A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése II. |
8. AZ URÁNUSZ A szabad, illetve gát- és feltétel nélküli, minden irányból érkezõ, minden irányba hatoló, szellemi információáramlás bolygója. Asztrológiai szimbólumaként két variáns ismeretes. Az elsõ a Mars szimbólumához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a kör közepén egy pont található mint a Nap szimbólumánál és a kör felsõ részén álló nyílvesszõ egyenesen felfelé mutat, nincs megdõlve. A második egy középre helyezett kereszt aminek az alsó szárához kötõdik egy kis kör és a kereszt felsõ szárához, illetve a kereszt tetejére van állítva, egy felfelé nyitott négyzet. Az Uránusz a klasszikusnak nevezett hét bolygót követõ három "misztikus" bolygó közül az elsõ. Ezért jelentése nagyon összetett és mindazonáltal nagyon egyszerĂ»: A mindent átvilágító Fény szellemi erejének, vagyis az Egyetemes Léttudat princípiumának a bolygója. Ezért a fizikai létben az Uránusz hatása és kisugárzó ereje (emanációja) az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ Szaturnuszhoz kötött. Kauzálisan csak az Egyetemes Felelõsségtudat által érvényesülhet a Teljes szabadság. Ezért az Uránusz mint egyetemes szabad információáramlási princípium, önmagában nem testesíti meg a szabadságot, hanem a korlátlan lehetõségeket. A Szabadság ugyanis kettõs összetételĂ», tehát nem csak leehetõség, hanem felelõsségtudatba ágyazott korlátlan lehetõség. Minél több egyetemes felelõsséget képes valaki magára vállalni, nem csak tetteiben és szavaiban, de gondolkozásában, illetve imaginációjában is, annál szabadabbá válik, annál kreatívabb élet folytathat. Ez a nagy alkotók a titka: azért élhettek kreatív életet és azért élhettek intenzíven, mert felelõsséggel viszonyultak mindahhoz amit gondoltak, éreztek és tettek. Azért áll az Uránusz a Szaturnusszal együtt a Vízöntõben, mert az Uránuszi princípium a Szaturnuszi felelõsségtudat: a figyelem és fegyelem nélkül, a pszicho-mentális erõk uralása nélkül, öncélú, a többi létstruktúra szerepkörét és jelentõségét számba nem vevõ (senkit és semmit számba nem vevõ) szeszélyes, öncélú, következetlen és követhetetlen mániákus forrongássá, kapkodássá, rosszul értelmezetett szabadsággá (szabadulássá, megfutamodássá) válik. és szabadság helyett, pusztulást, viharos tragédiákat, katasztrófákat és szellemi-lelki anarchiát idéz. A Szaturnuszi bölcsességhez és belátáshoz nem kötõdõ Uránusz maga az elszabaduló pokol, Pandora szelencéje, a megveszekedett embertelenség, ami öncélú zseniális tombolás közben minden rendet felrúg, összezavar és mindenkit elárul. Céltalan és viharos pörgésétõl, forrongásától mindenki csak szenved fölöslegesen, mindaddig, amíg elpazarolt, dühödten tomboló ereje el nem fogy és kimerülten a szaturnuszi erõk fontosságára rá nem ébred. Az Uránuszi karakter, hiába a szabad szellem megtestesülése, mert ha nem ismeri a mértéket, akkor nem ismeri a tréfát sem, õrültségeit méreg- komolyan veszi és ezért semmi humora nincsen. A Szaturnusszal harmonikusan kiegyenlített az Uránusz teszi lehetõvvé a misztikus intuíciós készséget. Az intuíciónkat viszont nem arra való, hogy földi hasznot akarunk húzni belõle: "Csak éppen meg kell tanulni ráhallgatni az intuíciódra", mondják egyes egzotikus misztikusok és önmagukat japán és kínai ideogramákkal kidíszített diplomákkal mesterré kinevezõ Uránuszi személyek. A szellemi intuíciónk, vagyis a metafizikai érzékenységünk csak lassan, fokozatosan kezd kifejlõdni, miután a többi bolygó által megtestesített õs- princípiummal kapcsolatba kerültünk és megpróbáltunk ezáltal harmóniába kerülni a hét egyetemes törvénnyel. Nem azt kell meglátnunk a szellemi intuíciónk segítségével, hogy a lottón nyerünk-e, vagy hogy két hét múlva sírig tartó, boldogságot hozó, házasságot vagy bõ haszonnal járó üzletet kötünk-e, hanem azt, hogy a lényegbe vágó tetteink és az általános személyi mentalitásunk az Egyetemes Teremtést szolgálja-e, vagy a zĂ»rzavart, a káprázat növelését és ezáltal a rombolást? Azt, hogy a mindennapi személyi mentalitásunkkal, vagy egy következõ fontos lépésünkkel hozzájárulhatunk -e önmagunk, szĂ»kebb közösségünk és ezáltal, - ha csak közvetetten is - minden velünk kapcsolatban álló személy spirituális megvilágosodásához, szabadságtudata eléréséhez és kiteljesedéséhez. Ezen intuíciós készség kialakulásán és kifinomodásán keresztül áll kapcsolatban az Uránusz a tisztánlátással, a harmadik szemnek is nevezett homlok csakrával és a Buddhikus léttudat megvalósításával. És amennyiben elfogadjuk a klasszikus asztrológia ama tételét, hogy az Uránusz a Merkúr felsõ oktávja, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy csak a jól megszilárdított értelmezõ - racionális gondolkozási készséggel, azaz merkúri, tehát Hermészi (hermetikus: önmagában álló) szellemmel juthatunk el a spirituális tisztánlátás eléréséhez. A misztikus tanokkal foglalkozó kezdõk által annyira vágyott tisztánlátás és az intuíciós készség tehát csakis az uránikus hajlamaink megfegyelmezésének és kimĂ»velésének a következménye és nem az ünnepélyeskedõ, hétvégi beavatási mesterkedéseké. Mint a spirituális információ- áramoltatás princípiumát megtestesítõ bolygó, az Uránusz az irányváltoztatási lehetõségeknek, a szellemi irány- és sebesség- változtatási képességnek (negatívan: képtelenségnek), a következetességnek és a következetlenségnek a bolygója. 9. A NEPTUN Az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) princípiuma. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölõ szárból nõ ki a test, lélek és szellem hármasa. A Neptun eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítõje, és Posseidon, a Neptun görög megfelelõje egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelõzte. De - Hamvas Béla szerint - Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetĂ», (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítõ klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelõ) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában õ az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegébõl az emberek, a Mágia Tõrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat. Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást, kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elõ a Neptun által megtestesített õserõ hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelõtlen használata másfajta függõségi viszonyt elõidézõ állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszĂ»ntetõ kábulatra vágyó személy, de még a nagyevõk is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire õk tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid idõre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külsõ - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sõt: az idõben történõ kauzális információ-gyĂ»jtéshez és annak megfelelõ személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belsõ spirituális tágulást teljesen nélkülözõ mesterséges szeretet- állapotok elõidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében, utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a "beavatott" személyt, akár a másnapos embert az elõzõ napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyérõl a Neptun földi kötõdéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvĂ» technikai civilizáció életszemléletében élõ személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külsõ csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerezõ mezõgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erõszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtõ õserõkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak õ, hanem az egész környezete. Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern mĂ»vészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is "munkálkodó" Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgõsködés), nem egységtudati állapotokat elõidézõ mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszmébõl ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésbõl eredõ félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással. 10. A PLÚTÓ Az egyetemes és végsõ kiegyenlítõdés bolygója, a Teremtõ és a Teremtés (teremtmények) közötti teljes eggyé válás õserejét megtestesítõ bolygó. A Mindenség és az Egyetemes Ă•sigazság õsprincípiumát megtestesítõ bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun egymás tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítõdését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és a létben kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának a bolygója. A legnyersebb teremtõi energiákkal telt, spontán lét-megnyilvánulások õs-princípiumát megtestesítõ Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodójaként, az egyetemes lét- megnyilvánulás végsõ következményét: a teremtésnek az össz- kiegyenlítõdési képességét, célját, és törvényét: az isteni igazságot testesíti meg: az összes teremtõ erõnek és teremtõ hatalomnak a teremtés folyamatain keresztül, azok által történõ megtisztulását, megújhodását és ezáltal a teremtés céljának a végsõ beteljesedését. A Lilithnek nevezett õssóvárgás által önmagából kilépõ és ezáltal önmagában megosztó (meghasonló) Abszolútum lét-megnyilvánulásának az elsõ következménye a két világalkotó õsprincípium: a Feminin és a Maszkulin õserõk elsõ megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személynek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelõ spirituális tengelybe-helyezõdés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövõ, egyetemes újjászületés õsi törvényének a megtestesítõje. Éberségünk által, az életünk során, teljesen fel kell (kellene!) oldódjon és el kell (kellene!) múljon az életképzeletünkbõl és a lényünkben a Lilith által okozott és a személyi horoszkópunkban a negatív fényszögek, valamint a negatívan fényszögelt bolygók pozíciója által jelzett összes tévképzet, zavart okozó káprázat és kábulat, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, a kiegyenlítõdési képességet magában hordó, szellemi értéktudatra és személyi felelõsségtudatra alapozott, belsõ meggyõzõdésnek: a teremtõi azonosságtudatnak, illetve a teremtés pozitív céljába vetett megingathatatlan bizalomnak: a hitnek. A részben belénk nevelt, részben az alacsonyrendĂ» vágyaink által kialakított tévképzeteink, szellemünket gúzsba kötõ rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk elõre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem tökéletesíthetjük a személyiségünket. Márpedig a teremtés elsõ oka, célja és törvénye nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítõdési szüksége mindazzal ami elõzõleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítõdni, annak vissza lehet fordulni: lehet haragudni, neheztelni, zsugorodni és gyĂ»lölködni, de a megfelelõ következmények elszenvedésével. Az egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény, a bölcsesség és a tapasztalat, a nyugalom és a kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és mindig újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden jelenség és folyamat. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem kíméleteskedik a Plútó szelleme, mivel az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden idõben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói õserõ a legerõsebb energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevõ, kiegyenlítõ szellem, miközben a negatív, harmonizálatlan Plútói-szellemiség, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztõ, maga a pokolszerĂ» tudatos, vagy öntudatlan fekete mágia megtestesülése. Nem véletlenül Plutónium az atombomba alapanyaga, de ez mindössze a negatív Plútói szellemnek az anyagi megtestesülése. Testi és értelmi fogyatékossággal (malformációval) nem csak az atomsugárzással fertõzött övezetekben születnek gyermekek, hanem születnek olyan helyen és olyan családban is, ahol erre nincs semmiféle fizikai, vagy biológiai - genetikai magyarázat. A Plútó a pszicho-mentális képességek és a kundalini- energia bolygója, hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Isten önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtõl, az eget a földtõl: a fényt a szeretettõl. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és megtermékenyülésének a bolygója. Ezért a Plútó a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek a bolygója. Negatív esetben: a hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal való visszaélés a sötét, mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója, de pozitív esetben mindezek ellentétének: a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az olyan ember válik képessé a tisztánlátásra, aki önmagát teljesen átvilágítva, minden egoizmusból eredõ sötét ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva, saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erõinek átadja. A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül õ tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy létrontásban: az õskorrupció logikája szerint él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsõsorban önmaga fölött uralkodni, ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenõrizetlen hatalma (hamisan kiegyenlített, törvénytelen helyezõdése) öt a Luciferi erõk eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegõdõ (vele együtt szédelgõ), hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe. A Plútó egyszerre TĂ»z és a Víz, Föld és Levegõ jegyĂ» bolygó, az ambícióé és az igazság-szenvedélyé, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez szükséges láthatatlan szellemi erõké. Szerzõ: Kozma Szilárd asztrológus www.kozmaszilard.hu |