Nem a fájdalom megszüntetése a lényeg a betegség és a szenvedések kérdésében, hanem az, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belsĂľ testi (szervi) rombolódás. Az hogy milyen lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett vagy nyílt ambíciókból eredĂľ nyílt haragvások és rejtett gyĂťlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez. Az orvostudomány ezt a hormonális és más jellegĂť önmérgezési folyamatot immun rendszeri zavarból eredĂľ következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különbözĂľ gyógyszeres erĂľsítésekkel, vagy erĂľszakos beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi-immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén mĂťködĂľ, belsĂľ egyensúlyi-kiegyenlítĂľdési zavarok) leképezik a szellemi-lelki zavarokat. De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésrĂľl elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyĂťlölködünk: mérgelĂľdünk!

 

Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségrĂľl az orvosokat és biológusokat, és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, haragszunk, neheztelünk valakire vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különbözĂľ hormonális mérgeket (mérgezĂľ genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elĂľ és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerĂťen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális mérgeket és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelĂľdéseink következtében  a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erĂľtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.

 

Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk, vagy ha féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre,  gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot. Ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemĂľmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a pár elvesztésétĂľl való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlĂľdési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsĂľséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak finom, a sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levĂľ szervek mĂťködését, károsítja épségüket. A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, a sok eltusolás - elfojtás után minden tĂľr ránk, vagy legalábbis ezek a nagy része és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az elsĂľ jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghĂťlés, illetve e huzamos és gyakori hĂťléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hĂťléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).

 

Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hĂťlni, nem is hĂťlünk meg, ha az elĂľzĂľ napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietĂľs elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellĂľ kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hĂťlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hĂťlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hĂťlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hĂťlést látszólag kiváltó külsĂľ okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal késĂľbb, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngĂľ, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illetĂľ mirigynek volt ideje bĂľven kitermelni a megfelelĂľ mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelĂľ szervekbe), hanem finoman már rombolni, bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illetĂľ szervek, vagy testrész - testrészek meghĂťlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hĂťlést követĂľ gyulladás következménye annak, hogy az illetĂľ szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) elĂľzĂľleg az önmérgezés következtében.

 

És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegségkiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhetĂľ és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külsĂľ testrészt, vagy belsĂľ szervet, annak a szervnek elĂľzĂľleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az elĂľzĂľleg már hamis információt kapott belülrĂľl: a saját zavarosan mĂťködĂľ hormonrendszerétĂľl. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertĂľzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítĂľ orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertĂľzĂľdtek meg, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertĂľzött (haldokló) betegekkel és halottakkal.

 

És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belsĂľ mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elĂľl egyelĂľre valamiért rejtetten mĂťködĂľ fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is.

 

Felmerül még az ártatlan csecsemĂľk fertĂľzĂľdésének a kérdése is, de amint látni fogjuk, itt a vallásos képzetek szerinti legnagyobb isteni, illetve természeti igazságtalanság problémakörével találjuk szembe magunkat: bizony a gyermekeink 14 éves korukig ki vannak szolgáltatva az édesanyjuk (és ha árvák, akkor mind a távolban élĂľ édesanyjuk, mind a közvetlen gondozójuk - gyámjuk) negatív és zavart (feszült) lelki, szellemi és spirituális tevékenységének, folyamatainak. - Erre a kérdéskörre a konstellációk és a betegségek közötti összefüggésekrĂľl szóló tanulmányomban  részletesebben is visszatérek.

 

A szenvedéscsomagot jelentĂľ betegségtünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalomjelzést (például a szorongás, a lelkiismeret furdalás és a düh is lelki és testi fájdalomjelzéseket vált ki) nem voltunk hajlandóak észlelni és ezen jelzésekbĂľl okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetĂľvé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentĂľ és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejĂť") és haragvó-gyĂťlölködĂľ emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.

 

Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemĂľk és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különbözĂľ betegségekben? E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellĂľs közepébe, amennyiben igyekszünk metafizikailag is értelmezni az ember ĂľsbĂťnösségérĂľl szóló, végül is igen fontos és lényeges keresztény tanítást. Erre, a metafizikai értelmezésre és árnyalásra nagy szükség van, mivel determinista koncepciójában nehezen érthetĂľ, hiszen eszerint az ember azt képzelheti, hogy Ăľ semmit nem tehet, nem képes a személyes erĂľfeszítései révén feloldani és meghaladni az általános létrontás logikája szerint mĂťködĂľ téves mentalitását, és ez a tehetetlenségi érzés löki vissza a mechanikus materialista életszemlélet elfogadásához. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül ismeretlen, vagy homályos KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerĂľsít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ĂľsbĂťnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemĂľ teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlĂľdési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.

 

A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdvprogramhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletbĂľl világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók, a Sárkányfarok és a Lilith helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erĂľkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.

 

Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetĂľségeken keresztül történĂľ  megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemĂľ egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tĂľlünk telhetĂľt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemĂľinket eme természetes tapasztalási lehetĂľségektĂľl!

 

A helyzet nagyon szomorú, mert azokat a tapasztalási lehetĂľségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlĂľdése érdekében és amely - közvetlen - tapasztalási lehetĂľségektĂľl mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnĂľtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelĂť fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létezĂľ spirituális fejlĂľdési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, elĂľbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnĂľtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetĂľséget) kell jelentsen a valamikori csecsemĂľ számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elĂľ is idézhessék.

 

A csecsemĂľ és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnĂľtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemĂľkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnĂľttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnĂľttek...)

 

Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemĂľ és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnĂľtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnĂľtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az Ăľt kényelmetlenül érintĂľ problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.

SzerzĂľ: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.hu