Menu Content/Inhalt
Mi a célod? I.

Csukjátok be a szemeteket. Gondoljunk mély szeretettel Istenre és Gurudévre. Isten és a guruk áldása legyen mindannyiunkon. Om, Ámen.

ImageEgyik nap Gurudév egy meztelen szerzetes mellett ült Puriban. Naponta sok ember látogatta a szerzetest. Ezen a napon egy üzletember jött hozzá. Meghajolt elõtte, és megkérdezte tõle, hogy tudna-e neki néhány tanácsot adni. „Nem szükséges” – mondta a szerzetes. „Mégis kérve kérlek, adj néhány gyakorlati spirituális tanácsot az életem vezetésére, melyet követhetek” A szerzetes újra csak azt válaszolta: „Nincs rá szükség”. Amikor az üzletember harmadszor is megismételte kérését, a szerzetes, rápillantva csak annyit mondott: „Soha ne hazudj!” - „De hogyan lehetnék jó üzletember, ha nem hazudnék?” - „Nos, ez az oka annak, hogy nem akartam neked spirituális tanácsot adni, menj, és tanácsomat dobd be az elsõ utcai lefolyóba!”
 
Miért mondom el ezt a történetet? Gondolkodjunk el azon, hányan vannak itt közöttünk, akik valóban készek az igazság elfogadására, hogy az élet realitását elfogadják? Készek vagytok erre? Talán meséltem már nektek ezt a történetet. Egy megvalósult indiai mesterrõl szólt, aki tanítványai körében ült. Az emberek az önmegvalósításról és az Isten-megvalósításról kérdezgették. Akkor a mester krétával húzott egy vonalat a földön, és azt mondta: „Aki valóban el akarja érni az önmegvalósítás fokát, az lépjen át ezen a vonalon, és jöjjön ide a másik oldalra”. – Tudjátok, mi történt? Senki nem ment át a másik oldalra, mert félt. Félt attól, hogy történik vele valami. „Ha valóban megvalósítom magam, és elhagyom a testem, ha megvalósítom magam, és megszakadnak a családi kötelékeim, hogyan fogok tovább élni?” És magunk sem tudjuk, miért is akarjuk az önmegvalósítás fokát elérni. Gyakran kérdezem a tanítványaimat, amikor Isten-megvalósításról, önmegvalósításról kérdeznek: „Miért akarod ezt? Miért akarsz önmegvalósítást? Úgy gondolod, hogy az által még két kezed nõ, vagy még két fejjel több nõ a nyakadon? És úgy gondolod, hogy az Isten-megvalósítás által megszabadulsz a problémáktól? És úgy véled, hogy az Isten-megvalósítás által csak jó fog veled és környezeteddel történni?” Ha így gondoljátok, akkor nagyon tévedtek! A megvalósult emberek életét vizsgálva felismerhetjük, hogy õk is nagyon-nagyon sokat szenvedtek. Isten fiát megfeszíthetik, és aki az igazság útján próbál járni, azt lelõhetik. Tehát soha se gondold, hogy az, aki Istent szereti, és aki az igazság útján van, az mentes a bajoktól, problémáktól. Elõször is, légy vele tisztában, hogy valójában mire is van szükséged. Gyakran megtörténik, hogy az emberek egy szupermarketben vagy a városban sétálnak, és kíváncsiságból csak nézelõdnek. Eltöltenek ott egy kis idõt, majd azt mondják, menjünk innen, ez nem egy túl jó hely. Tehát ide-oda járkálni, ebbe is, abba is belekóstolni nem segít a problémán.
 
Mire van szükségünk? Mi is a célunk? Ne felejtsük el, hogy noha magasabb cél felé törekszünk, attól még nem kell feladnunk mindent az életben. Legyen célod az életben. Légy tisztában vele, mit akarsz elérni. Legyen tiszta elképzelésed célodról. Amikor egy festõ nekiáll egy festményt elkészíteni, az üres vásznon már látnia kell azt, belsõ szeme elõtt meg kell jelennie annak, amit késõbb a vászonra akar festeni. Hasonlóképpen, ha meg akarod festeni életed képét, legyen róla tiszta elképzelésed, tiszta víziód, hogy milyen is legyen az! Tisztán látod-e a célt? Újra és újra megkérdezted-e magadtól, hogy valóban azt akarod-e elérni? Gyakran elõfordul, hogy emberek megfelelõ érdeklõdés és törekvés nélkül idejönnek, és azután el is mennek. Ezért volt az, hogy Jézus néhány száz ember elõtt azt mondta egy este: edd az én testem, és idd az én vérem, hogy eljuss a Mennyországba. Akkor sok ember megrettent szavaitól. Talán kannibalizmust hirdet? De néhányan közülük ott maradtak. Jézus rájuk pillantva azt kérdezte: „És ti mikor hagytok el?” Könnyekkel a szemükben ezek a tanítványok azt mondták: „Hová is mehetnénk, hiszen Te vagy a célunk, Te vagy az Út és az Igazság.” Tehát legyetek tisztában saját életetekkel és célotokkal! Mit is akarsz, mit szeretnél elérni életedben. És akkor át kell gondolni, hogy ez a cél valóban megvalósítható-e, elérhetõ-e egyáltalán. Néha az embereknek különös elképzelései, különös, megvalósíthatatlan gondolatai vannak.
 
Tehát azt is vizsgáld meg, hogy a kitĂ»zött cél reális-e, megoldható-e vagy nem.  És akkor, ha ez lehetséges, a gyakorlatban is megvalósítható, akkor kell azt megkeresni, hogy ehhez a célhoz milyen út vezet, hogyan lehet elérni. Melyik úton kell haladni. Ha egyszer megtaláltad az utat, tisztában kell lenned az úton rád váró nehézségekkel és problémákkal. Mert ha elõre nem gondolsz a nehézségekre és problémákra, akkor akadály keletkezik az úton, összezavarodsz. Sok ember úgy gondolja, hogy egy ashramban, egy mester mellett élni nagyon szép és jó, és azt gondolja, hogy ha eljön egy programra, és itt mindent szépnek talál, akkor az ashrambeli élet ugyanilyen szép és egyszerĂ». De emlékezzetek rá, hogy a valóságban nem így van. A tanár minden lehetséges módon, kemény eszközökkel meg fogja vizsgálni, hogy elszántságod mennyire õszinte, milyen ember vagy. Ha elviszel egy darab aranyat egy ékszerészhez, hogy eladd, vagy ékszert készíttess belõle, az ékszerész elõször azt fogja megvizsgálni, hogy az aranyad valódi-e vagy sem. Többszörös próba alá veti. És ha kiderült, hogy valóban az, csak akkor kezd el az aranymĂ»ves az anyaggal - felmelegítéssel, olvasztással – dolgozni, és a régi formából egy újat készít. Azaz egy forma-nélküli aranydarabból egy formával rendelkezõ tárgyat hoz létre. Ugyanígy van ez a tanárral is. A tanítvány elmegy a mesterhez, hogy tanuljon tõle. Az Upanishadokban szép példa olvasható errõl. „Velem akarsz élni?” - kérdezi a mester. „Igen” - mondja a tanítvány, azért jöttem.” - „Akkor itt keményen dolgoznod kell. Kész vagy erre?” -  „Igen.” - „Nos, az elsõ feladatod az lesz, hogy minden reggel kiviszed a teheneket legelni az erdõbe, és este visszahozod azokat.”
 
A tanítvány elkezdte a munkát. A guru azonban nem szólt arról, hogy mit egyen az erdõben, ha megéhezik. És mit tett a tanítvány? Megfejt egy tehenet, és megitta a tejét. Néhány nap múlva a guru magához hívatta a tanítványt, és azt mondta: „Mi újság van? Nagyon jól nézel ki! Mit is eszel ebédre?” A tanítvány elmondta, hogy megfej egy tehenet, és néhány pohár tejet iszik. „Tolvaj vagy” - mondta a guru. „Ellopod a tehén tejét, anélkül, hogy erre a guru engedélyt adott volna.” - „Mit tegyek?” - töprengett a tanítvány. Néhány nappal késõbb a guru megint magához hívatta. „Mit eszel ebédre?” - kérdezte ismét. „Délidõben ott hagyom a teheneket az erdõben, és a közeli faluban kérek egy kis élelmet.” - „Nem helyes, hiszen minden alamizsna, amit egy ashramban élõ brahmachariya az emberektõl kap, az a guruját illeti. Nekem kell felajánlanod. És csak akkor ehetsz belõle, ha azt a guru neked adja.” A tanítvány visszament az erdõbe. Újfent gondolkodott, hogy mit is tegyen.
 
Néhány nappal késõbb a guru újra magához hívatta. „Még mindig nagyon egészségesnek látszol. Mit eszel ebédre?” - kérdezte tõle. „Amikor a kis borjak tejet szopnak, a borjak száján egy kis tej-hab keletkezik, azt eszem meg ebédre.” - „Nem helyes, ellopod a tejet a borjak szájáról. Biztosan a nyelvükkel késõbb a habot is lenyalták volna onnan. Ez lopás! Nem szabad ezt tenned.” - A történetbõl úgy tĂ»nhet, hogy a guru kínozta a tanítványát. EgyszerĂ»bb lett volna, ha megmondja neki, hogy mit is egyen ebédre. A válasz azonban: nem. A guru csak arra volt kíváncsi, hogy milyen kitartó a tanítvány, meddig képes tĂ»rni, milyen intellektussal rendelkezik, hogyan tudja magát a nehéz helyzetekben fenntartani. A tanár nevelési módja tehát a tanítvány „kifacsarása”, megpróbálása, tehát a tanulás néha egyáltalán nem könnyĂ» és nem kényelmes. Tehát légy teljesen tisztában azzal, hogy mi a célod.
 
EgyértelmĂ» már a célod? Rátaláltál már az útra, amelyen elérheted a célodat? Megkérdezhetitek itt, hogy hiszen mi már rátaláltunk a Kriya Jógára, ami az út, miért kérdezi ezt tõlünk a tanár? A rishik ezt az Upanishadokban nagyon egyértelmĂ»en megfogalmazzák: „Nem, nem erre az útra van szükséged!” Tudjátok, miért? Mert ez nem egy könnyĂ» út. Készen állsz arra, hogy a borotva élén sétálj? Készen állsz arra, hogy kövesd azt, amit mondok neked, bármi is legyen az? Most persze mondhatjátok azt, hogy: Úr Isten, ez úgy tĂ»nik, mintha egy szekta volna! A modern társadalomban sok ilyen típusú útmutatás van.
 
Forrás: Paramhansa Prajnanananda, Az otthon az Ashramod, Kriya Jóga Baráti Társaság, 2003
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk