Más szempont... |
Másfél évvel ezelõtt, 1998 július 21-én, a Csikszentkirály fölötti Bakónyaka nevĂ» erdõben, természetes körülmények között, vagyis természetes módon és minden orvosi asszisztencia és klinikai beavatkozási lehetõség (perfúzióval önkényesen beindított szülés, az anya hanyatt fektetése, zsibbasztás és gátmetszés, stb.) nélkül született meg az erdélyi kislány, aki az édesanya "tudatos felkészülésének és saját természetes szülõ erejébe vetett hitének köszönhetõen nem kórházi szülészeti osztály gyógyszer és fertõtlenítõ szagú levegõjét szívta tüdejére születése pillanatában, hanem a fenyvesek ózondús levegõjét. Persze e sokak által vakmerõnek és felelõtlennek minõsített "vállalkozásnak" az indító okai nem e romantikus mozzanat elérésében álltak. Az élete elsõ várandósságát áldott állapotnak és nem terhességnek nevezõ kismama a férje támogatásával, azért döntött a természetes szülés mellett, mert amint mondja, felháborítónak találta azt a fennhéjazóan megalázó és negatív szuggesztiókkal telített bánási módot, amelyben várandósága elsõ hónapjaiban részesítették az õ és a magzat állapotát vizsgáló nõgyógyászok. "- Mintha egy harmadrendĂ» szereplõ, egy infantilis gyermek lettem volna, aki a doktor urak figyelmeztetõ tanácsai nélkül még lélegzeni sem tudna úgy, hogy a magzatnak az megfeleljen. Negyedik hónapban voltam, amikor egy rutinellenõrzés alkalmával, ugyanaz az orvos, aki az én születésemkor idejekorán beindította az anyám szülését és nõgyógyászati fogóval a fejemnél fogva kiráncigált az édesanyámból, csak azért, mert neki járt le a munkaideje, visszarendelt ultrahangos vizsgálatra, mert kicsinek találta a hasamat, vagyis a magzat sejtett méreteit. Férjem morgolódni kezdett, hogy ez micsoda baromság, hiszen azt sem lehetett tudni, hogy mikor fogant, ugyanis annak idején hat nõgyógyász is keresgélte - többek között ekográffal is Medárdát a hasamban, amikor a menstruációm öt hete kimaradt, de nem találták, és csak egy hónap múlva derült ki, hogy tényleg "terhes" vagyok. Másnap láthattam a képernyõn, hogy Medárda ijedtében úgy összerándul a hasamban, mintha egy géppisztollyal rálõttek volna, amikor az ekográf érzékelõ fejét a hasamra tették. Ekkor egyértelmĂ» lett számomra, hogy ezek a vizsgálatok nem tehetnek jót neki, ha ennyire megrázkódik és összehúzódik. "- Egyelõre úgy néz ki, mintha rendben lenne, de feltétlenül jöjjön vissza egy hónap múlva. " - mondta az orvos. "- Nem kedvesem, ezt a bizonytalanságban tartásodat szolgáló hoci-nesze játékot nem fogjuk nekik eljátszani, mondta a férjem, a mi gyermekünknek semmi baja nem lehet, mert szeretetben fogant, szeretettel várjuk érkezését, és te egy egészséges fiatal nõ vagy, aki soha nem szedett fogamzásgátló tablettát. Nincs szükségünk tudományos ördögidézésekre." "Persze, ekkor még nem tudtuk, hogy a szülésemet is a kismamák képzeletét és tudattalan lelkivilágát mindenféle szorongásos lelkiállapotot elõidézõ veszélyképzettel megtöltõ nõgyógyászok teljes mellõzésével fogom véghezvinni. Akkor csak azt döntöttük el, hogy nem fogjuk hagyni, hogy a kihordás idõszakában nagyokos ijesztgetéseikkel megzavarják az én szülõ-anyai képzeletemben azt az egészséges képet, amit a jövendõ gyermekemrõl alkottam alkottunk a férjemmel egyetemben. És hogy jól döntöttünk, azt nem csak a kórházi szülésekhez viszonyított könnyĂ» és rövid lejáratú szülésem bizonyítja, hanem az is, hogy a kislányunk máig makkegészséges." "Másfél év leteltével számomra egyértelmĂ» a válasz arra a kérdésre, hogy én vagyok-e felelõtlen, aki magamra vállaltam minden felelõsséget a szülés közben, aminek köszönhetõen a gyermek is egészséges és én is egészséges, és teljes értékĂ» szexuális viszonyt folytathatok a férjemmel mert nem hagytam, hogy összevagdossanak, vagy azok a nõk akik a fájdalomtól való félelmükben lezsibbasztatják magukat és a szülõi felelõsségüket átadván az orvosoknak, tehetetlenül és akarat nélkül, egyszerĂ» "ártatlan" áldozatként élik át azt a folyamatot, amelynek során az orvos kioperálja hasikból a gyermeket. Ez a szülõi felelõsség ugyanis elsõsorban a szülés aktusának személyes felvállalása és teljes mértékĂ», erõteljes, éber és józan átélése nélkül sose lehet egész és teljes." Medárda természetes környezetben történt születése és a már számos nyugati országban mĂ»ködõ "alternatív" szülészotthonokban történõ szülések között figyelemre méltó különbség létezik. A kislány édesanyja arra a tényre hívta fel a figyelmemet hogy az alternatív módszerrel történõ szülések többé-kevésbé természetesnek mondható próbálkozások arra, hogy a szülõ nõk a klinikákon szülõ társaiknál viszonylag szabadabban és intimebb környezetben, de ugyancsak a bevetésre készen álló, "sose lehet tudni" és a "Ne adj' Isten" alapon mĂ»ködõ, véletlen komplikációkra felkészült technikai apparatúra és orvosi felügyelet biztosítottsággal a hátuk mögött hozzák világra a gyermekeiket. Ezzel szemben, az õ természeti környezetben és komplikációmentesen véghez vitt szülése egy elmélyült és átfogó elméleti informálódást követõ tudatos szellemi felkészülésnek volt az eredménye. E felkészülés során, amint azt a huszonegyedik évében járó kismama elmondta, igyekezett a tudattalan lelki világában rejtett, negatív gondolkozási mintákat feltárnia és feloldania azokat az anyai ágon öröklõdõ tudattalan romboló programokat, negatív tudattartalmakat is, amelyek az anyai ágon felmenõ nõrokonok életellenes és teremtésellenes mentális (gondolati-érzelmi-akarati) tevékenységének a (rejtett gyĂ»lölködés, bĂ»ntudat, neheztelés, de fõleg a magzatelhajtások következtében a tudattalanba kerülõ öngyilkossági késztetéseknek, vagy konkrétan véghezvitt önpusztításnak) a következményei. Emõke szavait idézve, "az anyasággal, illetve a teremtés õselvével, õstörvényével való teljes mértékĂ» harmóniába kerülés az egyetlen igazi elõfeltétele a komplikációmentes szülésnek". A vitaminok, a szakemberi ellátás forradalmasított módszerei és technikái csupán másodlagos tényezõk a teremtési aktus nagy misztériumának a sikeres lezajlásában - sõt nem egy esetben még csak jobban megzavarják, meggátolják azt. Gondoljunk csak azokra az egészséges szülõ nõk által igényelt császármetszés-mĂ»tétek alatti altatásokra, amelyek következtében nagyon sok kismama került a túlvilágra, csak azért, mert be akarta biztosítani magát a szüléssel együtt járó, azt elõsegítõ fájdalom ellen. Ugyanis ahhoz, hogy a szülés sikeresen mehessen végbe, már a biológiai fogantatást megelõzõen tudatosan kell készülnie a leendõ anyának arra az idõszakra, amelyet a népi bölcsesség nagyon találóan áldott állapotnak nevez. Mert csak az a nõ lesz terhes és az a nõ szorul a mindenható és mindentudó szakember jóindulatára, (aki majd a "terhétõl" megszabadítja õt), aki a létezés egyetemes törvényeivel való harmóniába kerülés helyett, inkább a "védõnõk", fõorvos urak tekintélyes tudományába helyezi a bizalmát, és rájuk hárítva a felelõsséget, beletörõdik a kiszolgáltatottsági, ostoba növénnyé való degradáltság státuszába." A kedves olvasó számára ezek a megfogalmazások talán szélsõséges, megalapozatlan és komolytalan kijelentéseknek tĂ»nnek. Annak az olvasónak, aki még, a konkrét tények ellenére is, továbbra is bízik és reménykedik a tudományos-gazdasági-politikai-vallásos megváltásban, boldogságban. Ám ha egy globálisabb, következményekkel számoló logikával vizsgáljuk a dolgokat, levonhatjuk több ezeréves tapasztalataink és személyes életünk kudarcai, válsághelyzetei alapján azt a következtetést, hogy a modern ember gyakorlatilag olyan mértékben kiszolgáltatottja a civilizáció áldásainak és ártalmainak, amilyen mértékben kényelem-, élvezet- és jövõbebiztosítási vágyában szolgálja és használja azt. Medárda édesanyja beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, hogy õ nem kalandvágyból, feltĂ»nési vágyból tette, amit tett. Mint ahogy a múlt századvégi tudományos forradalom elõtt otthon, esetleg a mezei munkák közben, a szabadban szülõ nõk sem azért szültek egészséges és normális gyermekeket, mert a tudományos vívmányokat nem állt módjukban igénybe venni. Hanem mert az egyetemes létezés erkölcsi rendje és törvényei szerint hagyták, hogy a teremtés õsereje birtokba vegye testüket-lelküket, egész lényüket, mindenféle spekuláció, vagy tudományos negatív szuggesztió nélkül. Ez a cikk nem azzal a szándékkal íródott, hogy bárkit is megpróbáljon eltéríteni a tradicionális-konvencionális életrendbe és világlátásba vetett hitétõl. Az viszont tény, hogy csak az a hit lehet érvényes és igazi, amelynek a mindennapi élet szintjén konkrét pozitív eredményei és következményei vannak: permanens derĂ» és kiegyensúlyozott kedélyállapot, testi-lelki-szellemi egészség, életerõ, nyíltság és szociabilitás, egyenesség, harmonikus önérvényesítés (nem lehengerlõ tolakodás, vagy a csupán tudattalan vágyak, átélések formájában történõ rejtett neheztelést letagadó szentimentális önfeladás), megszólíthatóság, szellemi rugalmasság, megismerési vágy, kreatív élet. Szerzõ: Kozma Szilárd |