Patanjali 8 angájával szemben, mely a Rádzsa jóga „szellemi” útját mutatja, a jóga 11 köre magának a gyakorlásnak a különbözõ technikáit ismerteti, melyek együttes alkalmazása harmonikus összhangot teremt. Az ászanák gyakorlásakor igény ébred arra, hogy a tudattal is dolgozzunk, és szervezetünkkel együtt, megtisztítsuk az évek alatt felhalmozódott szennyezõdésektõl...

Az állati test és állati vér étererõkön kívül aurikus, vagy ösztönerõket is tartalmaz, sõt gyakran olyan erõket is, amelyek még ezeken is túlmennek. Magasabb szempontból az utóbbiak hatnak pusztítóan az emberi testre. A testet a földhöz kötik és erõsítik az ellenállását. Emiatt követeli meg a Szellemi Iskola tanulóitól a vegetáriánizmust. A szélsõséges vegetáriánizmus viszont veszélyes a tanuló számára, mert azáltal rendkívüli érzékenységi állapotok jöhetnek létre.

Teljesen mindegy, hogy a napi kisebb döntésekkel van problémánk, vagy a nagyobb döntések okoznak számunkra kínokat, mert mindkettõ borzasztóan megnehezítheti életünket. A lényeg, hogy ismerjük fel a gátakat, és akarjunk rajta változtatni. Hiszen senki sem kényszerít minket arra, hogy ezzel a nehézséggel éljük le egész életünket. Van szabad választási lehetõségünk, és élnünk is kell vele.

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebbõl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfõbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mû éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendõ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsõ helyett a belsõre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

A hinduk éppen ezért szívesen nevezik vallásukat "szanátana-dharmá"-nak, azaz "örök vallás"-nak. Ennek megfelelõen azt tanítják, hogy idõrõl idõre, mindig újból bölcs férfiak és testet öltött istenek jelennek meg, hogy hirdessék az igazságot. Ilyen volt Ráma, Krisna, Vjásza, Manu, Vaszistha, Agasztja, Savkara stb., de egyikük sem fektette le új tanok alapját, hanem csak a már kezdettõl fogva ismert igazságot fogalmazta vagy hirdette meg újból. A hinduizmus tehát nem ahhoz a kerthez hasonlít, amelyet egy ember tervszerûen hozott létre, és amelyet utódai azután tovább fejlesztettek...

Nehéz vállalkozás a Vadzsrajána ("Gyémánt" vagy "Villámjármû") keletkezésének idejét még csak hozzávetõleg is - megállapítani. Glasenapp (Die Entstehung des Vajrayán, 1936) joggal hivatkozik arra, hogy e harmadik "Jármû" beavatottjainak elméletei és gyakorlatai már az õsbuddhizmusban sem voltak ismeretlenek. Az istenségek kultusza, mágikus formulák (mantra) recitálása, a misztikus kéztartások (mudrák) tana, valamint az elmélkedést elõsegítõ "körök" (mandala) és ábrák (Jantra) meditációs tárgyként való alkalmazása a Hinajána gyakorlatában sem volt ismeretlen. Amíg azonban a Hinajánában szerepük csak másodlagos volt - csupán segédeszközként alkalmazták, addig a Vadzsrajánában alapját képezik...

A prófétákat – bár kivételes tulajdonságokkal megáldott emberek voltak – nem tekintjük istenségeknek, ezért nem imádkozunk hozzájuk, és semmilyen formában sem képezik imádatunk tárgyát. Õk a példaképeink, és az emberek közül õket szeretjük a legjobban, ezért minden körülmények között arra törekszünk, hogy az általuk közvetített isteni útmutatást kövessük. A próféták – a Magasságos Isten kegyelmébõl – mentesek voltak a vétkes cselekedetektõl, és csodákat vittek véghez.