Kedves Testvéreim, akik Nyugaton éltek, namastet és szeretetet küldök nektek. Elõzõleg egy kazettán üzentem már: minden fivér és nõvér legyenek egy, és meditáljanak. Satgurunk, Maharaj Kirpál Singh Ji a szeretet üzenetével jött közénk ebbe a világba, és szeretni tanított minket. Továbbra is üzenetei és tanításai szerint kell dolgoznunk. Mindegyikõtök legyen szeretettel mindenki és minden iránt, és meditáljatok. Láthatjuk és fogadhatjuk az õ szeretetét még most is, ha belülre pillantunk. Õ mindent áthat, és mindenkiben ott lakozik. Hacsak nincs bennünk több szeretet iránta és forró vágy, hogy találkozzunk vele, nem tudunk Felé fordulni, hogy lássuk õt.

Szeretheti-e valaki Istent, ha nem szereti teremtményeit? Egy szent egyszer ezt mondta errõl: "amikor egy tanítvány egy másik tanítvánnyal találkozik, mindketten boldogok, és leborulnak egymás lába elé". Egyedül ez a bhakták vagy hívek útja, és ettõl válik valaki igazi tanítvánnyá. Ám az Ösvény nagyon keskeny, még egy hajszálnál is vékonyabb.

Ahol a tanítványok nem tisztelik egymást, ott a Mester nem fog megnyilvánulni. A szentek azt mondják, a Mester sohasem lesz azokkal, akikben nincsen szeretet és tisztelet egymás iránt. Ezért nekünk, gurubhaisoknak (Mesterünkben szeretett fivéreknek és nõvéreknek) mindnyájunknak szeretnünk kell egymást, és amikor csak találkozunk Kirpál Mesterünk egy beavatottjával, legyünk boldogok, és fogadjuk saját testvérünkként õt. Sutgurunk bennünket szeretni tanított, ezért ha másokkal rosszul bánunk, a Mester sohasem fog megnyilvánulni bennünk, és nem fog segíteni nekünk. A mi Mesterünk, Kirpál Singh Ji, sok vallást és közösséget gyûjtött azonos szintre és platformra. Nem gyûlhetünk-e mi, testvérek is mind össze.

Ezek a tulajdonságok miért hiányoznak belõlünk? Mert nem meditálunk, és mert a Mester üzenetérõl megfeledkeztünk. Azok fogadták el a Mester akaratát és üzenetét, akik most is meditálnak, s azok látják is õt! Mi volt a Mester üzenete? Mindenekelõtt: "ismerd meg önmagad". Erre azonban csak akkor vagyunk képesek, ha az elme és a világ káprázata, a maya befolyása fölé emelkedünk; csak ekkor érthetjük meg, kik vagyunk valójában. Lelkünk az Összlélek lényegébõl való. S amikor valóban megtapasztaljuk magunkban, hogy mindannyian lelkek és a Legfõbb Lélek lényegébõl valók vagyunk, akkor bárkiben észrevesszük a lelket, és nem testként, hanem lélekként szeretjük õt. Nem számít, jó vagy rossz természetû-e, szeretnünk kell; tudván, hogy õ is az Összlélek lényegébõl való lélek, és Kirpál Mester benne lakozik.

Az eddigiek folyamán megtapasztaltam, hogy Kirpál Mester minden teremtményt birtokol és áthat. Földben és vízben jelen van Kirpál. Õ itt volt, itt lesz, és most is itt van.

Itt is Kirpál, ott úgyszintén Kirpál - az a Kirpál, aki lelkünket üdvözítette; az a Kirpál, aki rég elhagyott Istenünkkel egyesített bennünket, és aki most is mindent áthat.

Akik meditálnak, azok még ma is elindulhatnak, hogy találkozzanak vele. Azzal a Kirpállal, aki sohasem született és sohasem halt meg, aki születés és halál körforgásába sohasem szállt alá. Amíg e testében tartózkodott, a Hukamban (Isten akaratában) mûködött, és testét is csak a Hukamban hagyta el. Hukamban válik testté és Hukamban hagyja el azt. Láthatatlan azok számára, akik nem meditálnak, de soha nem tûnik el azoknak, akik kapcsolatban maradnak vele, és nem mondanak le a meditációról.

Miért dicsérem mindig Kirpál Mestert? Miért vagyok neki olyan hálás? Gondoljuk csak meg: ha egy ember elveszti aranyát, amit egyébként hasznos dolgokba fektethetne, s valaki segít neki, hogy visszakapja, kinek fogja megköszönni? Vajon az aranynak mond köszönetet, vagy annak, aki segített az aranyat visszaszerezni? Ugyanígy, rég elhagyott Istenünkkel Kirpál Singh Ji Mester egyesített újra; ezért állandóan hálás vagyok neki, hogy engem és titeket rég elhagyott Istenünkkel, aki bennünk lakozik, egyesített. Ez az, amiért mindig hálás vagyok neki. Õ a Királyok Királya: az adakozó, könyörülettel teljes, aki azért szállott alá, hogy jóságos legyen hozzánk, és szeressen minket. Még most is, amikor fenn, Sach Khandban lakozik, könyörületet, kegyelmet és áldást záporoz ránk. Õ mindenkihez könyörületes. Nem tesz különbséget - õ ellentétpárok fölött áll.

Próbáljunk könyörületének, áldásainak koldusaivá, és könyörületének, áldásainak kérelmezõivé válni. Ezt hogyan tehetjük meg? Úgy, hogy engedelmeskedünk neki. Ha üzenetei és tanításai szerint cselekszünk, s rendszeresen végezzük a gyakorlatokat, amiket a beavatáskor tanított nekünk.

Hazur azt szokta mondani: satsangért száz sürgõs munkát hagyjunk ott, meditációért ezret. Azt is mondta: ahogy testünknek táplálékra van szüksége a rendszeres mûködéshez, ugyanúgy lelkünknek is, amely korszakok és korszakok óta éhes. Lelkünk tápláléka a meditáció. Így szólt Hazur: inkább ne adjál ételt a testednek, ha nem adtál ételt elõbb a lelkednek. Meditáció mindenek elõtt. Szalaszd el a világi dolgokat, de a meditációt soha! Tehát a meditáció szükséges, a legelsõ, a legfontosabb dolog. Ha nem meditálunk, el fogjuk felejteni Mesterünk üzenetét és tanítását, pártokra szakadunk, s akkor végleg elfelejtjük a meditációt és a Mestert is. S akkor a vágy, a harag, a mohóság, a kötõdés és az egoizmus legyõz minket.

Swami Ji szerint akik nem meditálnak, azok szenvednek. Alvással és lustasággal bajlódnak, illúziók ejtik rabul õket. Akik nem meditálnak, lustává és szellemi koldussá válnak, és a nagy illúziót kergetik. Mi a nagy illúzió? Az, hogy amit saját szintünk szerint látunk - vagyis: ez az én közösségem, ez az én vallásom, tanult vagyok és értelmes stb. -, az a valóság. Ám a szentek ezt a világot a másik szintrõl látják, s arra figyelmeztetnek, hogy semmi sem kísér el téged innen, ha meghalsz. Sem a vagyon, sem az egészség, sem a fiad vagy a lányod, sem mesterséged, sem az értelmed semmi sem megy veled. Az egyetlen, aki elkísér és segít téged, az az Isten-Satguru. Aki beavatott, aki felelõsséget vállalt érted - és akit ma nem szeretünk.

Ezért mondják a szentek, ha nem meditálsz, a bajok rád nehezednek. Mert a vágy, a harag, a kapzsiság, a kötõdés, az önzés mind bennünk vannak. Semmi sem jön kívülrõl. Ha a Naamot kinyilvánítjuk magunkban, akkor: "ahol Naam van, ott nem lesz kam." Kam vágyat jelent, és ha vágy van benned, a Naamot nem nyilváníthatod ki magadban. Mert ahogy nappal és éjszaka nem létezhet egyszerre ugyanazon a helyen, úgy Naam és kam sem. Amikor a szeretet sasként leszáll, a bûnök apró madarai szétrebbennek. Ezért kell meditálni mindenkinek, a meditáció legyen az elsõ dolgunk. Amikor elkezdünk meditálni, a szeretet önkéntelenül kinyilvánul majd bennünk. És ha ez megtörténik, Isten is kinyilvánul bennünk, mivel Isten formája a szeretet. Guru Gobind Singh mondta: "Igaz dolgot, igaz szabályt mondok nektek. Hallgassátok figyelemmel: csak aki szeret, ismerheti meg Istent."

Tehát a meditáció az elsõ és a minden iránti szeretet a második dolog. Ha meditálunk, a szeretet elkezd majd kinyilvánulni bennünk. Meditáció és szeretet egymás mellett haladnak. Ahogy elõször mondtam nektek: amikor egy tanítvány egy másikkal találkozik, legyenek mindketten boldogok, tisztelet- és szeretetteljesek. Egymást önmagunknál is jobban kell értenünk. Csak ez a bhakti vagy áhítatos szeretet. De az áhítat ösvénye élesebb, mint a borotva pengéje, fel kell készülnünk, ha rajta akarunk járni. Sõt ez az ösvény keskenyebb egy hajszálnál is. Mégis ezen kell járnunk, kötelességünk, hogy rajta járjunk, és fel kell készülnünk arra, hogy járhassunk ezen az ösvényen. Ahol a tanítványokban nincsen tisztelet és szeretet egymás iránt, oda nem látogat el a Mester.

Ám ahol a Mester szeretete él, ott az öt ellenség nem talál helyet magának. Ott nem lesz pártpropaganda és más gonosz dolgok. Ezért kell meditálnunk, ahogy Mesterünk tanított minket. Felelõsnek kell lennünk saját magunkért, és emlékeznünk kell arra, hogy Satgurunk azt mondta: meditáljunk, és meditálnunk kell. Mit teszünk általában? Meditáció helyett elkezdünk hibákat keresni másokban, bíráljuk és sértegetjük embertársainkat. Miközben másoknak vizet hordunk, saját házunkat nem kímélve porig égetjük a vágy, a düh, a mohóság, a ragaszkodás és az egoizmus tüzével.

Ezért mondja Kabir: homokkal lesz tele a szájuk azoknak, akik ahelyett, hogy meditálnának, másokat oktatnak. Mert mi történik azzal, aki saját földjével nem törõdik, csak a más udvarával foglalkozik? Elpusztul a gazdasága.

Mit kell tennünk tehát? Eszünk azon járjon, vajon meg tudjuk-e óvni magunkat ezektõl a rossz tettektõl, vagy sem. Kifosztanak-e minket, vagy megóvjuk magunkat tõlük? Mert a rombolás ereje bennünk lakozik csakúgy, mint a túlélésé. A rossz bennünk van, a jóság nemkülönben. Ki kell választanunk az ösvényt, a jót vagy a rosszat. Ha találkozni akarunk magunkban a Satguruval, a jó ösvényt kell választanunk.

Amikor Hazur Maharaj Baba Sawan Singh Ji elhagyta testét, az emberek "halálának" évfordulóját ünnepelték április 2-án. De Mastana Ji - Baba Sawan Singh Ji igen jó tanítványa (gyakran voltunk együtt, és hallgattam satsangjait) mit tett? Baba Sawan Singh Ji születésnapját ünnepelte, és mindig azt mondta; a Mester sohasem hal meg. Guru Nanak is hasonlóan szólt: "Satgurum örök, örök. Sohasem jön, sohasem megy. Halhatatlan, mindent áthat, sohasem hal meg." Mastana Ji kinyilvánította Sawan Singhet magában, ezért mondhatta, hogy a Mester soha nem hal meg. Az igazságot nyilvánította ki magában. És amikor az emberek halálának évfordulójára emlékeztek, õ a születésnapot ünnepelte. "Miért legyen olyan mesterem, aki születik és meghal?" - kérdezte. Ezért most azoknak, akik azt állítják, Satguru Kirpál Singh eltávozott, komolyan azt mondom, hogy sohasem érezték lényének illatát, és soha nem voltak tudatában a Mester erejének.

Kirpál Mester - aki a teljes teremtés Mestere, és aki sohasem szállott alá születés és halál köreibe - még most is a magasabb síkokon lakozik. Akik közelednek hozzá, üzenetét megkapják és látják õt. De akik nem ezt teszik, összevissza vándorolnak, és másokat kérdezgetnek.

Ez nem kérdezgetés dolga, hanem a tapasztalásé. Akik magasabb síkokig jutottak, tudatában vannak minden satsangi meditációs helyzetének. Aki magasan áll, mindent lát. Egy birkózó nem kérdezi meg társát, "erõsebb vagy nálam?" A birkózók ismerik a birkózókat, a szentek ismerik a szenteket. Az, aki Sach Khandot elérte, tudja, meddig jutott a másik, de aki nem lépett be oda, annak lehet-e fogalma a többiek helyzetérõl? Ha a válaszok alapján hisz is egy ideig valakinek, néhány nap múlva elméje tevékenykedése miatt már el is veszti hitét. Az értelem azért van, hogy becsapjon. Ezért mondják a szentek: lépj befelé, és nézz magadba; nyilvánítsd ki önnön Tényedben a Shabd Naamot, azt a Shabdot, amit nem tudsz szavakba foglalni. Ez tapasztalás és látás dolga, tehát lépj befelé!

Kabír mondja, hogy a Shabd nem test; testetlen és szavakkal leírhatatlan. Lépj belülre, és lásd a testedben mûködõ Shabdot. Ezért adnak nekünk Simrant a Mesterek és a szentek, hogy testünk fölé emelkedhessünk, és fönt elérhessük a testetlen Shabdot. Sosem juthat elõre az, aki nem emelkedik saját és a Mester teste fölé, mert sem a Mester, sem a tanítvány teste nem él örökké.

Mi valójában a tanítvány alakja? A lélek az igazi tanítvány - nem a test - és a Shabd az egyetlen Mester. A Mester nem a test, s a tanítvány sem az. Lelkünk a Shabd tanítványa, mely a szentekben mûködik, és ez a mi igazi Mesterünk. Amikor Guru Nanakot megkérdezték a mágusok és a bölcsek: "Ki a te Mestered?", Nanak azt felelte: "A Shabd az  én Mesterem. Lelkem a Dhun (Hang) tanítványa, amely Sach Khandból száll alá." Amikor lelkünk felébred és a Shabd kinyilvánul - attól fogva minden kételyünk eloszlik, a kérdezgetés megszûnik, vajon a Shabd vagy a Naam-e a mi Mesterünk, vajon a testünk vagy a születésekbe és a halálokba alá sosem szálló erõ-e a Mesterünk.

Kabir mondja: látjuk a test szerint való Mestert, de nem ismerjük fel a valódi Shabd Gurut. A testéhez kötõdünk, és amíg e testet látjuk magunk elõtt, azt mondjuk, "igen Uram, igen Uram - Mesterünk, Mesterünk", de amint teste eltûnik elõlünk, céltalanul kószálunk összevissza. Mit kellett volna tennünk a maga idején? Amíg a teste velünk volt, el kellett volna fogadnunk a segítségét, hogy javítsunk magunkon és felszámoljuk hiányosságainkat; de akkor sohasem aggódtunk a meditáció és az elõremenetelünk miatt. S most, amikor a teste elhagyott minket - eltávozott tõlünk - elkóborlunk az Ösvénytõl, amit õ mutatott. Még most sem keressük senki segítségét, aki jótéteményeivel eláraszthatna minket. Pedig azok, akik kinyilvánították magukban Kirpált, azt tanácsolják, hogy szeressük egymást, és nyilvánítsuk ki az igazságot magunkban. Még most is elõbbre juthatnánk a Mesterünk mutatta ösvényen, nincs késõ, hogy elérjük a célt, ha olyasvalaki segítségét keressük, aki tökéletes.

A tökéletes szentek, kik azt meditációjukkal kiérdemelték, sohasem fogják mondani: "Én vagyok a te Mestered" ellenkezõleg; Kirpál Mester szeretetével töltenek fel minket. Õk csak azért vannak itt, hogy segítsenek nekünk emlékezni és töltekezni Kirpál Mester szeretetével.

Mikor Baba Sawan Singh Ji elhagyta testét - talán ismeritek a történetet -, abban az idõben, akik szerették õt, elmentek Kirpál Singhhez, s tõle hasonló szeretetet és jótéteményeket kaptak, mert õ igaz tanítvány, tökéletes szent volt. Szerette és mindig imádkozott Mesteréhez, Baba Sawan Singhhez. S akik Mastana Jihez mentek, szintén hasonló szeretetet és jótéteményeket kaptak. Ezért hagyta ránk Kabir: "A Mester azt mondja, tiszteld a szenteket, a szentek azt mondják, imádd a Mestert. A szentek társaságában élve fel juthatsz Agamig" (a Sach Khand fölötti sík, a "megközelíthetetlen" régió). Egy szent azért mondja ezt, mert már megtapasztalta és kinyilvánította önmagában a Mestert. Ez az õ személyes tapasztalata, s ennek alapján int arra, hogy nekünk is meg kell próbálnunk elindulni. Õ késztet minket erre. Tekinthetjük õt fivérnek, barátnak vagy bármi más kapcsolatnak, ahogy nekünk tetszik - de Mesterünkké sosem fog válni.

Nem jött még szent ebbe a világba, aki azt mondta volna, õ Mester. Tökéletes szentek soha nem mondják: "Én vagyok a te Gurud, Mestered vagy Pired." A mi Hazurunk, Kirpál Singh Ji mindig így beszélt: "Tekints engem fivérednek vagy barátodnak", de sohasem mondta magáról: "Én vagyok a Mester."

Ezért most egy tökéletes szent jótéteményére lenne szükségünk, aki meditációjával kiérdemelte, hogy abban minket részesítsen, és aki elmerült Kirpál szeretetében. A szeretet egy cseppjét nyerhetjük tõle, ki Kirpál szeretetétõl ittas. Ne tartsuk õt Mesternek, mert sohasem lesz Mestered, csupán igaz szolgád. Õ a sangat szolgája. Hazur mondta nekem: "magadat a sangat szolgájának kell tekintened - a sangat cipõtisztítójának". Elmondta nekem, ha alázatosabbá válunk, akkor a Mester több kegyelmet záporoz ránk, mert a víz is az alacsonyabb szintre folyik - magas helyen sosem marad meg. Guru Nanak is mondta: "Azok, akik alázatosabbá válnak, többet kapnak és hordoznak majd. A faág, amely a legtöbb gyümölcsöt hordozza, meghajol." Ugyanígy a tökéletes szent sohasem tekinti magát nagynak, csak szolgának - és nem kétséges, hogy õ az igazi sevadar. S mint igazi sevadar segít nekünk emlékezni a szeretetre, amirõl megfeledkeztünk.

Ezért hozzá kell fordulnunk, hogy jótéteményeiben részesülhessünk. Mindnyájunknak le kell ülnünk együtt, szeretnünk kell egymást, és emlékeznünk kell Satguru Kirpal Mesterre, aki még e pillanatban is vár, hogy fogadjon minket Sach Khandban. És bizony mondom nektek, még most is, még ma is, ha akármelyik tanítvány kiüresítvén a test kilenc nyílását a külsõ érzékei fölé emelkedik, s a két szemöldök közötti-mögötti pontig ér, látni fogja, Hazur hogyan mûködik, és hogyan van ott jelen.

Ha azt mondjuk, nem megyünk iskolába, és hogy végezze el a tanár a munkánkat: lehetséges ez? A tanuló dolga iskolába járni, a tanítóé pedig tanítani õt. A Mester soha nem fog a kilenc nyíláson (a külsõ érzékszervek; a szerk.) keresztül hozzád jönni, ezért neked kell kivonulnod a kilenc nyílásból és elérned a helyet, amit a Mester mutat: a két szemöldök között és mögött. A tanítvány dolga, hogy elérje ezt a pontot, ha úrrá lett a kilenc külsõ érzék fölött. Ott látni fogod, hogyan mûködik a Mester.

Ezért minden tanítványnak meditálni kell, a meditációban megtalálni a Shabd Naamot, és mindig érezni Kirpal Mester jelenlétét minden létezõ helyen. Lássátok õt mindenben; jelen van mindenben. Köszönöm.

(Kirpál Singh tanítványainak 1976. augusztus 21-én küldte, a Mester testi eltávozásának második évfordulóján.)

 

Forrás: www.santmat.hu