Menu Content/Inhalt
 
 
Buddha ├ęlete
ImageA buddha fogalma

A szanszkrit és az abból származó középind nyelveken a buddha szó jelentése: "felébredt", aki az éjszaka sötétjéb├Ál eljut a felébredés világosságához. Tudását saját erejéb├Ál szerezte meg; a megvilágosodás nem valami kívülr├Ál kapott felvilágosítás, hanem az emberben magában lejátszódó megismerési folyamat végeredménye. Ez azonban nem jelenti, hogy az egyén egyedül, magától képes megtalálni az utat; más útmutatására van szükség a kezdeteknél, hogy a gondolkodás megindulhasson.

Egy "megvilágosodott" képes ugyan rá, hogy önmaga szerezze meg élete során a tudást, de csak azért, mert valamely korábbi létformájának egyikében hallotta prédikálni egy régebbi korszak buddhájat, s így jutott el ├Á is lépésr├Ál lépésre a végbölcsességhez. A "felébredt" tehát olyan vezet├Á, aki csak megmutatja az üdvösséghez vezet├Á ösvényt, de semmit sem tehet annak érdekében, hogy az útbaigazított valóban azon is járjon Valójában nem isten, hanem ember, aki ugyanúgy megöregedhet, mint bárki más, és akinek élete a halállal véget ér; azonban legy├Ázött minden elvakultságot és szenvedélyt, s ennek következtében olyan csodás er├Ák bontakoztak ki benne, amelyek másokból hiányoznak. A történelemben csak egy buddha létezett, Gautama, a Szákja-törzsb├Ál származó bölcs, azonban ├Át több más el├Ázte meg, és még mások fogják követni.

A történelmi Buddha

A korai évek

A kés├Ábbi tanító valószín├╗leg i.e. 588 április-májusában született Kapilavasztuban Szuddhódama király és els├Á felesége, Májá fiaként. A hagyomány szerint maga választotta ki szüleit, amikor isten volt a Tusita-égben. A fogantatás szepl├Átelenül történt; a bódhiszattva elefánt vagy hat hónapos gyermek képében hatolt anyja jobb csípejébe. Születésére egy kertben került sor: anyja egy fába kapaszkodott, s a csecsem├Á jobb csíp├Ájén át jött a világra. Májá alakját és a születést Asvaghósa, a nagy költ├Á ekként jellemezte:

Állhatatos, s nyugodt volt, mint a Föld, ├Á,
s a liliomhoz volt e n├Á hasonló,
akit Májának épp ezért neveztek.
├Ľt senkivel sem lehet egybevetni.
Az Éj Királyn├Ájére szállt a Lélek,
s fenséges méhét a menny áthatotta.
Nem elegyedett bú az anyaságba,
szepl├Átelen maradt és szép a lelke.
A külvilági lármát elkerülte,
de kedvelte a szép Lumbiné-kertet,
remek erdei fákkal és a csenddel,
melyben üde források csörgedeztek,
virágok nyíltak, s gyümölcsök teremtek;
e hely elcsendesít├Á s nyugodt volt.

(Buddhacsarita-kávja 3-6.)

A legenda szerint születésekor megremegett a világ központjában álló Méru hegye; rendkívüli dolgok történtek: az égi muzsikusok örömódát kezdtek zengeni, s a tündérek táncra perdültek; új források fakadtak; kivirultak, s teljes pompában tündököltek az eddig szunnyadó virágok. Az újszülött azonnal a földre lépett, és hét lépést tett meg: léptei nyomán a Lumbiné-ligetben hét fényes csillag ragyogott fel. Majd a négy világtáj irányába fordulva, harsogó hangon, mint egy oroszlán, a következ├Át adta a világ tudomására:

Én vagyok a világnak az éle.
Én vagyok a világnak az éke.
Én vagyok a világnak a véne.
Utolsó ez a születés;
Nincs többé újraszületés.

A gyermek apjától a Sziddhártha ("Célbaérkezett") nevet kapta. Testét megvizsgálva a jósok megtalálták a "Nagy Ember" 32 alapvet├Á és 80 másodlagos jegyét, és kijelentették, hogy egyetemes Úr vagy Buddha lesz bel├Ále.

A szülés után hét nappal Májá meghalt, így fiára hét éven át a nagynénje vigyázott, majd azt a nevelést kapta, amit minden indiai herceg: a tudományokban éppoly kiváló lett, mint a testgyakorlásban. Tizenhat éves korában feleségül vett két szomszédos országbeli hercegn├Át, Gópát és Jasódharát. Tizenhárom év múlva az utóbbi fiút szült neki, Ráhulát. Ezután nem sokkal hagyta el a palotát Sziddhártha, hogy megismerkedjen a valósággal.

Szuddhódama király az ifjú herceget a külvilágtól teljesen elzárva nevelte palotájában és díszkertjeiben. Az istenek azonban keresztülhúzták az apa számítását, és amint fia három egymást követ├Á alkalommal kiment a díszkertbe, megtapasztalta a valódi élet szörny├╗ségeit: el├Áször egy botra támaszkodó aggastyánnal találkozott, majd egy beteggel, végül egy halottal, akit épp a temet├Ábe vittek. A kocsis mondta el neki, hogy senki sem kerülheti el a betegséget, az öregséget és a halált. Végül, az utolsó kimenetelekor, megpillantott egy nyugodt és der├╗s kolduló szerzetest, és ez megvigasztalta, hiszen megértette, hogy a vallás képes gyógyírt adni az emberi lét nyomorúságára.

Távozás a palotából

Az istenek az éjszaka kell├Ás közepén felébresítették Sziddhárthát, aki ekkor lovászát, Csandakát szólítva nyeregbe pattant, és miután az istenek az egész városra álmot küldtek, kijutott a délnyugati kapun. Kapilavasztutól tíz mérföldre megállt, kardjával levágta a haját, ruhát cserélt egy vadásszal, és Csandakát lovastul visszaküldte a királyhoz. Megállásakor elbocsátotta az istenek csoportját, így ett├Ál kezdve semmilyen szerepet nem játszottak legendás életében; a célját saját erejéb├Ál érte el, nem természetfeletti segítséggel.

Vándor aszkétává válva, Gautama (ez családja neve a Szakják törzsében) Vaisáli felé indult, ahonnan Áráda Káláma mester tanításait gyorsan elsajátítva Rádzsagrihába ment. A fiatal aszkétától leny├╗gözött Bimbiszára király felajánlotta neki fele királyságát, de ├Á visszautasította, és egy másik mester, Udraka tanítványa lett. Végül elégedetlenül hagyta ott tanítómesterét és öt tanítvánnyal a nyomában Gajá felé indult. Filozófiai és jóga-tanulmányai egy esztendeig tartottak.

Gajá közelében egy csöndes helyen letelepedve hat éven át a legszigorúbb önsanyargatásnak vetette alá magát. Mozdulatlanul, majdnem csontvázra fogyva, végül már olyan lett, mintha porból volna. E szörny├╗ vezeklés következtében kapta a Szákjamuni címet ("a Szákják aszkétája"). Amikor elérte az önsanyargatás legvégs├Á határát, és életerejének csupán ezredrésze maradt, megértette, az aszkézis, mint a megszabadulás eszköze fölösleges, és úgy határozott, abbahagyja a böjtöt. Ett├Ál fogva a jövend├Á Buddha megtanulta az aszketikus eljárásokat, ahogyan a filozófiát és a jógát, éppúgy, ahogy megismerte a hercegi élet minden kéjét, miel├Átt lemondott volna a világról.

Amikor Gautama egy jámbor asszonytól elfogadott egy kis rizst, öt tanítványa elhagyta, és Benáreszbe ment. Szákjamuni pedig az ételt├Ál csodálatosan er├Áre kapva egy liget felé indult, kiválasztott egy pippal fát (Ficus religiosa), és letelepedett a tövébe, elszántan arra, hogy onnét föl nem kel, amíg a megvilágosodást el nem éri.
Miel├Átt azonban meditációjába merült volna, el kellett szenvednie Mára, a "Halál" támadását. Ez az isten ugyanis rájött, hogy az üdvösség azonnali felfedezése a születések, halálok és újjászületések örök körforgásának megállításával véget vetne birodalmának.

A támadást démonok, kísértetek és szörnyek borzalmas serege hajtotta végre, de a herceg köré el├Áz├Á érdemei és "barátságos hozzáállása" véd├Ágy├╗r├╗t emeltek, így rendíthetetlen maradt minden kísértéssel és bájjal szemben. A legy├Ázött Mára naplemente el├Átt visszavonult.

A megvilágosodás

A "Halál" legy├Ázése után Szákjamuni már minden szellemi erejét aszenvedést├Ál való megszabadulásra összpontosíthatta.

Az els├Á virrasztáskor bejárta a meditáció négy állomását, amely lehet├Ávé tette számára, hogy átfogja a világok teljességét és örök sorukat, vagyis a születéseknek, haláloknak és újjászületéseknek a karma irányította körforgását. A második virrasztás alkotta a bódhit, az Ébredést, mert megragadta azt a törvényt, amely lehet├Ávé teszi születések és újjászületések e pokoli körforgását, ez az úgynevezett tizenkét "kölcsönös függésben lév├Á létrehozás" törvénye, ugyanakkor pedig felfedezte e "létrehozások" megállításának szükséges feltételeit. Ett├Ál kezdve rendelkezett a négy "Nemes Igazsággal": buddha lett, megvilágosodott, abban a pillanatban, amint felkelt a nap.

├Ľ maga, mikor elérte a bódhit, el├Áször megrettent a felfedezés mélységét├Ál, és a következ├Áket mondotta:

Felfedtem így hát ezt a tételt,
mélységeset, nehezen érthet├Át,
e nehezen felfedezhet├Át,
megbékéltet├Át, fenségeset,
vitathatatlant
s rejtelmeset,
a bölcsek által érthet├Át.
Gyönyöröket keres viszont e nemzedék.
Gyönyörökben leli kedvét.
Gyönyörökben vigadozik.
Ennek a nemzedéknek,
amely csupán
gyönyöröket keres, gyönyörökben leli kedvét,
s gyönyörökben vigadozik,
ilyen tételek nehezen érthet├Áek,
például az, hogy
"valamit├Ál való függ├Áség",
"a következmények összekapcsolása",
s ilyen tételnek megértése is igen nehéz, hogy
"minden szankhára feloldása",
"minden upadhi lerázása",
"vágykioltás, virága, niródha, nibbána".
Ha pedig én a Tant hirdetem,
s engem nem fognak érteni,
ez számomra csak gyötrelem,
ezzel botrányt teremtenék.
Mit én nehezen értem el,
közölni azt mindhasztalan.
A kéjnek s dühnek rabjai
e Tant nehezen értenék.

(MN. XXVI. A nemes célkit├╗zés szutta)

Buddha hét hétig id├Ázött a "Megvilágosodás pihen├Ájén". Ekkor megint elszenvedte Mára támadását, melyet sikeresen visszavert. Ezután Benáreszbe ment, itt "isteni szemével" megpillantotta öt tanítványát, akik elhagyták. Egy remetetanyán lelt rájuk, és felfedte el├Áttük a négy "Nemes Igazságot", a Dhammát.

A Dhamma foglalata:

1.
Íme a szenvedés:
A születés is szenvedés.
A vénség is szenvedés.
A halál is szenvedés.
A bánkódás, a zokogás, a verg├Ádés s a levertség megint csak szenvedés.
S az is csak szenvedés,
hogy amire vágyunk,
azt meg nem találjuk.
Összefoglalva: a tapadásnak ötféle tévalkateleme: szenvedés

2.
A szenvedés eredete a szomj.
Ez az a szomjúság,
mely folyton-folyt újraéled├Á,
mit kísér a gyönyör szenvedélye,
mely itt is, ott is fel-feltör;
nevezetesen a kéjnek szomja, a létnek szomja s a nemlétnek szomja.

3.
A szenvedés megsz├╗ntetéséhez a szomjmegsz├╗ntetés juttat el.
Ez pedig a szomjnak maradéktalan kioltását jelenti; annak elhagyását, elhárítását, t├Ále való szabadulást, vonzköréb├Ál kiszakadást.

4.
A szenvedés megsz├╗ntetéséhez vezet├Á út a nemes nyolcas ösvény; nevezetesen
a helyes hit,
a helyes elhatározás,
a helyes beszéd,
a helyes cselekvés,
a helyes életmód,
a helyes igyekezet,
a helyes vizsgálódás,
a helyes elmélyülés.

(MN. CXLI. 249-252. Az igazság feltárása szutta)

Ez az els├Á tanítás jelentette "a Tan kerekének megforgatását". Az öt tanítvány megtért és szentté vált. Kevéssel ezután történt egy benáreszi bankár fiának csatlakozása, melyet más családtagoké is követett. A Közösség hamarosan 60 szerzetest számlált, és Buddha egyesével küldte ├Áket prédikálni az országban, ├Á maga Uruvilvá felé indult, ahol egy sor csoda segítségével sikerült megtérítenie a három Kasjapa fivért, az Agni istent tisztel├Á bráhmanokat. Ezután a megtérések sokasodtak, majd a Megvilágosodott apja és többi családtagja is elfogadta tanításait. Köztük voltak unokaöccsei, Ánanda, legf├Ább "szolgáló tanítványa" és Dévadatta, aki hamarosan vetélytársává vált. Amikor Buddha megtudta, hogy apja súlyos beteg, újból elment hozzá, és eljuttatta a szentségig.

A megözvegyült királyné arra kérte nevelt fiát, vegye fel a közösségbe. Ezt ugyan a herceg visszautasította, de mostohaanyja hercegn├Ák kíséretében, akik mind apácák akartak lenni, Vaisálíg követte. Ánandának köszönhet├Áen végül bekerülhettek a közösségbe, de szerzetesn├Áként szigorúbb szabályoknak kellett megfelelniük, mint a szerzeteseknek.

Bódhi az egyes tanítványai által elkövetett csodák következtében szót emelt a természetfeletti képességek fitogtatása ellen; mindeközben a "hat mesterrel", vetélytársaival szemben folytatott küzdelem során ├Á maga is kénytelen volt végrehajtani legnagyobb csodáit: hol óriási mangófát sarjasztott, hol szivárványon sétált, hol a végtelenségig megsokszorozta képmását, vagy három hónapot töltött Indra egében, hogy anyjának prédikáljon.

A sikerére féltékeny mesterek rágalmakkal próbálták hitelét rontani, de mindhiába. Az eredmény csupán annyi lett, hogy az igazi mester elhagyta Kausámbit, és az ezen felháborodott világiak megtagadták az alamizsnát azoktól a szerzetesekt├Ál, akik távozását okozták, így az elégedetlenked├Ák kénytelenek voltak beadni a derekukat.

Dévadatta lázadása

Az es├Ás évszakokban Buddha a városok közelében lév├Á vihárákban ("kolostorokban") prédikált. Az év többi részében pedig legközelebbi tanítványaitól kísérve ide-oda utazgatott az országban, a Jó Törvényt hirdetve. Tekintélye messze túlterjedt azon a földön, ahol prédikált.

Amikor 72 éves lett, féltékeny unokafivére, Dévadatta arra kérte, adja át neki a Közösség irányítását. Amikor elutasító választ kapott, megpróbálta meggyilkolni a Mestert; el├Áször bérgyilkosokkal, majd egy sziklával akarta agyonüttetni vagy egy veszedelmes elefántot küldött ellene. Kísérletei azonban rendre kudarcot vallottak, így nem látván más kiutat, egy csoport szerzetessel egyházszakadást idézett el├Á, radikálisabb aszkézist hirdetve. Végül azonban sikerült visszatéríteni az eltévelyedetteket, a lázadót pedig elevenen nyelte el a Pokol.

A parinirvána

I.e. 478-ban, az es├Ás évszakban Buddha Ánanda kíséretében a "Bambusz-faluban" (Vénugráma) telepedett le, ahol súlyos vérhast kapott. Szerencsésen túlélte a válságos helyzetet, és unokaöccse örvendezett, hisz nem halt meg anélkül, hogy utasításait a Közösségre ne hagyná. A Tanító azonban megnyugtatta kísér├Ájét:

Ugyan mit vár még t├Álem, Ánanda, a Szangha? Feltártam én, Ánanda, a Tant, s nincs benne semmi visszatartott és nem-visszatartott. Nincs tehát, Ánanda, a Tathágata kezében olyasmi, amit a markában szorongat.
(DN. II. 127.)

Az id├Ás mester arra kérte tanítványát, hogy gy├╗jtse össze a Vaisáléban lév├Á valamennyi szerzetest, és a következ├Á szavakat intézte híveihez:

Az én m├╗vem már megérett.
Életem végéhez értem.
T├Áletek most elszakadva,
önmenedékembe térek.
Ti, bhikkhuk, buzgók legyetek.
Tudatosan, erényesen
s elmélyülten vizsgáljátok,
s ├Árizzétek lelketeket.
A Tanban s a fegyelemben
aki h├╗ségesen kitart,
szabadul a szamszárától,
és legy├Áz minden szenvedést.

(DN. III. 152.)

Az összejövetel után Buddha és Ánanda Pávába mentek, ahol Csunda, a kovács meghívta ├Áket vacsorára, "vadkan csemegére" (disznóhús vagy valamilyen gomba, amit a disznók nagyon szeretnek).

Ez az étel véres hasmenést okozott, láthatólag ugyanaz a betegség tért vissza, amib├Ál a Megvilágosodott épphogy felépült. Mégis felkerekedett, Kuszingara, a mallák f├Ávárosa felé, és a keserves gyalogúttól elcsigázva útközben lefeküdt a jobb oldalára két fa között, egy ligetben, arccal nyugat felé, fejjel északnak, bal lábát a jobb mellett kinyújtóztatva. Társa zokogásban tört ki, a haldokló azonban vigasztalta: Elég, Ánanda; hagyd abba a szomorkodást és a siránkozást… Hogyan gondolhatnád, hogy aki megszületett, nem hal meg? Ez teljességgel lehetetlen dolog.

A halálos beteg még utoljára összehívta a híveket, és megkérdezte, van-e még kételyük a Törvény és a Tan tekintetében. Mindenki hallgatott. Ekkor elhangzottak utolsó szavai: Hozzátok fordulok, ó, kolduló szerzetesek:
a múlandóság a dolgok törvénye, lankadatlanul törekedjetek! Végül, amikor éjszaka harmadszor és utoljára felébredt, végigjárta a meditáció négy állomását, majd elhunyt kárttika hónap teleholdjának éjszakáján, i.e. 478 novemberében.

A mallák hét napon át fejezték ki tiszteletüket zenével és tánccal a kelmébe burkolt és olajostekn├Ábe fektetett elhunyt el├Átt. Miel├Átt a testét egy illatos fából készült máglyán elégették volna, azt mondják, körbevitték Kusingarába. A tüzet azonban nem lehetett fellobbantani, míg meg nem érkezett a tanítványa Mahákásjapa. Mivel ├Á lett a Közösség vezet├Áje, legalább a hamvasztásnál jelen kellett lennie. A hagyomány szerint Buddha lába kinyúlt a koporsóból, hogy a nagy utód a homlokához érintve megtisztelhesse, ekkor a láng magától fellobbant.

A megmaradt testereklyéket a kegyeletet ápoló hívek nyolc részre osztották szét egymás között, és azok a városok kapták ├Áket, ahol Buddha életének egy-egy jelent├Ás eseménye történt.

Szerz├Á: Rigler Anita PTE-BTK, szociológia 2000. november 23.
Irodalomjegyzék: Glasenapp, Helmut von: Az öt világvallás, Gondolat-Tálentum, 1993. Buddhista lexikon (szakszerkeszt├Á: dr. Hetényi Ern├Á), Trivium Kiadó Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története II., Osiris Kiadó, Budapest, 1995. Téchy Olivér: Buddha, Gondolat-Budapest, 1986.
 

A Vil├íg Tan├şt├│i

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk