Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentőségű, s ennek ellenére, alkalmazása nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való jártasság, vagy a jóga magasabb szintű gyakorlásának végzése által, sem érett bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So’ham mantra, melyet első lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal,  leheletünkkel engedünk csak el, s e kettő között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felőle, akkor is. Minden egyes belégzés a „szo”, minden egyes kilégzés közben a „ham” mantra recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai.

A jóga éppen a nem-ártás miatt a lakto-vegetáriánus étkezést ajánlja. Ma már kissé megfordult a sorrend: aki szeretne jógát gyakorolni, előbb elmegy egy tanfolyamra, vagy vesz egy könyvet, ahol a raja jóga 3. és 4. lépésével, az asanakkal és a pranayamával (azaz a testgyakorlatokkal és a légzés uralásával kezdi), ám egy idő után, ha komolyan és elszántan gyakorol, akkor szembesülnie kell azzal, hogy szükség van némi önfegyelemre, többek között a táplálkozás terén is. Mert a tapasztalatok szerint hosszú távon nem lehetséges a spirituális fejlődés és a húsfogyasztás együtt.

Így működik a Szeretet is az emberek között: mindenki mindenkivel összefügg, mutatjuk egymás nem harmonikus részeit. Ha szeretettel fordulok a számomra problémás ember felé, nem csak őt segítek meggyógyulni, hanem ezáltal én is meggyógyulok, hiszen felismertem és elfogadtam a saját problémámat, árnyoldalamat is, és teszek azért, hogy egyensúlyt, harmóniát, egységet vigyek a kapcsolataimba...

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebből a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfőbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mű éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendő gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külső helyett a belsőre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

A nagy Gaváksa, Gavaja, s a hegycsúcs-termetű Gadzsa járjon az élen, mint tehén-csordában a büszke bika. A majomsereg jobb szárnyát fedezze Risabha majom, erdőlakók oroszlánja, ugrálva járó nép feje. A majomsereg bal szárnyán haladjon Gandhamádana,  megközelíthetetlen, mint megvadult elefántbika. A sereg közepén majd én buzdítom a derékhadat; mint harci elefánt Indrát, vigyen a hátán Hanumán! Üljön Angada hátára a halálosztó Laksmana, mint Világelefánt hátán Kincsőrző Szellemek Ura. Vezesse az utóvédet Dzsámbaván, medvék bajnoka. Szuséna Végadarsinnal fedezetül menjen vele.

Minden lény közös vonása, hogy szabadulni kíván a szenvedéstől és boldog szeretne lenni. Mindenki ennek érdekében tesz erőfeszítéseket, akár világi, akár szellemi, akár másféle módon. De tehetünk bármit, a szenvedésnek soha nincs vége, és nem érjük el a vágyott boldogságot. Hogyan érhetnénk mégis el?

A prófétákat – bár kivételes tulajdonságokkal megáldott emberek voltak – nem tekintjük istenségeknek, ezért nem imádkozunk hozzájuk, és semmilyen formában sem képezik imádatunk tárgyát. Ők a példaképeink, és az emberek közül őket szeretjük a legjobban, ezért minden körülmények között arra törekszünk, hogy az általuk közvetített isteni útmutatást kövessük. A próféták – a Magasságos Isten kegyelméből – mentesek voltak a vétkes cselekedetektől, és csodákat vittek véghez.