Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentĂľségĂť, s ennek ellenére, alkalmazása nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való jártasság, vagy a jóga magasabb szintĂť gyakorlásának végzése által, sem érett bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So’ham mantra, melyet elsĂľ lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal,  leheletünkkel engedünk csak el, s e kettĂľ között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felĂľle, akkor is. Minden egyes belégzés a „szo”, minden egyes kilégzés közben a „ham” mantra recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai.

Az egyszerĂť étel és a magasztos gondolkodás mellett, amely magas erkölcsiséggel és tiszta életvitellel párosul, a szervezet számára nincs szükség semmi olyan élénkítĂľ vagy serkentĂľ szerre, amivel manapság elárasztják a piacot. A fényĂťzĂľ, ínyenc ételek fogyasztása nemcsak "lefullasztja" a gyomrot, hanem rendkívül veszélyes következményekhez vezet.

A füstölĂľk által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak jelentĂľs szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy jelentĂľségĂť, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethetĂľ, megérezhetĂľ a régi idĂľk tanítói szerint.

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. EbbĂľl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfĂľbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mĂť éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendĂľ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsĂľ helyett a belsĂľre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

Csak az árnyékvilág mulandó, anyagias jelensége különbözteti meg a sötétséget a világosságtól, a földet a naptól, a csillagokat a holdtól, embereket az állatoktól, növényt a bogártól, sziklát a víztĂľl, hideget a melegtĂľl. De az én számomra mindez csak lárma, egyforma káprázata az anyagi életnek, mely értéktelen, mivel hogy mulandó, minden gyorsan tovatĂťnĂľ és változó, miként az álom. Én vagyok csak a valóság! Az elmúlhatatlan és örök lényeg! A változhatatlan és nem keletkezett, mindig megvolt és örökké fennálló Csend! melyben mint káprázat, illúziók színes álma jön elĂľ az élet és múlik el ismét.

Az áramlatok egymástól elválasztottak: Ha két ember a napot látja, nem jelenti azt, hogy rajtuk kívül objektív nap létezik, de azt jelenti hogy mindegyikükben analóg, dharmák (a látott nap dharmái) manifesztálódnak. Mindkét ember saját napját látja, de az észlelés illuzórikusnak nem mondható...

A Korán azt is kijelenti, hogy a földi élet felkészülés a túlvilági és örök életre. Akik ezt megtagadják, azok szenvedélyeik és vágyaik rabjaivá válnak és kinevetik az erényes, istenfélĂľ embereket. Az ilyen emberek ostobaságukra csak halálukkor jönnek rá, de akkor már hiába áhítoznak a már elszalasztott lehetĂľség után.