Sokan összetévesztik a talpreflexológiát az akupresszúrával, holott a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. A talp egy-egy meghatározott területének masszírozása az idegpályákhoz hasonló reflexpályák útján fejti ki gyógyító hatását. Ezeknek az ingerpályáknak nem az a szerepük, hogy energiával lássák el a szervezetet, hanem az idegekhez hasonlóan az aggyal állnak összeköttetésben, és jelzik, ha a testben valahol energetikai zavart észlelnek. Ezek az ingerületek tehát az agyba jutnak, és tulajdonképpen az agy váltja ki a gyógyító hatást; utasítást ad a szervezetnek a korábbi egészséges, vagyis a normális állapot helyreállítására.

Az áttételes hatásmechanizmusnak tudható be, hogy az akupunktúrás kezeléssel ellentétben a reflexzónás kezeléseknél többnyire csak 2-3 hónap múlva mutatkozik a kívánt hatás. Ennek a gyógymódnak a jellegzetes kísérőjelensége, hogy ha a betegségnek megfelelő zónát masszírozzuk, akkor a hideg, merev láb meleg és laza lesz. Amennyiben ezt a hatást nem érjük el, akkor a fáradozásunk nem lesz eredményes. További sajátossága ennek a terápiának, hogy a megfelelő zóna kezelésekor a panaszok néhány hétig tartó súlyosbodása gyakran előfordul. Ennek oka, hogy a szervezet öngyógyító erői életre kelnek, és a megélénkülő tevékenység tüneteit észleljük. Ezen átmeneti időszak után azonban folyamatos javulás tapasztalható.

Ahhoz, hogy a talpreflexológia hasson, elengedhetetlenül szükséges, hogy a páciens higgyen a gyógyulásban, vagyis a tudata, az agya elfogadja, hogy ez az eljárás alkalmas gyógyításra. Ha az agy ellenáll, nem képes elfogadni ennek a módszernek a hatékonyságát, akkor a kívánt hatás többnyire elmarad. Az akupunktúra és az akupresszúra viszont a szervezet energiapályáinak, az egyes szervek, szövetek energiaellátásának szabályozása útján fejti ki hatását, így a tudat kevésbé befolyásolja a gyógyulást. A szervezet energiaegyensúlyának felborítása, vagy az egyensúly helyreállítása akkor is kihat a szervezetre, ha az agy közvetlenül nem avatkozik be a folyamatba. Ez alól csak a fülakupunktúra a kivétel, de ennek a gyógyítási eljárásnak csak annyi köze van az akupunktúrához, hogy ezt is tűvel gyakorolják.

A fülakupunktúra hatásmechanizmusa tulajdonképpen megegyezik a talpreflexológia működési elvével, a különbség csak a gyógyítás kivitelezésében van. Mivel a fül jóval kisebb, mint a talp, így az egyes ingerpontokhoz csak tűvel lehet kellő hatékonysággal hozzáférni. Alapvetően ezért került ez a reflexpályás gyógyítási módszer az akupunktúra szakterületéhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fül ingerpontjait, ugyanúgy ahogy a talppontokat, nem lehet az ujjainkkal, vagy a körmünkkel is stimulálni, erre számos példát találhatunk az akupresszúrás szakkönyvekben. Mellesleg a fülakupunktúrához hasonlóan a talpreflexológia is ősi kínai módszer. A modern zónaterápia alapjait azonban az amerikai dr. Fitzgerald teremtette meg a XX. század elején azáltal, hogy a talpat a test egyes szerveihez rendelt zónákra osztotta.

Reflexzónák egyébként nem csupán a talpon, hanem a kézen, sőt a test egyéb felületein is vannak. Kezelés szempontjából azonban ezeknek a zónáknak kisebb a jelentőségük, szerepük többnyire a talp sérülés következtében begyulladt zónáinak helyettesítésére korlátozódik. Igen jelentős viszont ezeknek a zónáknak a szerepe vitalitásunk megőrzése szempontjából. Az egész életükön át keményen dolgozó emberek nagyrészt annak köszönhetik kifogástalan egészségüket és hosszú élettartamukat, hogy a nehéz fizikai munka minden reflexzónájukat alaposan megmozgatja, ami a kezdődő betegségek automatikus gyógyulását váltja ki.

Mellékesen megjegyezve a henyélés közvetlenül is beteggé tehet bennünket, mivel aktív mozgás hiányában elsorvadnak az izmaink, és egyre törékenyebbé válnak a csontjaink. Intenzív fizikai munkával azonban nem csak testünk fittségét őrizhetjük meg, hanem elősegíthetjük szervezetünk méregtelenítését is, mert a testünkben felhalmozódott salakanyagok izzadás útján, a bőrpórusokon keresztül is jelentős mennyiségben képesek eltávozni.

Érdekessége még a reflexzóna-terápiának, hogy akut esetekben az egyes zónákban húgysavkristály lerakódások jönnek létre. Ez a salakanyag azonban a masszírozás során lassan felszívódik a véráramba, illetve a nyirokérrendszerbe. A kezelés során ügyeljünk arra, hogy a masszírozás mindig a test irányába történjen, tehát a talpon a sarok, a kézen pedig a csukló felé mozgassuk a zónába lerakódott salakanyagot. Reflexzóna-terápia alkalmazása esetén kerüljük a fém óraszíjak, fém karperecek és nyakláncok viselését, mert ezek a tárgyak az érzékelő vezetékek energiaáramlását megzavarják.

A teljesség kedvéért meg kell még említeni a reflexzóna-kezelések legújabb ágát, a nyelvakupunktúrát. Suh Jieguang kínai orvos akupunktúrás leírásokat tanulmányozva nemrégen rájött arra, hogy a fülhöz hasonlóan a nyelven is található legalább 40 reflexpont, amelyek a 12 meridiánnal, valamint az egyes szervekkel állnak kapcsolatban. Újabban ezen a módon sikerrel gyógyítottak már bénulásos beszédzavart, agyvérzés okozta mozgásképtelenséget, arcbénulást, sőt gyermekbénulást is.

Sajátos ága a reflexológiának az íridológia, amely egy magyar orvos, Péczeli Ignác felfedezésén alapul. Ennek lényege, hogy a szem szivárványhártyáján, az íriszen hasonló reflexpontok találhatók, mint a fülön, a nyelven, a kézen vagy a lábon. A test minden egyes szerve meghatározott területet foglal el a szivárványhártyán, és betegség esetén jellegzetes elszíneződések jönnek létre ezekben a zónákban. Az írisz tanulmányozása útján történő diagnosztizálás azonban komoly szakmai ismereteket igényel, a laikusok csak súlyos belső elváltozásokat képesek észrevenni a szivárványhártyán. Vannak orvosok, akik a szem reflexzónáit nem csupán diagnosztizálásra használják, hanem ezen keresztül meg is gyógyítják a betegséget. Ennek módja, hogy egy pontszerű, gyenge fénysugarat irányítanak a szemnek a beteg szervhez tartozó zónájára. A fókuszált fénysugár aktiválja a beteg szervvel összeköttetésben álló reflexpályát, amely gyógyító ingert vált ki az agynak abban a tartományában, amely ennek a szervnek a felügyeletéért felelős.

Nálunk ezt a módszert először az Ormos Intézetben kezdték el alkalmazni, és igen magas fokra fejlesztve szivárványterápiának nevezték el. Az általuk alkalmazott kékeszöld színű, alacsony frekvenciájú fénysugár gyerekeknél 90, felnőtteknél 70-80 % arányban képes blokkolni a betegségeket. A 15 másodperctől 3 percig terjedő kezelések után az íriszen eloszlik a megbetegedésre utaló folt, amely egyértelmű jele annak, hogy az agy megkapta az üzenetet, és utasítást adott a betegség megszüntetésére. Egyszerűségén kívül nagy előnye még ennek a módszernek, hogy a gyógyulási idő a hagyományos gyógyszeres terápiához viszonyítva harmadára csökken, és emellett teljesen veszélytelen. Arra azonban ügyelni kell, hogy hetente csak egy kezelést szabad végezni, mert ha az agynak egyszerre több blokkolást kell végrehajtani, az nagyon kifárasztja a szervezetet. Amennyiben a sok színes szakkönyv valamelyike alapján mi magunk kívánjuk tanulmányozni az íriszünket, akkor ügyeljünk arra, hogy a tükör felcseréli a jobb és a bal oldalt. Ennek következtében a tükörben látott kép éppen fordítottja annak, amit a színes fotók mutatnak.

Az írisz- és a nyelvdiagnosztikán kívül egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az arcdiagnosztika. Az arc ugyanis nem csak a lélek, hanem a test tükre is. Az alsó és felső ajkak állapotából, az orron, homlokon vagy az állon található jellegzetes vonalakból, a szem alatti táskákból, valamint az arc más részein megfigyelhető elváltozásokból mélyreható következtetések vonhatók le a páciens betegségeivel kapcsolatban. Nem kevésbé megbízható módszer a körömdiagnosztika. A köröm valamint a körömágy elváltozásai a testben rejlő betegségeken kívül arról is tájékoztatást adnak, hogy a szervezet szenved-e valamilyen vitamin- vagy fontos ásványi anyag-hiányban. Ismeretes még a skalpdiagnosztika is, amely a haj állapotából, a hajas fejbőr terjedelméből és alakjából von le fontos következtetéseket egészségi állapotunkat illetően. Érdekességként megemlíthető még, hogy a reflexológiához hasonló elven működik egy másik természetgyógyászati eljárás, a kiropraktika. A csontkovácsolás azonban nem a szubatomi energiapályák, hanem a gerincvelőből kiinduló idegpályák útján fejti ki hatását testünk különböző szerveire.

Visszatérve a talpreflexológiához, általános tapasztalatok alapján megállapítható, hogy hatásfoka nem éri el az akupunktúra hatékonyságát, sőt gyógyító hatása valamivel alatta marad az akupresszúra hatékonyságának is. A talpreflexológiai kezelések során beszámolnak ugyan olyan különleges betegségekből való tökéletes kigyógyulásokról is, amelyek már szinte csodaszámba mennek, de ezekben a gyógyulásokban valószínűleg nagyobb szerepe volt a hitnek, az eltökéltségnek, mint a reflexpályák ingerlésének. Az önszuggesztió, agyunk tudatos szférájának mélyebb tudatszintekre való alámerülése ugyanis döbbenetes eredményeket produkálhat mind testi, mind lelki betegségeink gyógyításában.

Mindenki hallott már a keleti jógikról, akik meditációs gyakorlataikkal képesek önmagukat hipnotizálni, és ebben az állapotban nem jelent nekik nehézséget, hogy energiatartalékaikat agyuk segítségével azokra a területekre koncentrálják, ahol erre egészségük helyreállítása érdekében szükség van. Ez a módszer a nyugati világban is egyre nagyobb teret hódít. Előnye, hogy nem kell hozzá tű vagy egyéb segédeszköz, hatékonysága pedig felülmúlja minden más gyógyító eljárás hatásfokát. Az agy ugyanis egészségünk legfőbb őre, képes működésbe hozni a szervezet öngyógyító mechanizmusát, így valóban igaz, hogy mindenki önmagának a legjobb orvosa. Az önszuggesztió valamint az alsó tudatszinteken végrehajtható gyógyítási mód a nyugati országokban minden misztifikációtól megfosztva "Agykontroll" néven vonult be a köztudatba.

Érdekes megnyilvánulása mind az akupunktúrának, mind pedig az akupresszúrának, hogy ugyanaz a betegség a meridián energiahiánya és telítettsége esetén is fennállhat. Ha egy meridiánt bármilyen módszerrel elkezdünk tölteni, akkor az egészség csak az energiaegyensúly létrejötte esetén áll helyre. Ha tovább töltjük az energiapályát, akkor ismételten ugyanazok a betegségtünetek kezdenek mutatkozni. Ez a jelenség egyébként a reflexzóna-kezeléseknél is megfigyelhető. Ily módon tehát nem lehet több életenergiához jutni, és ezzel a teljesítőképességünket megnövelni, vagy az élettartamunkat meghosszabbítani.

Ilyen jellegű próbálkozások csak akkor vezetnének eredményre, ha az energiaegyensúly beállta után az összes meridiánunkat párhuzamosan kezdjük el tölteni. A testbe irányuló energia megsokszorozódásának létezik ugyan egy központilag irányított természetes módja is, de ennek mechanizmusa még nem ismeretes. Azoknál a healereknél, akik az átlaghoz képest egy nagyságrenddel nagyobb energiát vesznek fel és sugároznak ki az ujjaikon keresztül, ez a jelenség többnyire utólag, és valamilyen külső behatás következtében alakult ki.

A fokozott energiafelvétel miatt a healerek szervezete rendkívül ellenálló. Vannak közöttük olyanok is, akik monstre gyógyító körútjaik során naponta tízezer embert képesek kezelni. Ennek ellenére soha nem fáradnak el, és semmilyen betegség nem támadja meg a szervezetüket. A jövőben talán az orvostudomány legizgalmasabb feladata lesz annak a szervnek a megtalálása, amely testmeridiánjaink energiaszintjének generál szabályozásáért felelős. Amennyiben képesek lennénk arra, hogy ennek a szervnek a működését mesterséges úton befolyásoljuk, akkor nem csak a betegségektől szabadulna meg az emberiség egyszer s mindenkorra, hanem a vitalitásunk, és talán még az élettartamunk is jelentős mértékben megnövekedne.

Ezzel a témával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a természetgyógyászatot divathullámként felfogó élelmes vállalkozók nemrégen megjelentették a piacon a reflexológiai papucsot. A talp reflexzónáit leutánzó fröccsöntött műanyag papucs tulajdonképpen nem rossz elgondolás, mert ezek a mintázatok járás közben masszírozzák a talp megfelelő zónáit, mentesítve bennünket a kézzel történő fáradságos és időrabló kezeléstől. Ennek az ötletnek a kivitelezése azonban nem eléggé átgondolt módon történt, mivel a nálunk kapható papucs mintázatát egy síkban képezték ki, nem követi a láb boltozatát. Ennélfogva van ahol hozzá sem ér a talphoz, máshol meg nyomja a lábat, kifejezetten kellemetlenné téve a járást benne.

Ezen a problémán lehetne ugyan segíteni, de a konstruktőrök figyelme nem terjedt ki arra a jelenségre sem, hogy az akupunktúrás vezetékekhez hasonlóan a reflexzónákat sem szabad túlkezelni, mert ebben az esetben is ugyanazok a betegségtünetek lépnek fel, mint a kezelés előtt. Mivel a laikusok nem tudják megállapítani, hogy ez az időpont mikor következik be, ezért kerüljük ezeknek a papucsoknak az ellenőrzés nélküli rendszeres használatát.

Jól alkalmazható azonban ez a megoldás kúraszerűen, anatómiailag gondosan megtervezett betétként. Ezt a talpreflexológiás segédeszközt azonban csak természetgyógyász javaslatára, az ő rendszeres felügyelete mellett, és meghatározott ideig szabad használni. A klinikailag tesztelt talpbetétek között világszerte elismerést aratott dr. Kazimierz Pietrowich találmánya a PIOKAL energiastimulátor. Nagy előnye ennek a gyógyászati segédeszköznek, hogy nem csak a reflexzónákat stimulálja, hanem felszabadítja az egyes zónákban lerakódott mérgeket, amelyek fokozott izzadás formájában távoznak a talpból. Emiatt ennek a terméknek a használata során természetes alapanyagú zoknit kell hordani, amit naponta 2-3 alkalommal váltani kell.

A felhasználási tapasztalatok szerint ez a betét hatékonyan szabályozza a vérnyomást, a vércukrot és a koleszterinszintet. Jelentősen csökkenti a gerinccel, visszérrel, érszűkülettel és érgyulladásokkal járó panaszokat. Kedvezően hat a szív, máj, vese, gyomor és bélrendszer működésére. Emellett fogyasztó hatást is kivált, kiegyensúlyozottá teszi az idegrendszert, és növeli a szervezet energiaszintjét. Nem egy esetben segített gyógyíthatatlannak hitt betegségekben is.

 

Forrás: Kun Ákos, Ezoterikus körkép, 1997