"Egy nap, amikor kedvezõ jelek mutatkoztak, Karmapa magához hívatott és szerencsét hozó ajándékokat adott. Azt mondta, hogy most, mint az elsõ nyugatiak, megkapjuk áldását cetrumok elindítására. A munkánk Skandináviától kezdve egész Európára és végül mindenhová ki fog terjedni. Megígérte, hogy mindenben segítségünkre lesz, továbbá kijelentette, az áldása és átadása állandóan elkísér. Félig sokkos állapotban, de kirobbanó energiától ittasan, mely a mai napig folyvást velünk van és növekszik, küldött minket Európába - és így terelt minket arra az útra, ami az életfeladatunkká vált." Visszatérés után rögtön elkezdõdik a munka...

1970. május 5-én egy Bombay-tól 150 mérföldnyire lévõ tengerparti faluban, Nargolban, elérte ezt a tapasztalást és Sahasrara csakrájának megnyílását. Ezután utazni kezdett, hogy felébressze a Kundalinit az emberek tömegeiben. Így jellemezte a Sahasrara csakra megnyitását: "Úgy láttam a Kundalinit, mely az Õsi Erõ bennünk, a Szentlélek bennünk, mint egy kinyíló teleszkópot. Ezután láttam az egész dolgot nyitva és sugarak nagy esõzuhataga kezdett folyni a fejemen keresztül, mindenütt."

Allah a magas pozíciónál és áldásoknál is nagyobb jutalmat ad azoknak, akik Õérte szeretik egymást: ez a jutalom pedig Allah becses szeretete, amelyet nagyon nehéz megszerezni... Egy ember elment meglátogatni a testvérét egy másik faluba. Allah küldött egy angyalt, hogy várjon rá az úton. Mikor az ember odaért, az angyal megkérdezte tõle: „Hová mész?” Az ember azt válaszolta: „Egy testvéremet jöttem meglátogatni, aki ebben a faluban lakik.” Az angyal azt kérdezte: „Talán szívességet tettél neki, amiért most viszonzást vársz?” „Nem így van, én Allahért szeretem õt”- mondta az ember. Erre az angyal elmondta neki: „Én Allah küldötte vagyok, aki azért küldött engem hozzád, hogy elmondjam, Allah úgy szeret téged, ahogyan te szereted a testvéredet Õérte.” (Muszlim)

A hit nem jelenti azt, hogy vakon átugrunk a szakadékon, vagy beléje vetjük magunkat. Az értelem parancsa és a hit megállapításai között majdnem mérhetõ kapcsolat áll fenn. Ahol megáll az ész, mert nem tud tovább haladni, ott felbukkan a hit, hogy segítsen az embernek átlátni önmagát, a világot és Teremtõjét. A hit nem a gyengék, a hiányos eszûek vagy a gyenge erkölcsûek menedéke. A hit, úgy vélem, az ember képességeinek kiterjesztése a láthatóról...

Nem is tud adni az ember semmit önmagából, csak azt adhatja tovább, amit õ is úgy kapott. Ha nem fogadtuk még el Istentõl az õ igen bõséges szeretetét, akkor továbbadni sem tudjuk azt. Az elfogadott szeretet mértékétõl függ a továbbadható szeretet mértéke. Nagy szerencsénk, hogy Isten már mindent elvégzett annak érdekében, hogy mi egy kimeríthetetlen szeretetforrásból vehessünk minden nap, mérték nélkül. Rajtunk áll, hogy hányszor megyünk a kúthoz, mennyit merítünk, és mennyit adunk tovább.

"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, úgy tetszik néki, egyszer már ott van, s eltûnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, hangosan nevet. Ha nem nevetne, méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami elõre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A sima út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy..."