdött a Mester és a miniszterelnök között. (A Mester a késĂľbbi miniszterelnököket, Shastrit és Indira Gandhit is segítette tanácsokkal, Ăľk pedig viszonzásképpen részt vettek a Mester által vezetett különféle konferenciákon.)

1963-ban volt a második világkörüli útja. Ekkor, mint a Vallások Világszövetségének elnöke, világi és vallási vezetĂľkkel tárgyalt, és elvitte a szeretet gyógyító evangéliumát a gyakorlati politika igencsak tövises világába. Találkozott VI. Pál pápával, a Görögkeleti Egyház pátriárkájával, valamint európai uralkodócsaládok és politikai szervezetek különbözĂľ rangú tagjaival, és mindannyiuknak bemutatta az emberiség egységének eszméjét. Ezzel a munkájával párhuzamosan folytatta a beavatásokat a Sant Mat ösvényén.

Ahogy nyugaton a munka szélesedett, az igazság egyre több keresĂľjében született meg a vágy, hogy Indiába menjen és a Mester lábához üljön. Az elsĂľ, aki Sawan Ashramba utazott, Rusel Jaque volt 1959-ben. Hat hónapos ottlétérĂľl szóló beszámolója (Gurudev: a könyörület Ura) másokat is felbátorított, hogy a saját szemükkel lássanak mindent. Megtették; kezdetben csak néhányan, majd egyre többen, és a 70-es évek elején már szinte mindig volt az Ashramban 40-50 nyugati, akik 3 hét és 6 hónap közötti ideig tartózkodtak ott. Az utolsó évben ez a szám megugrott, mert a Mester, tudva, hogy el fog távozni, kitárta a kapukat, és általános meghívót küldött a nem indiai tanítványoknak az 1974. februári Emberiség Egysége Világkonferenciára.

Kirpál Singh sokoldalú munkásságának egyik utolsó része volt Manav Kendra vagyis Ember Központ felépítése a Himalája lábánál fekvĂľ Dehra Dunban.

A tervek szerint öt ilyen központ épült volna Indiában: egy-egy északon, délen, keleten és nyugaton és egy az ország közepében. A központokat úgy tervezték, hogy önellátóak legyenek, és példával szolgáljanak a közelükben élĂľ földmĂťveseknek, együtt alkalmazva az indiai hagyományokat a modern tudományos eredményekkel. Minden központhoz tartozott volna egy ingyenes kórház és általános iskola, egy otthon idĂľseknek, nyelvtanulási lehetĂľségek és egy összehasonlító vallástudományi szakkönyvtár, gyĂťjtĂľkörébe beleértve az ezoterikus tanításokat és az emberré válás programját, ami az egésznek a lényege. 1970-ben és 1971-ben a Mester személyesen napi tizenkét órát dolgozott Manav Kendra építésén és mĂťködtetésén.

1972. augusztus 26-án a Mester megkezdte harmadik és utolsó világkörüli útját. Többezres tömegek köszöntötték, nagyrészt fiatalok, akik az elĂľzĂľ pár évben kaptak beavatást. Noha teste már a hanyatlás jeleit mutatta, és különleges életereje és állóképessége visszaesett, mégis napi 14-15 órát dolgozott, számtalan beszédet tartott, több ezer emberrel találkozott személyes beszélgetéseken, és több mint kétezer új tanítványt avatott be, mire a körút véget ért.

Sant Kirpál Singh küldetésének utolsó csúcspontja az Ember Egysége Konferencia volt, halála elĂľtt hét hónappal. A konferencián kétezer küldött vett részt - vallási és politikai vezetĂľk Indiából és a világ minden tájáról - és körülbelül ötvenezer nézĂľ. Az egység érdekében tett utolsó nagy erĂľfeszítés színhelye a Hardwari Kumbha Mele volt, ahol 1974. április 2-án nagy számú sadhu és szent gyĂťlt össze a Nemzeti Egység Konferenciáján, hogy közösen dolgozzanak a vallási viszályok megszüntetéséért és az indiai szegények helyzetének javításáért. Ez volt az elsĂľ ismert eset India vallási történetében, hogy valaki képes volt rávenni a hagyományosan független sadhukat, hogy összefogjanak a közjó érdekében. Ahogy a Mester késĂľbb mondta: "Nagyon nehéz volt egy asztalhoz ültetni Ăľket".

Július végén, a saját Mestere tiszteletére tartott nagy Bhandarán adott utoljára beavatást. Több, mint ezer keresĂľnek adta át a Naamot. Néhány nappal késĂľbb, augusztus 1-jén, beszédet tartott az indiai Parlamentben a képviselĂľk kérésére. ElĂľször fordult elĂľ, hogy egy szellemi vezetĂľ erre felkérést kapott. Három héttel késĂľbb (rövid betegség után, amely alatt, az egyre növekvĂľ fájdalom ellenére, továbbra is szeretetet, kegyelmet és szellemi bátorítást sugárzott az ott lévĂľ néhány nyugati tanítványra) teljes tudatosságban kilépett a testébĂľl. Utolsó szavait a tanítványai iránti szeretet és velük való törĂľdés hatotta át. Élete ékes bizonyíték arra, hogy a próféták kora nem járt le; hogy még mindig lehetséges, hogy egy emberi lény megtalálja Istent és válaszoljon az Õ akaratára.

(A fenti rövid életrajz eredetije Russell Perkins elĂľszava a The Light of Kirpal [Kirpál fénye] c. könyvhöz.)

 

Forrás: www.santmat.hu