Tóth Sándor Péter: A királyi törvény |
Nem is tud adni az ember semmit önmagából, csak azt adhatja tovább, amit õ is úgy kapott. Ha nem fogadtuk még el Istentõl az õ igen bõséges szeretetét, akkor továbbadni sem tudjuk azt. Az elfogadott szeretet mértékétõl függ a továbbadható szeretet mértéke. Nagy szerencsénk, hogy Isten már mindent elvégzett annak érdekében, hogy mi egy kimeríthetetlen szeretetforrásból vehessünk minden nap, mérték nélkül. Rajtunk áll, hogy hányszor megyünk a kúthoz, mennyit merítünk, és mennyit adunk tovább. |
Tovább...
|
|
Tóth Sándor Péter: Az ember Isten képmása - miben? |
Kik vagyunk és honnan származunk? Mi az, ami „emberré” tesz minket? Merre haladunk és mi a célunk? Nincs közöttünk olyan, akiben ne merültek volna fel ilyen és ehez hasonló kédések. Neveltetésünktõl függetlenül is hallhattuk már, hogy az ember a legcsodálatosabb, legegyedibb lény, akit az különböztet meg az állatoktól, hogy tud uralkodni magán. Ez az állítás igaz, de a leglényegesebb igazság megragadásához nem elegendõ, mert csak az „ágat” ismerteti, a „gyökeret” nem. Ha pedig a gyökeret kezdjük el kutatni, könnyen konfliktusok viharába kerülhetünk. |
Tovább...
|
|
Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája |
Kétfajta tökéletlenségrõl beszélhetünk e haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az alkalmi hibák esete. Állandók a tökéletlenség azon vonzalmakban és szokásokban föllelhetõ formái, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélõdés kezdete a lélek számára; az érzékit a szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben megõrzõdnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat... |
Tovább...
|
|
"Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen. És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni. Nem öntenek újbort régi tömlõbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlõbe, nehogy megrontsa azt." |
Tovább...
|
|
Azoknak, akik "lelki szegények", szintén megígérte a mennyek országát (Máté 5, 3), ellentétben az értelmiségiekkel, a farizeusokkal és írástudókkal, akik mesterkélt törvénymagyarázataikban megszĂ»rik a szúnyogot, de a tevét lenyelik (Máté 23, 24), és a lényegtelen, mellékes dolgoktól nem látják a törvényben legfontosabbat, tudniillik az ítéletet, az irgalmat és a hĂ»séget (Máté 23, 25 skk.). A hĂ»ség, azaz a hit nem valamiféle saját egyéni megfontolással szerzett ismeret, hanem meghatározó az ember valláshoz való viszonya és jövõje szempontjából. A bölcsek és okosak elõl az igazságot az Úr elrejtette, a kicsinyeknek kinyilvánította (Máté 11, 25). Minden lehetséges azonban... |
Tovább...
|
|
Luther Márton 95 tétele |
"1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bĂ»nbánatra térés legyen (Mt 4,17). 2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bĂ»nbánat szentségi gyakorlására, azaz a bĂ»nvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremĂ»ködésével történik. 3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsõ bĂ»nbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsõleg a bĂ»nös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. 4. Ez a gyötrõdõ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyĂ»löli vétkes önmagát (ez az igazi belsõ bĂ»nbánat)..." |
Tovább...
|
|
A protestáns egyházak és szekták |
Az újrakeresztelõk (görögül: anabaptisták) közül némelyek ezt a kívánságukat mértéktartó határok között törekedtek megvalósítani, mások viszont keresztelési elméletüket a legkülönfélébb rajongó elképzelésekkel kapcsolták egybe, így pl. a münsteri próféták, akik 1534-ben kezükbe ragadták a város kormányzását, bevezették a vagyonközösséget és a többnejĂ»séget; nem sokkal késõbb azonban kegyetlen megtorlásnak estek áldozatul. Az ana-baptizmust erõsen üldözték, követõi mindenfelé szétszóródtak. |
Tovább...
|
|
A keresztĂ©nysĂ©g alaptanĂtásai III. |
A kenyeret és bort a pap az általa kimondott "szavak erejével" (vi verborum) Krisztus testévé és vérévé változtatja. Ez az átváltozás páratlan, mert a kenyér és a bor összes integráns és alkotó része megmarad, ezért a különleges "transsubstantiatio" [átlényegülés] kifejezéssel jelölik. Krisztus (a kenyér és a bor) mindegyik alakjának (színének) bár-melyik részében teljes egészében jelen van, "úgyhogy az, akinek az ostya egy részét átnyújtják, mégis az egész Krisztust veszi magához". A kenyér és a bor egész szubsztanciája átváltozik Krisztus testévé és vérévé... |
Tovább...
|
|
A keresztĂ©nysĂ©g alaptanĂtásai II. |
Az angyalok egy része nem állotta ki az említett próbát; a gõgtõl elvakultan elfordultak az istentõl, ezért az isten az alvilág sötét mélyébe taszította õket. Noha az örök tĂ»zben szenvedik kínjaikat (Máté 25, 41), tartózkodási helyüket idõnként mégis elhagyhatják... |
Tovább...
|
|
|