A régi idõkben nem volt sem szemüveg, hogy az eget nézzük, sem röntgensugarak, sem mikroszkóp. Semmi ilyesmi nem létezett. Az embernek saját magának kellett tehát olyan szemekkel felszerelkeznie, amelyekkel jól látott, mert semmilyen szerszám nem állt a rendelkezésére. Egy napon tehát egy szem, elsõ alkalommal, megpillantotta a valóságot a maga teljességében. Ez a szem, rendkívüli módon átható pillantású, saját magát is ugyanolyan jól látta, mint a többieket. Behatolt, átlátta a boldogságot ugyanúgy, mint a szerencsétlenséget.

A hinduk éppen ezért szívesen nevezik vallásukat "szanátana-dharmá"-nak, azaz "örök vallás"-nak. Ennek megfelelõen azt tanítják, hogy idõrõl idõre, mindig újból bölcs férfiak és testet öltött istenek jelennek meg, hogy hirdessék az igazságot. Ilyen volt Ráma, Krisna, Vjásza, Manu, Vaszistha, Agasztja, Savkara stb., de egyikük sem fektette le új tanok alapját, hanem csak a már kezdettõl fogva ismert igazságot fogalmazta vagy hirdette meg újból. A hinduizmus tehát nem ahhoz a kerthez hasonlít, amelyet egy ember tervszerûen hozott létre, és amelyet utódai azután tovább fejlesztettek...

Az iszlám nem csupán elismeri az emberek teljes egyenlõségét, bõrszínüktõl, származásuktól és nemzetiségüktõl függetlenül, hanem ezt a gyakorlatban is alkalmazza. Allah a Szent Koránban leszögezte: „Ti emberek! Férfitõl és nõtõl teremtettünk benneteket”, tehát az egész emberiség egy család, egy apa és egy anya leszármazottai. „És [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást!” (Korán 49:13). Az emberiség különbözõsége Isten akaratából van, de nem jelent alá- és fölérendeltséget...

Az utána következõ próféták tovább fejlesztették az etikai monoteizmust, és azt hirdették népüknek, hogy az isten ítélõszéke elé kell majd állniuk, ha Jahvéhoz és parancsolataihoz hûtlenek lennének, és hamis, emberek kitalálta istenek felé fordulnának. Az új istentisztelet két említésre méltó változásban jutott legjellemzõbben kifejezésre: Jahvét eredetileg a többi istenhez hasonlóan sokféle szimbólum alakjában tisztelték, de ezután helytelennek nyilvánították, hogy képet készítsenek róla, és míg régebben Jahvénak mindenütt voltak szentélyei, ettõl kezdve kizárólag...

Nem is tud adni az ember semmit önmagából, csak azt adhatja tovább, amit õ is úgy kapott. Ha nem fogadtuk még el Istentõl az õ igen bõséges szeretetét, akkor továbbadni sem tudjuk azt. Az elfogadott szeretet mértékétõl függ a továbbadható szeretet mértéke. Nagy szerencsénk, hogy Isten már mindent elvégzett annak érdekében, hogy mi egy kimeríthetetlen szeretetforrásból vehessünk minden nap, mérték nélkül. Rajtunk áll, hogy hányszor megyünk a kúthoz, mennyit merítünk, és mennyit adunk tovább.

A kínaiaknál az Ég (Tien) felelt meg Istennek, A Tao így leginkább a mi misztikus Istenségünkkel feleltethetõ meg. A kínai világszemlélet a túlvilágban a túlélõ õsöket érzékelte, akiknek sorsa az itteniek áldozataitól függ, de ha az itteniek részesítik õket az áldozatok éltetõ erejében, akkor védõszellemként tudnak mûködni. A császár viszont a túlvilágon nem a mi környezetünkbe kerül, hanem az Égistenébe, és õt szolgálja. A vallássá lett Taoizmus túlvilágában Lao-Ce és a szentek egy Kunlunnak nevezett magas hegyi paradicsomban, a védõszellemekké lett aszkéták a Boldogok szigetén, a rosszak a föld különbözõ régióiban élnek...