Menu Content/Inhalt
FĂ”menĂŒ > Életvitel, önismeret > A fĂ©ltĂ©kenysĂ©g metafizikai gyökerĂ©rĂ”l Ă©s okĂĄrĂłl I. - A nĂ”
A féltékenység metafizikai gyökerérÔl és okåról I. - A nÔ
           Mottó: A tudatos féltékenységhez kapcsolt éberségem a feleségem
                       tudattalan képzelet- és érzés világa zavartalanságát biztosítja,
                       és ez által a családunk harmonikus egységét és egészségét
                       (a gyermekeink egészségét és harmonikus fejlĂ”dését).
                       És ugyanúgy: a családunk harmonikus egységét, mindannyiunk
                       nyugalmát és egészségét szolgálja a feleségem féltékenysége is.
 
ImageVan-e létjogosultsága - vagyis pozitív létfunkciója, netalán metafizikai alapja, kauzális indítatása - a nĂ”k és a férfiak különféle (Nem minden esetben a birtoklási vágyhoz, a párunknak a birtok tárgyként való kezeléséhez, illetve az alacsonyrendĂ» élvezethez, irigységhez kapcsolódó!) féltékenységének? Vagy a féltékenység mindössze egy olyan, kizárólag az egoizmust szolgáló érzéki és érzelmi (asztrális - pszichikai) érzés, végsĂ” soron egy olyan betegség, amitĂ”l mindenkinek, akinek a lelkében és képzeletében (idea-világában) felüti a fejét, a legjobb minél hamarabb megszabadulni? Gyógyítható-e a féltékenység? SĂ”t: egyáltalán gyógyítandó-e? ÖrökölhetĂ” tulajdonság-e a féltékenyég? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szorosan összefügg egy másik kérdéscsomó megválaszolásával és igazából az egyikre sem lehet válasz adni, anélkül, hogy a másikat meg ne kísérelnénk megérteni. Az egyik nem érthetĂ” meg a másik megértése nélkül: Mi a szerepük az apáknak az örökletes spirituális családi programok rendszerében - logikájában, milyen szerepük van az apáknak a spirituális - karmikus - családi programok örökítésében, illetve feloldásában? Mi a helyzet az általam külön tanulmányban leírt anyai ági örökletes szellemi programok befolyása mellett, az apáktól örökölhetĂ” spirituális programokkal? Lehetséges, hogy az apáktól csak a genetikai struktúránk egy részét örököljük, de szellemi - spirituális családi programokat nem? És ha igen, mindössze a nevelés, a szokásrend útján örökölhetjük az apai ági családi spirituális programokat, a generációk közt átívelĂ” spirituális memória szintjén nem?
 
A nĂ”i, metafizikailag természetes és jogszerĂ» féltékenység akkor merül fel, amikor az illetĂ” hölgy a család egységét érzi veszélyeztetve. Ilyenkor ez az érzés normális és metafizikai szempontból „érvényes”. De a nĂ”ket gyötrĂ” féltékenység mélyebb és teljesebb. A kauzális megértése érdekében, idĂ”zzünk el egy igen rövid idĂ”re a teremtéstanban és az etológiában, illetve az állatok ösztönvilágában.
 
Az antropológiai genetika eddigi felfedezései után, a racionálisan gondolkozó ember, aki a metafizikai által használt kauzális és analogikus logikát használja az élet és a lét jelenségeinek az értelmezéséhez - miközben a természettudományok tárgyi bizonyítékait semmiképpen nem akarja figyelmen kívül hagyni - mind a determinista kreacionizmus állításait, és az antropozófusoknak a létesülésére vonatkozó, tudományos tárgyi bizonyítékoknak nem megfelelĂ” elméleteit félre kell tennie.
 
Számomra legalábbis, a genetika legújabb antropológiai eredményei által is alátámasztott antropológiai fejlĂ”déstan, és az etológia bizonyos következtetései azok, melyek magyarázata értelmes és elfogadható. Természetesen, azzal a kitétellel és fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és mĂ»ködési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után, sem a véletlenszerĂ» genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által véletlennek nevezett kozmikus (üstökös becsapódás), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerĂ»ségében, amelyek a földi élĂ”lények fejlĂ”dését kiváltó mutációkat eredményezik. Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de hát akkor mi az, ami a természettudomány által véletlenszerĂ»nek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltja?
 
Nos ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi mutációkat okozó fizikai - természeti események nem egy külsĂ”, objektív istennek az ily módon történĂ” (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlĂ”dés, a kiegyenlítĂ”dés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. SĂ”t, ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és késĂ”bb a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az abszolút Ă”sszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményezĂ” eseményeket elĂ”idézve, lehetĂ”vé tette elĂ”bb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendĂ», primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsĂ”bbrendĂ») strukturálódását. Valamint e struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló szaporodási képességük kialakulását, saját struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását. Így fejlesztette ki tehát az abszolút szellem lépésrĂ”l lépésre évmilliárdok és évmilliók során át, kívülrĂ”l a megfelelĂ” körülményeket hozva létre, belülrĂ”l az egyetemes mágia (a képzelĂ”erĂ”) erejével, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkezĂ” állatokat, amelyekbĂ”l végül is az a „teológiai” képességekkel rendelkezĂ” (mágikus képzelĂ”erĂ” és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkezĂ”) lény, aki egyre inkább felölthette „az Ă” képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen írtam a betegségeink és az asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzĂ”inkrĂ”l és a személyi horoszkópunkból kiolvasgató spirituális fejlĂ”dési programokról szóló tanulmányomban.
 
Ebben a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan értelmezett az etológiából levonható azon következtetés, miszerint az állatok viselkedésében, ösztönös késztetéseiben fellelhetĂ” az ember belsĂ” - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az oka és így, a magyarázata, az egyesek által kiirtandó emberi tulajdonságnak ítélt féltékenység is. Ezért, e harcos szemléletĂ» misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és fĂ”képpen, spirituális szempontból nagyon is indokolt emberi tulajdonságnak: lelki képességnek találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelĂ” magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelĂ”zni. Az ember esetében, ennek a félelemnek addig, amíg az egészséges és indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítĂ”dés (megváltódás) szempontjából, két különbözĂ” oka van, annak függvényében, hogy nĂ” nemĂ»-e, vagy hím nemĂ»-e a személy, aki a féltékenységet átéli.
 
A nĂ”k esetében a dolog egyszerĂ» és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthetĂ”. A nĂ” mindig a család egységét, épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetĂ”ségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illetĂ” nĂ”, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemĂ» és a spirituális fejlĂ”dés útján elindult személlyel, aki által, vagy akin keresztül neki megnyílik a lehetĂ”ség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a közös egység és a kölcsönös áthatolás: az egymás megváltása megvalósítására, de ezt a fontos lehetĂ”séget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát, egy másik, konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemĂ» személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezetféltésrĂ”l, az öncélú boldogságélményrĂ”l való lemaradás lehetĂ”sége miatti félelemrĂ”l, még szélsĂ”ségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerĂ» élvezeti irigységrĂ”l lehet szó.
 
SzerzĂ”: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.hu
 

A VilĂĄg TanĂ­tĂłi

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

BarĂĄtaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk