A halálos beteg még utoljára összehívta a híveket, és megkérdezte, van-e még kételyük a Törvény és a Tan tekintetében. Mindenki hallgatott. Ekkor elhangzottak utolsó szavai: Hozzátok fordulok, ó, kolduló szerzetesek: a múlandóság a dolgok törvénye, lankadatlanul törekedjetek! Végül, amikor éjszaka harmadszor és utoljára felébredt, végigjárta a meditáció négy állomását, majd elhunyt kárttika hónap teleholdjának éjszakáján, i.e. 478 novemberében. A mallák hét napon át fejezték ki tiszteletüket zenével és tánccal a kelmébe burkolt és olajosteknõbe fektetett elhunyt elõtt.

Az Igázás, a Jóga, az elmemûködés feletti uralmat, a tudat rezdüléseinek megzabolázását jelenti. Az uralom nem azonos a folyamatok megsemmisítésével. Elsõdleges célja az, hogy a Látó, az Ember, a tapasztalás végsõ alanya ne vesszen el a tudat-tartalmakban, ne azok hordozzák, hanem önmagában megálljon. Ha ez nem történik meg, akkor a Látó nem lát, hanem újra meg újra belegabalyodik...

Az iszlám nem csupán elismeri az emberek teljes egyenlõségét, bõrszínüktõl, származásuktól és nemzetiségüktõl függetlenül, hanem ezt a gyakorlatban is alkalmazza. Allah a Szent Koránban leszögezte: „Ti emberek! Férfitõl és nõtõl teremtettünk benneteket”, tehát az egész emberiség egy család, egy apa és egy anya leszármazottai. „És [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást!” (Korán 49:13). Az emberiség különbözõsége Isten akaratából van, de nem jelent alá- és fölérendeltséget...

Az isteni értelem átitatja eszközét, vagyis a Tórát. Az ember a maga részérõl tanulmányozza a Tórát: így jön létre a kapcsolat. Isten lényege a chochmá köntösébe öltözik, a chochmá pedig a maga részérõl azokban az alapelvekben nyilatkozik meg, melyekre a Tóra tanít. Az ember értelme elmerül a Tórában, s ugyanakkor lelke is az értelmet veszi igénybe, hogy azt vállalkozásába fektesse. Ezek szerint a lélek mibenléte és Isten kiléte a Tóra közvetítésével egyesülnek, s csak a Tórán keresztül képesek egy ilyen egyesülésre. Az Öreg Rebbe a tanulatlan embert is részesítette...

"1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bûnbánatra térés legyen (Mt 4,17). 2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bûnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bûnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremûködésével történik. 3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsõ bûnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsõleg a bûnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.  4. Ez a gyötrõdõ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyûlöli vétkes önmagát (ez az igazi belsõ bûnbánat)..."

Az univerzizmus szerint ég, föld és ember az egységes mindenség három alkotórésze, amelyek belsõ kölcsönhatásban állanak egymással, és mindenre kiterjedõ törvény szabályozza õket. A makrokozmosz valamennyi jelenségének megvan a maga megfelelõje az ember fizikai, szellemi és erkölcsi életében, ugyanakkor az, ami az emberi társadalomban biztosítja a rendet, irányító elvül szolgál a világ egész építménye számára is. A Szertartások feljegyzéseiben (Li ki) ez áll: "Az erkölcs ereje az, amelynek révén ég és föld együttmûködik, amely a négy évszakot összhangba hozza..."