1959-ben, mikor a kínaiak megszállták Tibetet, Indiába távozott. Ott Csögye Trincsen Rinpocse útmutatásai által bevezetést nyert és tanulmányozta a Rime gyûjteményt, a Gyude Kundut (a Tantrák gyûjteménye), valamint a Lamdre-t (Út és Gyümölcsei). A három alapvetõ Szakja vonal, a Szakja, Tzár és Ngor vitele mellett Õszentsége Szakja Trizin tartja a teljes tanításait a „Vashíd”-nak, valamint a Nyingmapák „Hatalmas Tökéletesség”-nek is...

"Szeress minden élõlényt legalább annyira, mint önmagadat." Sri Mahaprabhuji e mondata az emberiségnek szóló üzenetének lényege. "Szeretni" annyit jelent: megérteni, megbocsátani, segíteni, adni. Minden lény - ember és állat - az Úr gyermeke és az Õ része. Minden ember egy tehát Istennel és az egész teremtéssel. Az élet feladata, hogy felismerjük és megvalósítsuk az Igazságot a Földön. Ehhez fel kell adnunk egónkat, amely másoktól elválaszt, a szûk látókörû önzést, egységben és harmóniában kell élnünk minden élõlénnyel, az embereknek segíteniük és támogatniuk kell egymást.

A prófétákat – bár kivételes tulajdonságokkal megáldott emberek voltak – nem tekintjük istenségeknek, ezért nem imádkozunk hozzájuk, és semmilyen formában sem képezik imádatunk tárgyát. Õk a példaképeink, és az emberek közül õket szeretjük a legjobban, ezért minden körülmények között arra törekszünk, hogy az általuk közvetített isteni útmutatást kövessük. A próféták – a Magasságos Isten kegyelmébõl – mentesek voltak a vétkes cselekedetektõl, és csodákat vittek véghez.

A Tóra két részre oszlik: az Írott Tanra (ez a Biblia) és a Szóbeli Tanra (melyet Mózes az Írott Tannal együtt vett át a Sínai-hegyen, de csak több ezer évvel késõbb kapott írott formát a Misnában és a Talmudban). Mindkét rész Istentõl származik, de míg az Írott Tant Isten "lediktálta" Mózesnek, a Szóbeli Tan megszövegezése kevésbé pontos.

"1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bûnbánatra térés legyen (Mt 4,17). 2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bûnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bûnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremûködésével történik. 3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsõ bûnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsõleg a bûnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.  4. Ez a gyötrõdõ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyûlöli vétkes önmagát (ez az igazi belsõ bûnbánat)..."

Az univerzizmus az örök világtörvényrõl (tao), a két õserõ, jin és jang összjátékáról, az öt elemrõl (változó állapotról) és az ég, föld, ember összhangjáról szóló tanításával, természettiszteletével, õs-kultuszával és szertartásrendjével, az egyén, a család és az állam életére egyaránt kiterjedõ etikájával, amely végsõ fokon a taónak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását tükrözi, évezredeken át a kínai császárság irányadó világnézete volt.