A füstölõszerek kultúrája |
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb füstölõszereket, amelyek közül elsõsorban az indiai, a kínai az utóbbi idõkben pedig a tibeti és japán füstölõk ismertebbek az európai ember számára. A füstölõt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsõsorban idõegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földmĂ»velésben az öntözõrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál. A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban "tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez napjainkban is. Megjegyzendõ érdekesség, hogy a kereszténység is használja a különféle füstölõszereket, tömjéneket, de nem a vallásalapítás kezdeteitõl, mivel a füstölõt akkoriban még tiltott dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán játékszereként kezelték, s csak késõbb változott meg felõle a gondolkodásuk. A füstölõ-használat jellegzetesen keleti, elsõsorban délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes harcmĂ»vészeti iskolákban még ma is füstölõt gyújtanak a meditáció, a gyakorlatozás kezdetén, s a füstölõ parazsának ellobbanása jelenti a tevékenység végét. A füstölõk alkalmazásának legkorábbi idõszakában illatos virágokat, gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak késõbb alakultak ki a ma ismert füstölõformák, mint pl. a gyantával kúp alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott típusok. A füstölõk által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak jelentõs szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy jelentõségĂ», ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethetõ, megérezhetõ a régi idõk tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését jövendõmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására. A füstölõ illata már a régi idõkben is felhasznált volt a tradicionális orvoslásban, legfõképpen pedig a lélekgyógyászatban, pontosabban azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával, hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen reagál a lelket érintõ változásokra, akár negatív, akár pozitív hatásokra. A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elõ. A tradicionális gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetõsége az illatok alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölõ segítségével továbbítunk. A mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és "virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt gyógyászati tevékenységként szerepeltek. A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az ismereteket rendszerezve kialakították az illatokkal történõ gyógyítás módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "moxibustio" néven ismert ún. égetéses, melegítéses gyógymód fõ eszköze is egyfajta füstölõ, pontosabban egy füstölõ rúd, amit több esetben fekete ürömbõl gyúrnak szivar alakúra. Az ilyen füstölõrúddal a megadott akupunktúrás pontra gyakorolnak melegítõ hatást, s eközben a füstölõrúd illata is beszivárog a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tĂ»t melegítik vele úgy, hogy arra ráerõsítik. A kínai "dunhuang" füstölõt a híres buddhista barlangtemplomokról nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva. Ezt az egészség megõrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölõ és szagtalanító hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos idõszakokban. A "feitian" füstölõt a tudósok és mĂ»vészek használják Kínában, ihletük fokozására. Elnevezésében a füstölõ lehulló hamujának "repülõ égi tündéreket" idézõ látványára utalnak. A "xiangzang" füstölõ a vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos. Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelõtt került ki Tibetbõl. Indiában szinte mindenhol és minden idõben füstölõk illatát lehet érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölõket virágolajokból, fĂ»szerekbõl, gyógynövényekbõl keverik és ún. "mártásos" technikával készítik, többnyire az egyes mĂ»helyek titkosan kezelt receptjei szerint. Az ilyen füstölõk illata a szobákban kellemes légkört varázsol, a bútorokból és függönyökbõl kiviszi a dohszagot és a cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elõ, segítik az összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erõsítik a tudatalatti érzékenységét. Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei Vietnamban találhatóak, ezért több mĂ»hely az onnan beszerzett anyagokból készíti füstölõit. A füstölõk használatának nagy jelentõsége és kultúrája van Japánban is. A legjobb minõségĂ» füstölõkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon Kodo állítja elõ. Japánban külön mĂ»vészet fejlõdött ki azokra az illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran füstölõszertartásnak fordítanak, valójában az elsõ mĂ»vészeti forma, amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a költészet, a virágrendezés majd a hangszeres mĂ»vészet gyakorlata. A parfümöktõl eltérõen egyes füstölõk illata annyira finom és kifinomult lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang) szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölõt és illatát élvezte. Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes urak gyakran gyĂ»ltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok harmóniájában. A füstölõkészítményeket nagy becsben tartották és nagy hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból építkezõ mĂ»vészete, a füstölõszertartás köré különféle iskolák alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának kifinomult módszereit. Az "Oie" iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas tudós alapított, költõi szellembõl építkezõ, udvari játékokat is magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának, "Shino Soshin"-nak "Shino" nevezetĂ» iskolája pedig harcos stílust képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli mĂ»vek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló mĂ»vészet fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban adták tovább. Az egyik legnépszerĂ»bb és legismertebb formája a "koh"-nak, a füstölõnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan kiválogatott természetes alapanyagok mĂ»vészi elegyítése teszi a füstölõket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek, egzotikus fĂ»szerek, gyógynövények és virágok keverékébõl jönnek létre. A füstölõket használatuk célján túl több más szempontból is megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem. Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az elõbbieknek erõteljesebb, aktívabb. A füstölõhasználat során mindenkinek saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten kell megválasztania a megfelelõ típust. Használatukat nem szabad túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölõt lélegezni. Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak bizonyos típusok, legfõképpen abban az esetben, ha nem az eredeti gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra, mĂ»aromákból készített termékeket vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert, eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idõvel egészségünk látja kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendõk a füstölõszerek, legfõképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre gyakorolt hatásait. Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértõ szakember tanácsát, ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s lehetõleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységébõl több súlyos betegség, de halál is származott már. A füstölõkhöz alkalmazott növények pl. a szegfĂ»szeg, eukaliptusz, fahéj, mentha, szantál, fenyõ, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha, aloéfa, stb. A füstölõt körültekintõen kell használnunk azért is, mert megfelelõ körültekintés hiányában tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy üvegbúra alatti füstölés. Megfelelõ az is, ha virágcserépbe homokot teszünk, s a füstölõszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára helyezzük. A füstölõ közelében, mellette és fölötte ne legyen éghetõ dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - fõként alulról fölfelé - melegíti. Gyerekszobában felügyelet nélkül tragédiát is okozhat, mint láttuk azt néhány hónapja a televízióban. Mindenesetre, amellett, hogy a füstölõhasználatnak is - mint minden egyéb másnak - megvan a maga veszélyessége, megfelelõ módon kezelve, mindennapjaink kellemes és hasznos eszközeként mindenki számára javasolni tudom rendszeres alkalmazását. Szerzõ: Siddhanta Gerõ Balázs Irodalomjegyzék: Tigrislélegzet és gyémántököl harcmĂ»vészeti magazin Délkelet-Ázsiai Kaleidoszkóp címĂ» rovatából, Arany-Lótusz Alapítvány, 1999 |