Menu Content/Inhalt
Fõmenü > Szellemi áramlatok > Sant Mat > A lélek útja a Sant Mat tanítása szerint
A lélek útja a Sant Mat tanítása szerint
AZ ÉRZELMI (ASZTRÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

ImageAz avatott misztikusok tanításai szerint univerzumaink univerzumában hét kozmikus sziget és kilenc hatalmas térség létezik. Ezek a térségek - az "Atya Házának Lakásai" - feloszthatók a teremtés kozmikus tervének négy Nagy Fokozatára, úgymint

a tisztán szellemi régió
a szellemi-anyagi régió
az anyagi-szellemi régió
az anyagi régió

Az avatott misztikusok arról tájékoztatnak bennünket, hogy a belsõ világok (az elsõ három Nagy Teremtési Fokozat) feltárása minden lélek öröksége, és ha nem lépünk be magunkba, hogy ezeket a régiókat átszeljük, az a mi hibánk. Kabir, India költõszentje írta le talán e térségeket a legrészletesebben, de Guru Nanak, a szikh vallás elsõ mestere; Swami Ji és Baba Jaimal Singh Ji, a 19. század két kiváló avatott misztikusa; Baba Sawan Singh Ji és szellemi utóda, Kirpál Singh Ji Maharaj is leírták ezeket.

A harmadik és egyben legalacsonyabban található belsõ térség, az anyagi-szellemi régió az anyagi világegyetemekhez legközelebb álló Nagy Teremtési Fokozat. A keleti szóhasználatban Sahans dal Kanwalként (Ezerszirmú Lótusz) nevezett anyagi-szellemi régió központi erõforrása az a hely, ahonnan az anyagi univerzum a mozgatóerõit nyeri. Ez a harmadik, anyagi-szellemi régió "asztrális sík"-ként is ismert a nyugati okkult irodalomban és teozófiai írásokban. Az idõtartam az asztrális térségben rövidebb, mint a második, szellemi-anyagi régióban, de még mindig sokkal hosszabb, mint a fizikai univerzumban. Az asztrális világ egészen,az "egyetemes tudat" régiójáig, illetve vele együtt feloszlik egy kisebb kozmikus ciklus végén, amely sok millió évig tart. A legtöbb világvallás "mennyországa" ebben a térségben található.

Itt látható a kereszténység Mennyországa, az iszlám Paradicsoma és a hinduizmus Swargái. Ezek a mennyországok gyönyörĂ» szépek, de maguk is egy végsõ szétoszlás tárgyai.

A Szeretet Misztikus Ösvényének, az igazi hazánkba való visszatérés útjának kezdete, a teremtés negyedik és legalacsonyabb térségébõl indul, mely fizikai világegyetemünk összességét foglalja magába: a modern csillagászat által ismert és még nem ismert összes bolygókat, napokat, csillagokat, naprendszereket, galaxisokat és kozmikus elrendezõdéseket. Fizikai világegyetemĂ»nkben az anyag annak legdurvább és legtömörebb formájában létezik a szellemi szubsztanciának olyan csekély mennyiségével összekeverve, amely éppen hogy elegendõ az anyag éltetésére és az élet fenntartására. Világegyetemünk egy kozmikus eszmének az "egyetemes tudat" közegén keresztül közvetített legalacsonyabb kivetülése. Az egymástól megszámlálhatatlan fényévekre fekvõ galaxismilliókkal együtt az egész fizikai világegyetemünk nem egyéb, mint egy porszem a körötte levõ, belsõ, rejtett birodalmakhoz viszonyítva.

A Szeretet Misztikus Ösvényének kezdete az emberi tudatban történik, miután a keresõ figyelmét a "harmadik szem" centrumánál összpontosította a két szemöldök között és mögött. A lélek fényétõl életre keltve a harmadik szemnek saját megvilágítása lesz, és nem függ - mint testi szemünk - a külsõ fény megnyilvánulásaitól. Egy avatott misztikus kegyelme által a keresõ egyszerĂ» módszert kap kézbe, hogy testi tudatosságát meghaladhassa és a belsõ, titkos birodalmakba felemelkedhessen. Elõször is testi szemeit becsukja, és harmadik, lelki szemével néz. Hallását a külvilág felé szintén lezárja és belsõ, szellemi fülével hall. Amikor ezeket a kezdõ lépéseket megtette, a tudatosság áramlata egész testébõl visszahúzódik és a harmadik szem centrumában koncentrálódik. A test maga ezáltal érzéketlenné válik, de a keresõ lelkének - igazi önmagának - ébersége megnõ. Ez a kezdeti szakasza annak, amit az avatott misztikusok turiya padnak, a létezés negyedik állapotának hívnak, és ami az átlényegült vagy szupertudatosság állapota.

Az avatott misztikus öt feltöltött szóból álló Simrant (ismétlési gyakorlatot) ad a szellemi birodalmakba való felemelkedés elsõ lépéseként tanítványának, aki ezután a tudatosság (az értelem és a lélek) összes belsõ áramlatát egybegyĂ»jti a harmadik szem környékén - miközben az öt szent szó ismételgetése elméjének segít, hogy a kívánt eredményt elérje - és hamarosan úgy találja, hogy tudatossága visszavonult a fizikai világból. Elsõ élménye az asztrális régióban alkalmanként különbözõ lehet. Egy gyönyörĂ» kék szemet, egy vakítóan megvilágított ablakot vagy egy lángoló sugárzást láthat maga elõtt. Ezen a fényen keresztülhalad, és színes szimmetriát lát ragyogó csillagos fényponttal a közepén. Egy ideig ezen a dicsõséges fényen meditál a beavatott, majd hamarosan egy, a belsõ látása számára diszkosznak vagy chakrának (kerék, központ, a szerk.) tĂ»nõ azúrkék égbe lendül át.

Az avatott misztikus szeretõ kegyelme és védelme által a hívõ kikerülheti az alacsonyabb asztrális szinteket, noha azokat saját épülése érdekében Mestere olykor feltárja elõtte. A legalacsonyabb asztrális szint igazán pokoli régió: a zabolátlan vágyak helye, ahová vadállatias és bĂ»neiktõl meg nem tisztult szívĂ» emberek süllyednek haláluk után. Ezeken a szörnyĂ» és sötét vidékeken gonosz lények aratják sötét földi tetteik gyümölcseit. Ez nem az írások "örök pokla", hanem a javulás és a majdani végsõ szabadulás helye. Az asztrális síkon más szintek is vannak - fokozatosan javuló környezettel -, némelyik közülük különösen szép, gyönyörĂ» tájakkal és "pihenõ fogadókkal" a hétköznapi emberek számára, akik itt a Földön való újra-megtestesülésükre várnak.

A keresõ, miután gyorsan átszelte az alsó szinteket, most egy csillagokkal és sugárzó napokkal telehintett, igazán "asztrális" régión utazik át. A Hangfolyamot mint végtelen dallamot hallgatja, és a csillagos égen átemelkedve egy napot és egy holdat pillant meg, amelyek - úgy tĂ»nik - szétoszlanak vagy pozdorjává törnek, ahogy keresztülhalad rajtuk. Ezek az égitestek nem olyanok, mint a fizikai világegyetemünkbõl ismert csillagok, bolygók, holdak, hanem messze fényesebbek és ragyogóbbak anyagi fényforrásainknál. A keresõ most égi harangot hall, és elmerül annak csengõ hangjaiban, aztán kagylózúgás dallamát észleli, melynek muzsikájával átitatódik.

Az elõre és fölfelé haladó lélek egyre fokozottabban tudatára ébred a Hangfolyamnak vagy Hallható Életáramlatnak, a megszakítatlan, mérhetetlen és rejtélyes Igének, mely a tiszta szellem birodalmától az anyagi síkig az egész teremtést megtartja. Mint az élet folyója, ez az "isteni kifejezõ erõ" folyékony állapotban létezik, hangszínének természetét szintrõl szintre változtatja, s mégis megõrzi elsõdleges lényegét. E kimondhatatlan Igével való kapcsolat gyakorlása a Szeretet Misztikus Ösvényének végigjárásához elõfeltétel Guru Nanak állítása szerint, aki a Jap Ji címĂ» költeményében így ír errõl:

Az Ige gyakorlásával a magasabb szellemi régiókba akadálytalanul eljutunk
Az Ige gyakorlásával a szellemi síkokba nyíltan és becsületben átlépünk
Az Ige gyakorlásával elkerülhetjük Yama, a Halál Ura mellékösvényét;
Az Ige gyakorlásával az Igazsággal közeli kapcsolatba kerülünk; Ó, nagy az Ige ereje,
De csak kevesen vannak, akik ismerik.
(JAP JI)

Amint a keresõ tovább emelkedik az asztrális birodalmakban, három ösvénnyel találja magát szemben. A bal kéz felõli ösvény sötét, ijesztõ terület, ahol különös rishik, yogik és alacsonyabb rendĂ» beavatottak sokasága látható. Ez a bal oldali ösvény Kal, a Negatív Erõ lakhelye, aki a tudat és az anyag birodalmainak ura. Néhány keleti tanításban Kalt Brahm néven is ismerik és õ a Negyedik Fokozat. illetve a Harmadik Teremtési Fokozat alacsonyabb szintjeinek kormányzója. Noha uralma alá tartoznak a teremtés alsó szintjei, Kal mégis a Mindenható Úr isteni törvényeinek van alárendelve. A mai idõk teozófiája és más misztikus kultuszok leszögezik, hogy a világnak létezik egy belsõ kormányzása, melynek elsõdleges feladata a fajok és nemzetek közötti evolúciós kölcsönhatás áradatának fékentartása, illetve ugyanakkor a világ jobbítása ügyének szolgálata. Ez a rejtett kormányzás Kal törvénykezése alá tartozik.

A Kal kifejezés szó szerint "idõt" jelent, s így Kal magába foglalja a múltat, a jelent és a jövõt azok általános emberi értelmében véve. Ugyanakkor lehetetlen Kal eredetét egy kozmikus évszámhoz kötni, csakúgy mint meg jósolni, uralma mikor ér véget. Az ember kifelé irányuló érzékei teremtették a kezdetek és végek valótlan elképzeléseit, s ezek az érzékek fogják fel a saját környezetükben történõ dolgok látható kezdetét és befejezõdését. Magasabb tudatosság szemszögébõl nézve mindaz ami egy esemény kezdeteként látható, elõzõleg már eszmeként létrejött a mentális-asztrális birodalmakban; e birodalmakon túl magát az idõt (Kalt) is meghaladó régiók vannak. Mindazonáltal azt lehet mondani, hogy Kal idõtartama az egyik nagy ciklustól a másikig tart, mialatt a tudat és anyag összetett világegyeteme fennmarad megnyilvánult alakjában, egészen annak szétoszlásáig.

Kalnak mint a teremtés Negatív Erejének az az elsõdleges feladata, hogy az emberiséget a születés és a halál körforgásához kösse. Az embernek a Negatív Erõvel szembeni felfelé törekvõ hosszas küzdelmét a Mindenható Úr tervezte azért, hogy bĂ»neinktõl és tisztátalanságainktól megtisztítson, és felkészítsen minket az Igaz Otthonba, a minden szeretet és minden áldás honába vezetõ útra. Ha egyszer az ember fejlõdése az újraszületés körforgásán keresztül teljessé válik, mĂ»ködésének a fizikai univerzumban be kell fejezõdnie, azonban a Negatív Erõ lefelé húzó ereje az emberi lelket az anyag rabszolgaságában tartja.

Kal a szerzõje a természet törvényeinek, melyeknek a fizikai megteslesülésben létezõk engedelmeskedni tartoznak. Mint az alsóbb világok teremtõjét, a legtöbb társadalmi vallás Kalt Istenként ismeri. Az alsóbb mentális, asztrális és fizikai életszintek rangsor szerinti képviselõi híven szolgálnak neki. Csak az avatott misztikusoknak és tanítványaiknak van tudomásuk a Kalnál magasztosabb Istenrõl, ugyanakkor milliók imádják a Negatív Erõt mint a teremtés legfõbb urát. Pedig a szeretet igazi. Legfõbb Urával összehasonlítva (akit a keleti szaknyelv Sat Purushának nevez). Kal a kozmikus világmindenség rangsorában csak alárendelt, és mint ilyen, a tökéletlenségektõl sem teljesen mentes. Azonban az emberiség túlnyomó többségével összehasonlítva Kal magasztos lény, aki fény, bölcsesség és erõ megtestesülése.

Kal hierarchikus képviselõi az avatárák és próféták (keleten Brahm inkarnációinak hívják õket), akiknek az a küldetése, hogy minden korszakban megtestesülve kigyomlálják az igazságtalanságot és a gonoszságot, megvédjék a jókat, megbüntessék a gonosztevõket, s megteremtsék az igazságosságot a világban. Így hozzák a megváltás ígéretét az igazaknak, de az effajta megváltást még mindig köti az alacsonyabb világok idõbeosztása, s ezért nem tartós. Kal folyama - az idõ - a maga menetében az emberiség számára végtelen, de egy legmagasabb rendbõl való avatott misztikus segítségével a lelkek túljuthatnak téren és idõn, és fel emelkedhetnek a Szeretet Legfõbb Urának idõtlen birodalmába. Az ilyen avatott misztikus nem része Kal belsõ kormányzatának, de mindazok tevékenységéhez, akik a teremtés rendfenntartásában szerepet játszanak, beleegyezését adja. Mégis a Legfõbb Úr küldötte az avatott misztikus, és parancsa van arra, hogy lelkeket mentsen, s az Igaz Otthonba kísérje õket.

Kal belsõ uralmának területe tehát a bal oldali a három ösvény közül, amelyet a keresõ az asztrális birodalmakon át felfelé vezetõ útján meg tekinthet. Ezen a területen a Negatív Erõ fortélyaitól és hízelkedéseitõl rabláncra verve ezernyi és ezernyi szent embert találhatunk mély meditációba merülve. A keleti szaknyelvben riddhikként és siddhikként (csodatévõ erõkként) ismert alsóbb szellemi erõk megtestesülései az õrei ennek a bal oldali területnek. Ă•k szilárd és látható megtestesülések, és elõrehaladott tudatossággal vannak felruházva. E régiók kérlelhetetlen õrszemeiként állva - hogy megakadályozzák a lélek további emelkedését - a keresõnek nagy tudást és pszichikus erõt fognak ajánlani, de az avatott misztikus által adott öt szent névbõl álló Simrant nem bírják elviselni, és a nevek hallatán szertefoszlanak.

Mindazok, akik képzett misztikus beavatott nélkül tévedtek ezekbe az asztrális síkokba, gyakorta jócskán félrevezettetnek a természetfölötti erõk által; a 19., illetve a 20. század gombaként elszaporodott okkult kultuszai közül sok éppen e riddhiktõl és siddhiktõl nyerte ihletét. Milliónyi kisebb és nagyobb szintĂ» próféta, kisebb istenségek és szellemi remeték megtestesüléseivel együtt feneklett meg ezekben a régiókban. Amíg a legmagasabb szintĂ» beavatottakból egy ki nem szabadítja õket Kal fogságából, képtelenek lesznek továbbhaladni a tiszta szellemi síkok felé. Egyetlen lélek sem érte el soha a tiszta szeretet síkjait, aki avatott misztikus segítsége nélkül utazott errefelé - ezek a síkok messze az anyagi-szellemi régiókon túl helyezkednek el. Azonban annak a keresõnek, akit egy képzett misztikus avatott be, akadálytalan a felemelkedése.

A keresõvel szemben a jobb oldali ösvényen messze magasabb szintĂ» világegyetemek felé nyílik bejárás, de az avatott misztikusok igazán magas útvonala a középsõ ösvény, egy mérhetetlenül fényes út, mely végül a Legfõbb Úr birodalmába vezet. A keresõ ezen a ragyogó úton emelkedik tovább, amíg végezetül a Bankanal területére érkezik, amely a mentális vagy kauzális (értelmi vagy oksági; a szerk.) régiók elõcsarnoka. Ez a Sahans dal Kanwal magas szintjén, az asztrális birodalom régióiban helyezkedik el, ahol a keresõ meglátja az avatott misztikus Sugárzó Fényalakját. Ez az elsõ alkalom, hogy szellemi vezetõje igazi természetérõl belsõ tapasztalást nyer; õt mind ez idáig csak fizikai teste burkában látta.

Tulsi Sahib, aki egyike volt a legmagasabb fokozatot elért misztikusoknak, kijelentette, hogy a belsõ birodalmakban: "a Mester lábkörmeibõl vakító fény lángol elõ és bevilágítja a hívõ lelkét". Maulana Rumi így szólt tapasztalatáról, amikor az avatott misztikus fénylõ alakját látta: "miként a Mester fénye a lélekben hajnalként feldereng, úgy ismeri meg az ember mindkét világ titkait". Guru Arjan állítása szerint: "a Mester áldott alakját a homlokomban hordom. Ha befelé pillantok, mindig ott látom õt".

Khawaja Moeen-ud-Din Chisti az avatott misztikussal való belsõ kapcsolatát ezekkel a költõi szavakkal fejezte ki: "ó Mester! a Nap nem viseli el a Te arcod ragyogását. A Hold is felhõvel takarta magát, hogy meneküljön vakító fényedtõl... Isten Fénye megtestesülvén a Nabi (Próféta) személyében anyagi alakot vesz fel éppúgy, ahogy a Hold tükrözi a Nap fényét." A keresztény írások az avatott misztikus fénylõ alakjának megtapasztalását szintén rajzos részletességgel írták le:

"Erre megfordultam, hogy lássam a szózatot, mely hozzám szólt. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét aranygyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót. Bokáig érõ ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tĂ»z, lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása."
(Jel 1, 12-15)

Az avatott misztikus fénylõ alakja most az asztrális sík legmagasabb szintjeit tárja fel a keresõ tekintete elõtt; és ekkor - az avatott misztikus társaságában - a keresõ a Sahans dal Kanwal régiójában találja magát, a kozmikus energia "ezerszirmú lótuszvirágában", mely mind az asztrális, mind az anyagi világegyetemek erõmĂ»ve. A Sahans dal Kanwal önmagában is dicsõséges, lüktetõ kozmosz, és ezt a sugárzó régiót az összes asztrális birodalmakban található legerõsebben fénylõ központi láng világítja meg. E hatalmas lángból számtalan elbĂ»völõ szépségĂ» dallam és összhangzat árad ki, és akik ebben a régióban lakoznak, valóban azt hiszik, hogy a legmagasabb mennyországban vannak. És mégis, õk csupán a szent Shabd (Hangfolyam) avatott misztikusai hatalmas emelkedõ útvonalának elsõ szakaszán foglalnak helyet, azon a síkon, ahonnan a lélek igazi utazása az avatott misztikus társaságában ténylegesen megkezdõdik.

A Sahans dal Kanwal területére megérkezve az emberi elme tudatára ébred annak, hogy számtalan megtestesülése óta valóban álmodott, és most tudatosítja magában elsõ ízben a belsõ kozmosz magasabb birodalmainak valóságát. A Sahans dal Kanwal a legelõrehaladottabb yogik által elérhetõ végsõ és legmagasabb sík, mivel a keleti misztikusok nyelvén pranáknak nevezett és a jógagyakorlatokhoz szükséges életáramlatok ennél a régiónál nem juthatnak tovább.

E magas asztrális sík hihetetlenül óriási és ihletkeltõ, de az itt lakozó szentek mégsem foghatják fel a Sahans dal Kanwalon túl fekvõ számtalan szebb és messze magasabb szellemi birodalmak létezését. S az avatott misztikus tanítványának még magasabbra kell emelkednie, hogy igazi szellemi szabadulást nyerhessen.

AZ OKSÁGI (KAUZÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

Amikor a keresõ a Sahans dal Kanwalon túl emelkedik, a Kal uralma alatt mĂ»ködõ negatív erõk a legveszélyesebbek. Lelket sem teremteni, sem elpusztítani nem tud Kal, de arra képes, hogy fogva tartsa az oksági, asztrális és anyagi birodalmakban. Az emberek lelkét világi élvezetek láncaival zárja börtönbe, és amikor igazi otthonába a lélek vissza kívánna térni, Kal összes lehetséges erõit összegyĂ»jti, hogy a felemelkedõ lelket akadályozza. De a Szeretet Legfõbb Ura, Sat Purusha a legmagasztosabb istenség mindenek közül, aki a teljes világmindenség teremtõje.

Az Ă• megtestesülése a tökéletes avatott misztikus, aki Kal régióin keresztül biztonságban képes a lelket átvezetni. A magasabb asztrális síkokon - közvetlenül mielõtt a keresõ elérné a kauzális régiók elõcsarnokát - leírhatatlanul szép férfiakkal és asszonyokkal találkozik, akik hihetetlen csábításokkal kecsegtetik, hogy lelke további emelkedését meggátolják. Az avatott misztikus óvó Shabd-ereje azonban ezeket a csábos asztrállényeket hamarosan láthatatlanná teszi a keresõ számára. Egy tökéletes avatott misztikus által kibocsájtott Shabd-sugárzást semmiféle negatív erõ nem közelítheti meg. Maulana Rumi az avatott misztikus oltalmazó kegyelmérõl így beszélt: "Ó bátor lélek! kapaszkodj annak köpenyébe, aki jól ismeri az összes - fizikai, mentális, szupramentális és az azokon túli - síkokat, s aki képes veled maradni mint hĂ» barát, életben és halálban, e világban és a következõben egyaránt.

A keresõ most felkészül a felfelé tartõ utazás második szakaszára; de mielõtt beléphetne az oksági régiók területére, egy hihetetlenül szĂ»k átjárón kell keresztülhaladnia, egy kanyargó alagúton vagy görbe csövön, melyet a keleti misztikus beavatottak Bankanalként ismernek. Ezt a mentalis világokba vezetõ alagutat Kabir a mustármag méretének egytizedeként írta le, a tudat nagyságát pedig elefántéhoz hasonlította; amint az bejáratot próbál magának találni ebbe az alagútba. Guru Nanak szintén leírta ezt az alagutat mint átjárót, melynek mérete a hajszál szélességének egytizedéhez hasonlatos. Más avatott misztikusok a legfinomabb tĂ» fokához hasonlították. Képzett avatott misztikus segítsége nélkül a keresõnek lehetetlen áthaladni ezen az alagúton, de a szellemiség ilyen mesterének segítségével az átjáró kitágul, és a keresõ immár minden további nehézség nélkül szállhat benne fel és alá.

A Bankanal U alakú alagútján keresztül a beavatott így lép be az oksági birodalmakba. Egy bizonyos távolságig az út egyenesen és vízszintesen halad, aztán egyszerre csak lejteni kezd, és egy vízszintes átjárót szel át a beavatott, mely egy a szufi irodalomban "hetedik mennyország"-ként ismert régión át vezet.

Amikor utazása folyamán a beavatott a Bankanal felsõ végéhez ért, egyszerre úgy tĂ»nik, nézõpontja és szemszöge megfordult: mintha mindent egy fátyol vagy tükör ellenkezõ oldaláról látna, amelyen az imént hatolt át. Most a teremtés második nagy térségébe ért, melyet a keleti misztikus tanítások Brahmandának (Brahm-tojásnak) hívnak annak láthatóan elliptikus formája miatt. A maga teljességében mind az anyagi szellemi, mind az anyagi világegyetemeket magában foglalja, de e kettõ kombinációjánál messze tágasabb. Ténylegesen az egész kozmikus teremtés három alsó fokozata (térsége) önmagában teljességként fogható fel, melynek csúcsán a szellemi-anyagi régió, a Brahmanda helyezkedik el, a középsõ részén az anyagi-szellemi régiók, vagyis az asztrális birodalmak, a legalsó szintjén pedig az anyagi világegyetem foglal helyet.

Az oksági területek lakói kimondhatatlanul boldogok, de ennek ellenére, a Brahmandában való hosszas tartózkodásuk után egyszer mégis kénytelenek lesznek újraszületni az anyagi világegyetemben. A tisztán szellemi birodalmak megszabadult lelkeihez képest tehát nem halhatatlanok, de valóban mérhetetlenül hosszabb ideig élnek, mint az asztrális és anyagi világegyetemek lényei. Brahmandát a keleti tanításokban Par Brahmként is ismert Maha-Kal kormányozza. Kal magasabb aspektusa Maha-Kal és Brahmanda felsõbb, illetve szellemibb területein lakozik, míg maga Kal az alacsonyabb és anyagibb területeken tartózkodik. Brahmanda alsóbb régióiban a mentális anyag van többségben, mivel ez a tudat síkja, maga a tudat pedig - a szellem meghatározott fokú hozzákeveredésével - az anyag egy kifinomult formája.

A keresõ a Brahmanda alsóbb síkjaira emelkedvén az Egyetemes Tudat birodalmában találja magát, melyet a keleti tanításokból Trikutiként ismerünk. Sok metafizikus és misztikus teológus tévesen azonosította az Egyetemes Tudat e birodalmát Istennel, ugyanis az avatott misztikus és tanítványai felfelé haladó utazásának második lépcsõjén ez még csak a kezdõ fokokat jelenti. Amint a keresõ áthalad a Trikuti területén, egy varázslatos dallamot hall, amely az "Om" szó zenei megszólaltatásához hasonlít. Ez egy zengõ és morajló hang, amely a földi viharfellegek dörgésére emlékeztet, ugyanakkor földöntúli édességgel és harmóniával szól. "A hangzó fény utazása" címen 1956-ban megjelent könyvemben a léleknek az egyetemes tudat síkjain keresztül a megtestesülésig történõ alá szállására a következõ szavakkal utaltam; "a morajló bolygóközi ösvényen keresztül így tértem vissza Myalbára (a Földre), visszanyerve az érzõ ego vágyainak bénító köntösét, hogy aztán még egyszer bejárjam a morajló tĂ»z útját".

A Trikuti olyan sík, ahol egy "morajló bolygóközi ösvényen", szó szerint egy lüktetõ bolygók között vezetõ ösvényen keresztül utazhat a lélek. Ahogy a beavatott lelke felfelé, a "morajló bolygóközi ösvény" irányába tekint, belép egy magas bástyákkal és tornyocskákkal ellátott erõdszerĂ» építményekkel teletĂ»zdelt vidékre. E területen egy ideig elidõzik, és megtelvén áhítattal és hittel, magát mint a mentális síkok urát látja. Az erõdök területe az emberi karmák nagy tárháza, múlt és jelen cselekedeteinek, illetve azok következményeinek gyĂ»jteményét õrzik itt. Az ok és okozat megmásíthatatlan törvénye, a karma törvénye kormányozza a kauzális, az asztrális és az anyagi világegyetemekbõl álló egész háromosztatú teremtést.

Minden személy sorsát az egyénenkénti karmikus "minta" határozza meg. Az, ahogyan a jelen és elmúlt életei alkalmával cselekedett az ember, határozza meg mostani állapotát. A karmikus törvény állandóan mĂ»ködik, mert olyan az ember, amiképpen a szívével gondolkodik.

Hogyan lehet az ember karmikus tartozásait törleszteni vagy semmissé tenni másképp, mint születések és újraszületések hosszú és nyilvánvalóan végtelen körforgásával? Erre a válasz egy része a kauzális világok erõdökkel teli területén található; de senki sem juthat el oda alkalmas szellemi vezetõ nélkül. Az anyagi síkokon ügy tĂ»nik, hogy amint egy ember jóvátette a múltban elkövetett hibáit, azon nyomban új karmákat hoz létre, és a hatás-ellenhatás igazságos törvénye már szedi is a vámját. A kauzális, asztrális és anyagi világegyetemek fölött Kal legfelsõ bírósága mĂ»ködik, õ a Karma Ura; és a léleknek a születés és halál körforgásából való megszabadításához csak egyetlen megtestesülés rendelkezik elegendõ erõvel, hogy Kal bizonyos döntéseit megváltoztassa.

Ilyen megtestesülés a legmagasabb rendbõl való avatott misztikus, akit a keleti szóhasználat Sant Satguruként ismer. Ha egy ilyen avatott misztikus egyszer egy keresõt a védelme alá vett, az megszabadul a Negatív Erõ kötelékeitõl. és összes karmikus adóssága - melyek egy része már a beavatás alkalmával megsemmisült - késõbb semmivé tĂ»nik az avatott misztikus kegyelmébõl.

Amikor a Mester kegyébõl a tanítvány eléri a Trikutí erõdökkel teli területét, múltbeli karmáinak magjai végül semmivé égnek el, jóllehet a sok megtestesülés alatt összegyĂ»jtött tisztátalanságokból a lélek még megtart valamennyit. Az erõdbirodalomban való tartózkodása idején a tanítvány a magas tornyok fölé tekintve hatalmas méretĂ» sötét felhõket lát, amelyekbõl szünet nélkül kozmikus vihar mennydörgése hangzik. Aztán, amikor az erõdbirodalomban való tartózkodásának célja beteljesült, a beavatott felemelkedik a fekete felhõk mögé, és onnan szemlélve látja, hogy az egész szféra egy vibrálóan vörös színĂ» finom kozmosz, az ég közepén egy dicsõséges vörös nappal, mely az egész térség karmazsinvörös árnyalatát adja.

Trikuti azonkívül, hogy az emberi karma hatalmas tárháza (óriási raktár, melynek anyaga életek milliói nyomán halmozódott fel), egyben a tudás területe is. Ebbõl a szférából ered a három kozmikus jellemzõ sajátosság - a harmónia, a cselekvés és a tétlenség -, melyek összjátéka tette lehetõvé az asztrális és anyagi világegyetemek teremtését. A hindu szent iratokban e három sajátosság megszemélyesülése Brahma, Vishnu és Shiva, akiket közös nevükön Mahadevnek (Nagy Istennek) hívnak. A trikuti izzó vörös egei alatt, melyek a Földön látható legszebb hajnalokra vagy alkonyokra emlékeztetnek, az avatott misztikus sugárzó fényalakja még nagyobb dicsõségben látható, és a beavatott az égi Shabdtól magasabb impulzusokat kap oly módon, ami az asztrális és az anyagi síkok minden eddigi tapasztalását felülmúlja.

A beavatott csillámló négyszirmú lótusz kozmikus alakját pillantja meg, s ahogy közeledik hozzá, a lótusz uralkodó vörös színe egyre kifejezõbb, finoman cizellált részletekre és sokféle sugárzó árnyalattá bomlik. Majd egy hatalmas dob csodálatos, szüntelenül szóló hangját hallja. E mély tónusú dallam kíséri felfelé tartó utazásának ebben a szakaszában. Ahogy a beavatott elõrehalad, a kauzális régiók mélységes mély terén kígyózik át, ahol körös-körül a dob dallamos hangja szól. Most már tudatosan is megérti az égi Shabd, a hallható életáramlat jelentõségét, melynek kezdeti erejébõl jött létre minden teremtés. A beavatott lüktetõ csillagos ösvényen halad tovább elõre és felfelé suhanva, míg körötte számtalan nap, hold és csillag tĂ»nik fel és tĂ»nik el. Szavakban lehetetlen kifejezni ezt a tapasztalást. A tanítvány most tökéletesen felismeri az anyagi világegyetemtõl és az anyagi világ nyelveitõl való teljes elválasztottságát.

Az oksági birodalom felsõ területeire emelkedve a beavatott az újonnan megtalált szabadság örömétõl és áldásától megmámorosodik.,Izzó kozmikus hegyeken és grandiózus síkságon suhan keresztül. Maga alatt csodálatos kerteket lát, ahol mindenütt színek és hangok rendezõdnek vibráló virágok szimmetrikus mintázatába, s e csodálatos hang- és színözön szimfóniájában gyönyörködhet. "Brahm éteri nektárjának" sugárzó folyói és patakjai bõségesen ömlenek e területen keresztül, míg végül a beavatott a sugárzás nagy és magasztos óceánjához ér, melyet hatalmas fényhíd szel át. Maga elõtt most Mer, Sumer és Kailash áhítatkeltõ csúcsait látja, a gigantikus kozmikus hegyeket, melyektõl a Trikuti ("Három Kiválóság") térség neve is származik.

A tudatosság eme szintje a szellemi teljesítmény végsõ pontja a régi rishik (szent emberek) védantikus tanításai szerint, akik a Himalaya hófödte csúcsain meditáltak a kozmikus világegyetem természetén. Pedig ez a Szeretet Misztikus Ösvényének még csak a második szakasza. A Brahmanda birodalmát Guru Nanak a következõképpen írta le:

Számtalanok a cselekvés mezõi, számtalanok az arany hegyek,
És számtalanok a Dhruk (szentek), akik ezeken meditálnak.
Számtalanok az Indrák, számtalanok a napok és a holdak, és számtalanok a földies és csillagos térségek;
Számtalanok a Siddhák, a Buddhák, a Nathok és számtalanok az istenek és istennõk.
Számtalanok a Danuk (félistenek) és a bölcsek, és számtalanok az ékköves óceánok.
Számtalanok a teremtés forrásai, számtalanok a harmóniák, számtalanok, akik azokat hallgatják,
És számtalanok az Ige hívei,
Végtelen és véget nem érõ, Ó Nanak!, ez a birodalom.
(JAP JI)

Ez a dicsõséges birodalom az egyetemes tudat síkja, melyen keresztül a Legfõbb Úr a kozmikus világegyetemeket megalkotta. A Legfõbb Úr azonban nem egyenlõ az egyetemes tudattal sok modern metafizikus és misztikus ellenkezõ állítása ellenére sem. Az egyetemes tudat a Legfõbb Úr akaratának kivetülése, hogy önmagának egy részét a teremtésben kinyilvánítsa. A "Teremtõje képmására" megalkotott ember maga is saját tudatának közegén keresztül teremt, noha õ maga nem ez a tudat. Élõ lélek az ember, szellemi lényegĂ», aki az Isten esszenciájából való; felfelé tartó utazása során a beavatott keresõ látja, hogy az emberi tudat - annak csodálatos funkciói és teremtõ képessége ellenére - sokkal alacsonyabb fokon helyezkedik el a belsõ világegyetemek fokozatain, mint az emberi lény szellemi része. Az egyetemes tudat birodalmán túli térség az, amelyrõl Krisztus így beszélt:

"Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék."
(Mt 10, 26)

A keresõnek az oksági területen, a színtiszta öröm birodalmában kell maradnia egy ideig, amíg egész sorsterhe eltöröltetik az erõdszerĂ» országban. Az avatott misztikus arra inti, hogy jó ideig meditáljon az oksági birodalomban, így lelke tovább tisztulhat. Amikor a tisztulási folyamat befejezõdik, az avatott misztikus elõrehaladásra serkenti a beavatottat a Brahmandán túli magasabb régiók felé. Most a keleti misztikusok által Par-Brahmként (Brahmon túli), vagy Daswan Dwarként (a Tizedik Kapuként) ismert okságfeletti birodalomba kell továbbemelkednie.

AZ OKSÁGFELETTI (SZUPERKAUZÁLIS) BIRODALMAKON KERESZTÜL VEZETÕ ÖSVÉNY

Amikor a Brahmanda területét elhagyja a beavatott, nagy kiterjedésĂ» belsõ teret szel át azért, hogy elérhesse a Daswan Dwar okságfeletti birodalmát, ahol a keresõ léleknek végleg meg kell tisztulnia. A Daswan Dwarban minden fátyol és burkolat levétetik a lélekrõl, amely így eredeti fényességében ragyog fel. Ezen a hatalmas területen található a halhatatlanság kozmikus tava, a Mansarover vagy Amritsar - a keleti szóhasználat szerint -, melyben a lélek megfürdik. Most, hogy utolsó tisztátalanságaitól is megszabadult, a lélek a Szeretet Legfõbb Urával való áldott egyesülésre vágyakozik. Errõl a csodálatos birodalomról így írt Guru Nanak:

Ezután az Eksztázis Birodalma következik, hol az Ige elbĂ»völõen szól;
Minden, ami itt megteremtõdött, csodásan különös és leírhatatlan;
Aki megpróbálja leírni, annak bolondságáért vezekelnie kell.
Itt a tudat, az érvek s az értelem köddé párolognak, az
Én (Self) önmagává válik, végleg elnyervén az istenek és a bölcsek belátását.
(JAP JI)

Guru Nanak szerint a szent zarándoklat egyetlen igazi helye Amritsar szellemi tava volt, amely a hindu, keresztény, muszlini, szikh emberben, hívõben és hitetlenben egyaránt belül rejtezik. Ez a szellemiség kozmikus központja, ahol a keresõ lélek feloldást nyerhet bĂ»nei alól. Kevés az a világvallás, mely az okságfeletti birodalomban ered, de ezek is kivételt képeznek az általános szabály alól, mert a legtöbb társadalmi hit az ok sági birodalomból származik, melynek Kal vagy Brahm (különbözõ neveken szerepelve) a legfõbb istensége. Valóban csekély azoknak a misztikusoknak és tanítványaiknak száma, akik e kifinomult síkra felemelkednek, hol a szellem különbözõ mértékben keveredik a szubtilis anyaggal. Daswan Dwar egész kozmikus területe nyolcszirmú lótusz alakjában látható, és a földi húros hangszerek hangjaira emlékeztetõ isteni harmóniák hatják át. Azonban itt sem megfelelõ semmiféle összehasonlítás vagy párhuzam, mert a mi fizikai síkunk muzsikájának hangjai egyáltalán nem hasonlíthatók a Határtalan Zene, az Anahad Shabd (Szüntelenül Hangzó, Rendíthetetlen Hang) nagyságához, amely ebben az emelkedett birodalomban vég nélkül szól.

Az Amritsar szellemi tava Tribeni néven is ismert, mint a szellemi energiák három folyójának egyesülése. A szeretet, fény és erõ e három kozmikus folyama a Legfõbb Úrtól ered, hogy táplálja és fenntartsa a világegyetemek világegyetemét. Ez a szentség igazi szentélye, ahol a keresõ lélek a tóban vett tisztító fürdõ után makulátlanná vagy halhatatlanná válik. A lélek immár kiemelkedett oksági, asztrális és anyagi burkaiból, a tudat és anyag három alsó területének egyik minõségével sem rendelkezik többé. A sugárzó és fénylõ, szeplõtelen lélek most tizenkét nap fényével ragyog. Nem kell többé az alsó síkokban újra megtestesülnie, hacsak a Legfõbb Úr nem utasítja erre. Megízlelte a Határtalan Zene nektárját és teljes bepillantást nyert a teremtés valódi természetébe.

A Daswan Dwar birodalmában a megszabadult lélek már teljességgel felismeri, hogy a szeretet lényegébõl, magának a Szeretet Legfõbb Urának lényegébõl való. A lélek most igazán megtudja, hol lakozik a Legfõbb Úr, és leghõbb vágya, hogy Vele tökéletes egységre jusson. A tudatosságnak ezen állapotáról állították az avatott misztikusok, hogy senki sem nevezhetõ igazán istenhívõnek, ha ezt az Isten-lényeget nem valósította meg önmagában. Míg ez a nagy megvalósulás meg nem történik, addig a keresõ szentek és bölcsek tanúságtételére hagyatkozik. A világ legtöbb írása lejegyzett ilyen tanúságtételeket, de a szent könyvek olvasása sok értelemben bármennyire kívánatos is - sosem adhatja az egyénnek a Legfõbb Úr tudatos ismeretét és megtapasztalását. A külsõdleges szellemi gyakorlatokra utalva és azokat a belsõ kereséssel összehasonlítva mondta Guru Nanak:

A zarándoklat, a szigorú mértékletesség, a könyörületesség, a jótékonyság és az alamizsnaosztás értéke meg szĂ»nik, amikor valaki hozzáfér a Tilhez -a harmadik szemhez;
A szent Ige - áhítattal telt szívvel történõ - gyakorlása és a vele való egyesülés a rejtett szellemi birodalmakba bejuttat, a belsõ szent forrásnál lemosva a bĂ»nök szennyét.
(JAP JI)

Amikor a lélek a belsõ szent forrásban, az Amritsar tavában megfürdött, más tiszta lelkek társaságához csatlakozik, akiket az ezoterikus irodalom hansákként (hattyúkként) ismer, és élvezi e birodalom csodálatos és elbĂ»völõ szépségeit. Aztán a Daswan Dwar magasabb szintjeire emelkedik a lélek, és egy bizonyos ponton jobb oldalt megpillantja az izzó, tizenkét szirmú lótuszvirág alakzatát mutató Elképzelhetetlen Sziget-Királyságot (az Achint Dipet), illetve bal oldalt a maga pompázatos tízszirmú lótuszvirág alakzatával az Áldott Területet (Sehaj Dipet). Ezután a sötétség területét, a borzalmas Tibar Khand vagy Maha Sunna elsõ elõcsarnokát éri el a lélek.

A teremtés legezoterikusabb tudása adatik meg a léleknek a Maha Sunna elõcsarnokában. Csak e magas szinten adható át ez az ismeret, melyet soha nem lehet a teremtés alsóbb síkjain felfedni sem beszélt, sem írott szavakkal. Mikor ezt a tudást magába szívta a lélek, elkezdi átszelni a nagy Maha Sunnát, mely a kimondhatatlan sötétség hatalmas üressége. Ebben a komor térségben a Negatív Erõ legmagasabb formája, Maha-Kal milliárdnyi ijesztõ akadályt helyezett el a keresõ lélek útjába. Csak az a lélek, aki egy avatott misztikus segítségével már egyszer keresztezte ezt a fekete Ă»rt, képes ettõl kezdve tetszése szerint, szabadon átkelni a Maha Sunnán. Számtalan, tizenkét nap fényével sugárzó lélek lakozik e térségben, de képtelenek a hely fogságából kiszabadítani magukat; mert ha a lélek mégoly nagy fénnyel rendelkezik is, ez a pokoli sötétség annyira megbénítja, hogy nem tud a fekete ürességen keresztülhaladni a legmagasabb rendĂ» avatott misztikus kegyes jóindulata nélkül.

Mielõtt a Maha Sunnát átszelõ utazását megkezdené a lélek, olyan négy titkos szellemi terület létezésérõl értesül, amelyekrõl nyilvános tanításaikban az avatott misztikusok nem tesznek említést. E titkos területek a keleti szóhasználatban bandivannak ismert legmagasabb szellemi rabok síkjai. Ezek a foglyok nem esnek semmilyen korlátozás alá saját birodalmaik határain belül, de azokon túl nem utazhatnak. Némelyikük lát néha egy avatott misztikus társaságában felfelé emelkedõ lelket, akit megkérnek, járjon közben értük, hogy õk is magasabb szellemi birodalmakba juthassanak fel. Ilyen kérésnek csak az avatott misztikus engedhet - amennyiben úgy látja helyesnek -, mivel õ a lélek számára az a nélkülözhetetlen vezetõ, aki a Maha Sunna kiterjedt sötét ürességén és más titkos területeken keresztül veszélytelen utazást biztosít.

A Maha Sunnán túl - ahogy a lélek tovább emelkedik - öt hatalmas, egyenként növekvõ fontosságú szellemi birodalom következik. Ezek közül a legalsó a Bhanwar Gupha (Örvénylõ Barlang), amely az utolsó térség a szellem igazi hazájába, a Legfõbb Úr birodalmába való megérkezés elõtt. Amint a lélek megközelíti a Bhanwar Gupha elmondhatatlan területét, négy hangfolyam dallamát hallja, melyek láthatatlan forrásokból törnek elõ. Egy kozmikus dallam uralkodik a többi fölött, és azt a lélek kimondhatatlanul és leírhatatlanul gyönyörĂ»ségesnek találja. A lélek öt tojás alakú világmindenséget is megpillant, melyek mindegyike más kozmikus teremtések makrokozmosza. Ezen kozmikus rendszerek egy-egy uralkodó színben pompáznak, mint sárga vagy zöld, és mindegyiküket áthatja egy nagy, Brahmhoz hasonlatos szellem, aki egyben uralja is azokat. Ezekkel a térségekkel összehasonlítva az okság birodalma alatti egész világegyetem annyira lényegtelen, mint egy porszem.

A VÉGSÕ ÖSVÉNY

A Maha Sunna sötét ürességébõl való kiemelkedése után a lélek a keleti avatott misztikusok szóhasználatában a Bhanwar Guphának ismert belsõ szintet éri el. Az anyagi sík fölött ez a negyedik belsõ birodalom, mely- a nagyon kevés anyaggal keveredõ szellemi esszencia területe. Amint továbbhalad a lélek, egy szellemi erõörvény fölött húzódó magas és fényes átjárót keresztez, amely Hansni alagútként ismert; azután a dicsõséges Rukmini alagút monumentális bejáratába lép be, és ott egy hihetetlenül szép építményt pillant meg. Az építménybõl áradó sugárzás megragadja a lelket, s ezáltal tökéletes beteljesülést és igazi békességet ér el benne a nirat (a látás ereje) és a surat (a hallás ereje).

Akkor a szellemi birodalom egy magasabb szintjére száll át a lélek; jobb oldalon mérhetetlen szépségĂ», ragyogó kozmikus szigeteket, bal oldalon pedig földrészeket lát meg sugárzó palotákkal, melyeket mintha gyöngyökbõl építettek volna, és felsõ szintjeiket smaragdokkal és gyémántokkal teletĂ»zdelve rubintkövekbõl rakták. A lelket csodálatos elragadtatással tölti el ezeknek a kozmikus tájaknak a szépsége. A Bhanwar Guphát egy hatalmas szellemi úr kormányozza, kinek nevét a Közel- és Távol-Kelet avatott misztikusai szóhasználatában mindenütt egységesen "az vagyok"-nak fordítják. Valójában a szufi adeptusok az egész területet Anahuként ismerik, amelynek ugyancsak "az vagyok" a jelentése.

A Bhanwar Gupha e területén a lélek a Teremtõvel való rokonságának legteljesebb felismerésére ébred, az Összlélek Óceánjában az isteni lényeg egy cseppjeként ismerve fel tudatosan önmagát. Maulana Rumi írt a hegytetõn játszott fuvola panaszos dallamáról, mely a léleknek igazi forrásától való elválasztottságát meséli el. Ezt a birodalmat az égi fuvola zenéje hatja át, és ez a muzsika zengett a nagy Rumi tudatában is. Azonban a fizikai világban ismét semmi sem található, ami a Bhanwar Gupha dallamának szépséges hangjához hasonlítható lenne. Az e térség fölött királyian emelkedõ dicsõséges kozmikus hegybõl árad ki ez az elbĂ»völõ hangzat, s a hegy fölött egy bódító fehér fénnyel ragyogó, a mi naprendszerünk anyagi Napjánál ezerszer és ezerszer fényesebb, gigantikus napot lát a lélek. Errõl a térségrõl énekelte Guru Nanak:

Még magasabban fekszik a Karm Khand, a Kegyelem Birodalma,
Itt az Ige minden a mindenben, és semmi más nem uralkodik.
Itt lakoznak a bátrak bátrai, a tudat meghódítói, eltelve az isteni szeretettel,
Itt lakoznak a hívõk, mint Sita is, hasonlíthatatlan áhítatban,
Elmondhatatlan szépségtõl átvilágítva,
Minden szíven Isten tölt el, halál és káprázat övezetén túl élnek õk.
(JAP JI)

Bhanwar Gupha igazán a szépség és a fény birodalma, és az itt lakozó lelkek úgy isszák magukba a Hangfolyam elixírjét, mint ahogy mi az anyagi síkon magunkhoz vesszük a napi ételt és italt. Mégis, a Bhanwar Guphának és az összes alatta levõ - okságfeletti, oksági, asztrális és anyagi - térségnek végül szét kell oszlania az avatott misztikusok szerint. A viszonylagosan rövid idõtartamú "Szétoszlások" az oksági terület csúcsáig terjednek, míg a mérhetetlenül hosszú "Nagy Szétoszlás" a Daswan Dwar okságfeletti birodalmától a Bhanwar Gupha birodalmáig terjed. Így a keresõ léleknek tovább kell utaznia felfelé, hogy igazi szellemi szabadulást érhessen el, mivel csak Sach Khand, az anyagi sík fölött levõ ötödik belsõ terület marad érintetlen bármely, nagy vagy kicsi kozmikus szétoszlástól. És Sach Khand a lélek igazi otthona.

E tisztán szellemi területet a hinduizmus Sat Loknak, az iszlám szufi bölcseinek tanítása Muqam-i-Haqnak (az Igazság Birodalmának), a szikh vallás Sach Khandnak nevezi (mely utóbbi elnevezést az indiai avatott misztikusok vagy Satguruk használják). A Sach Khand teljesen mentes a fizikai, mentális és átszellemiesített anyagtól. Az avatott misztikusok szavai szerint "változatlan és örök; minden öröm és minden üdv; minden bölcsesség és minden szeretet; az Isten hajléka. Itt elmondhatatlan gyönyörben lakoznak a tökéletes szellemi lények és minden idõk legnagyobb szentjei." Guru Nanak azt mondta: "itt lakoznak az összes területrõl származó Bhagatok vagy bölcsek, akik az Igaz Egyben örvendeznek és örök üdvösségben élnek".

A Sach Khand alatti birodalomban, Bhanwar Guphában nyolcvanezer világegyetem létezik, és e világegyetemek lakói mind olyan szellemi adeptusok követõi, akik a maguk számára belépõt szereztek ebbe a régióba. De magában Sach Khandban az Igaz Úr jóságos uralma alá világgömbök tízmilliói tartoznak, és e birodalom körül az Áldottak kozmikus Szigetei keringenek, mint a mi piciny földünk saját Napja körül. E szférák a hansák hajlékai, a tiszta lelkeké, akik sosem szálltak le alacsonyabb síkokra. Guru Nanak szavai szerint:

Sach Khand, vagyis az Igazság Birodalma a Forma nélküli Egyetlen székhelye.
Itt teremt minden teremtést és örvendezik a teremtésben.
Itt sok térség található, mennyei rendszerek és világegyetemek,
Melyeket megszámlálni olyan lenne, mint számolni a számtalant;
A Formanélkülibõl
Itt formálódnak az égi síkságok és minden más,
Mindenek sorsa, hogy az Ă• Akarata szerint mozogjon.
Ki e látással megáldatott, örvendezik ennek szemlélésében.
De, ó Nanak, a szépsége olyan ennek, hogy a lehetetlent kísérelném meg, ha megpróbálnám szavakba foglalni.
(JAP JI)


Sach Khand Urát a keleti szóhasználatban Sat Purushaként, az Igaz Lényként ismerik. Az ezoterikus iratok állítják, hogy a Szeretet Ura napok milliárdjaihoz hasonlatos fénnyel sugárzik, habár ez még mindig szegényes leírás Róla, mert az emberi nyelv és értelem érzékeltetõ képességén Ă• messze túl van. Sat Purusha irányítja és ellenõrzi az alatta levõ világmindenségek teljes kozmikus rendszerének teremtését és szétoszlását, jóllehet saját birodalma teljesen mentes bármi ilyesféle változástól. Ez az Igaz Lény erejét végsõ fokon a Mindenség Legfõbb Urától nyeri, akit az avatott misztikusok Anami Purushaként, a Megnevezhetetlenként ismernek.

A költõi képek és szimbólumok nyelvén sem lehet Sach Khandot leírni, mert az avatott misztikusok szerint az e világban található, akár leggyönyörĂ»ségesebb dolgokkal is képtelenség összehasonlítani. Sach Khand az Atya Háza, Sat Purusha az Atya, és a lélek nem egyéb mint Sat Purusha kiáradása, akitõl Bonokkal (világkorszak, a szerk.) elõbb szállott alá. Az avatott misztikusok szerint a lélek tizenhat nap és hold fényével ragyog, amikor e birodalmat eléri.

Guru Nanak ihletett himnuszában Sat Purusha régiójáról énekelt:

Milyen csodálatosak a Te kapuid: milyen csodálatos a Te házad,
Ahonnan Te hatalmas teremtésedet figyeled.
Számtalanok az ott muzsikáló hangszerek és dallamok,
Számtalanok a ritmusok,
Számtalanok énekeseid, akik a Te dicséretedet Zengik.
(JAP JI)

Swami Ji az elmondhatatlan szépség erõdszerĂ» építményeként írta le Sat Purusha palotáját. Swami Ji leírása szerint a zarándok léleknek meg kell találnia a Szeretet Urát a trónján, mikor e térségbe megérkezik, és a világmindenségek teljes világmindenségének Igaz Uraként kell felismernie Ă•t. Swami Ji leírta a Sat Purusha palotája elõtt elterülõ mezõket és parkokat, de újra elismétli, hogy e tájakat földi szavainkkal nem vagyunk képesek leírni. Ez a sík szellemi nektárt tároló medencékkel van tele, ahonnan a fény bõséges folyói ömlenek alá, hogy távoli vidékeket lássanak el szellemi tápláló anyaggal. Az ezüstös fény kozmikus kertjei fölött arany paloták tĂ»nnek fel lebegve, és a hansák, az itt lakozó tiszta lelkek szépsége felfoghatatlan.

A zarándok lélek Sat Purusha, a Szeretet Ura palotájának elõcsarnokához ér, ahol egy õrködõ hansa megkérdezi az újonnan érkezõt, hogyan sikerült neki e fennkölt térséget elérnie. A lélek azt válaszolja, hogy az avatott misztikus vagy Satguru szent lábaihoz járult, mikor még a Földön élt, és az avatott misztikus e magasztos birodalom titkos ismeretét reá ruházta. Akkor a lelket a palotába vezetik, ahol egy elmondhatatlan szépségĂ» fénylõ lótuszvirággal találja magát szemben. A lótuszvirág központi fényébõl hang hallatszik, amely megkérdezi a lelket ki õ, s hogy e régióba miért és hogyan szállt fel. Swami Ji így írja le a lélek válaszát: "találkoztam egy Sutguruval, aki minden szükséges utasítással ellátott. Az õ jóságából élvezhetem most a te darshanodat". A lélek számára most válik egyértelmĂ»vé, hogy valóban Sat Purusha jelenlétében van, akit azon szellemi erõként ismer fel, amely a Földön és az alacsonyabb szellemi régiókban az avatott misztikust áthatotta lélekkel. A lélek most határtalan jó szerencséjének örvendhet, és a Szeretet Urának szellemi látása vagy darshanja révén magasztos öröm éri.

Akkor a Legfõbb Úr a magasabb területek titkairól tájékoztatja a lelket, kinek e térségen keresztülvezetõ további emelkedését Önnön szeretetének szellemi erejével segíti. Az avatott misztikusok beszámolója szerint a Sach Khand zenéje a vináéhoz (lantszerĂ» hangszer, a szerk.) hasonlítható; muzsikájának elbĂ»völõ szépségérõl az összes szellemi mester, aki Sach Khandról beszélt, tanúságot tett. Sach Khand mennyei zenéje, csodálatos fénye napok milliárdjaihoz hasonlítva sem fejezhetõ ki.

Az avatott misztikus, aki a keresõ lelket a túlvilág titkaiba beavatta, kötelezettséget vállalt, hogy Igaz Otthonába, Sach Khandba biztonságban elkíséri õt. Azután Sat Purusha az, aki saját isteni erejét beoltja a lélekbe, és azt az Alakh Lok (Láthatatlan Régió), az Agam Lok (Megközelíthetetlen Régió) és az Anami Lok (Megnevezhetetlen Régió) magasabb szellemi területeire küldi. Minden szándéka és célja ellenére sem képes a szellemi keresõ a Sach Khand eszméjét teljesen megragadni, csak annyira, hogy az a szellemi birodalmak legmagasabbika, bizonyosan a tiszta szellem területe, és a lélek Igazi Otthona. Mindazonáltal Sach Khandon kívül még három magasabb birodalomról beszélnek az avatott misztikusok, habár e szellemi birodalmak leírásának vagy magyarázatának megkísérlését teljesen reménytelennek ítélik.

Elég annyit mondani, hogy Sat Purusha jóvoltából a lélek a következõ szellemi térségbe, Alakh Lokba röppen át, majd megközelíti e birodalom Urának, Alakh Purushának kozmikus palotáját. Miután Alakh Purusha darshanját megkapta a lélek, magasabbra, Agam Lokba kerül, ahol meg pillantja e térség Urát, Agam Purushát, és megkapja az Ă• darshanját is. Az avatott misztikusok ismét megkísérlik leírni e területek sugárzását napok milliárdjaival és milliárdjaival. Az Anami Lok utolsó területérõl az avatott misztikusok azonban nem szólnak.

Swami Ji csak néhány szóval utalt rá: "lépésrõl lépésre a lélek különös dolgokat lát, melyek emberi nyelven nem írhatók le. Teljesen szavakon kívüli minden terület és minden. Micsoda szépség és dicsõség! Hogyan írhatnám le azokat? Itt semmi sincs, ami közvetíthetné az ottaniakat. Ez egyszerĂ»en reménytelen." Most a Sach Khandon túli összes birodalom Urát látta már a lélek, és saját lényét egyesítette velük. Ez a summum bonumja a Szeretet Misztikus Ösvényének, mert az avatott misztikusok szerint e szent területek leghatalmasabb ereje a szeretet. Amikor az Anami Lokról kérdezték, Swami Ji egyszerĂ»en csak ennyit mondott: "az mind szeretet".

Tehát a Szeretet Misztikus Ösvényén az avatott misztikus és a Shabd együtt vezetik el a lelket a jivan muktihoz, vagyis a szellemi felszabaduláshoz és az Igazi Otthonba való felemelkedéshez. Ha a szellemi keresõ hittel teljesíti az avatott misztikus parancsait, ha tökéletesen a szeretet útján él, e szellemi felszabadulás véghezvihetõ egyetlen élet tartama alatt. A keresõ a szeretet folytonos szimfóniáját, a mennyei szférák zenéjét fogja hallani, és fel fogja ismerni, hogy az igazi Énje (Self) és az isteni Ige egy és ugyanazon lényegbõl való. A zene olyan dicsõséges, hogy a tisztátalan tudat fecsegése lecsendesül, a lélek központja a hallható életáramlatban teljesen elmerül, s a tudat és anyag síkjain túli területre vonul ki.

Amint a keresõ az élet magasztosabb birodalmai felé emelkedik, felfedezi, hogy itt találja meg az egyetlen igazi létezõ szabadságot, amelyre emberi lény törekedhet. Ez az alacsonyabb én kötelékeitõl mentes szabadság: a félelmektõl, képzetektõl, gyĂ»löletektõl, elõítéletektõl és álmoktól, vagyis mindattól való szabadulás, ami üldözi õt, míg a visszatérõ születések és halálok hosszú útján jár. Az ember sem egyénileg, sem közösségben a lét fizikai síkján nem lehet soha igazán szabad; csak az az egyén lesz szabad a szó legteljesebb értelmében, aki - betöltve igazi születési elõjogát - magasabb szellemi tudatosságot ér el. A megszabadult lelket az alacsonyabb én hamis vágyai már sohasem ejthetik rabul, sem azok fondorlatai, akik azt hiszik, hogy a tünékeny emberi világot saját ideig tartõ erejükkel ellenõrizhetik.

A szellemi tudatosság az ember fejlõdésének oka s egyben csúcsa, természete meghaladja a szavakat. A szavak az ember fogalomalkotásában pusztán csak kitalált jelképek, mert a szellemi tudatosság valójában a szépség szavak nélküli és idõtlen állapota. Aki az utóbbit elérte, az lényének belsõ központjában tudja, hogy õ szabad szellem, s a szellemi felszabadulás örök birodalmaiban él. A szellemégi szimfóniáján emelkedett fel, amint ezt Guru Nanak újra és újra elismételte:

Az Ige gyakorlásával emelkedünk egyetemes tudatosságra és fejlesztjük ki a helyes megértést;
Az Ige gyakorlásával fejlesztjük ki a tisztánlátást és az egész teremtés áttekintését;
Az Ige gyakorlásával szabadulunk meg a szorongástól és a szenvedéstõl.
(JAP JI)

Ha a szellemi keresõ egyszer is meghaladja a fizikai tudatosságot, világegyetemet alkotó hangenergiának teljes tudatára ébred. Sugárzó hangjai a belsõ birodalmakban mint finom erõk, zengõ fények és fénylõ hangok csodás mozaikja tapasztalhatók meg. Ahogy Kabir mondta: "A természetes rejtett, belsõ muzsika szüntelenül árad önmaga által, de kevés a lélek, aki ismeri a vele való egyesülést; az igazi Simran a léleknek - minden külsõ segítség nélkül - a belsõ muzsikára való állandó ráhangolódásából áll. Aki kapcsolatban áll e rejtett, legértékesebb drágakõvel, az a mi igaz barátunk".

E belsõ zenével való kapcsolaton keresztül a keresõ elveszti csekélyebb önazonosságát, és végül "egy lesz Istennel". Habár tovább éli az ebben a világban engedélyezett idõtartamot, õ már jivan mukti, felszabadult lény - "a világban van, s mégsem a világból való".

Már nem a tudat és az érzékek tehetetlen rabszolgája többé, hiszen léte szilárd alapjául az Isteni Kútfõ vált. Örökké a szellem isteni fényében él, és lelkében állandóan az isteni muzsikát hallja. Végül visszatér Sach Khandba, az Üdv Honába vagy Muqam-i-Haqba, mely a hangzó fény és egyben a lélek otthona, s forrása is. A szellemi keresõ immár tudatos és megszabadult lélek. Ez az igazi Üdvösség, Moksha vagy Nirvana, mindennek végsõ és legteljesebb értelmében.

Szerzõ: George Arnsby Jones - a filozófia és az irodalom tudományok doktora
Forrás: www.santmat.hu
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk