Mottó: A tudatos féltékenységhez kapcsolt éberségem a feleségem
                       tudattalan képzelet- és érzés világa zavartalanságát biztosítja,
                       és ez által a családunk harmonikus egységét és egészségét
                       (a gyermekeink egészségét és harmonikus fejlĂľdését).
                       És ugyanúgy: a családunk harmonikus egységét, mindannyiunk
                       nyugalmát és egészségét szolgálja a feleségem féltékenysége is.

 

Van-e létjogosultsága - vagyis pozitív létfunkciója, netalán metafizikai alapja, kauzális indítatása - a nĂľk és a férfiak különféle (Nem minden esetben a birtoklási vágyhoz, a párunknak a birtok tárgyként való kezeléséhez, illetve az alacsonyrendĂť élvezethez, irigységhez kapcsolódó!) féltékenységének? Vagy a féltékenység mindössze egy olyan, kizárólag az egoizmust szolgáló érzéki és érzelmi (asztrális - pszichikai) érzés, végsĂľ soron egy olyan betegség, amitĂľl mindenkinek, akinek a lelkében és képzeletében (idea-világában) felüti a fejét, a legjobb minél hamarabb megszabadulni? Gyógyítható-e a féltékenység? SĂľt: egyáltalán gyógyítandó-e? ÖrökölhetĂľ tulajdonság-e a féltékenyég? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szorosan összefügg egy másik kérdéscsomó megválaszolásával és igazából az egyikre sem lehet válasz adni, anélkül, hogy a másikat meg ne kísérelnénk megérteni. Az egyik nem érthetĂľ meg a másik megértése nélkül: Mi a szerepük az apáknak az örökletes spirituális családi programok rendszerében - logikájában, milyen szerepük van az apáknak a spirituális - karmikus - családi programok örökítésében, illetve feloldásában? Mi a helyzet az általam külön tanulmányban leírt anyai ági örökletes szellemi programok befolyása mellett, az apáktól örökölhetĂľ spirituális programokkal? Lehetséges, hogy az apáktól csak a genetikai struktúránk egy részét örököljük, de szellemi - spirituális családi programokat nem? És ha igen, mindössze a nevelés, a szokásrend útján örökölhetjük az apai ági családi spirituális programokat, a generációk közt átívelĂľ spirituális memória szintjén nem?

 

A nĂľi, metafizikailag természetes és jogszerĂť féltékenység akkor merül fel, amikor az illetĂľ hölgy a család egységét érzi veszélyeztetve. Ilyenkor ez az érzés normális és metafizikai szempontból „érvényes”. De a nĂľket gyötrĂľ féltékenység mélyebb és teljesebb. A kauzális megértése érdekében, idĂľzzünk el egy igen rövid idĂľre a teremtéstanban és az etológiában, illetve az állatok ösztönvilágában.

 

Az antropológiai genetika eddigi felfedezései után, a racionálisan gondolkozó ember, aki a metafizikai által használt kauzális és analogikus logikát használja az élet és a lét jelenségeinek az értelmezéséhez - miközben a természettudományok tárgyi bizonyítékait semmiképpen nem akarja figyelmen kívül hagyni - mind a determinista kreacionizmus állításait, és az antropozófusoknak a létesülésére vonatkozó, tudományos tárgyi bizonyítékoknak nem megfelelĂľ elméleteit félre kell tennie.

 

Számomra legalábbis, a genetika legújabb antropológiai eredményei által is alátámasztott antropológiai fejlĂľdéstan, és az etológia bizonyos következtetései azok, melyek magyarázata értelmes és elfogadható. Természetesen, azzal a kitétellel és fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és mĂťködési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után, sem a véletlenszerĂť genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által véletlennek nevezett kozmikus (üstökös becsapódás), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerĂťségében, amelyek a földi élĂľlények fejlĂľdését kiváltó mutációkat eredményezik. Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de hát akkor mi az, ami a természettudomány által véletlenszerĂťnek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltja?

 

Nos ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi mutációkat okozó fizikai - természeti események nem egy külsĂľ, objektív istennek az ily módon történĂľ (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlĂľdés, a kiegyenlítĂľdés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. SĂľt, ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és késĂľbb a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az abszolút Ăľsszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményezĂľ eseményeket elĂľidézve, lehetĂľvé tette elĂľbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendĂť, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsĂľbbrendĂť) strukturálódását. Valamint e struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló szaporodási képességük kialakulását, saját struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását. Így fejlesztette ki tehát az abszolút szellem lépésrĂľl lépésre évmilliárdok és évmilliók során át, kívülrĂľl a megfelelĂľ körülményeket hozva létre, belülrĂľl az egyetemes mágia (a képzelĂľerĂľ) erejével, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkezĂľ állatokat, amelyekbĂľl végül is az a „teológiai” képességekkel rendelkezĂľ (mágikus képzelĂľerĂľ és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkezĂľ) lény, aki egyre inkább felölthette „az Ăľ képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen írtam a betegségeink és az asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzĂľinkrĂľl és a személyi horoszkópunkból kiolvasgató spirituális fejlĂľdési programokról szóló tanulmányomban.

 

Ebben a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan értelmezett az etológiából levonható azon következtetés, miszerint az állatok viselkedésében, ösztönös késztetéseiben fellelhetĂľ az ember belsĂľ - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az oka és így, a magyarázata, az egyesek által kiirtandó emberi tulajdonságnak ítélt féltékenység is. Ezért, e harcos szemléletĂť misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és fĂľképpen, spirituális szempontból nagyon is indokolt emberi tulajdonságnak: lelki képességnek találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelĂľ magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelĂľzni. Az ember esetében, ennek a félelemnek addig, amíg az egészséges és indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítĂľdés (megváltódás) szempontjából, két különbözĂľ oka van, annak függvényében, hogy nĂľ nemĂť-e, vagy hím nemĂť-e a személy, aki a féltékenységet átéli.

 

A nĂľk esetében a dolog egyszerĂť és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthetĂľ. A nĂľ mindig a család egységét, épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetĂľségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illetĂľ nĂľ, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemĂť és a spirituális fejlĂľdés útján elindult személlyel, aki által, vagy akin keresztül neki megnyílik a lehetĂľség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a közös egység és a kölcsönös áthatolás: az egymás megváltása megvalósítására, de ezt a fontos lehetĂľséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát, egy másik, konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemĂť személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezetféltésrĂľl, az öncélú boldogságélményrĂľl való lemaradás lehetĂľsége miatti félelemrĂľl, még szélsĂľségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerĂť élvezeti irigységrĂľl lehet szó.

 

SzerzĂľ: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.hu