Ez a hely az igazi otthonunk. Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlõdésünk végén ugyanerre a helyre érkezünk vissza. Itt élünk, és itt éljük meg önmagunkban Istent, itt egyesülünk az isteni eredettel, amelytõl származunk. Saját energiamezõnk beleolvad az univerzális energiamezõbe. A fejtetõ-csakrán át sikerül tökéletesen megértenünk azt, amit korábban értelmileg, majd késõbb intuitív módon fogtunk fel. A korona-csakra segítségével szerzett ismeretek szintje jóval meghaladja a "harmadik szem" által szerzett ismeretek szintjét...

"A fénylõ Hold-mag, mint a hidegévszak Holdja, jól megalapozott ezen a helyen. Ennek tudatában az éleselméjû kutató örökre megszabadulta fájdalomtól. Gazdaistensége a minden Tantrában elrejtett Legfelsõbb Fény. Ebben feloldódva õ feltétlenül eléri a Legfelsõbb Megvalósulást."

Az ötödik csakra fontos kapcsolatot tart fenn az alsóbb csakrák és a fej-csakrák között. Hídként szerepel a gondolataink és az érzéseink között, impulzusaink és a rájuk adott válaszok között, ezenkívül egyidejûleg a külvilág felé közvetíti az összes csakra tartalmát. A torok-csakrán keresztül fejezzük ki mindazt, ami bennünk van: vidámságunkat és szomorúságunkat, a szerelem, a boldogság, a félelem és a harag érzését...

A szív-csakra feladata a szeretet vezette egyesülés elõsegítése. Vágyunk a bensõséges kapcsolatokra, az intim együttlétre, a harmóniára és a szeretetre a szív-csakrán át fejezõdik ki, még akkor is, ha ezt az érzést bánatként, fájdalomként, a szakítástól való félelemként vagy szerelmi csalódásként éljük meg. Tökéletesen nyitott állapotában a szív-csakra az igazi, önzetlen szerelem központja...

A harmadik csakra egyik fontos feladata abban áll, hogy az alsóbb csakrák vágyait, törekvéseit kifejezésre juttassa, ezek kreatív energiáit tudatosan irányítsa, illetve felhasználja, valamint a magasabb csakrák szellemi gazdagságát eljuttassa az anyagi világba, a célból, hogy az élet minden síkján a legtökéletesebb legyen a beteljesülés. A harmadik csakra közvetlen kapcsolatban áll az asztráltesttel, amelyet a vágyak és a kívánságok testének is neveznek...

A második csakra az õsi, soha ki nem haló érzelmek, a szexuális energiák és az alkotó erõk központja. Természeti eleme a víz, amelybõl minden élõlény származik, és ami az asztrológiában az érzelmek területének felel meg. A víz megtermékenyítõ erõvel bír és a teremtésben újabb és újabb életet hoz létre. A szakrális-csakrán át lépünk kapcsolatba a természet egészét átszövõ megtermékenyítõ és a befogadó energiákkal.

Ez a csakra szilárd talajt ad a lábunk alá, amelyre felépíthetjük életünket, ugyanakkor gondoskodik az alkotói tevékenységünkhöz szükséges energiáról. Terveink végrehajtásához erõt, állhatatosságot kölcsönöz. Az egzisztencia felépítése, az anyagi biztonság megteremtése, a családalapítás mind-mind az elsõ csakra hatáskörébe tartozik, ugyanúgy, mint a szexualitás, amely a testiséget és gyermeknemzést is jelenti egyben.

Az ájurvéda bizonyos tartós minõségeket ír le, amelyek az egész természetben megnyilvánulnak, az egész univerzumot áthatják, s ez a 20 guna. A 20 guna végsõ jelentõsége az, hogy a test határain túlra terjeszti ki az emberi természetet. Az ember mint sejtek halmaza a bõre határánál véget ér; a gunák halmazaként azonban beleolvad az egész természetbe. A természet naponta teszi fel a kérdést: "Egyensúlyban vagy-e a környezeteddel?" A természet mondja ki a végsõ ítéletet egészség vagy betegség dolgában aszerint, hogy miként vagyunk képesek egyensúlyban maradni a világgal, a gunák szakadatlan játékával.

Igen jelentõs viszont ezeknek a zónáknak a szerepe vitalitásunk megõrzése szempontjából. Az egész életükön át keményen dolgozó emberek nagyrészt annak köszönhetik kifogástalan egészségüket és hosszú élettartamukat, hogy a nehéz fizikai munka minden reflexzónájukat alaposan megmozgatja, ami a kezdõdõ betegségek automatikus gyógyulását váltja ki. Mellékesen megjegyezve a henyélés közvetlenül is beteggé tehet bennünket...