A vegetáriánus életstílust gyakran összekötik az erĂľszakmentesség értékével, vagyis a velünk született tisztelettel az összes élĂľ dolog iránt. Az erĂľszakmentesség értéke annak a megértésén alapszik, hogy egy emberi lény természetes élete a béke, a rend és a harmónia. Az erĂľszakmentesség, vagy az ahimsa nemcsak egy ötlet, egy idea Indiából, de az Ăľsi nyugati kultúrákban is nagyon szilárdan hittek ebben. Az egyik legjobban ismert vegetáriánus abból az idĂľbĂľl, a filozófus-tudós, Pitagorasz.

Pitagorasz eredetileg egy görög szigetrĂľl, Szamoszról származott. Több, mint húsz évig Egyiptomban tanult, majd dél-Olaszországban telepedett le, ahol megalapította a tudósok elsĂľ közösségét. Ez a közösség arról volt ismert, hogy az igazságot kutatták. A tudomány célját abban látták, hogy el kell érni, és fel kell fedezni az igazságot, amit Ăľk néha realitásnak neveztek. Nem a tények és tárgyak igazságát, ahogy ez most a modern tudományban történik, de az igazságot, amely az Univerzum szabályát jelenti, amit a filozófus tudósoknak a csenden, a tiszta gondolaton és a tudáson keresztül kellett felfedezniük. Ez minket Albert Einstein nagyon jól ismert kijelentésére emlékeztet: „én szilárdan hiszek abban, ahogy az Ăľsök is hitték, hogy a tiszta gondolat tudja megérinteni a realitást.” Tehát, a pitagoraszi iskolának a tudományos igazsága az volt, hogy az ént össze kell kapcsolni az univerzális realitással, azt újból fel kell ismerni, vagyis személyesen meg kell tapasztalni a Kozmosz eredeti és alapvetĂľ harmóniáját.

A Kozmosz harmóniát, egyensúlyt, békét és rendet jelent az örökkévaló Univerzumban. Az emberi élet, valójában az összes élet ennek a kozmikus harmóniának és a rendnek volt a része. De ki tudja megtapasztalni az eredeti harmónia kozmikus mintázatát? Pitagorasz számára csak azok voltak erre képesek, akik csendben, koncentráltan és erĂľszakmentesen tanultak. Egy erĂľszakos karakter, egy erĂľszakos tett leblokkolja a kutatót, megállítja Ăľt abban, hogy belépjen ennek a kozmikus harmóniának a megértésébe és megtapasztalásába. Ezért a közösség összes új tagjának két éven keresztül meg kellett Ăľrizni a csendet (néhányan öt évig is csendben maradtak), mielĂľtt megengedték nekik, hogy kutassanak és részt vegyenek a kísérletekben és megbeszéléseken.

Ennek a csendnek az volt a célja, hogy a tudatot és az intellektust teljesen szabaddá tegyék a haszontalan gondolatoktól és vágyaktól, amik olyanok voltak, mint a felhĂľk és hegyek, amik elrejtik az igazság fényét. A csendnek ott volt a dupla szerepe, a tudat megtisztítása, de az is, hogy segítse a gondolat által az Örökkévaló Eggyel való kapcsolatot, vagyis, hogy elérjék a Kozmosz isteni felépítését. A csend gyakorlásával együtt az igazság keresĂľinek tiltott volt, hogy bármilyen típusú húst egyenek.

Pitagorasz, ugyanúgy, mint az indiai szentek, hitte, hogy az erĂľszakos energia, ami a leölt állatokból jön, megsemmisíti a tudat békéjét és ennek az a következménye, hogy nem tudják elérni a realitást. Abban hittek, hogy a realitást csak akkor lehet elérni és azzal összekapcsolódni, amikor a tudat tiszta és áttetszĂľ. Bármilyen típusú erĂľszakosság a tisztaságot és átláthatóságot megsemmisíti. Azoknak, akik ehhez az iskolához akartak csatlakozni, jó karakterrel kellett rendelkezniük. Senkit nem fogadtak el, bármennyire okos, vagy fontos volt, ha bármilyen módon is erĂľszakos karakterrel rendelkezett mások iránt, például: hazudott, lopott, vagy bármilyen fizikai erĂľszakban vett részt. A kutatóknak meg kellett Ăľrizniük a cölibátust is, mert teljes koncentrációra volt szükség a tanulmányban.

Pitagorasz hitte, hogy mindezek szükségesek, mert valakiben teljes tisztaságra van szükség ahhoz, hogy elérje az élet tisztaságát.

Az igazságot kutatni, azzal kísérletezni, vagy azt megbeszélni, önmagában nem elegendĂľ. Az igazságot egyszerĂťen intellektuális folyamaton keresztül nem lehet elérni, de a tudatot és intellektust egy olyan befogadó állapotba kell helyezni, hogy az isteni igazság, az Egy eljöjjön és kinyilvánítsa önmagát a becsületes kutatónak. Az Ăľsi idĂľkbĂľl egy másik személy, a római Plutarch volt az, aki a következĂľket írta a vegetárianizmusról:

"Valóban megkérdezed, hogy mi volt az ok Pitagorasznál, hogy tartózkodott a hústól? Én valójában azon csodálkozom, hogy az elsĂľ ember milyen baleset által, vagy a tudat milyen állapotában érintette meg a szájával a kioltott vért és emelte az ajkaihoz egy halott teremtés húsát."

A modern idĂľben is sok, nagyon jól ismert ember folytatott vegetáriánus étkezést. Például Lev Tolsztoj, aki ezt írta az állatok megölésérĂľl:

"az ember önmagában szükségtelenül elnyomja a legnagyobb szellemi kapacitást, vagyis a kegyelmet és együttérzést más élĂľlények iránt, amik olyanok, mint Ăľ és azzal, hogy a saját érzéseit erĂľszakossá teszi, önmaga is kegyetlenné válik."

És végül Mahatma Gandhi, aki azt mondta:

"Egy nemzet nagyságát és annak morális fejlĂľdését az alapján lehet megítélni, hogy hogyan bánik az állatokkal."
 
Sok ember elmondja a saját okait, amiért a vegetáriánus étrendet választotta és egyre többen kezdik megérteni a húsmentes étkezés hasznát. Akárhogyan is, ez nem egyszerĂťen csak a test egészségének a kérdése, de meg kell értenünk, hogy az étel milyen hatással van a mentális egészségünkre is.

Ugyanúgy, ahogy az alkohol, vagy a mámorító drogok hatással vannak a tudatra és a megkülönböztetĂľ képességre, hasonló módon, minden, amit megeszünk és megiszunk, valamilyen mértékben befolyásol minket.

Az étel befolyásolhatja a tudat állapotát. Nemcsak a nyilvánvaló kémiai hatásokon, de a vibrációkon keresztül is. Ugyanígy a tudat állapota az étel elkészítésekor és megevésekor is befolyásolja az étel vibrációit. Ha mi nem eszünk nyugodtan, akkor az emésztéshez nem tudjuk felszabadítani a szükséges enzimeket. A jó táplálék az emésztéssel kezdĂľdik. Az érzelmek teljes zavarodottságot okozhatnak a testnek. Például: a harag, a stressz gyakran összekapcsolódik gyomor problémákkal és a rossz emésztéssel. A negatív érzések befolyásolják a testünket. Ezeket ismerjük pszichoszomatikus betegségeknek. Mindezek a dolgok hozzátartoznak az erĂľszakmentesség hozzáállásához. Az erĂľszak a mások iránti tisztelet hiányának az eredménye. (folytatás következik)

Fordította: Szabó Marianna - www.bkwsu.hu