Ez a fejezet a forrásról szól, de ezt a leglényegesebb valamit a népmeséinkben sajnos már ritkán lehet felfedezni. A forrás és annak dimenziólyuk mivolta felismerhetõ ugyan, de már nem olyan karakteres tisztasággal, mint ahogyan a színvonalasabb ókori filozófia írásos maradványaiban.

 

Ez persze nem jelenti azt, hogy semmit sem találtunk róla, vagy azt, hogy a népmesei hagyomány az elõbb említett mûveknél alacsonyabb információs értékkel bírnának. Magáról a forrásról a mesékben már igen kevés elemet találunk, hiszen ez a legrejtettebb tudás zónája. A népmesei képekben itt a láthatatlan, a parányi elemek megjelenése segíthet az olvasónak a téma feldolgozása során.

 

Itt gyakran találkozhatunk a hangya, mákszem, babszem Jankó hasonlattal, ami a parányi élõlény megjelenítésével jó népi analógia formájában maradt az utókorra. A forrás ugyan ennél sokkal parányibb, de a szabad szemmel látható világban található dolgokkal kellett operálni a megõrzõnek, amelyek a nép képzeletében és felfogásában még az elgondolható tartományba esnek, mert olyan hasonlat, amelynek elemei már nem tartoznak a megtapasztalható világ zónájába, elõbb-utóbb elhalványodik és elvész.

 

A késõbbi fejezetekben a téridõ - vagyis ókori nevén a Szél, Levegõ - kulcsszavak mögött rejtõzködõ idõszerkezete már sokkal több mesében lesz megtalálható, és erre majd ott még egyszer részletesebben utalunk.

A világok közötti átjárót gyakran fellelhetjük a mesékben, amely gyakran oda átvezetõ kútként vagy égig érõ fa, paszuj alakját is öltik. A FEKETEORSZÁG címû népmesénkben a fõhõs, Gyurka kénytelen engedetlen felesége után lemászni a "büdös lyukba", de a végén azért megmenti, bár ugyanott már nem jöhet fel, ahol lement. Az a nyílás visszafelé már nem járható, sõt el is tûnik.

 

A túlsó világban saját magának öregebb kiadásával találkozik, és az adja a tanácsot. (Információátadás a saját idõmásolatának! Errõl beszéltünk a fejezet elején. Ha két forrás van, akkor az már memória.) Mivel az Univerzum valóságát keltõ alapvetõ idõszerkezet már a megtapasztalhatatlan és a láthatatlan tartományba esik az emberek számára, így azután nem volt mit tenni, hasonlatokkal és körülírással operáltak a tudás birtokosai.

 

A minden õsi népnél fellelhetõ gondolati és logikai analógiák azonban a Napnál is fényesebben bizonyítják, hogy ez a tudás részleteiben is az emberiség birtokában volt már tízezer évekkel ezelõtt is. Mivel mi az egész lakosságot betelepítettnek vagy genetikailag optimalizáltnak hisszük, így az ûrutazás tapasztalatai mellett a tér szerkezetének valamiféle tudása is jelen kellett hogy legyen a népek rejtett tudásában. Keressük hát tovább az egyezéseket!

 

Szerzõ: Kisfaludy György
http://www.freeweb.hu/terembura/egyhaz/index1.html
www.hunok.hu
http://terembura.fw.hu/