Az egyetemen indológiát és szanszkrtot tanult, a hindu filozófia és vallás kiemelkedĂľen gazdag ismeretét azonban indiai mestereitĂľl, A.Cs. Bhaktivédánta Szvámítól és B.R. Srídhar Szvámítól sajátította el. Életét Ăľ is ezen ismeretek továbbítására szentelte. Családot nem alapított, mások segítése és tanítása jelentette az életet a számára. Már kezdettĂľl azon dolgozott, hogy a hinduizmus filozófiáját, a vaisnavizmus eszméjét közel vigye a magyarsághoz.

A hinduizmus gyĂťjtĂľfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus irodalmon (India Ăľsi szanszkrit nyelvĂť szentírásain) alapulnak. A vaisnavizmus, vagyis Visnu, illetve Krisna-hit a hinduizmus legĂľsibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata. A Magyarországi Krisna-tudatú HívĂľk Közössége az i.e. 3-5000 körül keletkezett hinduizmus gyökereire támaszkodik.

Filozófiai tudását és tiszta vallásosságát felismerve a Gaudiya Vaisnava Társaság a "Bhaktivedanta" névvel illette meg Srila Prabhupádát. 1950-ben, ötvennégy éves korában visszavonult a házasélettĂľl, elfogadta a vánaprastha (visszavonult) rendet, hogy még több idĂľt szentelhessen tanulmányainak és az írásnak. Vrndávana szent városába utazott, ahol nagyon szerény körülmények között, a középkori Rádhá-Dámodara templomban élt. Hosszú éveket töltött itt el tanulással és írással. 1959-ben elfogadta a sannyása (lemondott) rendet.

A nyugati világ mĂťvészei általában erĂľs testĂť, szakállas, idĂľs embernek képzelték el és festették meg Istent. India Védikus Írásai azonban közvetlen információkat adnak Isten megjelenésérĂľl és személyérĂľl, melyekrĂľl sehol máshol nem találhatunk leírást. Isten örökké fiatal, s olyan csodálatos lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a felszabadult lelkek szívét és elméjét is vonzzák. Õ a legkiválóbb mĂťvész és a legkiválóbb zenész. Csodálatosan beszél, kinyilvánítva határtalan intelligenciáját, humorát és lemondását. Ezenfelül egyedülálló transzcendentális kedvteléseket...

Már csecsemĂľkorában a LegfelsĂľbb dicsĂľítésére oktatta környezetét: sokszor sírt, s mindaddig nem hagyta abba, amíg a körülötte lévĂľk nem kezdték mondani vagy énekelni Isten szent neveit (Krisna, Ráma, Hari stb.). Amikor már felcseperedett valamelyest, kedvenc idĂľtöltése a Hari bol! Hari bol! ("Mondd: Hari! Mondd: Hari!") szöveg éneklésébĂľl és táncból állt. Mindez annak a belsĂľ isteni gyönyörnek a spontán megnyilvánulása volt, amely teljesen elárasztotta szívét, s irányította minden mozdulatát. Égnek emelt karral, felfelé fordult szemmel, egyfajta szent Ăľrülettel táncolt, minek láttán a nézĂľk is táncra perdültek – akár akaratukon kívül is.