| Dhammapada - A Tan ösvénye |
|
I. Iker-versek  1. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege. Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát, nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék. 2. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege. Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát, nyomon követi boldogság, mint árnyéka a lépkedõt. 3. "Õ megsértett, õ megbántott, õ megütött, õ megrabolt." Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyûlölet. 4. "Õ megsértett, õ megbántott, õ megütött, õ megrabolt." Akit e gondolat nem bánt, abban kihuny a gyûlölet. 5. Mert gyûlöletet sohasem szüntet meg másik gyûlölet. Örök törvény: ha nem gyûlölsz, úgy szûnik meg a gyûlölet. 6. Nem fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát; ám aki ezt felfogja, az megbékél, nem gyûlölködik. 7. Aki csak a gyönyört nézi, nem fékezi érzékeit, az evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemû, azt ledönti a Kísértõ, mint korhadt fát a szélvihar. 8. Aki a rosszat átlátja, megfékezi érzékeit, Az evésben mértékletes, hitben szilárd, iparkodó, nem bír azzal a Kísértõ, mint sziklával a szélvihar. 9. Ha sárga köntöst öltött fel, de vétkét nem vetkõzte le, hamisság s indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát. 10. Ha vétkeit levetkõzte, az erényben szilárdan áll, hamisság s indulat nélkül, méltán viseli e ruhát. 11. Ki lényegtelent fontosnak, s nem fontosnak hisz lényegeset, téves gondolkozásával a lényeghez sosem jut el. 12. Ki fontosat lát fontosnak, s nem fontosnak lényegtelent, helyes gondolkozásával a lényeghez eljut hamar. 13. Mint a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar, a fegyelmezetlen lelket elárasztja a szenvedély. 14. Mint a jól befedett házat zivatar nem árasztja el, a jól fegyelmezett lelket nem önti el a szenvedély. 15. Megbánja, amit tett, még ideát, s megbánja halála után odaát a gonosztevõ, mert gyötrelem sújt rá gaztette jutalmaként. 16. Nem bánja, amit tett, sem ideát, s nem bánja halála után odaát aki jót tesz, mert igaz jutalom vár rá jótette jutalmaként. 17. Megszenved a tetteiért ideát, s megszenved értük majd odaát a gonosztevõ, ha pokolra zuhan, s jajgathat: "Óh, miért tettem ezt!" 18. Örvendhet a tetteiért ideát s örvendhet értük majd odaát aki jót tesz, mert az égbe kerül, s boldog lesz: "Helyesen tettem ezt!" 19. Hiába hirdet sok ezer nemes szót a férfi, ha nem aszerint cselekszik. A szerzetesség haszontalan annak; pásztor, ki mások nyáját veszi számba. 20. Ha csak kevés szót mond is ki a férfi, de törvényben jár, aszerint cselekszik, a szenvedélyt és bûnt messzire vetve helyes tudással, igaz ismerettel, sem itt, sem ott túl semmire se vágyva, a szerzetesség hasznára van annak. II. Törekvés 21. Törekvés halhatatlanság, restség halál útjára visz. Törekvõ többé nem hal meg; a rest nem több, mint a halott. 22. A bölcsek ezt felismerik, s törekednek ernyedetlenül. Az igazak nyomán járnak, magasabbra törnek szüntelen. 23. Aki szilárd kitartással, elmélyülten elmélkedik, az elnyeri a Nirvánát, mindennél drágább birtokot. 24. Aki folyton igyekszik a cél felé, igaz úton járva, serény, szerény, ura gondolatának, az ily nemes törekedõnek a hírneve egyre nõ. 25. Mérséklettel, igyekvéssel és önuralommal a bölcs szilárd szigetet épít fel, mit az ár nem sodorhat el 26. Elmerülnek a restségben a balgatagok, ostobák. Okos a törekvés mellett, mint drága kincs mellett, kitart. 27. Ne merülj el a restségben, ne csábítson a vágy, a kéj. Igaz öröm kárpótolja a kitartó elmélyülõt. 28. Ha restségét törekvéssel lerázza magáról a bölcs, úgy néz a tudás tornyából a szenvedõ világra le, mint aki hegytetõn állva a földre pillant szenvtelen. 29. Iparkodjék a restek közt, az alvók közt éber legyen, mindet maga mögött hagyva, mint paripa a rossz gebét. 30. Törekvésével lett Indra az istenek között király. A törekvés dicséretes, ám a restség szégyenletes. 31. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes, elégeti bármely erõs kötelékét, akár a tûz. 32. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes, nem bukhat el, nem téveszt célt: a Nirvána felé halad. III. Gondolat 33. Csapongó, szerteágazó, elkószáló gondolatát egyenesítse ki a bölcs, mint nyílvesszõt fegyverkovács. 34. Mint a vízbõl kihúzott hal vonaglik a part fövenyén, a Kísértõ hálójában úgy vergõdik a gondolat. 35. Az elcsatangoló, makacs gondolatot fékezze meg; mert boldogság forrása a kordában tartott gondolat. 36. A megszökõ, félresikló gondolatra vigyázni kell, mert boldogság forrása lesz, ha jól vigyáz rá az okos. 37. A szívben rejlõ, testetlen, magános, szálló gondolat megkötése a Kísértõ hálójából kiszabadít. 38. A gondolatain nem úr, az Igaz Tant nem ismerõ, hitében ingatag férfi a bölcsességhez nem jut el. 39. Se vágyódás, se gyûlölség gondolatát nem ismerõ, jót s rosszat elvetõ, éber férfit nem gyötri félelem. 40. Akár a korsó, ez a test törékeny. Mint várat, bástyázza körül az elmét, tudása kardjával sújtsa le Márát, és gyõzedelmét õrizze szilárdan. 41. Igen, ez a test úgy hever a föld színén hamarosan, hitványan, értelem nélkül, akár egy elkorhadt fatönk. 42. Ellenfelének ellenfél, haragosának haragos nem okoz annyi kárt, mint a rossz útra tévedt gondolat. 43. Sem apánk, sem szülõ anyánk, sem barátunk, sem rokonunk nem adhat annyi jót, mint a jó úton járó gondolat. IV. Virágok 44. Ki fogja legyõzni a földet és a halál birodalmát és az eget? A Tan ösvényét ki találja meg, akár a virágot a fürge szem? 45. A keresõ gyõzi le a földet és a halál birodalmát és az eget. A Tan ösvényét õ találja meg, akár a virágot a fürge szem. 46. Ha ráébred, hogy buborék a teste, csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék, szétszórja Mára virág-nyilait mind, s Halálkirálynak szeme nem talál rá. 47. A vágy virágait szedõ, meggondolatlan ostobát a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás. 48. A vágy virágait szedõ, meggondolatlan ostoba még be sem telt a kéjekkel, s már a halál lecsap reá. 49. Virágból nektárt szív a méh, nem sérti meg, tovább repül. Így járjon alamizsnáért házról házra a szerzetes. 50. Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz: vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit. 51. Mint színeivel pompázó, de illattalan szép virág, olyan meddõ az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint. 52. Mint színeivel pompázó és édes illatú virág, gyümölcsözõ az ékes szó, ha aszerint cselekszik is. 53. Ahogy halom virágszálból sokféle füzér fonható, a halandóktól sokféle jócselekedet várható. 54. Szél ellenében sem a jázmin-illat, sem más virág vagy szantál szaga nem száll, de jótett híre a szelet legyõzi, igazak híre betölti a földet. 55. Édes a jázmin, szantálfa vagy lótuszvirág illata, de minden édes illatnál erény illata édesebb. 56. A tagora, a szantálfa illata nem száll messzire, ám az erényes tetteknek illata magas égbe száll. 57. Aki erényes életben és törekvésében kitart, azt óvja a helyes tudás, s a Kísértõ nem lel reá. 58. Ahogy az út szélére szórt szemétrakásból is kihajt az édes illatú lótusz, a szemet gyönyörködtetõn, 59. a Megvilágosult Szentség tanítványa is kiragyog tudásával a vak világ szeméthalmából fényesen. V. Balgák 60. Álmatlannak hosszú az éj, a fáradtnak hosszú az út, hosszú Lét sújtja azt, aki az Igaz Tant nem ismeri. 61. Ha útitársul nem talál olyat, vagy jobbat, mint maga, haladjon útján egyedül; a balga társnak nem való. 62. A balga így pöffeszkedik: "Van vagyonom és van fiam". De saját énünk sem miénk, nemhogy a vagyon és fiú. 63. Ha a balga tudja, hogy buta, legalább ennyi esze van. De ha bölcsnek hiszi magát, akkor már igazán bolond. 64. Hiába tölti bölcs mellett a balga egész életét, nem érzi az igazságot, mint leves ízét a kanál. 65. Ha az okos a bölcs mellett csupán egy percet tölt is el, megérzi az igazságot, mint a leves ízét a nyelv. 66. Önmaguk ellenségei az ostobák, tudatlanok. Vétket vétekre halmoznak, s tettük gyümölcse keserû. 67. Nem az a tett a helyes tett, amit majd megbánás követ, s könnyzáport öntve kell majd a gyümölcsét elfogyasztani. 68. Az a tett helyes tett, amit sohasem kell megbánnia, s vidáman, boldogan fogja gyümölcsét elfogyasztani. 69. Míg be nem érik gaztette, méznek gondolja a bolond, de keserûen megbánja, amikor beérett a tett. 70. Ha havonként egy fûszálnyi ételt fogyaszt csak a bolond, böjtje a Tan tudásának tizedrészét sem éri meg. 71. A tej csak lassan alszik meg, és lassan érik be a bûn, de lappangva tovább izzik, mint hamu alatt a parázs. 72. Az ostobának kárára válik egy kevéske tudás: a feje meghasad tõle, s szétfoszlik minden érdeme. 73. Elsõ legyen a szerzetben, tiszteljék érdemen felül, kolostorban irányítson - ezt kívánja az ostoba. 74. "Tetteimért becsüljenek szerzetesek, világiak, én szabjam meg a többinek, hogy mit tegyen, mit ne tegyen" - ezen jár a balga esze, és vágya, gõgje egyre nõ. 75. Gazdagodáshoz más út visz, a Nirvánába más vezet. Ha ezt Buddha tanítványa, a szerzetes felismeri, ne hódolatra vágyódjék, célja helyes tudás legyen. VI. Bölcsek 76. Hogyha bölccsel találkozik, s az rámutat hibáira, s megfeddi, úgy örüljön, mint aki rejtett kincset talál. 77. Tanítson, intsen, és óvja a rossztól az embereket. A jók szeretni fogják majd, csak a gonoszok gyûlölik. 78. Gazokkal ne barátkozzék, hitvány barátja ne legyen. Igazakkal barátkozzék, társa derék ember legyen. 79. Ha iszik az Igaz Tanból, boldog lesz, lelke elcsitul. A Magasztos hirdette Tant örömmel hallgatja a bölcs. 80. A csatornát alakítja építész; alakítja a nyilat fegyverkovács; alakítja a fát az asztalos; alakítja saját magát a bölcs. 81. Ahogy a sziklabércet a szélvihar nem rendíti meg, a bölcset sem ingatja még dicséret vagy gyalázkodás. 82. A mély, magános, csendes tó víztükre rezzenéstelen; ily rezzenéstelen békét áraszt a bölcsekre a Tan. 83. A lemondásra kész mindig a jámbor, nem emlegeti szüntelen a vágyát. Ha bánat éri vagy öröm a bölcset, nem roskad össze, s ujjongani sem fog. 84. Se más kedvéért, se saját javára törvényt tiporva ne törjön elõre, ne kívánjon pénzt, fiat és hatalmat. Erény, tudás és törvény legyen éke. 85. E világból a túlpartra igen kevesen jutnak el; legtöbben innensõ parton szaladgálnak fel és alá. 86. De akik meghallgatják az Igaz Tant, s híven követik, halál örvénylõ tengerén szilárd túlpartra kelnek át. 87. Elhagyja a sötét törvényt, tiszta törvényt követ a bölcs. Hajléktalan magányában él, odahagyja otthonát. 88. Ott nincstelenül, vágy nélkül nyugalmat élvez, örömet. Minden reátapadt szennytõl tisztára mossa önmagát. 89. Aki a Felébredés minden lépcsõfokán szilárdan áll, s lelkérõl lepereg minden befolyás és ragaszkodás, az már e földi életben a Nirvánába eljutott. VII. Szentek 90. Aki útja végére ért, lerázva kötelékeit, túl örömön és bánaton, az nem ismer több szenvedést. 91. Hajlékban nem talál békét a bölcs, és magasabbra tör. Mint tó vizérõl felszálló hattyú, elhagyja otthonát. 92. Aki élelmet nem gyûjt, s csak szükség szerint táplálkozik, a kötõdésektõl szabad Szabadulás a lakhelye, annak nem tudni útját, mint elröppenõ madarakét. 93. Akire semmi sem hat már, egykedvûen táplálkozik, a kötõdésektõl szabad Szabadulás a lakhelye, annak nem tudni célját, mint elröppenõ madarakét. 94. Ki érzékeit zabolára fogja, mint lovait az ügyes kocsihajtó, s minden hatás, gõg, vágy lepereg róla, az istenek is irigylik e szentet. 95. Aki mindent eltûr, mint a föld, aki mint a kõoszlop, szilárd, aki tiszta, mint a tó vize, születéstõl megszabadul a szent. 96. Békés minden gondolata, békés a tette és szava a nyugodt lelkû szentnek, kit helyes tudás megszabadít. 97. Akit nem téveszt meg tévhit, eltépte kötelékeit, vágyat, reményt levetkõzött, a legkiválóbb férfi az. 98. A faluban, az erdõben, a hegycsúcson, a völgy ölén, ahol a szent tartózkodik, gyönyörûséges az a hely. 99. Örömet ad az erdõség, bár a világ nem élvezi. A szenvtelenek kedvelik, nem a szenvedély rabjai. VIII. Ezer 100. Ezer fölösleges szónál, amelybõl hasznot nem merít, egy hasznos szó is többet ér, ha hallása nyugalmat ad. 101. Ezer fölösleges versnél, amelybõl hasznot nem merít, egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad. 102. Ha száz fölösleges verset mond, melybõl hasznot nem merít, egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad. 103. Ezer csatában gyõzhet le az egyik gyõztes ezreket, a másik egyet: önmagát - õ a gyõztesek gyõztese. 104. Saját magunk legyõzése többet ér, mint a másoké. Aki magát fegyelmezi, érzékeit megfékezi, 105. annak sem isten, sem szellem, sem Mára, sem az Alkotó nem veheti el gyõzelmét, vereséggé nem teheti. 106. Aki ezerszer áldozik havonta száz esztendeig, és egy pillanatig hódol egy Megvilágosult elõtt, e hódolata többet ér, mint a száz évi áldozat. 107. Aki száz évig erdõben ápolja áldozó tüzét, és egy pillanatig hódol egy Megvilágosult elõtt, e hódolata többet ér, mint a száz évi áldozat. 108. Ha szüntelenül áldozik egy évig, hogy érdemeket szerezzen magának, az Igaz Út követõi iránti tiszteletnek negyedével sem ér fel. 109. Ki mindig tisztelettudó, s becsüli az idõseket, annak gyarapszik négy kincse: kor, szépség, boldogság, erõ. 110. Élhet valaki száz évig becstelenül, gondatlanul, egy napi élet többet ér becsületben, gondolkozón. 111. Élhet valaki száz évig ostobán és gondatlanul, egy napi élet többet ér okosan és gondolkozón. 112. Élhet valaki száz évig határozatlan, tétlenül, egy napi élet többet ér kitartóan, tevékenyen. 113. Élhet valaki száz évig, nem látva: születünk s halunk, egy napi élet többet ér, látva, hogy születünk s halunk. 114. Élhet valaki száz évig, nem látva a Haláltalant, egy napi élet többet ér, meglátva a Haláltalant. 115. Élhet valaki száz évig, a Nagy Törvényt nem értve meg, egy napi élet többet ér, a Nagy Törvényt megértve jól. IX. Gonoszság 116. Mindig jóra iparkodjék, rossztól tartsa távol magát. Aki a jóra rest, annak szíve rosszban gyönyörködik. 117. Hogyha az ember rosszat tesz, többször ne ismételje meg. Ne találja kedvét benne; rossz halmozása kínt okoz. 118. Hogyha az ember jót tesz, azt többször is ismételje meg. Találja a kedvét benne; jó halmozása boldogít. 119. Míg a gaztett nem érik be, javát láthatja a gonosz, de ha beérik gaztette, majd kárát látja a gonosz. 120. Míg a jótett nem érik be, kárát láthatja az igaz, de ha beérik jótette, majd javát látja az igaz. 121. Ne vegye könnyen rossztettét, mondván: "Úgysem ér engem el". Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele, a balga rosszal megtelik, hogyha apránként gyûjti is. 122. Ne vegye könnyen jótettét, mondván: "Úgysem ér engem el". Megtelik a vizeskorsó, ha cseppenként hull víz bele, az okos jóval megtelik, hogyha apránként gyûjti is. 123. Mint a veszélyes utat a kis számú, kincses karaván, mint mérget az éltét féltõ, kerülje az igaz a bûnt. 124. A mérget kézbe foghatja, ha nincs a kezén sérülés, ép bõrön nem jut át méreg. Aki nem vét, nem éri baj. 125. Aki ártatlan, tiszta szívû, jámbor, senki se bántó, igaz embert megsért, arra a gazra visszahull a bûne, mint széllel szemben levegõbe szórt por. 126. Van, aki anyaméhbe jut, pokolba jutnak a gazok, égbe jutnak az igazak, Nirvánába a vágytalan. 127. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén, sem hegyi barlang sötét üregében nincsen olyan hely az egész világon, hol elbújhatna bûnétõl a bûnös. 128. Sem fent az égben, sem a tenger mélyén, sem hegyi barlang sötét üregében nincsen olyan hely az egész világon, hol megbújhatna élõ a haláltól. X. Ütés 129. Haláltól retteg mindenki, az ütéstõl mindenki fél. Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást. 130. Élet mindenkinek kedves, az ütéstõl mindenki fél. Saját magára gondolva, ne öljön, s ne ölessen mást. 131. Aki örömre vágyik, s bár örömre vágynak mások is, botjával sújt a másikra, ott túl majd nem lesz öröme. 132. Aki örömre vágyik, s mert örömre vágynak mások is, botja nem sújt a másikra, ott túl majd nagy lesz öröme. 133. Ne ejts ki soha bántó szót, mert a megsértett visszavág. A durva beszéd másnak fáj, és meglátod, hogy visszaüt. 134. Hogyha türelmesen hallgatsz, akár az összetört kolomp, a Nirvánát elérted, mert kihalt benned az indulat. 135. Ahogy a pásztor botjával a jószágot terelgeti, úgy tereli vénség s halál tovább s tovább az életet. 136. A balga, hogyha rosszat tesz, nem gondol rá, hogy tettei, mint önkezével gyújtott tûz, saját magát megperzselik. 137. Ki fegyvertelen, ártatlan emberekre botot emel, egyik e tíz csapás közül visszaüt rá hamarosan: 138. kínzó fájdalmak, sorvadás, vagy gyötrõ testi sérülés, gyógyíthatatlan, súlyos kór, vagy elveszíti az eszét, 139. lesújt rá a király dühe, vagy rettenetes rágalom, egész családja elpusztul, megsemmisül a vagyona, 140. tûzvész hamvasztja el házát, s midõn a teste felbomol, pokolban születik újjá az ilyen esztelen gonosz. 141. Se mosdatlanság, se ruhátlanság, se böjtölés, sem puszta földön alvás, sem hamu és por, se remete-varkocs nem mos tisztára, ha a kétely szennyez. 142. Ki díszes öltönyt visel, ámde békés, megtartóztató, ura önmagának, nem emel botot senkire, az méltó a szerzetes, pap, remete nevére. 143. Olyan ember kevés akad, kit szerénysége megtanít, hogy ment legyen a feddéstõl, mint ostortól a jó lovak. 144. Mint paripa, ha érinti az ostor, legyetek fürgék, sebesek, kitartók. Hittel, erénnyel, buzgóságotokkal, elmélyüléssel, a Tan értésével, igaz tudással, helyes életmóddal legyetek úrrá a nagy szenvedésen. 145. A csatornát alakítja építész; alakítja a nyilat fegyverkovács; alakítja a fát az asztalos; alakítja saját magát a bölcs. (=80.) XI. Öregség 146. Lehet nevetés, vidámság, ha minden, minden lángban áll? Ha mindent vak homály burkol, mécsest miért nem gyújtotok? 147. Nézd: ez a test csak festett kép, nyomorúságok halmaza, betegség gyötri, gond gyötri, nem él soká, megsemmisül. 148. Vézna, betegségek fészke, törékeny ez a gyenge test, szétfoszló, hitvány rothadék. Az élet vége a halál. 149. Örülhet-e, ha elnézi e galambfehér csontokat, szétszóródva, mint õsszel a mezõn az üres tökhajat? 150. Ez a vár csontból épült fel, tapasztéka a vér s a hús, lakója vénség és halál, önhittség, gõg és csalfaság. 151. Megfakul lassan a királyi hintó, megvénül, sorvad az emberi test is. Csak igaz ember igaza nem évül, melyre igaz az igazat tanítja. 152. A keveset tanult ember úgy vénül meg, mint az ökör: csak a húsa gyarapodik, értelme nem gyarapodik. 153. Számtalan születésen át futottam, és kerestem, de nem találtam az Építõt. Kín minden újjászületés. 154. Házépítõ, megláttalak! Házad nem építed tovább! Széttörtek a gerendáid, a tartó oszlopod ledõlt. Megszûnt a Lét indítéka, a szívembõl eltûnt a Szomj. 155. Aki nem gyûjtött magának Igaz Kincset fiatalon, késõbb majd búslakodhat, mint száraz tó partján vén daru. 156. Aki nem gyûjtött magának Igaz Kincset fiatalon, mint petyhüdt íj heverhet majd, siratva az elmúltakat. XII. Önmaga 157. Akinek kedves önmaga, az õrködjék jól önmagán. Az éj három szaka közül egyet ébren virrasszon át. 158. Elõbb magával állítson példát a többiek elé, s csak azután okítson mást. Hogyha így tesz, nem éri gáncs. 159. Ha úgy cselekszik maga is, ahogyan másokat okít, s fegyelmezett - fegyelmezhet. Nem könnyû az önfegyelem. 160. Ki-ki saját segítõje. Jobb segítõ ki lenne más? Saját magát fegyelmezze, így segít legjobban magán. 161. Maga ellen követi el a vétkeit az ostoba: összezúzza velük magát, mint a gyémánt más ékkövet. 162. Akit befon gonoszsága, mint iszalag a sála-fát, úgy bánik önmagával, mint ellensége óhajtaná. 163. Könnyû rosszat követni el, ami saját magunknak árt, de ami használ is, jó is, azt megtenni igen nehéz. 164. Aki a törvényben járó, szent bölcsek tanításait elveti, s tévtanoknak hisz, az saját pusztulására termel gyümölcsöt ostobán, mint elhaló katthaka-nád. 165. A maga-elkövette bûn beszennyezi saját magát. A maga-elkerülte bûn megtisztítja saját magát. Szenny s tisztaság saját mûvünk; nem tisztíthat meg senki mást. 166. Saját üdvét egyéb ügyért, bármily nagy az, ne adja fel! Saját üdvét ismerje fel, s kövesse az igaz ügyet. XIII. Világ 167. Ne kövess becstelen törvényt! Restség ne legyen rajtad úr! Ne kövess tévtant! Ne hódolj a világ hívságainak! 168. Serkenj fel! Rázd le restséged! Járd igaz törvény útjait! Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát. 169. Az igaz törvény útján járj, rossz törvény útjára ne lépj! Ki törvényben jár, boldog lesz itt e földön és odaát. 170. Mint buborékot, úgy nézzed! Mint délibábot, úgy tekintsd! Ha a világot így látod, nem lát meg a Halálkirály. 171. Nézd, a világ olyan, mint egy tarka királyi díszkocsi. A balga felborul vele, okos ember nem ül bele. 172. Ki restségbe merült régen, de restségét lerázta már, a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhõk mögül. 173. Aki régebbi rossztettét újabb jótettel elfedi, a földre fényt áraszt, mint Hold, ha kibúvik felhõk mögül. 174. Vakságban szenved a világ; látó szem itt ritkán akad, ahogyan ritkán száll égbe a hálóba került madár. 175. A hattyú a Nap útján száll; légbe röpít varázserõ; a bölcs a Létbõl távozik, legyõzve Mára seregét. 176. Ha csak egy törvényt is megszeg, hazug beszédre hajlamos, a túlvilágra nem gondol, úgy bármilyen bûnt elkövet. 177. Fösvény nem jut fel az egek honába. Az adakozást lenézik a balgák. Kedvét találja a bölcs az adásban, és boldogság lesz ott túl a jutalma. 178. Az egész föld uralmánál, a mennyek birodalmánál a Sodrásba Belépõnek jutalma sokkal többet ér. XIV. Megvilágosultak 179. Akinek gyõzelme örökre tart, sohasem tudja legyõzni senki más, Buddhát, a világot átfogót, tévútra mi vinné az úttalant? 180. Kit a háló kötelébe hurkoló Szomj már sohasem sodor tovább, Buddhát, a világot átfogót, tévútra mi vinné az úttalant? 181. Az istenek is irigylik a megvilágosult, nyugodt, vágytalanságnak örvendõ, elmélyült lelkû bölcseket. 182. Emberként születni nehéz; nehéz az élõk élete; nehezen támadnak Buddhák; nehéz Igaz Tant hallani. 183. Ez a Buddhák tanítása: jót cselekedni szüntelen, a rosszat elkerülni, és bensõnket tisztán tartani. 184. Türelem, tûrés a fõ vezeklés. Elérni a Nirvánát a fõ cél. Az erõszak remetéhez sose méltó. Aki mást bánt, az hiába él az erdõn. 185. Ez a Buddhák tanítása: senkit se bánts, ne szólj le mást, mértékletesen étkezzél, magányban élj, elmélkedõn, a szerzetesi mérséklet szabályaihoz tartsd magad. 186. Ha pénz-esõ hullna, az sem csillapítná a vágyakat. Szemernyi édesség és sok fájdalom jár a vágy nyomán. 187. A Megvilágosult Szentség híveibõl a Szomj kihalt, és még az égi kéjekre sem csábítja õket a vágy. 188. A félelem-ûzött ember menedéket keresve fut hegyekbe, erdõségekbe, szentélyekhez és fák közé. 189. De ez nem biztos menedék, ez nem a legfõbb menedék. E menedékbe rejtõzve, a bánattól nem szabadul. 190. Aki a Tanhoz, Buddhához és a szerzetbe menekül, a négy Nemes Igazságot világosan felismeri: 191. a szenvedést, annak okát, a szenvedésen túljutást, s a nemes Nyolcágú Ösvényt, mely szabaduláshoz vezet. 192. És ez a biztos menedék, és ez a legfõbb menedék. E menedékbe rejtõzve, a bánattól megszabadul. 193. Az igaz ember ritkaság, nem minden helyen születik. Ahol ilyen ember támad, igen szerencsés az a ház. 194. Üdvös, ha Buddha születik, üdvös, ha hirdetik a Tant, üdvös a szerzet egysége, üdvös a rendi fegyelem. 195. Aki illõen tiszteli a tiszteletet érdemlõ, akadályokon túljutott, félelmet, bút nem ismerõ, 196. megvilágosult Buddhákat s a Buddhák tanítványait, annak érdemeit semmi mértékkel mérni nem lehet. XV. Boldogság 197. Bizony, boldogan élünk mi, gyûlölõk közt nem-gyûlölõk; gyûlölködõ emberek közt gyûlöletet nem ismerünk. 198. Bizony, boldogan élünk mi, szenvedõk közt nem-szenvedõk; szenvedõ emberek között mi szenvedést nem ismerünk. 199. Bizony, boldogan élünk mi, gond-ûzöttek közt gondtalan; gondûzött emberek között mi gondokat nem ismerünk. 200. Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk, a táplálékunk az öröm, mint a Fény Isteneié. 201. Haragot szül a gyõzelem; a legyõzött bánatban él. Gyõzelem s vereség nélkül a békés nyugalomban él. 202. Nincs égõbb tûz, mint szenvedély, nincs nagyobb baj, mint gyûlölet, a létnél fájóbb szenvedés, s békénél nincs nagyobb öröm. 203. Nincs kínzóbb kór az éhségnél, születésnél nagyobb csapás. Aki ezt látja, tudja, hogy Nirvánánál nincs üdv nagyobb. 204. Egészség a fõ nyereség. Elégedettség fõ vagyon. Legjobb rokon, kiben bízhatsz. Nirvánánál nincs üdv na- gyobb. 205. Aki ízlelte nyugalom és magány édes italát, az Törvény örömét issza, lehull róla bûn s félelem. 206. A szenteket öröm látni, a jókkal együtt lenni jó. Szerencsés ember, akinek nem kell balgákat látnia. 207. Ki ostobákkal jár együtt, rögös út kínját szenvedi. Mint ellenségek közt lakni, balgákkal lenni gyötrelem. Mint rokonnal találkozni, bölcsek között élni öröm. 208. A nagy tudású, okos és kitartó, igavonóként türelmes, erényes, rendíthetetlen fogadalmú szentet kövesse, mint Hold a csillagok útját. XVI. Vonzódás 209. Aki fölöslegest hajszol, és mellõzi a fontosat, értéket dob el élvekért, s a józant megirigyli majd. 210. Ne keresd sem amit kedvelsz, sem ami ellenedre van. A kellemest veszíteni, a kellemetlent tûrni fáj. 211. Így kedvesnek ne tarts semmit; kedves dolgok távozta rossz. Kedvest és kellemetlent nem ismerõnek bilincse nincs. 212. Amit kedvelsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is. Ha senkit-semmit nem kedvelsz, gyászra, féltésre nincs okod. 213. Akit szeretsz, az gyászt okoz; akit szeretsz, azt félted is. Ha nem ragaszkodsz senkihez, gyászra, féltésre nincs okod. 214. A gyönyörûség gyászt okoz; ami gyönyört ad, félted is. Ha gyönyörökre nem vágyol, gyászra, féltésre nincs okod. 215. A vágy mindenkor gyászt okoz; amire vágyol, félted is. Ha nem vágyódol semmire, gyászra, féltésre nincs okod. 216. A létszomj újabb gyászt okoz; a Szomj félti az életet. Ha a Szomjtól megszabadulsz, gyászra, féltésre nincs okod. 217. Ki erényben, törvényben jár, helyesen lát, igaz szavú, megteszi kötelességét, azt kedvelik az emberek. 218. Ha a Leírhatatlanra vágyik, s lelkét ez tölti be, s földi vágyaktól elfordul, neve: "Árral szemben halad". 219. Ha messzi útról épségben honába tér meg valaki, örömmel fogadják jöttét rokonai, barátai. 220. Éppígy az igaz életû embert, ha innét túlra jut, jótettei fogadják, mint szerettüket a rokonok. XVII. Harag 221. Felejtse el a haragot s a gõgöt, szakítsa széjjel valamennyi kapcsát, névvel s alakkal semmit se törõdjön, s ha semmije sincs, bánata se lesz több. 222. Ki visszafogja haragját, mint a félrerántott kocsit, az az ügyes kocsihajtó; a többi gyeplõt tart csupán. 223. A haragot szelídséggel, a rosszat jóval gyõzze le, a fösvényt bõkezûséggel, igaz szóval a hazugot 224. Mondjon valót, ne gyûlöljön, s adjon, habár szûkösen él. Ha e hármas utat járja, az istenek honába jut. 225. A testet kordában tartó, senkit sem bántó jámborok a bánatot nem ismerõ, örök világba jutnak el. 226. A Nirvána felé tartó, éjjel-nappal iparkodó, szüntelen éber bölcsekben elcsitul minden indulat. 227. Nemcsak manapság mondják így, régtõl fogva érvényes ez: megszólják, aki némán ül, megszólják, ha sokat beszél, s akkor is, ha mértékkel szól. Nincs, kit megszólás megkímél. 228. Nincs olyan ember, és nem volt, s a jövõben sem lesz soha, akit örökké csak szidnak, vagy dicsérnek örökösen. 229. A tudásban-erényben dús, szilárd Bölcset, az igazat, kit hódolattal illetnek a rá figyelõ jámborok, 230. mint színaranyból vert érmet, ki merné becsmérelni õt? Istenek is dicsõítik, magasztalja az Alkotó. 231. A testet fegyelmezze meg, a test haragját vesse el, a jót kövesse testével, elhagyva a test vétkeit. 232. Szavait fegyelmezze meg, a haragvó szót vesse el, a jót kövesse szavával, elhagyva a szó vétkeit. 233. Gondolatát fegyelmezze, a haragvó szót vesse el, a jót kövesse elméje, elhagyva elme vétkeit. 234. Aki fegyelmezi testét, fegyelmezi a szavait, fegyelmezi gondolatát, az igazán fegyelmezett. XVIII. Szenny 235. Mint a lehullt falevél, fakó vagy. Érted jöttek a Halál követei. A nagy elválás küszöbén állsz, s útravalód sincs az utolsó útra. 236. Építs szigetet menedékedül! Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos! Hogyha a szennytõl megtisztulsz, égi nemes hon lakhelye vár reád. 237. Életed elmúlt, véget ért, a Halál birodalma határán állsz. Pihenõt se találsz majd útközben. Útravalód sincs az utolsó útra. 238. Építs szigetet menedékedül! Törekedj buzgón, igyekezz, légy okos! Hogyha a szennytõl megtisztulsz, több születés se, halál se vár rád. 239. A bölcs lépésrõl lépésre, apránként, fokozatosan tisztítsa meg szennytõl magát, mint ezüstöt az ötvösök. 240. A vasat megemészti a rozsdafolt, amit õ maga szül, s reátapad. Ugyanígy a gonoszra saját maga hiba-foltja idézi a pusztulást. 241. Felejtés az ima foltja, ház foltja elhanyagolás, szépségé ápolatlanság, a hanyagság az õröké. 242. Ledérség asszonyok foltja, adakozóké szûkmarkúság, a rossztett folt a törvényen itt e földön és odaát. 243. De valamennyi más foltnál a tudatlanság szennyesebb. Ha ezt a foltot elmosta, folttalan lesz a szerzetes. 244. A szégyentelen, otromba, varjú módjára szemtelen, szennyes lelkû, erõszakos könnyen éli az életet. 245. Nem könnyû annak élnie, aki szerény, alázatos, az életet tisztán éli, jóra vágyó, igénytelen. 246. Aki életet olt ki, és aki nem igazat beszél, elveszi, ami másoké, mások nejével szõ viszonyt, 247. vagy részegítõ italok élvezetében elmerül, már ebben a világban is elvágja saját gyökerét. 248. Ember, hidd meg, bûn forrása, ha nem uralkodsz magadon. Ne okozz mohóságoddal magadnak hosszú szenvedést. 249. Mindenki jószándéka és hite szerint adakozik. Aki irigyli másiktól, ami ételt-italt kapott, lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal sosem fog az. 250. Ám aki elpusztította, gyökerestül kitépte ezt, lelki nyugalmat élvezni éjjel-nappal mindig fog az. 251. Nincs oly tûz, mint a szenvedély, nincs oly szörny, mint a gyûlölet, oly háló, mint a balgaság, s nincs olyan árvíz, mint a Szomj. 252. Mások hibája jól látszik, magunké alig látható. Az ember mások hibáit mint a pelyvát teríti szét, a sajátjait elrejti, mint rossz dobást ügyes csaló. 253. Ki más hibáit firtatja, mások fölött ítélkezik, csak nõ az indulat benne, a megnyugvástól távol áll. 254. A levegõben nincs ösvény, nincs külvilágban szerzetes, a Beérkezettekben nincs a dolgokhoz ragaszkodás. 255. A levegõben nincs ösvény, nincs külvilágban szerzetes, nem léteznek örök dolgok, a Buddhák meg nem inganak. XIX. Törvényben járók 256. Nem Törvény szerint él, aki hebehurgyán ítélkezik. Okos ember mérlegeli a hasznosat s a károsat. 257. Aki egyforma törvénnyel, gondosan vezet másokat, azt Törvény õrének mondják; a Törvényben jár, és okos. 258. Attól senki se lesz bölccsé, hogy túlzottan sokat beszél. Azt mondják bölcsnek, aki nem bánt másokat, nyugodt, szelíd. 259. Nem az a Törvény õrzõje, aki folyton arról beszél. Aki keveset tud róla, de követi tetteivel, nem felejtkezik el róla, a Törvény igaz õre az. 260. Nem az õsz fürtök adják meg a Vének rangját senkinek. Hiába vénült meg - mondják -, csak az évei szálltak el. 261. Akit igazság, nem-bántás, a Tan s mérséklet ékesít, szenny nem tapad rá, mondják: a Vének sorába tartozik. 262. Nem lesz a testi szépségtõl s elbûvölõ szavaitól önzõ, hazug, irigy ember tiszteletet parancsoló. 263. Aki mindezt levetkõzte, elmetszette gyökerüket, az a bûntelen, bölcs ember tiszteletet parancsoló. 264. Léha, hazug ember nem lesz borotvált fejtõl szerzetes. Lehet-e szerzetes, akit eltölt a vágy és kapzsiság? 265. De aki nagy vagy kis vétket kiirt magából teljesen, azt vétkei kiirtása igaz szerzetessé teszi. 266. Nem a koldulás teszi a kolduló szerzeteseket: a Törvény megtartásától s nem amattól lesz szerzetes. 267. Aki felülemelkedik jón s rosszon, megtartóztató, mindent felmérve vándorol, az az igazi szerzetes. 268. A hallgatástól nem lesz bölcs, aki gondatlan, ostoba. Aki a rosszat és a jót mérlegeli, mint mérlegen, 269. elkerüli a rosszat, és követi a jót, az a bölcs. Fel tudja mérni mindkettõt, ezért érdemel bölcs nevet. 270. Senki sem igazán nemes, ha élõk életének árt. Nem-ártás, élet-kímélés érdemli a nemes nevet. 271. Pusztán erényes életmód, lemondás és sok tanulás. a magányba vonulás és a révületbe merülés 272. ne töltsön el e tévhittel, szerzetesek: "Boldog vagyok, megváltottam magam" - amíg él bennetek az indulat. XX. Út 273. Utak között a Nyolcágú, igazságok közt Négy Nemes, tanok között szenvtelenség, emberek közt legjobb a bölcs. 274. Ez az egy út van, nincs más út, mely tisztán látáshoz vezet. Ha ezen az úton jártok, Márát megtéveszthetitek. 275. Ha erre az útra léptek, szenvedésetek véget ér. Utat mutattam nektek, és kihúztam a bajok nyilát. 276. Nektek kell iparkodnotok; a Beérkezett csak tanít. Aki elindult s elmélyed, Mára-hálóból szabadul. 277. A létezõk mind múlandók. Aki ezt látja, elfordul a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez. 278. Szenvedés minden létezés. Aki ezt látja, elfordul a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez. 279. A dolgoknak nincs ön-létük. Aki ezt látja, elfordul a szenvedés világától. A megtisztulás útja ez. 280. Aki nem kel fel, amikor kell kelni, mert bár erõs és fiatal, de lomha, határozatlan, akarattalan, rest - tudás útjára sohasem talál rá. 281. Ha féken tartja a szavát s a tetteit, és gondolatainak is mindig ura, tisztán haladva eme hármas ösvényen a Bölcs hirdette Nemes Úthoz érkezik. 282. Tudást szül az elmélyülés. Lazaság oldja a tudást. Létrejövés és megszûnés e kettõsségét lássa meg, s önmagát úgy irányítsa, hogy gyarapítsa a tudást. 283. Az erdõt irtsad, ne a fát. Az erdõ rejti a veszélyt. Az erdõt, vágy bozótját irtsd, így haladj szenvedélytelen. /?/ 284. Míg a férfi a vágyat a nõ iránt gyökerestül ki nem irtja, szerzetesek, kötõdik a léthez, éppen úgy, ahogy anyjához a kis szopós borjú. 285. Szakítsd szét önmagad szeretetét, ahogy õsszel a lótuszt tépi kezed. Csak a békére vivõ utat keresd, a Buddha-mutatta Nirvánát. 286. "Az õszt majd itt és itt töltöm, a telet itt, a nyarat ott". Az Akadályra nem számít, s így tervezget az ostoba. 287. Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót a Halál elsodorja, mint alvó falut az áradás. 288. Akit a Halál támad meg, nem védi meg ezer barát, nem menthetik meg fiai, sem apja, sem rokonai. 289. Ismerje fel e nagy kényszert az önmagán úr, tiszta bölcs, s tisztítsa meg maga elõtt a Nirvánába az utat. XXI. Különfélék 290. Ha kis jó feladásával nagyobb jót érhet el a bölcs, szakítson a kisebb jóval, hogy a nagyobb jót nyerje el. 291. Ha saját boldogulását más kára árán keresi, gyûlölettõl nem szabadul, a gyûlölségben elmerül. 292. Ha azt teszi, ami tilos, s a megteendõt elveti, az ilyen öntelt emberben az indulat mindegyre nõ. 293. De ha ügyelnek testükre, s irányítják figyelmesen, akkor tilosat nem tesznek, a megteendõt mûvelik, s az ilyen igaz emberbõl kihalnak az indulatok. 294. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két harcos Királyt, kiirtott egy Birodalmat - a bráhmana békében él. 295. Hogyha megölt Anyát s Atyát, és megölt két papi Királyt, és a Tigrist ötödikül - a bráhmana békében él. 296. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, mert Buddhára irányítják éjjel-nappal figyelmüket. 297. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, mert a Tanra irányítják éjjel-nappal figyelmüket. 298. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, a Szerzetre irányítják éjjel-nappal figyelmüket. 299. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, mert a testre irányítják éjjel-nappal figyelmüket. 300. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, mert a nem-ártás tölti el éjjel-nappal elméjüket. 301. Jó ébredésre ébrednek Gótama tanítványai, mert elmélkedés tölti el éjjel-nappal elméjüket. 302. Rossz remeteség nem öröm, rossz házban lakni szenvedés, szenvedés a rossz társaság, lét útján szenvedés kísér. Ne járd tovább a lét útját, hogy megszûnjön a szenvedés. 303. Akit hit és erény ékít, és jó híre a vagyona, az tiszteletnek örvend majd, akárhová vetõdik el. 304. Messzirõl feltûnnek a jók, mint Himálaja csúcsai. A rosszat észre sem veszik, mint éjszaka kilõtt nyilat. 305. Egyedül üljön, aludjon, vándoroljon magánosan, egyedül gyõzze le magát, s az erdõben boldogan él. XXII. Pokol 306. Pokolra hull le, ki valótlant állít, s éppúgy az is, ki letagadja tettét. Mindkettõ hitvány, s azonos sors vár rá ott túl, mikor majd eltávozik innét. 307. Nyakában sárga köntössel sok erkölcstelen életû pokolban születik majd meg, oda juttatják tettei. 308. Inkább tûz lángjaként fénylõ, izzó vasgolyót nyelne le a gonosz életû, mintsem alamizsnát méltatlanul. 309. A más nejével gonosz útra térõ, könnyelmû férfit négyféle baj éri: vétek tapad rá, odalesz nyugalma, szégyen borítja, pokolra bukik le. 310. A rettegéstõl öröme csekély lesz. A király keményen megbünteti érte. Ott túl rossz sorsra juttatja a vétke. Más hitveséhez jobb nem közelítni. 311. Ahogy a rosszul megmarkolt sásfû megvágja a kezet, a rosszul élt szerzetesi élet pokolra juttat el. 312. Minden meggondolatlan tett és megszegett fogadalom, kétes önmegtartóztatás jó gyümölcsöt sosem terem. 313. A megteendõ dolgokat végezze ernyedetlenül. Ha a remete lagymatag, több porral szórja be magát. 314. Rossz tettet jobb nem tenni meg; a rossz tett megbánást okoz. A jó tettet jobb megtenni; ha ezt teszi, nem bánja meg. 315. A határszéli városra jól ügyelnek kívül-belül. Így ügyeljen önmagára, alkalmat ne szalasszon el. Az elszalasztott alkalmat majd a pokolban bánja meg. 316. Ha szégyellik, mi nem szégyen, s nem szégyenkeznek szégyenért, e tévhitekben tévelygõk útja gonosz sorshoz vezet. 317. Ha veszély nélkül is félnek, de nem félnek, ha itt a vész, e tévhitekben tévelygõk útja gonosz sorshoz vezet. 318. Ha kerülik, amit nem kell, de amit kell, nem kerülik, e tévhitekben tévelygõk útja gonosz sorshoz vezet. 319. Akik felismerik, hogy mi a kerülendõ, és mi nem, e helyes nézetet vallók útja üdvös sorshoz vezet. XXIII. Elefánt 320. Mint csatában az elefánt az íjakból rálõtt nyilat, úgy tûröm én a megszólást. Sok ember rosszakaratú. 321. Szelídítve viszik harcba, szelídítve ül rá király; éppígy szelíden eltûrik a megszólást az igazak. 322. Jó a szelíd öszvér, jó a szelíd ló, szelíd elefánt, de legjobb a szelíd ember, aki önmagát fékezi. 323. Mert azokon nem éred el a láb-nem-járta Tartományt, hová szelíd ember jut el, aki betörte önmagát. 324. Párzás idején, ha halántékán csorog izzadság, elefánt megvadul, istállóban falatot sem eszik, elefánt-erdõre vágyakozik. 325. Ha tunya, lomha és álmos az ember, és jóllakottan hentereg a földön, mint vaddisznó, ha a vetésben turkált, újra meg újra anyaméhben éled. 326. Régebben elmém szana-szerte kóborolt, csapongott kedvére, vadul, szeszélyesen. De mától fogva szigorún irányítom, mint ösztökével elefántot mestere. 327. Szüntelen törekedjetek, elmétekre vigyázzatok, rosszból kiemelkedjetek, mint mocsárból az elefánt. 328. Ha sikerült egy hû társra találnod, aki veled tart, igaz életû, bölcs, és képes minden akadályt legyûrni, örülj, figyelj rá, vele tarts az úton. 329. Ha nem sikerül hû társra találnod, aki veled tart, igaz életû, bölcs, magadban járj, mint elefánt az erdõn, mint hódításról hazatérõ gyõztes. 330. Jobban jársz, ha magadban jársz, mint hogyha társad ostoba. Rosszat ne tégy, járd egyedül az ösvényt, igénytelen, mint elefánt az erdõn. 331. Ha bajba kerülsz, a barátság hasznos. Bárhol vagy, hasznos az elégedettség. Életed végén jótetted a hasznos. A szenvedéstõl szabadulni hasznos. 332. Anyának lenni is öröm, öröm apának lenni is, öröm szerzetesnek lenni, és öröm a szent élet is. 333. A rendületlen hit öröm, öröm az erény agg korig, öröm tudásra szert tenni, öröm nem mûvelni gonoszt. XXIV. Szomj 334. Aki nem gondolja meg életét, befonja a szomja, mint iszalag. Létbõl létbe vetõdik át, mint fáról fára gyümölcsért a majom. 335. Akit a halálos mérgû, vad Szomj maga alá tipor, abban a szenvedés terjed, akár esõ után a gyom. 336. Aki képes erõt venni a Szomjon, szívós ellenén, a bánat lepereg róla, mint lótusz szirmáról a víz. 337. Ezért tanácsolom nektek, akik szerzetbe gyûltetek: ássátok ki a Szomj tövét, mint földbõl bírana-gumót, hogy ne törhessen el Mára, mint nádszálat az áradás. 338. A fát kivágják, de ha bennmarad töve, szívós gyökérbõl a fa újra csak kihajt. Amíg a Szomj gyökerestõl kiirtva nincs, a szenvedés újra meg újra visszatér. 339. Akit élvek felé húzó harminchat áradat sodor, a tévelygõt elragadják a szenvedély hullámai. 340. Az ár mindenfelé árad. A folyondár mindent befon. Ha látod, hogy kihajt, tövét az ész késével messed el. 341. Örömök, gyönyörûségek felé ragadja a vágyuk az embereket. Míg e kívánság köti lelküket, születésnek s a halának rabjai. 342. A szegény, szomj-hajszolt emberek futkosnak, akár ûzött nyulak. Kötelék hurkolja a lelküket, soruk újra meg újra szenvedés. 343. A szegény, szomj-hajszolt emberek futkosnak, akár ûzött nyulak. Ha nyugalomra vágyik a szerzetes, a szívébõl a Szomjat oltsa ki. 344. Aki vágytól szabadul, s új vágyra gyúl: a bozótból kikerülve vadonba fut. Nézzétek, e férfi mit mûvel: szabadult börtönbõl, s visszaszalad. 345. Mondják: nem vasból, kötelekbõl, fából készített bilincs a letörhetetlen, hanem a gyermek, feleség vagy ékszer bénító csábja a legyõzhetetlen. 346. Mondják a bölcsek: e bilincs erõsebb, lehúz, és nem bírsz kibújni belõle. Akit nem csábít a gyönyör, a vágyak, az széttöri, s távozik a magányba. 347. A szenvedélyek új létbe sodornak, ahogy a pók fut maga-fonta hálón. Hogyha e láncot eltépik a bölcsek, vágy s bánat nélkül járják be az utat. 348. Szakíts a jövõvel, a múlttal is, kelj át túlpartra a lét folyamán! Ha szíved mindentõl megszabadult, nem vár rád több születés, halál. 349. Akit egyre gyötörnek a kételyek, az örömvágy, az emésztõ szenvedély, abban a Szomj mindegyre nõ, szorosabbra húzza bilincseit. 350. Akiben lecsitulnak a kételyek, és átlátja a világ nyomorát, az szétszakítja, összetöri, lerázza Mára bilincseit. 351. Célhoz ért, semmitõl se fél, akibõl már kihalt a Szomj. A lét nyilait széttörte, s ez az utolsó élete. 352. Kiben kihúnyt Szomj s birokvágy, érti a szavak lényegét, betûk s mondatok sorrendjét felfogja értelmük szerint, az nagy ember, az nagy tudós, annak utolsó teste ez. 353. "Mindent legyõztem, felismertem mindent, lepergett rólam a világ hatalma, elhagytam mindent, el az élet szomját, tanító nélkül, a saját erõmbõl." 354. A Tan adása gyõz más adományon. A Tan íze gyõz valamennyi ízen. A Tan öröme más örömökön gyõz. A Szomj kihunyta gyõz a szenvedésen. 355. Az élvvágy balgát tönkretesz, túlpartra tartót nem zavar. Az élvre vágyó önmagát pusztítja el, nem másokat. 356. A vetésben csapás a gyom, az emberben a szenvedély. Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a szenvedély kihalt. 357. A vetésben csapás a gyom, az emberben a gyûlölet. Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a gyûlölet kihalt. 358. A vetésben csapás a gyom, az emberben a balgaság. Bõ termés jutalmazza azt, kibõl a balgaság kihalt. 359. A vetésben csapás a gyom, az emberben csapás a vágy. Bõ termés jutalmazza azt, akibõl minden vágy kihalt. XXV. Szerzetes 360. Hasznos a szemet fékezni, hasznos fékezni a fület, hasznos a szaglást fékezni, és fékezni a nyelvet is. 361. Hasznos a testet fékezni, hasznos megfékezni a szót, fékezni a gondolatot, mindenünket fékezni jó. Magát fékezõ szerzetes a szenvedéstõl szabadul. 362. Megköti kezét, megköti lábát, megköti szavát, megköti eszét, befelé fordul, magánosan él, elégedetten az igaz szerzetes. 363. Ha szerény, bölcs igéket szól, minden szaván uralkodik, a Tant jól megvilágítja: édes a szerzetes szava. 364. Örömét a Tanban lelõ, és a Tanon elmélkedõ, a Tant követõ szerzetes a Jó Tantól nem szakad el. 365. Ne kevesellje, amit kap, ne irigyeljen másokat. A mást irigylõ szerzetes világosságra nem jut el. 366. Ha keveset kapott, de azt nem kevesli a szerzetes, az istenek is dicsérik kitartó, tiszta életét. 367. Aki semmilyen névhez és alakhoz nem ragaszkodik, s ami nincs, azért nem bánkódik, az az igazi szerzetes. 368. Hogyha barátság tölti el a Buddha-hívõ szerzetest, eléri a boldog békét, hol nincsen születés kényszere. 369. Ürítsd ki hajód, szerzetes! Üresen könnyebben halad. Szenvedély s gyûlölet nélkül a Nirvánába jutsz hamar. 370. Ötöt vágj el, ötöt vess el, ötön emelkedjél felül. Az öttõl szabad szerzetes neve: átkelt a tengeren. 371. Szerzetes, elmélkedj, ne légy tunya! Ne járjon eszed hiú élvezeten! Nehogy izzó vasat nyelj majd odaát, sikoltva: „Nagyon fáj! Éget a tûz!” 372. Nincs elmélyülés nélkül tudás, tudás nélkül elmélyülés. Akiben mindkettõ megvan, a Nirvánához áll közel. 373. A csitult lelkû szerzetes üresen álló házba lép, s nem-emberi gyönyört nyújt az Igaz Tan látása neki. 374. Hogyha átéli, hogy a test összetevõdik s szertehull, halált nem ismerõ, boldog tudás jut osztályrészéül. 375. A tisztán látó szerzetes az úton így induljon el: érzékeit fékezze meg, legyen mindig elégedett, keressen tiszta életû, buzgó, törekvõ társakat. 376. Legyen mindig barátságos, illõen élje életét, s a szenvedésnek véget vet. Végtelen lesz az öröme. 377. Mint a jázmin lehullatja elhervadó virágait, éppúgy hulljon le rólatok a szenvedély s a gyûlölet. 378. Aki beszédben, tettben és gondolatban békésen él, világ csábjai nem bántják, arra mondják, hogy megpihent. 379. Magaddal buzdítsd magadat, magadhoz mérjed magadat, magad magaddal õrizzed, szerzetes, így boldog leszel. 380. Mert maga ura mindenki, a megmentõje önmaga. Törd be önmagadat, mint az idomító a jó lovat. 381. A szerzetesnek Buddha bölcs tanítása nyugalmat ad, az új létet megszüntetõ boldogság hona vár reá. 382. Ha Buddha tanát hirdeti a szerzetes, bár ifjú még, a világra fényt áraszt, mint felhõtlen égboltról a Hold. XXVI. Bráhmana 383. Torlaszold el a Lét sodrát, élj vágyak nélkül, bráhmana! Tipord el új lét csíráit, és az öröklét lesz honod. 384. Ha minden kettõsségen túl túlpartra jut a bráhmana, akkor minden kötöttségtõl megszabadítja a tudás. 385. Aki nem ismer innent s túlt, az ellentétektõl szabad, gond és kötöttség nélkül él, bráhmanának azt nevezem. 386. Aki tetteivel végzett, szilárd, tiszta, elmélkedõ, és elérte a Legfõbb Célt, bráhmanának azt nevezem. 387. Napközben világít a Nap, éjszaka világít a Hold, a harcos fegyverben fénylik, elmélkedve a bráhmana, de éjjel-nappal tündöklik Buddha, a Megvilágosult. 388. Remeték remegés nélkül, tisztán élik az életet, mitsem szerzett a szerzetes, bárhol így él a bráhmana. 389. Bráhmanát ne bántalmazzon, s ne átkozzon a bráhmana. Jaj a bráhmana-gyilkosnak, de jaj az átkozónak is. 390. Nem kis hasznára van a bráhmanának, ha mellõzi, mihez a vágya vonzza. Csak akkor lesz vége a szenvedésnek, ha teljesen kihal az ártó szándék. 391. Aki gondolattal, szóval és tettel nem bánt másokat, fegyelmezett e háromban, bráhmanának az nevezem. 392. Azt, akitõl megismerte a Megvilágosult tanát, oly áhítattal tisztelje, mint pap az áldozó tüzet. 393. Nem származás, kaszt, hajcsimbók tesz bráhmanává valakit. Akit igazság és törvény vezérel, az a bráhmana. 394. Hajcsimbókod s a válladon antilop-bõr30 mit ér, bolond? Míg bensõd teli van szennyel, a külsõdet tisztogatod? 395. Aki eldobott rongyokból varrott ruhát visel31, sovány, elmélkedõ magányban él, bráhmanának az nevezem. 396. Nem a szülõ, nem anyaméh tesz bráhmanává valakit. Amíg vagyona van, addig gõgös lesz, leereszkedõ. Ki semmit sem bír, s nem kíván, bráhmanának azt nevezem. 397. Ki minden kapcsolódását eltépte, nincs mért félnie, nem köti semmi, független, bráhmanának azt nevezem. 398. Aki szétszaggatott minden láncot, szíjat és kötelet, reteszt letört, felébredett, bráhmanának azt nevezem. 399. Aki eltûr ártatlanul szidást, bebörtönzést, verést, ereje, hada türelem, bráhmanának azt nevezem. 400. Aki nem ismer haragot, erényes és igénytelen, most él utolsó testében, bráhmanának azt nevezem. 401. Kin vágyak nem tapadnak meg, mint vízcsöpp lótusz levelén mint tû hegyén a mustármag, bráhmanának azt nevezem. 402. Aki felismeri, hogyan szûnik meg itt a szenvedés, terhét ledobta, és szabad, bráhmanának azt nevezem. 403. Aki a helyes utat és az útvesztõt felismeri, a Legfõbb Cél felé halad, bráhmanának azt nevezem. 404. Aki sem házában, sem a remeték közt nem üt tanyát, otthontalanul vándorol, bráhmanának azt nevezem. 405. Aki botját leereszti erõsek és gyengék elõtt, nem öl, nem késztet ölni mást, bráhmanának azt nevezem. 406. Ki gyûlölõk közt nem gyûlöl, ütésre készek közt szelíd, mohók közt semmi vágya sincs, bráhmanának azt nevezem. 407. Akirõl szenvedély, harag, gõg és képmutatás lehullt, mint tû hegyérõl mustármag, bráhmanának azt nevezem. 408. Aki igazat szól, szava sosem durva, segít, tanít, beszéde senkit sem sért meg, bráhmanának azt nevezem. 409. Aki sosem vesz el semmit, jót vagy rosszat, nagyot, kicsit, mit nem adományként kapott, bráhmanának azt nevezem. 410. Akit semmi remény sem fût sem itt, sem majdan odaát, közömbös, nem reménykedõ, bráhmanának azt nevezem. 411. Akit már nem gyötör kétely, semmihez sem ragaszkodik, haláltalanság mélyén él, bráhmanának azt nevezem. 412. Aki a jóhoz vagy rosszhoz kötõdésen már túljutott, szenny szenvedély, bú nem bántja, bráhmanának azt nevezem. 413. Aki folttalan, mint a Hold, tiszta, zavartalan, derült, öröm s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem. 414. Aki a születések mély, sötét mocsarán áthaladt, elmélkedõn, kétely nélkül a túlsó partra kijutott, nyugodt, semmi sem köti le, bráhmanának azt nevezem. 415. Aki semmit sem kívánva, otthontalanul vándorol, gyönyör s lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem. 416. Aki a Szomjtól mentesen, otthontalanul vándorol, szomj és lét vágya elhagyta, bráhmanának azt nevezem. 417. Aki a földi és égi kötõdéseken túljutott, minden kapcsát feloldozta, bráhmanának azt nevezem. 418. Aki túljutott kedven és kedvtelenségen, és lehûlt, egész világon úrrá lett, bráhmanának azt nevezem. 419. Aki belátta: minden lény pusztul s megint keletkezik, az felébredt, beérkezett; bráhmanának azt nevezem. 420. Kinek útját nem ismerik sem istenek, sem emberek, szent, kirõl lepereg minden, bráhmanának azt nevezem. 421. Aki jelenben, múltban és jövõben nem néz semmire, ki semmit sem bír s nem kíván, bráhmanának azt nevezem. 422. A vitézt, az erõs bikát, a nagy bölcset, a gyõzteset, a megvilágosult szentet, bráhmanának azt nevezem. 423. Aki ismer eget-poklot, s elõzõ születéseit, tudása teljessé lett, a születések végére ért, tökéletességre jutott, bráhmanának azt nevezem. Fordította: Vekerdi József |
