A Buddha ezzel szemben nem akarta, hogy a hívek vakon kövessék útmutatásait, anélkül, hogy belátnák azok okát és szükségességét. Számára nem az volt a fontos, hogy az emberi cselekedetek kifelé milyennek látszanak, hanem hogy azoknak mi a mozgatórugója, milyen tudati irányultságból és attitûdbõl fakadnak. A legmagasabb felismerés felé vezetõ út kezdetén...

A nagy Gaváksa, Gavaja, s a hegycsúcs-termetû Gadzsa járjon az élen, mint tehén-csordában a büszke bika. A majomsereg jobb szárnyát fedezze Risabha majom, erdõlakók oroszlánja, ugrálva járó nép feje. A majomsereg bal szárnyán haladjon Gandhamádana,  megközelíthetetlen, mint megvadult elefántbika. A sereg közepén majd én buzdítom a derékhadat; mint harci elefánt Indrát, vigyen a hátán Hanumán! Üljön Angada hátára a halálosztó Laksmana, mint Világelefánt hátán Kincsõrzõ Szellemek Ura. Vezesse az utóvédet Dzsámbaván, medvék bajnoka. Szuséna Végadarsinnal fedezetül menjen vele.

A prófétákat – bár kivételes tulajdonságokkal megáldott emberek voltak – nem tekintjük istenségeknek, ezért nem imádkozunk hozzájuk, és semmilyen formában sem képezik imádatunk tárgyát. Õk a példaképeink, és az emberek közül õket szeretjük a legjobban, ezért minden körülmények között arra törekszünk, hogy az általuk közvetített isteni útmutatást kövessük. A próféták – a Magasságos Isten kegyelmébõl – mentesek voltak a vétkes cselekedetektõl, és csodákat vittek véghez.

A Tóra két részre oszlik: az Írott Tanra (ez a Biblia) és a Szóbeli Tanra (melyet Mózes az Írott Tannal együtt vett át a Sínai-hegyen, de csak több ezer évvel késõbb kapott írott formát a Misnában és a Talmudban). Mindkét rész Istentõl származik, de míg az Írott Tant Isten "lediktálta" Mózesnek, a Szóbeli Tan megszövegezése kevésbé pontos.

Az újrakeresztelõk (görögül: anabaptisták) közül némelyek ezt a kívánságukat mértéktartó határok között törekedtek megvalósítani, mások viszont keresztelési elméletüket a legkülönfélébb rajongó elképzelésekkel kapcsolták egybe, így pl. a münsteri próféták, akik 1534-ben kezükbe ragadták a város kormányzását, bevezették a vagyonközösséget és a többnejûséget; nem sokkal késõbb azonban kegyetlen megtorlásnak estek áldozatul. Az ana-baptizmust erõsen üldözték, követõi mindenfelé szétszóródtak.

"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, úgy tetszik néki, egyszer már ott van, s eltûnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, hangosan nevet. Ha nem nevetne, méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami elõre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A sima út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy..."