Szeretném ezért világosan megfogalmazni számotokra, hogy elĂľször is legyetek nagyon tisztában azzal, hogy mi is a célotok. Mi a cél? Ha meditáltok, miért meditáltok? Mi a motívumotok? Próbáljátok az elmét tisztán, egyenesen tartani. Ne engedjétek, hogy az elmétek tele legyen kétséggel, zavarodottsággal, kétségekkel. Egy kételyekkel teli elme mindig bajban van. Legyen elmétek nyitott! És ne feledjétek, hogy a spirituális úton nem szabad vakon járni! Rendszerint csak a két szemünkkel nézünk, de a spirituális úton három szemet kell használnunk, ami azt jelenti, hogy intelligensebbnek, praktikusabbnak kell lennünk, és semmiképpen nem vakon elĂľrehaladni.

 

Tehát elĂľször megfigyelni, átgondolni, meghatározni a célt, és csak aztán indulni. Vagyis készítsétek fel magatokat elĂľre, hogy útközben ne jöhessen a kétely, hogy vajon a jó úton haladtok-e! Mert különben félúton visszafordultok. Ne feledjétek: „Egyedül Isten az Igazság!” És ha ezt el akarjátok érni, és Istent akarjátok szeretni, akkor az igazságban kell élnetek. A hamisság nem fér össze az isteniséggel. Ezért legyetek Ăľszinték, egyenesek, vigyetek több örömet, szeretetet az életetekbe. Legyetek aktívak és ne lusták!

 

A Ramajanában van egy történet három testvérrĂľl. Egy másik történet pedig olyan családról szó, ahol négy testvér él. Ahol a négy testvér van, az Rama családja, a három testvér viszont Ravana családjában él. Ravanának két testvére van, az egyiket Kumbhakamának hívták. Meditált, és egy speciális áldásban részesült. „Mire van szükséged, mit kívánsz?” - így szólt a kérdés. „Enni és aludni szeretnék egész életemben”- válaszolta Kumbhakama. A mitológia szerint hat hónapig evett, a másik hat hónapban pedig aludt. Tehát így telt el az éve. A másik testvérnek azonban állandóan szüksége volt valamire: „Ez is kell, az is kell!” Több pénz, több hatalom, több gazdagság, több arany, több asszony. Mindig több és több. A harmadik testvér Vibhishana volt, aki békés, nyugodt volt, tele szeretettel. Ez a három testvér bennünk is megtalálható. Ez a három tulajdonság bennünk van. A lustaság: „Oh, ezt majd holnap csinálom meg”. Meditáció alatt azt mondja ez a tulajdonság: „No, most már elég! Holnap majd többet meditálok”. Szól a vekker, de Te azt mondod: „Egy kicsit még pihenek”. Szóval ez Kumbhakama, a lustaság bennünk, aki csak enni és aludni akar. ElĂľször enni és aludni, és utána a többi élvezet. A másik testvér pedig folyamatosan azt mondta: „Még egyszer kérem, újra kérem, még többet kérek, még, még, még!” Mindig akart valamit.

 

Voltam egy tanítvány lakásán. Rengeteg könyve volt. Megkérdeztem tĂľle: „El is olvastad ezeket a könyveket?” - „Nem, talán majd elolvasom Ăľket, amikor nyugdíjba vonulok.” - Csak megvásárolja Ăľket, és berakja szépen a polcra. Az ember látja persze egy könyvön, hogy olvassák-e, vagy sem. Mi az értelme az olyan könyvnek, ami csak ott áll a könyvespolcon? Minek annyi ékszert tartani, ha nem használod azokat? Sok tanítvány lakásában megfordulok. Néha látom a ruhásszekrényüket. Rengeteg ruha. Ha ezt látom, arra kell gondolnom, minek ez a sok ruha. Néha sajnálom a tanítványt. Tudjátok, mit csinálnak velem? Sok ruhát vásárolnak nekem, amire egyáltalán nincsen szükségem. Megsértem Ăľket, ha azt mondom, hogy nincs rá szükségem. Ha viszont elfogadom, nem tudom odaadni a többi szerzetesnek, mert én vagyok a legkisebb swámi. Tehát mi a megoldás? És nemcsak, hogy hozzák ezeket a ruhákat, hanem el is várják, hogy hordjam, és akkor boldogok. De mennyire is van szükségünk? Ravana azt mondta: „Erre is, arra is szükségem van!” És ha túl sok van valamibĂľl, akkor valójában soha nem élvezed azokat. A vágyak bennünk vannak. A harmadik tulajdonság, a béke, a szeretet is bennünk van!

 

Hanumán elindult, hogy megkeresse Sitát. A történet szerint Rávana tudta, hol találhatja Ăľt. Sitát egy szigeten, Sri Lankán tartották fogságban. És Hanumán elment, hogy megkeresse. „Hová menjek, hol keressem?” – gondolkozott. Mivel Sita anya királynĂľ, lehet, hogy a palotában tartják fogságban. ElĂľször átgondolta, hogy bemenjen vagy ne a palotába. És ha odamegy, akkor mikor menjen? - „Ha nappal megyek, mindenki felismer” - gondolta. Ezért éjszaka ment a palotába, hogy megkeresse Sitát. Hanumán nagy jógi volt. Képes volt magát láthatatlanná vagy igen kicsivé varázsolni, hogy bárhová eljusson, ahová csak akart. Tehát éjszaka ment a palotába. Sok királynĂľt, hölgyet talált ott, akik mind aludtak, de Sita nem volt sehol sem. „Senki sem tĂťnik olyan nyugodtnak, szépnek és isteninek, mint Sita” - gondolta. TeremrĂľl teremre járva rátalált Vibhishanára, aki ébren volt. Mindenki aludt, csak Ăľ volt ébren. Néha becsukta a szemét, és Isten nevét kántálta. „Milyen különös” - gondolta Hanumán, „itt is van valaki, aki Isten nevét kántálja.” - Mit tett? Õ is elkezdte Isten nevét kántálni. Amikor Vibhishana meghallotta Isten nevét kántálni egy olyan helyen, ahol az utóbbi idĂľben csak az örömet, a kielégülést, szórakozást keresték az emberek, nagyon kíváncsi lett. Arra gondolt, hogy ki is lehet az, aki Isten nevét énekli. Ha valaki új helyre költözik, megpróbál a környéken olyan embereket találni, akik hasonló gondolkodásúak. Például sok, a Kriya Jógába beavatott tanítvány - ha új helyre költözik - megpróbálja felkutatni a hozzá hasonlóan beavatottakat. Vibhishana arra kérte Hanumánt, hogy fedje fel magát, szeretné látni, szeretné megismerni. Megkérdezte tĂľle: „Ki vagy?” És akkor Vibhishana és Hanumán megismerkedtek. „Azért jöttem ide, - mondta Hanumán - hogy megtaláljam Sitát.” „Akkor rossz helyen jársz, menj ki a kertbe, ott van Sita.” A kert neve Asoka volt, ami azt jelenti, hogy ’bánat nélküli hely’. Akkor Hanumán a kertbe sietett. Tehát pontosan tudta, mi a célja: Sitát akarta megtalálni.

 

Tudta, hogy Sitát Sri Lankán tartják fogságban, de hogy hol, azt nem tudta. És keresgélt a szigeten, a kastélyban, míg rá nem talált egy barátra, aki elmondta, hogy hol fog rálelni. Tehát egy mestert talált. A spirituális mester az, aki megmutatja nekünk a helyes utat. Így Hanumán a kertbe sietett, és valóban ott találta Sitát, telve szeretettel és szépséggel. Nem nézett sehová, leszegte a tekintetét, és csak Rámára, férjére gondolt. Hanumán felmászott a fölötte lévĂľ fára, és azon gondolkodott, hogyan is közelítse meg Ăľt. Hogyan tárja fel számára, hogy Ăľ Hanumán. Ekkor érkezett Ravana is a fához, Rama arcmását magára öltve. Úgy gondolta, hogy ha Rama képében jön Sitához, akkor Sita Ăľt fogja szeretni. Sita azonban tudta, hogy Ravana milyen cselt alkalmazott. Amikor Sitát elrabolta otthonából, akkor egy szerzetes képében jelent meg elĂľtte. Tehát ez az alakváltozás nem volt Ravana számára nehéz. Sita egyszer hibázott, mikor elhitte, hogy egy szerzetest követ. Egy hibáért is sokat szenvedett. Most azonban már nem fog még egyet elkövetni. Egyáltalán nem nézett Ravanára, hanem azt mondta neki: „Rama és közötted olyan a különbség, mint egy oroszlán és egy sakál között. Ha Ráma az oroszlán, akkor te vagy a sakál.” Ravana hiába mondta, hogy Ráma meghalt, eltĂťnt, fogadj el engem, Sita nem hallgatott rá. Mit jelent ez? Hozz békét és nyugalmat az életedbe, és ne elégedetlenséget és nyugtalanságot. Ravana a nyugtalanság, a bĂťn, az élvezetek megtestesítĂľje, míg Sita a békességé. És ne felejtsd el, hogy nyugtalan állapotban, sok-sok vággyal és igénnyel telve nem találsz békére. És az emberek mégis ezen igyekeznek. Tudjátok, mit mondott Jézus: „Nem szolgálhatsz egyszerre két gazdát! Az egyiket szereted, a másikat utálod. KettĂľt ugyanúgy nem szolgálhatsz.” Tehát Ravana visszahúzódott. Nem ért el sikert Sitánál. Hanumán arra gondolt, hogy az lesz a legjobb, ha Rama dicsĂľségét zengi a fa tetején, akkor Sita biztosan odafigyel rá. Elkezdett Rama isteni mivoltáról énekelni. „Ki az, aki Ráma dicsĂľségét zengi?” - kérdezte Sita. „Bárki is az, aki Ráma dicsĂľségérĂľl énekel, jöjjön ide elém!” Hanumán lemászott a fáról, és meghajolt Sita elĂľtt. „Egy gyermek vagyok, Ráma szolgálója, Ráma küldöttje, itt vagyok!” - mondta. És akkor egy gyönyörĂť beszélgetés zajlott le Sita és Hanumán között.

 

Ha a békét, az igazságot és a szeretet akarod megtalálni, tudnod kell, hogy ezt hol kell keresned! És ne felejtsd el, hogy ezt kint nem találod meg. Az igazságot, a békét és a szeretetet soha nem kívül találod meg. Miért? A válasz nagyon egyszerĂť és logikus. Egész napon át mi adja a legnagyobb boldogságot számodra? Melyik idĂľszak az, ami a legnagyobb boldogságot adja? - „A reggel, amikor meditálok” (jött a válasz a hallgatóságból). „Amikor alszom” (mondta valaki más). Ne felejtsd el, a legnagyobb boldogságot vagy mély meditációban vagy a legmélyebb alvás közben tudod megtapasztalni! Miután az emberek legtöbbje nem tud semmit a meditációról, de mély alvás után reggel frissen ébred, ezért a legnagyobb boldogságot az alvásnak tulajdonítja. Ne feledjétek el, hogy ha valaki egy-két napig nem tud aludni, nyugtalan, békétlen, boldogtalan és fáradt lesz. Ha az alvást elemzed, rájöhetsz, hogy miért ad örömet és boldogságot. Alvás közben elfelejted a világot, elfelejted a családot.

 

Még ha férj és feleség együtt alszanak is, elfelejtkeznek egymásról. Elfelejted a tested, elfelejted saját elmédet, a gondolataidat, mindent hátrahagysz. Nincs fizikai tested, nincs asztrális tested, közelebb kerülsz kauzális testedhez, és így folyamatosan egy békés, nyugodt állapotba juthatsz. Mondjuk, délben kapsz egy jó hírt, izgatott és boldog leszel. Nem sokkal ezután kapsz egy rossz hírt. A rossz hír azonnal kimossa a fejedbĂľl a jó hírt. Tehát a jó hír öröme nem tud sokáig megmaradni. Alvás közben viszont órákon át megmarad a boldogság, béke és elégedettség. Ez azt jelenti, hogy a boldogság benned van, és nem rajtad kívül. De van egy másik logika is, ami azt bizonyítja, hogy a boldogság nem a materiális világban található. Tegyük fel, hogy adok egy darab csokoládét egy gyereknek. Nagyon boldog lesz tĂľle, azután adok neki egy másodikat, majd egy harmadikat is. Amikor már a tizedik csokoládét kapja, egyáltalán nem lesz boldog tĂľle. Tehát, ha adok neked egy darab édességet, örülsz, a másodikat is elfogadod, de lehet, hogy az ötödiktĂľl már hányni fogsz. Tehát a boldogság nem a csokoládéban vagy az édességben rejlik. Ha ezekben lenne, akkor minél többet eszel belĂľlük, annál boldogabb lennél, örömed egyre fokozódna a mennyiséggel. Minden öröm, minden boldogság, minden tulajdon ad ugyan bizonyos mennyiségĂť örömet, de ez nem tartós, nem folyamatos, mert a boldogság az elmétĂľl függ. És nagyon nagy annak a jelentĂľsége, hogy milyen az elménk. Tiszta-e az elméd, mentes-e a kételytĂľl, egyenes-e a gondolkodásod, tudsz-e célirányosan gondolkodni? Mert ha igen, valóban könnyen haladhatsz a spirituális úton.

 

A legtöbb embernek zavaros az elméje. Ha süt a nap, igazán könnyĂť utazni. Ha azonban köd van, nehéz bárhová is eljutni. A ködös idĂľ a zavarodott elmét szimbolizálja, a napsütés viszont a tiszta elmét. Tehát tartsd elmédet tisztán. Gondolataid legyenek tiszták, értelmesek, célirányosak és szeretetteljesek. Ne engedd, hogy a több oldalról jövĂľ sokféle gondolat megzavarjon, nyugtalanná tegyen, félelmet és békétlenséget okozzon. Egy szerzetes azt mondta egyszer: „Ha egy autópálya mellett állsz, csak kocsikat látsz az úton rohanni. Ha a tenger mellett sétálsz, ott a hullámokat látod. Ha egy parkban sétálsz, virágokra lelsz. Ha egy szĂľlĂľskertben sétálsz, szĂľlĂľt fogsz találni. Nem számíthatsz rá, hogy hullámokkal találkozol az autópályán, szĂľlĂľ sem terem a tengerben, sĂľt rózsára sem lelsz a szĂľlĂľültetvényen.” Tehát gondolkozz tisztán, határozd meg egyértelmĂťen, hogy mi a célod, és akkor indulj el. Ne vesztegesd el az idĂľdet. Ide-oda nézegetve csak az idĂľ múlik. Ha van valami igazán értékes az életben, az az idĂľd. Az idĂľdért és a tehedségedért kapsz mindent cserébe, pénzt és mindent. De nagyobb pénzmennyiséggel sem tudsz magadnak több idĂľt vásárolni. Az idĂľ viszont gyorsan múlik. És ami egyszer már elmúlt, az soha nem jön vissza. Az idĂľ olyan gyorsan elmúlik, és olyan értékes. Akkor miért nem használjuk ki értelmesebben, jobban, a célnak jobban megfelelĂľen? Ezért legyetek nagyon óvatosak az idĂľvel.

 

És a mindennapi életben mindig tartsátok célotokat magatok elĂľtt. Volt egy szerzetes. Azt kérdezték tĂľle, hogy mi az elĂľtted lévĂľ cél. Erre a szerzetes azt válaszolta: „A halál”. „Hogyhogy?” - kérdezték a többiek. - „Mindig a tudatomban él, hogy egyszer csak eljön értem a halál. Ezért mielĂľtt elérkezne, be kell fejeznem a dolgaimat. Tehát, ha tudom, hogy a halál eljön, márpedig egyszer eljön, akkor nem kell, hogy féljek tĂľle. MielĂľtt azonban elérne, mindent meg akarok tenni, amit kitĂťztem magamnak. Tehát a célom az, hogy egyszer el kell mennem.” Vagy értelmezhetitek ezt úgy is, hogy egyik helyrĂľl a másikra utaztok. Útközben persze az ember megpihen, és eszik is valamit. Hiszen minden veled van az úton is. Ne gondold, hogy mindent fel kell, hogy adj, ha egyszer konkrét, meghatározott célod van! Lesz ennivalód és szállásod is, barátokra is lelsz, csak légy tisztában a céloddal, tudd, hogy milyen ösvényen akarsz járni, és azt is gondold át, hogy célod elérhetĂľ-e és gyakorlati-e? Ha már az úton vagy, próbáld megrövidíteni néhány átvágással, ne kódorogj céltalanul rajta. Egy szerzetes azt mondta, hogy mindannyian ugyanazon a napon indultunk el, te, Ăľ és én is. Egyszer csak mindannyian elérjük a célt. Van, aki közelebb van hozzá, van, aki messzebb. Van olyan is, aki elfelejtette a célt. De ugyanazon a napon kezdtük meg az utazást. Tedd kellemessé az utazásodat. Az élet egy utazás, ami nem az anyaméhtĂľl a sírig tart, hanem IstentĂľl Istenig. IstentĂľl jöttünk, és Istenbe térünk vissza. Ugyanabba a forrásba megyünk vissza is. A forrás a cél!

 

Csukjátok be a szemeteket. Csendben összpontosítsatok befelé. A cél az életben! Valójában mire is van szükségem? Mi az oka ennek a szükségnek? Tisztán kell látnom, hogy mire van szükségem. Lahiri Mahasaya azt mondta, hogy ha a cél egyértelmĂť és tisztán látható, akkor a fejlĂľdés útján haladsz, a megvalósulás, a megszabadulás útján. Találd meg életed célját! A végsĂľ célt. Találd meg az utat is hozzá, az ösvényt. Ez az ösvény kicsinyke legyen, a mérséklet ösvénye. Kerüld az extrémitásokat. Szeretet, ima, haladás. Érd el a célodat. A Katha Upanishad azt mondja: „Ébredj fel, kelj fel, próbáld újra és újra a célt elérni”. Állandó és folyamatos erĂľfeszítéssel. A vándor, az utazó, noha az úton halad, mégsem felejti el soha, hogy hol van az otthona. Soha nem felejti el a célját. Ha a barátaival beszélget, akkor is tudja, hogy egyszer mennie kell. Tartsátok ezt tisztán az elmétekben! Tartsátok tisztán az elméteket. Használjátok ki jól az idĂľt. Az idĂľ elvesztegetése az élet elvesztegetését jelenti! Legyen Isten és Gurudév áldása mindannyiunkon. Om, Ámen.

 

Forrás: Paramhansa Prajnanananda, Az otthon az Ashramod, Kriya Jóga Baráti Társaság, 2003 

www.kriya.hu