A Mahájána etikája egyetlen alapparancsolatra (szila) vezethetĂľ vissza: "Segítsd a lényeket az üdvösséghez vezetĂľ úton!" Ezt szem elĂľtt tartva, magától értetĂľdik tehát, hogy az arhat- (szent ideál nem gyakorol ösztönzést a "Nagy jármĂť" híveire. Nem törekszik a Nirvána "gyors" megvalósítására; áhított célja a mások üdvét szolgáló megvilágosodás (bodhi) elérése.

Mert mi is volna más a bódhi, mint a legmagasztosabb áldozat? Eljutni a megváltás küszöbére, és önként lemondani a fáradozás gyümölcsérĂľl, nevezetesen vállalni a szamszárai létet (folytatni az újraszületések sorát) mások üdvözülését segítendĂľ.

A Mahajána szerint minden lény megvalósíthatja a bódhi, s idĂľvel minden bizonnyal el is éri a célt. A Mahajána követĂľje azonban azzal, hogy a buddhaság elérését mindenki számára lehetségesnek tartja, nem állítja, hogy az üdv elérése könnyĂť. Számtalan újraszületés során állandó és töretlen erĂľfeszítésre van szükség. Az ideál olyan távoli, hogy praktikus értelemben nem lehet vonzó.

A Mahajána tehát a hangsúlyt nem a végcélra, hanem magára az üdvútra helyezi. ElĂľtérben ezek szerint nem a Buddha ideálja áll, hanem az "eljövendĂľ Buddháé", olyan lényé aki útonon van a bódhi felé - és ez a Bódhiszattva.

Föntiek tudatában érthetĂľ, hogy a Mahajána kultuszában a Buddhákat, megelĂľzik a Bódhiszattvák. Számuk - akárcsak a Buddháké - meghatározhatatlan. Gyakorlati szempontból azonban néhány kiemelt Bódhiszattva áll az elĂľtérben - ezek alkotják a Mahájánapanteont. Ilyen például Avalokitesvara ("Az alátekintĂľ Úr"), az irgalom testetöltése, akinek Tibetben, Kínában és Japánban hatalmas kultusza van. Tibetben a mindenkori dalai láma e Bódhiszattva inkarnációjának számít.

Csaknem ilyen népszerĂť Mandzsusri Bódhiszattva, a metafizika és atudományok patronusa; és említenünk kell még Maitréját, az eljövendĂľ világkorszak Buddháját. Utóbbi kultusza nagyon régi, és neve fölmerül már a Hinajána-iratokban is.

Az egyházmĂťvészet arra kényszerült, hogy a számtalan Buddha közül néhányat kiválasszon; rendszerint öt alakban szerepel: Krakuccshanda, Kanakamuni, Kásjapa es Gautama (a történelmi Buddha) - akik már elĂľzĂľ világkorszakokban megjelentek a földön -, valamint az eljövendĂľ Maitréja.

Ez a szám azonban megháromszorozódik, mégpedig a Mahájána misztikája következtében. Az öt "emberi Buddha" (Mánusibuddha) ugyanis a "meditáció útján teremtett Buddhák" (Dhjánibuddha) "kisugárzásának" tekinthetik, akik soha le nem szálltak az anyagi világba, hanem öröktĂľl fogva a mennyei régiókban idĂľznek. Az öt "emberi" (Mánusi) Buddha mennyei megfelelĂľje: Váirocsana, Aksóbhja, Ratnaszambhava, Amitábha és Amoghasziddhi. Minden Dhjáni-Buddhának megfelel egy szín, egy lény, egy jelképes attribútum és egy világtáj. Kéztartásaik (mudrák) különböznek egymástól.

Mivel e Buddhák "transzcendensek", hogy a világban kifejthessék tevékenységüket, közvetítĂľre van szükségük. E közvetítĂľk pedig a Bódhiszattvák.

A fölsorolt Buddháknak megfelelĂľ Bódhiszattvák az alábbiak: Szamantabhadra, Vadzsrapáni, Ratapáni, Avalokitesvara és Visvapáni. (Nevezettek ideálok, eszmék megszemélyesítĂľi sorrendben: "A LegfĂľbb jó", "A Gyémántjogar ViselĂľje", "Az Ékszer Birtokosa", "A Könyörülettel AlátekintĂľ" és "A KettĂľs Villámjogar Birtokosa".) A Mahájána kultusza komplikált politeizmusnak tĂťnik. Populáris formában e véleményalkotás megengedhetĂľ, de a lényeget megvilágító szövegek ismeretében nem. (Vö. Bar-do thos-sgrol, ismert mint "Tibeti halottaskönyv", amely bátran kimondja azt, amit egyetlen más vallás sem merészel: "Az istenségek tulajdon szellemed vetületei - tudd ezt, és légy szabad!")

Néhány Mahájána-mester tudatára ébredt a veszélynek, melyet az idolatrikus tárgyak mértéktelen megsokszorozódása magában rejt, és ezért megalkották az egyetlen "ÕsBuddha" (Adi-Buddha) ideáját, akinek valamennyi többi csak "vetülete". Ez az újítás azonban célhoz nem vezetett - a Mahajána panteon nem lett kisebb -, ellenkezĂľleg: megszaporodott egy Buddhával.

Különben a mitológia és kultusz egyszerĂťsítése nem is lényeges kérdés. A "Nagy jármĂť" követĂľje tisztában van azzal, hogy minden istenség a legmagasabb rendĂť és egyetlen valóság emanációja, és mint ilyenek, éppen annyira "nem valóságosak", mint a szamszára. Az "Abszolút Egység" megvalósítása pedig nem kívánja meg a fizikai vagy mitológiai világ megváltoztatását.