Az elengedés bölcsessége |
2008.11.21. A modern élet a feszes, ránctalan bõr, a hófehér hibátlan fogak, a kifogástalan test, a tökéletes fiatalság varázsának hódol és nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el a fiatalságon túlit: az érett, felnõtt természetet. Vajon hogyan nõhetünk fel, hogyan lehetünk egészségesek, ha nem tudunk elengedni, nem tudunk hátra tekinteni és méltó módon vállalni az öregedéssel, az elmúlással, a változásokkal járó kihívásokat? A rohanás ára Lehetetlen állandó feszültségben élni, mégis a legtöbben a rohanásban, panaszkodásban, az idõhiány okozta problémákban élnek csupán, és nem érnek rá. Nincs idejük megpihenni, ellazulni, ünnepelni, kedvesnek, türelmesnek, figyelmesnek, nagyvonalúnak lenni, tartalmasat beszélgetni, örülni a létezésnek. Mindezeknek pedig meg is van az ára, mint például az izomfájdalmak, a szexuális problémák, az álmatlanság, a fejfájás, a nyugtalanság, az idegesség, a kapkodás, vagy a tompa apátia. Van, amikor életünkben elérkezik az elengedés ideje és egy személyt, akár közösséget, munkahelyet, vagy éppen egy országot kell elengednünk. Egészségünk, nyugalmunk tekintetében az elengedés a továbblépés, pozitív változásaink és belsõ fejlõdésünk alapja. Mégis, vagy talán éppen ezért is, nem szívesen és nem könnyen engedjük el, a már elavult, régi szokásokat, a túlhaladott érzéseket, a gondolatokat és az élethelyzeteket, a jól bevált, kényelmes, bár hamis biztonságot nyújtó, emberi kapcsolatokat és életkörülményeket. A halál A halál a mai kor emberének talán az egyik legnagyobb ellensége, egyik legnagyobb problémája. Félelmetes, rettenetes számára, hogy a halállal el kell engednie az anyagi világgal járó dolgokat. Az "átkelés" folyamán csak magunkra számíthatunk. Az õsi spirituális tanítások szerint a Küszöb Ă•re nem enged bennünket tovább, ha földi terheket cipelünk és azt tanácsolják, hogy ezt oldjuk meg itt, még a földi életünkben. Iránymutató, segítõ kérdésnek a következõt ajánlják: Mi az, amit a túlsó partra is magunkkal vihetünk? Az itt és most Ellenállásaink és a korlátok elengedése óriási segítség abban, hogy megtapasztalhassuk a jelent, az itt és mostot. Sajnos, ez a legtöbbeknek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem megy. Mégis, ha létezésünk finom áramlásának részei kívánunk lenni, - ha boldogok akarunk lenni - akkor mindennapi életünk részévé kell tegyük az elengedés, a "kis halálok" gyakorlását. Amit elfojtunk, nem akarunk megoldani, az életünk árnyékává válik és így saját árnyékunk megjelenik életkörülményeinkben, emberi kapcsolatainkban. Ekkor hajlamosak vagyunk másokat vagy a világot okolni problémáinkért és ha ez átmenetileg hatékonynak is bizonyul számunkra, ez a megoldás mégis téves ösvényekre vezet bennünket. A valódi megoldás bennünk van: maradjunk itt, a JELENBEN, éljünk itt és most, a kellemetlenségekkel és az örömökkel együtt. Maradjunk nyitottak, éljük meg azt, ami van és csak annyit. Ne tegyünk hozzá és ne vegyünk el belõle. Így adjuk át magunkat az elengedés bölcsességével, a jelen erejének. ( Knolmár Marica: „A nõ belsõ könyve” írásaiból) Szerzõ: Knolmár Mária (Marica) - a Turiyam Program vezetõje www.turiyam.com |