Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentõségû, s ennek ellenére, alkalmazása nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való jártasság, vagy a jóga magasabb szintû gyakorlásának végzése által, sem érett bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So’ham mantra, melyet elsõ lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal,  leheletünkkel engedünk csak el, s e kettõ között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felõle, akkor is. Minden egyes belégzés a „szo”, minden egyes kilégzés közben a „ham” mantra recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai.

Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erõszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetszõ. Bármilyen típusú erõszakosság a tisztaságot és átláthatóságot megsemmisíti. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük.

Egy ennél is kíméletesebb, de bizonytalanabb módszer meridiánjaink energiaállapotának kifürkészésére, testünk céltudatos figyelése. A visszér kialakulásának pl. a vérerek ura meridián energiahiánya az egyik oka. Az akupunktúrás szakkönyvekbõl tudjuk, hogy ez a meridián a "szerv-óra" szerint 19 és 21 óra között töltõdik fel energiával. Ha este 7 óra után azt tapasztaljuk, hogy kezünkön és lábunkon a visszeresség jelentõsen csökken, az erek kevésbé dagadnak ki, akkor valószínû, hogy vérerek ura meridiánunk energiahiányban szenved. Ugyanúgy következtethetünk valamely meridiánunk energiatelítettségére is...

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebbõl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfõbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mû éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendõ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsõ helyett a belsõre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

Mindig cselekszünk. Vannak szubtilis és látható cselekedetek. A szubtilis cselekedetek a gondolat szintjén történnek; a gondolatok befolyásolják az érzéseinket, viselkedésünket és magatartásunkat. Lehet, hogy csendben, de kritizálunk másokat vagy haragot érzünk valami iránt. Ezek is cselekedetek. Tehát vannak cselekedetek a szubtilis síkon, amelyek hatással vannak testünkre és a tudatunkra. Ugyanúgy, ahogy ismerjük a természet törvényeit, fontos, hogy ismerjük a cselekedet törvényét is. Ha ismerem és követem a karma törvényeit, akkor szabad vagyok. Ha megsértem ezeket a törvényeket, akkor szenvedek.

Különösen ki kell hangsúlyoznunk azt, hogy az Iszlámban a nõket nagyon tisztelik. Szó sincs arról, hogy az asszonyoknak nincs lelke, és õk lennének minden rossz forrásai, vagy, hogy alá vannak rendelve a férfiaknak, és elnyomásban kell tartani õket. Az iszlám vallás a nõt teljes jogú partnernek tekinti a házasságban. A házaspárt a Korán egymás lakóhelyének nevezte és a megnyugvás és vigasztalás forrását jelentik egymásnak. És, hogy megmutassa az Iszlám vallás az anyaság kiemelkedõ helyzetét és szentségét a Próféta (Béke Legyen Vele) a hagyomány szerint azt mondta: "a Paradicsom az anyák lábánál van".