Dr. Edward Bach gyógyítói munkásságában Paracelsus és Hahnemann meggyĂľzĂľdését követte, miszerint a test betegsége a lélek és a személyiség közötti diszharmóniának következménye. Véleményük szerint akkor betegszünk meg, ha nem figyelünk lelkünk szavára, mely ösztönös megérzéseinken, vágyainkon keresztül próbálja mutatni számunkra a követendĂľ irányt.

Mindannyian küldetéssel, meghatározott tanulási feladattal érkezünk a földre. Ezért lelkünk olyan élethelyzetek elé állít bennünket, melyek legjobban szolgálják fejlĂľdésünket. Ennek megfelelĂľen már a kiindulási pontunk is nehezített. Általában olyan családba születünk, ahol a kifejlesztendĂľ erényünknek még a nyomait sem találhatjuk meg. Például, ha a szeretetet kell megtanulnunk, akkor olyan közösségben növünk fel, ahol a gyĂťlölködés a napi létforma. Ha az anyagi biztonság megteremtése a tanulási feladatunk, akkor a létbizonytalanság mintáját sajátítjuk el. Ha boldog párkapcsolatot kell megvalósítanunk, akkor nagy a valószínĂťsége, hogy szüleink nem ebbĂľl fognak nekünk példát mutatni.

Felcseperedésünk alatt tehát minden olyan élethelyzetet, viselkedési mintát magunkévá teszünk, mely ellentétes tanulási feladatunkkal. Természetesen leckéket életünk késĂľbbi szakaszaiban is kapunk, mindezt azért, hogy teljesíthessük tanulmányainkat és "felsĂľbb osztályba léphessünk". Ezeken az akadályokon keresztül kell felismernünk és megvalósítanunk életfeladatunkat.

A lelkünk ezeken a próbatételeken könnyedén át tudna vezérelni bennünket, ha meghallanánk üzenetét. Azonban ha erĂľfeszítései eredménytelennek mutatkoznak, nincs más lehetĂľsége, mint hogy a betegség nyelvén üzenjen számunkra. Ezzel próbál rábírni bennünket a "hibás" viselkedési mintánk feladására, a "helyes" személyiségünk kialakítására, utunk megfelelĂľ folytatására.

Tehát a betegség megnyilvánulási formája és helye nem véletlen. Ezek mind-mind információtartalommal bírnak "hibáinkról". Ha figyelünk ezekre a jelekre, és képesek vagyunk megérteni, és dolgozni a "helyreállításukon", akkor személyiségünk és lelkünk közötti diszharmónia megszĂťnik, így nincs szükség tovább a betegségre.

Ha képesek vagyunk szívünk szavára hallgatni, és ha olyan emberek között éljük mindennapjainkat, akiket igazán szeretünk, és ha olyan munkát végzünk, melyben örömünket leljük, akkor nincs szükség további szigorú leckére. Ekkor az egészség, boldogság, harmónia természetes létformánkká válik.

Mivel civilizációnk gyógyítási módszere nem a lélek és a személyiség közötti konfliktus megoldásán munkálkodik, ezért a betegségek valódi okát nem is értjük meg. Problémáink magyarázatul inkább a baktériumokat, a vírusokat, az étkezési szokásainkat, az örökölt génjeinket sorakoztatjuk fel. Azonban érdemes elgondolkodnunk, hogyha betegségünket "csupán" a kórokozók eredményezik, akkor egyesek miért kapják meg a járványokat, míg mások teljesen egészségesek maradnak ugyanabban a fertĂľzĂľdési közegben!

Az ellenzĂľk tábora természetesen rámutathat itt az immunrendszer fontosságára. Ez igaz, de valóban hisszük, hogy az immunrendszerünket a megfelelĂľ táplálkozás, a megfelelĂľ életvitel eredményezi csupán? Természetesen ezt az eszmefuttatást a végtelenségig lehetne folytatni, de nem szeretnék semmiféle vitát elindítani, inkább egy kis elmélkedésre szeretném buzdítani az olvasókat.

Dr. Edward Bach egész életét olyan gyógyírek felkutatásának szentelte, melyek képesek a betegeket a teljes gyógyuláshoz juttatni. Képzett orvosként is képes volt belátni, és átlátni, hogy a betegséget nem csupán a test felĂľl kell kezelni, hanem a személyiségünk által elkövetett tévedésein keresztül is. Ezért szomorítja el, hogy korszakának modern orvostudománya csupán a betegség testi eredetĂť tünetével foglalkozik. Azonban a kiváltó okot, a személyiség hibáit figyelmen kívül hagyja.

Átlátta, hogy csupán a test kezelése csak látszólagos javuláshoz vezethet, de teljes gyógyuláshoz semmiképpen. Tisztában volt a gyógyszerek hatásával, hiszen oltóanyagok kifejlesztésében is részt vett orvosi pályafutásának kezdetén. Így munkásságának ezen a szakaszán már tudja, hogy a gyógyszer csupán elnyomja a tünetet, de nem oldja fel a problémát. Ráadásul a látszólagos tünetmentesség nem készteti a beteget hibáinak kijavítására. Így a személyiségben megmaradó téves cselekvési-, gondolkodási forma ismét a felszínre fog törni valamilyen esetlegesen más betegség formájában.

Azonban nem adta fel, és folyamatosan dolgozott a gyógyítási szemlélet megváltoztatásán. Hogy mennyire voltak megalapozottak, vagy naivak elképzelései a jövĂľ orvoslásával kapcsolatban a folytatásból kiderül.

SzerzĂľ: Tolnai Erzsébet Éva
www.ebredesbt.hu