A BETELJESEDÉSRÕL

1. A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli.
janmaushadhi-mantra-tapah-samadhijah siddhayah
2. Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségébĂľl következik.
jaty-antara-parinamah prakrity-apurat
3. A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földmĂťves.
nimittam aprayojakam prakritinam varanabhedas tu tatah kshetrikavat

Magyarázat: A beteljesedés rendkívüli tudatállapotot jelent, átlépést magasabb megismerési síkra. Ez az átalakulás mĂťvi és természetes módszerekkel idézhetĂľ elĂľ. Az 1. szútra fogalmainak vizsgálatából kiderül, hogy valójában egyre finomodó, egyre tudatosabb eszközök soráról van szó. A születés a beteljesedés állapotának természetes kialakulását jelenti. Ekkor a tudat elĂľzĂľ tapasztalásai révén mintegy "éretté" válik a magasabb állapotok megélésére, vagyis a beteljesedés a tudat természetes, készen kapott állapotát jelenti. Hasonló állapotokat lehet elérni a hitbĂľl táplálkozó igékkel, a vágyak kiégetésével, és a révület által. Ezek a módszerek az elme szándékos befolyásolására irányulnak. A legdurvább módszer külsĂľ, anyagi eszközökkel hat a tudat mĂťködésére, az eszme és kiégetés szellemibb eszközökkel próbálja megvalósítani ugyanezt, míg a révület már kizárólag belülrĂľl kísérli meg feloldani a magasabb megismeréstĂľl elválasztó tudati akadályokat. Minél kisebb mértékĂť a tudatosság, annál kevésbé valószínĂť a beteljesedés állapotának állandósulása, illetve annál nagyobb a veszélye annak, hogy a tudat rabjává válik a természetellenes úton kiváltott állapotnak. A tapasztaló ugyanis ekkor nem teremt, hanem csak elĂľsegít bizonyos folyamatokat, ahogy a földmĂťves a növény sarjadását. Igazi megoldást csak a tökéletesen megismert és uralt út, a révület jelenthet.

A TUDAT KIALAKULÁSÁRÓL

4. Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat.
nirmana-chittany asmita-matrat
5. A sokféle mĂťködésben egy tudat az oka a többinek.
pravritti-bhede prayojakam chittam ekam anekesham
6. Ezek közül az elmélyedésbĂľl születĂľ tudat nem hajlamosít.
tatra dhyanajam anashayam

Magyarázat: A tudatot - a tapasztalás állandóan változó színterét, foglalatát - a tapasztalás kisajátításának ösztöne, az önösség alakítja ki. A tudat akkor születik, amikor az énség nélküli Alany, az Ember, egyesülvén a Természettel, önmagaként éli meg a Világost, azaz az EszméletbĂľl, énképzetbĂľl és észbĂľl álló belsĂľ szervezetet. A szemlélĂľ számtalan tudattal bír, amelyek egymást szülik és ösztönzik, mint a térbeliség tudata, az idĂľbeliség tudata, a pillanatnyi tapasztalás tudata, az énség tudata, amelyek kölcsönösen gerjesztik és meghatározzák egymást. Ezt az összefonódást átlátva, ebben elmélyedve a tapasztaló mentesül a tudatot újra meg újra korlátok közé kényszerítĂľ hajlamoktól.

A TETTEKRÕL ÉS AZOK EREDMÉNYEIRÕL

7. Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék.
karmashuklakrishnam yoginas trividham itaresham

Magyarázat: A pillanatnyi tapasztalás tudata a cselekvésben vizsgálható. Ezek vagy konkrét tettek, vagy pedig megmaradnak az élmények minĂľsítésének szintjén. A minĂľsítés háromféle lehet: Világos, Ragaszkodó vagy Homályos. Míg a közönséges tudatot a korábbi tettek hajlamai alakítják, és így mind a három minĂľsítés jellemzĂľ rá, az önösségen túlemelkedett ember cselekvései és tapasztalásai nem jellemezhetĂľk a minĂľségek kategóriáival.

8. A háromféle tettekbĂľl csak a termések minĂľségének megfelelĂľ benyomások nyilvánulnak meg.
tatas tad-vipakanugunanam evabhivyaktir vasananam

Magyarázat: Ha a megítélés a létet Világosra, Ragaszkodóra és Homályosra osztja, és az ember ennek megfelelĂľen tevékenykedik, akkor ennek a megkülönböztetésnek szükségszerĂťen a tapasztalásban is meg kell jelennie, vagyis az ember törvényszerĂťen jót és rosszat, örömteljeset és szenvedésteljeset fog átélni.

9. Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és idĂľpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegĂť az ösztönzés és az emlékezés.
jati-desha-kala-vyavahitanam apy anantaryam smriti-sanskarayor ekarupatvat
10. És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök.
tasam anaditvam chashisho nityatvat

Magyarázat: Bár a mindenkori sorshelyzet és a korábbi cselekvések közötti összefüggés általában rejtett, mégis kimutatható a "jó és rossz tettek" és a "sorsszerĂť események" közötti kapcsolat. A lét ugyanis nem tudattól független valóság, hanem hozzá a korábbi megismerések emlékképei tapadnak. EbbĂľl a nézĂľpontból tekintve a külvilág jelenségeihez a tudat mélyérĂľl felmerülĂľ ösztönzések, bevésĂľdött emlékképek kapcsolódnak. Ezek ismételt felbukkanása a létet egyre inkább megszokott világgá merevíti. Ha kutatni kezdjük az ösztönzések mögötti emlékképeket, akkor nem leljük azok kezdetét, hiszen végsĂľ soron az Ăľsi szenvekben gyökereznek. Ezek pedig idĂľtlen idĂľk óta fennállnak a tapasztalás hátterében, és mindaddig fennmaradnak, míg meg nem valósul az Egyedülvalóság állapota.

11. Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszĂťnnek, megszĂťnnek az ösztönzések is.
hetu-phalashrayalambanaih sangrihitatvad esham abhave tad-abhavah

Magyarázat: Az ösztönzések nem önmagukban léteznek, hanem termések csupán, okra vezethetĂľk vissza. Okuk a vágyakozó, szenvek által befolyásolt tudat. Ezért ha megszĂťnik az ok, az ösztönzések iránti hajlam, akkor eltĂťnnek a gyümölcsök, a hajlamot alátámasztó ösztönzések is.

AZ IDÕRÕL

12. A múlt és a jövĂľ magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik.
atitanagatam svarupato 'sty adhva-bhedad dharmanam
13. A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlĂľ minĂľségĂťek.
te vyakta-sukshmah gunatmanah
14. A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik.
parinamaikatvad vastu-tattvam

Magyarázat: A III. 13.-16. szútrák már tárgyalták az idĂľ tényét, és azt a dolgok változásának folyamatából vezették le. Ez a változás akként is megragadható, ha a dolgok lényegét jelenlevĂľ (korábban rejlĂľbĂľl megnyilvánult) és rejtett (majdan megnyilvánuló) minĂľségek összességeként fogjuk fel. A folytonos változásban lévĂľ dolog önazonosságát (például, hogy ugyanarról a folyóról van szó) a változási folyamatok egyazonossága adja.

A DOLGOK TAPASZTALÁSÁRÓL

15. Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözĂľsége szerint különböztetĂľdik meg tapasztalása.
vastu-samye chitta-bhedat tayor vibhaktah panthah
16. Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert?
na chaika-chitta-tantram vastu tad-apramanakam tada kim syat
17. Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert.
tad-uparagapekshitvach chittasya vastu jnatajnatam

Magyarázat: Mi van akkor, ha a vizsgált tárgy nem egyértelmĂťen változó (folyó, ember), hanem változatlannak, maradandónak tĂťnik (hegy, Patandzsali Jóga-szútrája)? Ebben az esetben is különbözĂľnek tapasztaltatik, mégpedig a rátekintĂľ elme különbözĂľ színezettsége miatt. JókedélyĂť tudat - "kéklĂľ hegyóriás", rosszkedélyĂť tudat - "döglesztĂľ kapaszkodó", értĂľ tudat - "csodálatos irat", értetlen tudat - "zagyva badarság". Az a tény viszont, hogy a megismert dolog mindig a rátekintĂľ tudatfüggvénye, azt a problémát veti fel, hogy megismerésének szintjét mindig a megismerĂľ tudat szintje határozza meg. Így a szilárd, dologi valóság lebontása nem annak tudomásul nem vételét jelenti, hanem azoknak a tudati- és lét-síkoknak a bejárását, amelyeken keresztül a tárgyi világ kialakult. Ez pedig a figyelem, az elmélyedés és a révület megvalósításával lehetséges.

A TUDAT TERMÉSZETÉRÕL

18. A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája elĂľtt, mert az Ember nem változik.
sada jnatasth chitta-vrittayas tat-prabhoh purushasyaparinamitvat
19. Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.
na tat svabhasam drishyatvat
20. És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.
eka-samaye chobhayanavadharanam

Magyarázat: A 19. szútra egyértelmĂťen rámutat, hogy az úgynevezett "objektív valóság" körébe a valóság objektív voltát feltételezĂľ tudat is beletartozik. Nem igazi tapasztaló, hanem a tapasztalás szerve, aminek lencséje lényegesen torzítja a tapasztalt képet. Mivel "ugyanarról" a valóságról gyakran többféle képet is kapunk, a képek különbözĂľségébĂľl és sajátosságából kiindulva közvetetten megtapasztalható maga a képalkotó tudat is. Ha pedig tapasztalható, akkor nem alanyi, hanem tárgyi léttel bír. A megismerés fénye egyedül a mindenkori tudatra rátekintĂľ EmberbĂľl ragyog.

21. Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.
chittantara-drishye buddhi-buddher atiprasangah smriti-sanskarah cha
22. Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.
chiter apratisankramayas tad-akarapattau svabuddhi-sanvedanam

Magyarázat: Ha az Ember egyszerre több tudatba látna, úgy mindegyik tudatban tükrözĂľdne az összes többi is. Könnyen belátható, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenné tenne minden megismerést, következtetést, valamint a tudatállapotoktól való függetlenedést is. Az a pont, amelyrĂľl rátekintünk a tudatra, valójában kívül esik a tudat területén. Ez az öneszmélet az öntudat mozdulatlan középpontja, amelybĂľl a mindenkori tudat kialakul.

23. A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.
drashtri-drishyoparaktam chittam sarvartham
24. Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten mĂťködik.
tad asankhyeya-vasanabhish chitram api parartham sanhatya-karitvat

Magyarázat: A tudatok változatossága is célt szolgál. A sokféleképpen tarkított tudatállapotok középpontjából ugyanis különbséget tehetünk tudat és tudat között, kitĂťzhetjük a tudat átalakításának célját és irányát. EbbĂľl a pontból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bármilyen állapotot, tapasztalatot, színt magára öltĂľ tudat mĂťködése végsĂľ soron nem önmagáért való, hanem az Emberért. Igazi célja pedig az, hogy önmagát megmutassa, és ezzel magasabb megismerések felé segítsen.

A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRÕL

25. A megkülönböztetĂľn látóból eltĂťnik az önlét átélése.
vishesha-darshina atma-bhava-bhavana-vinivrittih
26. Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
tada hi viveka-nimnam kaivalya-pragbharam chittam

Magyarázat: A megkülönböztetés lényege, az Alany és a Tárgy különválasztása. Ennek tökéletes szintje az addig alanyiként átélt tudatnak tárgyként, látványként történĂľ szemlélése. Ekkor az énen felülemelkedett Alannyal, az idĂľtlen Emberrel való azonosulás révén eltĂťnik a személyiség, és a szemlélĂľ egyetemessé, Egyedülvalóvá válik.

27. Az ennek résein belépĂľ másféle irányultságok az ösztönökbĂľl fakadnak.
tach-chidreshu pratyayantarani sanskarebhyah
28. Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.
hanam esham kleshavad uktam

Magyarázat: Még ebben az állapotban is felmerül annak igénye, hogy a létet valamiképpen, valamilyen szempontból, vagy cél érdekében szemléljük. A tudat résein befurakodó ösztönzéseket visszahúzódással illetve elmélyedés révén lehet kiküszöbölni, amint azt a II. 10.-11.szútrák ismertetik.

AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL

29. Ki még az Elszámoláskor sem haszonlesĂľ, az a mindent felölelĂľ, megkülönböztetĂľ látásmóddal eléri a "Törvény felhĂľ" révületet.
prasankhyane 'py akusidasya sarvatha viveka-khyater dharma-meghah samadhih
30. InnentĂľl szĂťnnek meg a szenvek és a cselekvések.
tatah klesha-karma-nivrittih

Magyarázat: A szenvek végsĂľ kioltása a Teljesség iránti vágyakozás megszüntetését jelenti. Ha az ember még ezzel szemben is vágytalan, akkor tárulnak fel az ember elĂľtt a lét végsĂľ törvényei.

31. Akkor a végtelen megismerés minden elfedĂľ szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
tada sarvavarana-malapetasya jnanasyanantyaj jneyam alpam

Magyarázat: A szenny a szenvekre utal. Ha ezek eltĂťnnek, eltĂťnik a világ, a látvány vonzereje is. Bármi megismerhetĂľ, de semmi sem köti magához a megismerĂľ figyelmét.

32. Ekkor a minĂľségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
tatah kritarthanam parinama-krama-samaptir gunanam
33. És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
kshana-pratiyogi parinamaparanta-nirgrahyah kramah

Magyarázat: Ekkor tárul fel a látvány igazi célja, amely mindig is az Ember és a Természet végsĂľ szabadsága volt. Ekkor a Természet minden eddigi törvénye szertefoszlik, a térbe, idĂľbe és formákba rendezett világ elemeire hullik szét, és feloldódik a végtelenné tágult szemléletben. Kiderül, hogy minden eddigi esemény és megismerési pillanat ezért a végsĂľ állapotért született, ebbĂľl érthetĂľ, és ebben ér véget.

34. Amikor a minĂľségek céljuktól, az EmbertĂľl fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása.
purushartha-shunyanam gunanam pratiprasavah kaivalyam svarupa-pratishtha va chiti-shakter iti

 

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE)