A Buddha ezzel szemben nem akarta, hogy a hívek vakon kövessék útmutatásait, anélkül, hogy belátnák azok okát és szükségességét. Számára nem az volt a fontos, hogy az emberi cselekedetek kifelé milyennek látszanak, hanem hogy azoknak mi a mozgatórugója, milyen tudati irányultságból és attitűdből fakadnak. A legmagasabb felismerés felé vezető út kezdetén...

Így váltott szót a haldokló Törzs és a két ifjú vitéz, majd a hegy nagy barlangjában tüzet csiholtak szaporán. Most Laksmana erős lánggal lobogó üszköt ragadott, s mindenfelől meggyújtotta a máglyát. Fellángolt a tűz. A Törzs hatalmas tetemét mint óriás vaj-darabot nyalták körül a lángnyelvek; saját zsírjában sercegett. Hirtelen összerázkódott, lerázta a máglya tüzét, s erőben, égi köntösben, mint lángnyelv felemelkedett. Majd ragyogó ruhájában, tarka ékszerrel ékesen a levegőbe felröppent, elégedetten, boldogan.

Allah a magas pozíciónál és áldásoknál is nagyobb jutalmat ad azoknak, akik Őérte szeretik egymást: ez a jutalom pedig Allah becses szeretete, amelyet nagyon nehéz megszerezni... Egy ember elment meglátogatni a testvérét egy másik faluba. Allah küldött egy angyalt, hogy várjon rá az úton. Mikor az ember odaért, az angyal megkérdezte tőle: „Hová mész?” Az ember azt válaszolta: „Egy testvéremet jöttem meglátogatni, aki ebben a faluban lakik.” Az angyal azt kérdezte: „Talán szívességet tettél neki, amiért most viszonzást vársz?” „Nem így van, én Allahért szeretem őt”- mondta az ember. Erre az angyal elmondta neki: „Én Allah küldötte vagyok, aki azért küldött engem hozzád, hogy elmondjam, Allah úgy szeret téged, ahogyan te szereted a testvéredet Őérte.” (Muszlim)

A Tóra két részre oszlik: az Írott Tanra (ez a Biblia) és a Szóbeli Tanra (melyet Mózes az Írott Tannal együtt vett át a Sínai-hegyen, de csak több ezer évvel később kapott írott formát a Misnában és a Talmudban). Mindkét rész Istentől származik, de míg az Írott Tant Isten "lediktálta" Mózesnek, a Szóbeli Tan megszövegezése kevésbé pontos.

A katolikus tan szerint a világot az isten a semmiből teremtette, vagyis nem önmagából bocsátotta ki (amint az indiai panteisták feltételezik), és nem is valami rajta kívül létező, nem teremtett anyagból hozta létre (amint Madhva és más hindu filozófusok tanítják). Noha ez az elmélet a Bibliában nincs mindenütt egészen világosan kifejtve, néhány hely mégis felhasználható ezek közül: 2 Márk és János 1, 1-3, mindenekelőtt pedig Zsid. 11, 3. "A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett." Az az elképzelés, amely szerint a kozmosz minden külső közreműködő ok nélkül, kizárólag az isten akaratmegnyilvánulása segítségével jött létre, nemcsak valamennyi keleti rendszertől különbözteti meg a kereszténységet, hanem a görög filozófiai rendszerektől is.

Az univerzizmus az örök világtörvényről (tao), a két őserő, jin és jang összjátékáról, az öt elemről (változó állapotról) és az ég, föld, ember összhangjáról szóló tanításával, természettiszteletével, ős-kultuszával és szertartásrendjével, az egyén, a család és az állam életére egyaránt kiterjedő etikájával, amely végső fokon a taónak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását tükrözi, évezredeken át a kínai császárság irányadó világnézete volt.