AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL

1. A figyelem a tudat helyhez kötése.
desa-bandhas cittasya dharana
2. Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával.
tatra pratyaya-eka-tanata dhyanam
3. A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog.
tad eva-artha-matra-nirbhasam svarupa-sunyam iva samadhih
4. Az összpontosulás az elĂľbbi három együttese.
trayam ekatra samyamah
5. Felviláglik a felismerés, ha ez gyĂľzelemre jut.
tad-jayat prajna alokah
6. Ám csak fokozatosan valósítható meg.
tasya bhumisu viniyogah

Magyarázat: A legmélyebb megismerés, az összpontosulás az Igázás három utolsó tagját fogja össze. Ez a megismerési folyamat az elme, a gondolkodás rögzítésével kezdĂľdik. Ezáltal megszĂťnik az elme csapongása, és a figyelmet egyetlen tárgy köti le. A szemlélĂľdés második fokozatán a megismerés már nem annyira a tárgyra, mint inkább a szemlélĂľ és a szemlélt kapcsolatára összpontosul, mintegy kioltja a tudatnak a tárggyal kapcsolatos vélekedéseit. Ugyanakkor tudatosul a tárgyat az alany számára fenntartó elv, amely voltaképpen a megismerés valódi szándékával azonos. A harmadik szakasz a révület állapota. Ebben a tárgy, és az arról vélekedĂľ énség kettĂľs valóságának képzete kiüresedik, és a tudatosság középpontjában csupán egyetlen cél, a megismerés miértje ragyog. Ekkor a megismert - tárgyi valóságától megfosztva, immár tudati jelenségként - a megismerĂľhöz tér vissza. Az összpontosulás voltaképpen megkülönböztetési folyamat, ami a II. 27. szútrában közölt megismerési szinteken keresztül, fokozatosan valósul meg.

7. Ez a három tag belsĂľbb az elĂľbbieknél,
trayam-antar-angam purvebhyah
8. a magnélküli révülethez képest azonban külsĂľ tagok csupán.
tad api bahir-angam nirbijasya

Magyarázat: Az Igázás nyolc tagja szerves egységet képez. Ez a nyolc tag valójában egyetlen mozdulat nyolc szakasza. Vagyis bármely, a tudat leigázására irányuló tett ebbĂľl az öt külsĂľ és három belsĂľ mozdulatból áll, és a magnélküli révület teljes szabadságában teljesedik be.

A VÁLTOZÁSOKRÓL

9. A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig elĂľtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni.
vyutthana-nirodha-samskarayor abhibhava-pradurbhavau nirodha-ksana-citta-anvayo nirodha-parinamah
10. Ha ez ösztönössé válik - elcsendesült áramlás.
tasya prasanta vahita samskarat
11. A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltĂťnik, és felbukkan az egyhegyĂťség.
sarva-arthata-ekagratayoh ksaya-udayau cittasya samadhi-parinamah
12. Az egyhegyĂťségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített.
tatah punah santa-uditau tulya-pratyayau cittasya-ekagrata-parinamah

Magyarázat: A fenti szútrák a tudat figyelemmé, elmélyedéssé és révületté alakulásának folyamatát ismertetik. Az elsĂľ szakaszban eltĂťnnek az ébrenlét állapotára jellemzĂľ csapongó ösztönzések, és az elmét a megismerési vágy uralt ösztönzései töltik be (9.). Ennek az összpontosuló figyelemnek a legmagasabb fokán megszĂťnik a fogalmi gondolkodás is, ez teret enged az elfojtott, nem tudatos emlékképek felbukkanásának (10.). Ekkor lehetĂľvé válik az elmélyedés, a rejtett elmemĂťködések megfigyelése. A harmadik szakaszban a figyelem már nem követi a mélybĂľl felbukkanó ösztönzések áramlását, hanem egyetlen ösztönzésre, a cél megvalósítására összpontosul (11.). Ekkor a bármihez szívesen csapódó elme helyébe az alanyt, a tárgyat és a megismerést egyesítĂľ tudatosság lép. Ez a révület élménye.

AZ ÖSSZPONTOSULÁSSAL NYERT HATALOMRÓL

13. Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenĂľ, törvényt követĂľ, ismérves és alaponálló változásokat is.
etena bhuta-indiyesu dharma-lasana-avastha-parinama vya khyatah
14. A törvényt követĂľ változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik.
santa-udita-avyapadesya-dharma-anupati-dharmi
15. Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás.
krama-anyatvam parinama-anyatve hetuh
16. A háromféle változásra összpontosulva megismerhetĂľ a múlt és a jövĂľ.
parinama-traya-samyamad atita-anagata-jnanam

Magyarázat: Az összpontosulás állapotában tárul fel a látvány, a "külsĂľ világ", önmagunkra vonatkoztatva pedig fizikai testünk átalakulásának törvénye is. Minden átalakulási folyamat három szakaszra osztható. Az elsĂľ a múltbéli, elszenvedett fázis, annak meglétére csak ismérvek utalnak. (Példa: egy fa az elĂľtte létezett fa magvából keletkezett.) A második fázis a felbukkant, jelenlegi, aminek érzékszervileg megalapozott valósága van. (Példa: A jelen pillanatban tapasztalt fa.) A harmadik szakasz a még kimutathatatlan, lappangó, jövĂľbeli fázis, amelynek ténye a mostani ismérvei alapján bizonyítható. (Példa: Ennek a fának a magvából is új fa sarjad majd.) Tudjuk azonban, hogy a szánkhja jóga felfogása szerint a "külsĂľ" világ mindig jelenidejĂť, hiszen nem lehet a múltban vagy a jövĂľben tapasztalni. Ez a két idĂľsík csak a "belsĂľ" világ jellemzĂľje, vagyis az elme teremti Ăľket. Amennyiben szemlélĂľdésünket a 13. szútrában ismertetett három változásra irányítjuk, úgy megbizonyosodunk arról, hogy a jelenpillanat múltbeli tapasztalások eredménye is, a jövĂľ képzetét pedig a bennünk lévĂľ múltbeli és jelenlegi hajlamok, megszokások teremtik. A jelenlegi tudatállapot értelmi és érzelmi összetevĂľinek elemzésébĂľl pontosan visszaidézhetĂľk a múltbeli tudatállapotok, és meghatározható a jövĂľbeli "események" valószínĂťsége.

17. Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhetĂľ.
sabda-artha-pratyayanam itara-itara adhyasat samskaras tat pravibhaga-samyamat sarva-bhuta-ruta-jnanam

Magyarázat: A nyelv, ami a szavakból, azok közvetlen és átvitt jelentésébĂľl, valamint a beszélĂľ szándékából, irányultságából tevĂľdik össze, valójában az alanynak a léthez való viszonyát tükrözi. Természetesen nyelvnek számít minden önkifejezési mód, aminek meghatározott jelrendszere van. Ha az összpontosulás a zavar megszüntetésére irányul, vagyis e három síkot egymástól megkülönbözteti, úgy feltárul a beszélĂľ szavakon túli, valódi mondanivalója.

18. Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhetĂľ az elĂľzĂľ születés.
samskara-saksat karanat purva-jati-jnanam

Magyarázat: Az ösztönzések elnyomott, tudattalan emlékekbĂľl fakadnak. Így a korábbi létformákban gondolatként, vágyként vagy élményként való testetöltésük jelenlegi hajlamaink elemzése útján tárható fel. Hasonlóképpen ismerhetĂľ meg más lények "elĂľzĂľ születése" is.

19. Irányultságait megjelenítve megismerhetĂľ a másik tudat.
pratyasya para-citta-jnanam
20. Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya.
na ca tat salambanam tasya avisayi bhutatvat

Magyarázat: Egy lény látásmódjának, a világhoz való viszonyának megismerése feltárja annak tudatát, belsĂľ világát. Ennek alapján következtetni lehet arra is, hogy a másik tudat miként látja a dolgokat, miként vélekedik felĂľlük. Az viszont, hogy mit lát, nem tapasztalható közvetlenül, mert a másik lény érzékvilága nem tartozik saját érzékvilágunk körébe.

21. A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhetĂľ az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötĂľdik a láttatás.
kaya-rupasamyamat tad grahya-sakti-stambhe caksuh prakasa-asamyoge antardhanam
22. Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is.
etena sthabdady antardhanam uktam

Magyarázat: BelsĂľ indíttatásaink, önmagunk "láttatása" szabja meg azt, hogy mennyiben tesszük érzékelhetĂľvé önmagunkat a világ számára. Ha az összpontosulás a látás és "láttatás", hallás és "hallatás" összeszövĂľdött kapcsolatára irányul, és azokat szétválasztja, úgy észrevétlenné válhatunk a világban, és ennek ellenére is a lét figyelmes szemlélĂľi maradunk.

23. Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva - illetve az elĂľjelekbĂľl - megismerhetĂľ a végzet.
sopakramam nirupakramam cha karma tat-sanyamad aparanta-jnanam arishtebhyo va

Magyarázat: A tapasztalt világ nem más, mint korábbi tetteink eredménye. A jövĂľ részben a jelen pillanatból, részben pedig a belĂľlünk fakadó, újabb tettekre ösztökélĂľ hajlamokból alakul ki. Mivel minden egy örök változási folyamai rész-elemét képezi, tetteink következményeit már most magunkban hordozzuk. Ha múltbeli cselekvéseinkre és jelenlegi szándékainkra összpontosulunk, úgy feltárul az, hogy mire számíthatunk.

24. A szeretetre és a többire összpontosulva erĂľk nyerhetĂľk.
maitry-adishu balani
25. Az erĂľkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje.
baleshu hasti-baladini

Magyarázat: A szöveg a szeretet, a részvét, derĂť és elnézés erényeire utal. Ha ezek megerĂľsödnek az elmében, úgy semmivé foszlik az ösztönzések és a sors hatalma. A megismerés rendkívüli erĂľkre tesz szert, mert az elmét már nem érik a jó és rossz kettĂľsségének csapásai.

26. A megjelenés megvilágítására helyzĂľdve megismerhetĂľ a rejtett, a közvetett és a távoli.
pravritty-aloka-nyasat sukshma-vyavahita-viprakrishta-jnanam

Magyarázat: A megnyilvánult, tapasztalható Természetben a lét rejtett síkjai tükrözĂľdnek. A dolgok mĂťködése, rendje, pályája, sorsa sohasem hazudik. Erre összpontosulva feltárul rejtett valóságuk, közvetlenül nem látható kapcsolatrendszerük más dolgokkal, és távoli, még be nem teljesedett céljuk, létük végsĂľ értelme.

27. A Napra összpontosulva megismerhetĂľ az eleven világ.
bhavana-jnanam surye sanyamat
28. A Holdra összpontosulva megismerhetĂľ a csillagzatok rendje.
chandre tara-vyuha-jnanam
29. A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhetĂľ a csillagok járása.
dhruve tad-gati-jnanam

Magyarázat: Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy a Nap az ébrenléti állapotban tapasztalt külsĂľ, "eleven világ" szimbóluma. A Hold a belsĂľ, álombéli állapot, a tudattalan mĂťködési rendjének jelképe. A Sarkcsillag az Ég mozdulatlan középpontja, benne az elme lényege, az egyedüli, mozdulatlan öntudat tükrözĂľdik. Ha a végsĂľ megismerés erre a három princípiumra irányul, úgy a Nap révén feltárulnak az ébrenlét és a tapasztalati világ törvényei, a Hold révén tudatosulnak a "csillagzatok", a tudattalan indíttatások, és az ezekbĂľl születĂľ karakterek, a Sarkcsillag pontjából pedig betekintést nyerhetünk e sorserĂľk mĂťködésébe.

30. A köldök körzetében összpontosulva megismerhetĂľ a testiség rendje.
nabhi-chakre kaya-vyuha-jnanam
31. A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszĂťnése.
kantha-kupe kshut-pipasa-nivrittih
32. A teknĂľc-érben: megszilárdulás.
kurma-nadyam sthairyam
33. A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás.
murdha-jyotishi siddha-darshanam
34. Mindez elérhetĂľ közvetlen szembesülés által is.
pratibhad va sarvam
35. A szívben maga a tudat válik megérthetĂľvé.
hridaye chitta-sanvit

Magyarázat: A jóga hagyománya a tudat mĂťködéseit nem csak az agyban képzeli el, hanem a gerinccsatorna mentén az egész testben meghatároz úgynevezett tudat-körzeteket. Patandzsali rendszere alapján az elsĂľ körzet a köldök (30.), testetöltésünknek és testi felépítésünknek látható emléke. Ide tartoznak az emésztés és a táplálék felvétel vegetatív tudatmĂťködései is, melyek a testet folyamatosan fenntartják és megújítják. A következĂľ szint a szív körzete (35.), ez a belsĂľ világ, a lélek középpontja, ahonnan a tudatállapotok megszületnek. Ezért itt ragadható meg a túlnyomórészt ösztönösen mĂťködĂľ elme. Ezután a torokba helyezett tudatkörzet (31.) következik. Ez az énség, a személyiség lakóhelye, innen öltenek testet az elme legsóvárabb vágyai. Efölött, a két szem között helyezkedik el az éber, figyelĂľ tudat pontja (32.), amely a pillanatnyi elmét atudatosság legfelsĂľ helyével, a fejtetĂľvel összeköti (33.). Ez az emberi test csúcsa, az egyéni lét felsĂľ határa. Ennek magasságába emelkedve és innen körültekintve minden megismerendĂľ belátható. A tudat-körzetek egymás utáni tudatosítása mellett létezik egy másik, közvetlen út is. Ez a "szembesülés", vagyis a felsorolt elvek alapján történĂľ összpontosulás anélkül, hogy azokat a test valamely pontjához kötnénk.

36. Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözĂľk. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhetĂľ az Ember.
sattva-purushayor atyantasankirnayoh pratyayavishesho bhogah pararthat svartha-sanyamat purusha-jnanam
37. Onnantól a közvetlen szembesülésbĂľl fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut gyĂľzelemre.
tatah pratibha-shravana-vedanadarshasvada-vartta jayante
38. Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek.
te samadhav upasarga vkyutthane siddhayah

Magyarázat: Mint a II. 18. szútrából kiderült, a látványnak kettĂľs célja van: vagy az élmények szerzését, vagy pedig a megváltást szolgálja. Amennyiben a Természet legmagasabb megnyilvánulási formáját, a tudatot, a Világost összekeverjük a végsĂľ tapasztalóval, úgy a látványt a tudat irányultságai szerint ítéljük meg. Jobbnak vagy rosszabbnak, magasabbnak vagy alacsonyabbnak véljük más látnivalóknál. Ekkor a tudat nem képes önmagán alapulni, hanem újabb és újabb látnivalókfelé fordul, vagyis másért-való. Az Ember azonban nem keverendĂľ össze a tudat legmagasabb síkjait alkotó Eszmélettel és énképzettel. Az alany lényegénél fogva önmagáért-való létezĂľ, s ennélfogva természetes állapotában a jelenségek által nem befolyásolt. Más szavakkal: a Természet képzĂľdményeinek önmagukon kívül esĂľ célja van, az Ember, míg ez utóbbi pusztán önmagáért való. Ennek felismerése a látványra is visszahat, hiszen ha a tapasztalás nem az élményszerzést, hanem az élménytĂľl való eloldódást szolgálja, akkor a megismerés "közvetlen szembesüléssé", a dolgok minĂľsítések és társítások nélküli tiszta szemlélésévé lesz. Ezáltal minden jelenség egyedivé és lényegessé válik, hiszen a látványban nemcsak a tárgy, hanem a látás tudatosítása is benne foglaltatik. Bár a magnélküli révületben minden tárgyi tapasztalás feloldódik, az ébrenléti tudat hánytvetett állapotához képest ez a közvetlen tapasztalás rendkívüli beteljesülést jelent.

39. Kóborlásának megtapasztalása és az Ăľt megkötĂľ okok fellazítása teszi lehetĂľvé a tudat más testbe lépését.
bandha-karana-shaithilyat prachara-sanvedanach cha chittasya para-shariraveshah

Magyarázat: Az énséghez kötĂľdés a szenvek által befolyásolt emlékezésben gyökerezik. Az egyénné szĂťkült létezésbĂľl a belsĂľ világ által Ăľrzött és ösztönné alakult emlékek nem engednek kiröppenni. Ha tudatosítjuk eme ösztönök megkötĂľ erejét, úgy a testhez (személyiséghez) láncoltságunk fellazul, és az öntudat szabadon választhat tudatstruktúrákat a tapasztalásra. Ennek révén bárkivé és bármivé válhatunk.

40. A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés.
udana-jayaj jala-panka-kantakadishvasanga utkrantisth cha
41. Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás.
samana-jayaj jvalanam

Magyarázat: Az emberben ötféle "lélekzés" kering: az anyagfelvételt és érzékszervi tapasztalást jelképezĂľ "belélekzés", az ürítést és szaporodást magába foglaló "kilélekzés", a felvett elemeknek a testben és tudatban való szétáramlását jelentĂľ "szétlélekzés", a bekerült elemek megemésztésére, feldolgozására irányuló "összelélekzés", valamint az anyagit szellemivé átalakító "fellélekzés". Ez utóbbi az anyagtól való szabadulás útját is jelképezi. Amennyiben az összpontosulás erre irányul, és ennek természetét végleg megismeri, úgy az Ember "fellélekzik", megszĂťnnek a gondok, az anyagi világ akadályai. Az összelélekzés az életerĂľ középpontja, az élet tüze. Ennek megismerĂľje fellobog, és kiáradó középponttá válik önnön világában.

42. A hallás és az Ăťr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhetĂľ el.
shrotrakashayoh sanbandha-sanyamad divyam shrotram
43. A testbéliség és az Ăťr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyĂť eggyéválásból: az Ăťr átjárása.
kayakashayoh sanbandha-sanyamat laghu-tula-samapattesth chakashagamanam

Magyarázat: Az Ăťr a lét mindent betöltĂľ állaga, ebben helyezkednek el az "anyagi" valóság tárgyai. Emellett az Ăťr a hallás érzékszervéhez is kapcsolódik, mivel az Ăťr a rezgés tere, a hang alapja. Ha az elmélyedés a hallószerv Ăťrtermészetére irányul, akkor tágíthatja annak érzékelési tartományát, és ez rendkívüli hallásbeli képességeket tesz lehetĂľvé. Ha pedig az összpontosultság a testhez kötĂľdés mikéntjét tárja fel, akkor a kinyílt, határain túllépĂľ tudat a végtelenséget ölti testként magára, és megvalósul a "nagy testetlenség" állapota.

44. A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külsĂľ hatásra nem képzĂľdik többé rezdülés. Itt tĂťnik el a fény takarója.
bahir akalpita vrittir maha-videha tatah prakashavarana-kshayah

Magyarázat: Az elmélyedés eme állapotában megszĂťnik a külsĂľ világhoz kötĂľdés illúziója és kiderült, hogy a tárgynak vélt külsĂľ létezĂľk végsĂľ soron a tudat emlékképeinek, ösztönzéseinek tükörképei. Ezért ebben az állapotban már nem megy végbe hagyományos értelemben vett érzékelési folyamat, az elmét semmi sem készteti "kívülrĂľl". A külvilághoz kötĂľdés káprázata szétfoszlik, és a tudat önmaga idĂľtlen, határtalan fényében ragyog.

45. Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettbĂľl fakad, elérhetĂľ a lételemek feletti gyĂľzelem.
sthula-svarupa-sukshmanvayarthavattva-sanyamad bhuta-jayah

Magyarázat: Az anyagiság durva síkjának a lételemek, a föld, víz, levegĂľ, fény (tĂťz) és Ăťr állagai felelnek meg. A rejtett elemiség az érzékterületekre utal. Ha az összpontosulásban tudatosítjuk azt, hogy az anyagi világ valójában a rejtettbĂľl, vagyis a finom elemekbĂľl fakad, úgy tetszés szerint alakíthatók a természeti törvények.

46. EbbĂľl következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei.
tato 'nimadi-pradurbhavah kaya-sanpat tad-dharmanabhighatash cha
47. Formai kecsesség, erĂľ és gyémántkeménység a test jelességei.
rupa-lavanya-bala-vajra-sanhananatvani kaya-sanpat

Magyarázat: Az anyagi világ törvényeinek feloldása az Igázás hagyománya szerint "természetfeletti" képességeket tesz lehetĂľvé. A kommentárok a következĂľ nyolc csodaerĂľt említik: parányivá válás, hatalmassá válás, könnyĂťvé vagy nehézzé válás, minden vágy beteljesítése, tetszés szerinti helyen való megjelenés, mindenek fölötti uralom és teremtĂľ erĂľ. A lételemek és az anyagi törvények feletti uralom egyben az ezekbĂľl kialakult anyagi test tökéletességét is eredményezi.

48. Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségbĂľl fakad, elérhetĂľ a képességek feletti gyĂľzelem.
grahana-svarupasmitanvayarthavattva-sanyamad indriya-jayah
49. EbbĂľl következik az ész gyorsasága, a szervektĂľl független létezés és az Õsanyag feletti gyĂľzelem.
tato manojavitam vikarana-bhavah pradhana-jayash cha

Magyarázat: A megragadás, a személyes tapasztalás, az önösség Ăľsi ösztönébĂľl fakad, amely azt célozza, hogy a látvány "saját" látvány legyen. Ha az összpontosulás erre a folyamatra irányul, és az önösségbĂľl fakadó tapasztalást kioltja, felbomlik a lét irányultságok általi megkötöttsége, és a felszabadult tudat tetszés szerinti eszmét, irányultságot teremthet. Az érzékszervi tapasztalás kényszerétĂľl megszabadult tudat bármilyen érzékelést létrehozhat, és ezen keresztül tetszĂľlegesen alakíthatja önnön "anyagi" világát.

50. Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember.
sattva-purushanyata-khyati-matrasya sarvabhavadhishthatritvam sarvajnatritvam cha
51. Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti.
tad-vairagyad api dosha-bija-kshaye kaivalyam

Magyarázat: A végsĂľ tapasztaló, az Ember meghaladja a Természet legfinomabb, Világos síkját, az EszméletbĂľl, énképzetbĂľl és észbĂľl álló belsĂľ szervezetet is. Ha a törekvĂľben kialszik az a vágy is, amely a legmagasabb állapot elérésére irányul, vagyis ha felismeri, hogy a Homályos és a Világos egyaránt a Természet alakzatai, akkor már nem "akar" szemlélĂľvé válni, hanem minden emléket eleresztve Ăľ lesz a SzemlélĂľ maga.

52. Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik.
sthany-upanimantrane sangha-smayakaranam punar anishta-prasangat

Magyarázat: Még a legmagasabb állapotokban is ott lappang az önösség csírája, a mástól való önmegkülönböztetés ösztöne. A "gĂľg" fogalma itt természetesen tágabban is értelmezhetĂľ, jelentheti a "magáról, mint az állapot élvezĂľjérĂľl" való tudást is.

53. A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésbĂľl születĂľ Felismerés.
kshana-tat-kramayoh sanyamad vivekajam jnanam
54. Azután szembetĂťnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is.
jati-lakshana-deshair anyatanavachchedat tulyayos tatah pratipattih
55. A különbségtevésbĂľl születĂľ Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt.
tarakam sarva-vishayam sarvatha-vishayam akramam cheti vivekajam jnanam

Magyarázat: Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés idĂľbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az elĂľzĂľkre támaszkodik, és a következĂľket célozza. A különbségtevésbĂľl születĂľ, vagyis a létet az idĂľ és a történések folyamatából kiemelĂľ Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentĂľl független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden "eddigi" és "ezután lehetséges" pillanat tükrözĂľdik, és elnyeri végsĂľ értelmét. A lét eme oszthatatlan egységében élhetĂľ meg a minden októl és következménytĂľl mentes "Létezem" állapota.

56. Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember.
sattva-purushayoh shuddhi-samye kaivalyam

Magyarázat: A Szellemi és az Ember egymástól tisztul meg, miután a Tapasztaló nem azonosul a megismerés szervével, az EszméletbĂľl, énképzetbĂľl és észbĂľl álló személyes tudattal. A Természet és az Ember ekkor végleg elkülönül egymástól és önmagában megmarad.

 

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE)