Jan Van Rijckenborgh: Életvitel és vegetáriánizmus |
Többféleképpen kifejtettük, hogy a jelenlegi emberi jelenség természetellenes, s ezért emberi templomunkat le kell bontani, és "három nap alatt megépíteni", ahogyan Krisztus mondja János Evangéliumának második részében, ahol harmadnapi feltámadásáról beszél. Ez három folyamatra vonatkozik, amelyet három szakaszban kell kivitelezni. Minden szakasz hét részre oszlik, s ezért három heteskörrõl van szó. Az elsõ heteskör az ebbõl a természetbõl származó testalak templomának lebontására és egy új templom felépítésére vonatkozik. Valójában az eredeti testalak felélesztésérõl van szó. Ez az "újjászületés víztõl és szellemtõl", az élõ vízbõl, az eredeti, tiszta, szent õsanyagból és az igazi isteni szellembõl. Érthetõ, hogy ez az újramegépítés bizonyos követelményekkel jár - de a lebontás is! Ez abszolút logikus. Meg kell gondolnunk, hogy nem valami holtat, elhasználtat kell lebontani, hanem élõt, dinamikusat, amit lélek éltet, amelyben egy léleklény, egy Én Lakik, aki ellenkezik. Esetleg olyasmit kell tehát lebontanunk, ami nemzedékeken át a leggondosabb mûvelés, sõt, gyakran ezotérikus mûvelés tárgya volt. Ha valaki az árokban fekszik, s megújulásra, helyreállásra hívják fel, akkor ennek a szükségességét mindenki belátja. Aki azonban általános vagy ezotérikus tekintetben mûvelt, az az ilyen felhívás ellen hevesen fog tiltakozni, mert azt hiszi, hogy nemesedõ törekvése már megújulás. Mégis kivétel nélkül minden igazi szellemi fejlõdésnek, helyesebben szellemi megnyilvánulásnak ez az alapvetõ feltétele. Ezért követeli ezt a rózsakereszt. Így az új élet jelöltjei számára az elsõ kérdés az, hogy "milyen legyen az életvitelem?" Sokan meg vannak gyõzõdve, hogy az életvitel bizonyos gondolkodási módban merül ki. Gondolkodásuk aztán egy meghatározott csoporthoz, valamilyen tagsághoz vezeti õket. Amit azonban a megváltás ösvényérõl eddig elmondhattunk, az világosan megmutatja a fenti vélemény korlátoltságát és helytelenségét. Ha a sok egyház valamelyikének tagsága egy életvitel bizonyítéka, akkor sokmillió igaz keresztény lenne a világon. Sokan gondolkodnak kitûnõen. Sok szép filozófia van, és fényes ötletek ezrei között válogathatunk. Sokaknak vannak csodálatos könyveik, és gondolkodásmódjuk gyakran rendkívüli. Olyanok is vannak, akik nagyon sokat tudnak a rózsakeresztes filozófiáról, s így nagyon érdekes témákról tudnak beszélgetni. Ha az életvitelt, amelyet a rózsakereszt követel, már valami gondolkodási móddal is be lehetne tölteni, akkor a tanulók száma a legrövidebb idõn belül sokezerrel megnövekedne. Az még kérdés, hogy akik most magukat tanulóknak nevezik, nem fognak-e sokan elfordulni, ha az új korszak következményei világosan megmutatkoznak, s az ember nem lehet már csak nyugodtan szemlélõdõ megfigyelõ, hanem világosan döntenie kell az elfogadás és az elutasítás között. Az évek folyamán a rózsakereszt tanfolyamok és elõadások keretében, valamint irodalma által ezrekkel került érintkezésbe, jóeszû, melegszívû emberekkel, akik felismerik és érzik filozófiánk különbözõ szempontjainak az értékét. Ennek ellenére még nincsenek velünk, mert különbözõ követelményeket nem hajlandók elfogadni. Mások azt hiszik, hogy az életvitel csupán bizonyos erkölccsel, tehát érzelmeken alapuló magatartással van kapcsolatban, mely a gondolkodáson alapuló magatartást kizárja. Ezek az emberek állandóan érzelmeknek és ellenõrizhetetlen befolyásoknak esnek áldozatul. Ma lelkesednek, holnap tiltakoznak. Ma egy percre sem nélkülözhetik az Iskolát, s holnap õk hagyják el a mûvet elsõnek. Nagyon jeleskednek a helyeslésben, de még jobban az ellenzésben. Végül olyanok is vannak, akiknek véleménye szerint az életvitelnek csak anyagi oldala van. A gondolkodásnak és érzésnek alig van köze hozzá. Ezek nagyon hamar válnak a szokások rabjává, amibõl azután alig lehet õket kibogozni. Ha ilyenek jönnek hozzánk, akkor bizonyos véleményhez ragaszkodnak, amelyet az Iskola munkájáról alkottak maguknak. Ha követelmények merülnek fel a gondolkozással vagy az érzések színvonalának fejlesztésével kapcsolatban, vagy az Iskolának a hierarchiától jövõ vezetése más viselkedést vagy fellépést követel meg, akkor az ilyen emberek okozzák nekünk a legnagyobb nehézségeket. A helyes életvitelnek három ismertetõjele van: 1. alapja a gondolkodás, 2. az érzés igazolja a jogosságát, 3. bizonyítéka a tett, a következmények elfogadása. Errõl ismerjük meg az igaz szabadkõmûvesség háromszögét, s így logikus, hogy ehhez mérjük a munkánkat. Minden más csak önámítás és idõpazarlás. Az Iskola jellege komolyságot és õszinteséget kíván. Magától értetõdõ és szükséges, hogy egy ilyen közleményben, mint ez a könyv, megmagyarázzuk életvitelünk különbözõ szempontjait. A keresztény-hierofáns Szellemi Iskolában lebontásról és újjáépítésrõl, pusztulásról és kiemelkedésrõl van szó; egyrészt elbocsátásról és feloszlatásról ennek a természetnek a halála révén, másrészt újraélesztésrõl, feltámadásról és újraébredésrõl az isteni természetben. Ez a két folyamat egymásba nyúlik, egymástól függ, mert az ember a bûntermészetben, a dialektikában tudatos, és ennek a természetnek a feloszlatásával kell lehetõvé tennie az isteni természetbe való felmenetelt. Mivel pedig nem valami holtat, ûreset, lakhatatlant kell lebontani, ésszerû, azaz gnosztikus, tudományos életmóddal kell leküzdenünk a régi természet minden ellenállását. Természetesen sok ellenállás, számtalan probléma, feladat és követelmény van, amit a tanulónak meg kell gondolnia és helyes életmóddal meg kell tanulnia leküzdeni. És ezeket le lehet küzdeni, mert a hierarchia ereje mindig jelen van, hogy a komoly tanulónak segítsen. A sokféle ellenállás között van elemi, egészen közönséges és magától értetõdõ. Az ember egy pillanatra felfigyel rájuk, átlát rajtuk, és pozitívan széttöri õket, hogy szóba se kerüljenek többé. Vannak azonban nagyon fontos, és nehezen legyõzhetõ ellenállások is, amelyekkel a tanulónak újra meg újra meg kell küzdenie, amelyekrõl gyakran kell beszélni, s amelyeket sokszor meg kell fontolnia. Vannak az ösvényen olyan ellenállások és követelmények, amelyeket egyetlen elhatározással el lehet hárítani, melyeknek a tanuló egy csapásra meg tud felelni, mert a gondolkodás számára annyira világosak, mert teljesen szükségesnek érzi õket, mert feltétlenül vágyik az ösvényre, s ezáltal megvan az ereje elemi intézkedések elhatározására és megtételére. Az ellenállásoknak ehhez a csoportjához tartozik az állati tápláléknak, a dohánynak, az alkoholnak és más kábítószernek a használata, mert megszüntetésük közvetlenül az emberen múlik. Valló tanulóitól az Iskola bizonyos életreformot követel meg az élelmiszerek és élvezeti cikkek területén is, tehát vegetáriánus életmódot, és a dohánytól, alkoholtól és más kábítószertõl való tartózkodást feltételezi. A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy sem szõrmeféléket, sem tollakat nem hordunk. Az Iskola mindezt nem azért követeli meg, mintha egy ilyen életformának valami rendkívüli szellemi jelentõsége lenne, hanem mert ezek a tanulósághoz vezetõ ösvény jelöltje számára magától értetõdõ és nem szokatlan dolgok. Ha már egy ilyen egyszerû követelményben is elbotlana, ha már ebben a tekintetben is ellenállna, akkor az újjászületési folyamatra irányuló további törekvés csak szép látszat, ábránd lenne. A vegetáriánizmus, minden következményével, alapvetõ követelmény a tanulóság ösvényén a jelölt számára. Gyakran már a vegetáriánizmushoz fûzõdõ álláspontunk kifejtése is elegendõ ahhoz, hogy sokakat menekülésre késztessen. Ismeretes, hogy az élelem és az élvezeti cikkek a testet bizonyos állapotba hozzák, és abban tartják. Minden élelem lényegében különbözõ rezgésû világosságerõkbõl áll, amelyeket vitaminoknak is neveznek. A vitaminokat nem tartalmazó élelem teljesen értéktelen. Ezek a világosságerõ-vegyületek a szellem minden területén jelen vannak. Életünket tehát ezeknek az erõknek a felvételével egyensúlyban lehetne tartani. Tudjuk, hogy ez most nincsen meg. Ezeket a világosságerõ-vegyületeket, ezeket a vitaminokat szerves anyagokkal és erõkkel együtt élelmiszer formájában kényszerülünk magunkhoz venni, mert testünk nem képes kizárólag vitaminvegyületeket építõanyagként felhasználni. Mûködéséhez még étererõkre van szüksége, melyeket az étertest vonz magához, továbbá aurikus erõkre, amelyeket a vágytest vesz fel. Ehhez még gondolaterõk járulnak, amelyeket a gondolkodási képesség vész fel, és végül durva anyagi elemekre is szükség van az anyagtest felépítéséhez és karbantartásához. Ezeket az élelmiszerekbõl nyerjük fehérjék, zsírok, ásványi sók, stb. formájában. Elsõsorban világosnak kell lennie, hogy valóban kívánják-e a helyreállás folyamatát. Ha nem, akkor felõlünk nyugodtan megmaradhatnak mai állapotukban. Akkor semmi értelme sincsen, hogy a táplálkozásuk megváltoztatására késztessük Önöket. Egyenek csak nyugodtan disznókarajt, marhasültet és paprikáscsirkét; ezzel biztosan nem lesznek betegebbek, mint amilyenek már most is. A legtöbb dolog, amit errõl vegetáriánus körökben mondanak, tévedésen alapul. Az embernek egyszer meg kell halnia, akár vegetáriánus, akár nem. Nagyapáink és dédnagyapáink olykor száz évet is megéltek, disznóhús és zsíros sonka ellenére. Az alkohol meg a nikotin sem fog ártani, ha nem viszik túlzásba. A modern táplálkozás a kristályosodás folyamatát egyensúlyban tartja, vagy csak nagyon lassú ütemben engedi elõrehaladni. Ha azonban tudatosan belsõleg törekszenek az emberiség és a világ megváltására, akkor a táplálkozás problémája nagyon is idõszerû lesz. Akkor magától értetõdik, hogy azzal táplálkozunk, ami az újjászületési folyamatot nem akadályozza, sõt kívánságunk is arra ösztönöz bennünket. Ezért van az, hogy például a Bibliában alig van szó vegetáriánizmusról, vagy csak nagyon rejtett formában. Erre nemesedni kell. A vegetáriánizmus önmagában nem megváltó, hanem csak a hangsúly áthelyezése. Ha azonban igazi szellemi életre törekszenek, akkor a természetes vértisztítás szükséges. A szellemi vértisztításnak és a természetes vértisztításnak együtt kell haladnia. Ezt a törekvést minden vallás ismerte, de az átlagemberre való tekintettel engedményeket tettek, s böjtölési idõszakok és napok elrendelésére korlátozták magukat a kereszténységben is. Így az evangélikus egyházban is megmaradt bizonyos böjtölési gyakorlat a XVIII. század közepéig. A tudók azonban, az igazán jámborok, akik tehát felismerték a táplálkozási elõírások okát, megértették, hogy ezekben a dolgokban nem lehet engedni. Az esszénusok, akiknek soraiból Jézus jött, meggyõzõdéses vegetáriánusok voltak, mivel ismerték a dolgok lelkét, minden élet egységét. A halevést és borivást, amirõl a Biblia ad hírt Jézus példázataiban, egészen másképpen kell értenünk. Azokat az elbeszéléseket csak ezotérikusan lehet helyesen értelmezni. Ha valaki szellemi vértisztításra törekszik ugyan, de az elemi vegyi tisztítást elhanyagolja, az ahhoz a nagyon misztikus emberhez hasonlít, aki mindenek ellenére a durva anyaghoz ragaszkodik, ennek minden következményével. Napjainkban milliók vannak ilyenek. Az állati test és állati vér étererõkön kívül aurikus, vagy ösztönerõket is tartalmaz, sõt gyakran olyan erõket is, amelyek még ezeken is túlmennek. Magasabb szempontból az utóbbiak hatnak pusztítóan az emberi testre. A testet a földhöz kötik és erõsítik az ellenállását. Emiatt követeli meg a Szellemi Iskola tanulóitól a vegetáriánizmust. A szélsõséges vegetáriánizmus viszont veszélyes a tanuló számára, mert azáltal rendkívüli érzékenységi állapotok jöhetnek létre. Ez ellen ittak a régi ezotérikus iskolákban néha alkoholt vagy dohányoztak rövid ideig. Ugyanezt azonban elérhetjük babból készült ételek fogyasztásával is. Forrás: Jan Van Rijckenborgh, A modern rózsakereszt elemi filozófiája, 1993 |