Dr. Edward Bach is rámutatott, hogy a betegség a személyiség tévedésén alapszik mely nem megfelelĂľ gondolkodási és cselekvési formában mutatkozik meg. Ezért szükségszerĂť a teljes gyógyuláshoz ennek okait felkutatni, és azt gyógyítani. Mindezt annyira fontosnak érezte, hogy több írást is megjelentetett ezzel kapcsolatban. Orvosi konferenciákon hangot adott ezen véleményének, és nagyon bízott abban, hogy kollégái is elfogadják e nézetet, melyet már Hippokratész, Paracelsus, és Hahnemann is megfogalmazott és követett.

Bach annyira biztos volt abban, hogy ez a gyógyítás ezen eszméje az igazán célravezetĂľ, hogy elképzelése szerint a jövĂľ orvoslása már a következĂľképpen mĂťködik:

Az orvos mélyrehatóan ismeri az emberi természetet, és az embereket irányító törvényeket. Így a hozzá fordulónak segítheti önismeretét, és megmutathatja a számára legmegfelelĂľbb utat harmóniájának megteremtéséhez. Ezzel képes a betegség megelĂľzésére is. Hiszen idejében rámutatva a nem megfelelĂľ lelkiállapotra - mely a körülötte élĂľkre is, és a testre is folyamatos hatást gyakorol -, lehetĂľséget ad a probléma feldolgozására még a testi tünet megjelenése elĂľtt.

Célja felismerni betegénél a konfliktust okozó eltérést lelke és személyiségének akarata között. Tudásnak birtokában képes rámutatni személyiség tévedésére, ki nem fejlesztett képességére. Feladatához tartozik továbbá, hogy betegében felkeltse a gyógyulás iránti hitet és reményt.

Az orvos csak és kizárólag olyan gyógyszert írhat fel betege számára, mely egész személyiségét a béke és harmónia felé segíti, mely egyaránt erĂľsíti a testet és a lelket. Ezek

Dr. Edward Bach 1931-ben a „Magatoktól szenvedtek” címĂť írásában annyira gyönyörĂťen írta le elképzelését a jövĂľ kórházáról, hogy ezt érdemes szó szerint megismerni:
„Nincs kapkodás, nincs zaj, teljesen mentes napjaink rémítĂľ berendezéseitĂľl és szerkezeteitĂľl, a fertĂľtlenítĂľk és az érzéstelenítĂľk szagától, mindentĂľl, ami betegséget és szenvedést sugall”. „Laboratóriumokra sem lesz szükség; mivel a részletek aprólékos és mikroszkopikus vizsgálata már nem lesz fontos, hiszen régen felismerték, hogy magát a beteget és nem a betegséget kell kezelni. Minden ilyen intézmény feladata a békesség, a nyugalom, az öröm és a hit légkörének megteremtése lesz. Mindent azért tesznek majd, hogy segítsenek a betegnek megfeledkezni betegségérĂľl, küzdeni az egészségért, s egyidejĂťleg kijavítani hibáját és megérteni a megtanulandó leckét is. A jövĂľ kórházában felemelĂľ és szép lesz minden; menedéket nyújt a betegnek, nemcsak azért, hogy enyhítsen a szenvedésén, hanem azért is, hogy fejlessze benne a Lelke parancsaival való harmonikusabb együttélés vágyát. A kórház a betegek édesanyja lesz: a karjába emeli, megnyugtatja és vigasztalja Ăľket, reményt, hitet és bátorságot önt beléjük, hogy felülemelkedhessenek nehézségeiken”.

A kedves olvasóra bízom, a döntést, hogy ez a leírás napjainkban még teljesen naiv elképzelésnek tĂťnik, vagy már apró csírájában megtalálható itt-ott.

SzerzĂľ: Tolnai Erzsébet Éva
www.ebredesbt.hu