Mottó:
"Együtt születtek és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai
szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek
még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok,
és a mennyek szellĂľi táncoljanak kettĂľtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetbĂľl ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partja között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbĂľl.
Kínáljátok egymást kenyeretekbĂľl,
de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok,
de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak,
habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne Ăľrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. "

(Khalil Gibran: A házasságról - Révbíró Tamás fordítása)

Szokásomhoz híven, mielĂľtt a párkapcsolatról szóló témába belefogtam, tettem egy rövid kis utazást a világhálón, a „duálpár” kifejezés után kutatva, és bevallom, elég érdekes írásokat találtam. Nagy örömöm telik mindig ezekben az Internetes „portyázásokban”, mert akkor is tanulok belĂľlük, ha a kauzális asztrológia szemléletmódjához hasonló gondolatokra, nézĂľpontokra bukkanok rá, egy-egy szerzĂľnél, és akkor is, ha csupán részleges, zavaros, felszínes humanista közhelyekre bukkanok, mert továbbgondolva azokat, egyre mélyebben át tudom látni a civilizált emberiség nagy életkrízisét. A kauzális asztrológia a párkapcsolati kérdéseket az anyai ágon öröklĂľdĂľ életfeladatok szerint vizsgálja és értelmezi, és az általa nyújtott konkrét feloldási lehetĂľségek a két ember közötti közös kiegyenlítĂľdési életfeladat, a közöttük lévĂľ un. karmikus provokáció (szerelmi vonzás) színezetét tárják fel.

 

A „minden férfiban ott van egy nĂľ, és minden nĂľben egy férfi”- már olyan általános életigazságnak bizonyul a modern ember életében, annyi pszichológus, orvos, mĂťvészember, stb. szájából hallottuk már ezt a kifejezést, hogy manapság már inkább az jelenti számunkra a legnagyobb problémát, hogy mit kezdhetünk nĂľként a bennünk lévĂľ férfival, és mit kezdhetünk férfiként a bennünk lévĂľ nĂľvel? A kauzális asztrológia szerint a civilizált ember párkapcsolati konfliktusainak, krízishelyzeteinek a kulcsa e kérdés megválaszolásában rejlik: Hogyan tudom nĂľként a Szeretet lételvet (egység-bontási és egység-helyreállítási képesség, odaadás és befogadás) realizálni, hogyan tudom férfiként a Fény-lételvet (tapasztalati ismeret) realizálni, illetve a kettĂľ közötti kiegyenlítĂľdést, a bennem lévĂľ Szeretet és Fény kölcsönös áthatolását megvalósítani a saját lényemben úgy, hogy ez által a saját belsĂľ harmóniámat és a párkapcsolati-családi életem békéjét megvalósíthassam? Hogy a Szeretet ne váljon korrupcióvá és gyĂťlöletté és a Fény ne váljon Ăľrületté és erĂľszakká bennem. A történelem folyamán a kauzális asztrológiának ez a fajta problémafelvetése számos gondolkodó, festĂľ, író, költĂľ, politikus, tudós életmĂťvében is megtalálható volt azoknak, akik az ideális párkapcsolat titkát keresték.

 

Talán ismerĂľs némely olvasó számára a szókratészi lakomán felidézett atlantiszi mítosz: A szerelmi vágy megvilágításához Arisztophanész meséli el az androgün (férfi-nĂľ; három nemĂť lény) legendáját: Zeusz kettéhasította õket - innen az olthatatlan vágy. A nemek megosztásáról az ókor nagy bölcse, Platón így emlékezik meg a Lakomában:

 

 

A cikkem mottójaként választott verssorok Jakab Zoltán Csaba újságcikkébĂľl származnak, aki a következĂľ gondolatait osztja meg velünk a párkapcsolati együttéléssel, a házassággal kapcsolatosan:

 

 

Hasonló gondolatokra találtam Minya Klára egyik írásában is: „...míg a korábbi korok kijelölték a férfi-nĂľ kapcsolat határait, kereteit, formáit, addig ma ezt a nyugati civilizációkban, az individuumok korában minden párnak magának kell kidolgoznia. Ez pedig roppant bátorságot igényel, mivel ebben a viszonyban mérettetünk meg a leginkább. Itt áruljuk el magunkról a legtöbbet, itt derülnek ki legkegyetlenebbül a gyengeségeink, de az erĂľsségeink is. Ebben a nehéz és felelĂľsségteljes helyzetben, kapcsolatban az igazi segítséget csak egymástól remélhetjük, ezért becsüljük meg egymást, s a vakító szerelem elmúltával köszönjük meg egymásnak a mindennapok apró-cseprĂľ konfliktusait, ahol megtanulhatjuk a legfontosabb karmikus leckéinket is!” (Minya Klára: A szerelemrĂľl szellemi szempontból)

 

Hogyan éljük meg valójában a párkapcsolati-házas életünket? Az egyedülálló férfiak és nĂľk nagy része az „ideális párt” keresi, s elvárják, hogy minél több kritériumnak megfeleljen, mivel nincs idĂľ arra, hogy újat keressenek, ha az aktuális nem mĂťködik - derül ki egy párkapcsolatokat elemzĂľ kutatásból, melyet egy brit szociológiai társaság közremĂťködésével a match.com oldal végzett.

 

„A társas és párkapcsolatok jövĂľje” elnevezésĂť felmérést Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban és Svédországban végezték el 2500 személy és négy spanyol pszichológus közremĂťködésével. Eszerint ahogy az ember megtervezi a karrierjét, a szabadidejét, és a munkáját, úgy a párkapcsolatát, a randevúit is.

 

A kutatás vezetĂľje elmondta, hogy a férfiak 75 százaléka és a nĂľk 72 százaléka gondolta úgy, hogy „az ember páros életre született”, s a válaszadók 85 százaléka tartós kapcsolatban kíván élni, szemben a kilencvenes évekkel, amikor a szexuális tapasztalatszerzés dominált.

 

Az utóbbi években megnövekedett a válások száma is, mely újfajta egyedülállók megjelenéséhez vezetett, akik 40 körül szabadulnak a házasságból, s boldogok, ha újra megtalálják azt, amit elvesztettek.

 

Ezenkívül, az utóbbi idĂľben teret vesztett az a nézet, hogy az ellentétek vonzzák egymást, inkább választanak olyan párt maguknak, aki hozzájuk hasonló mentalitással, célokkal, ízléssel bír. Az újkori romanticizmus nem elégszik meg egy gyertyafényes vacsorával, és egy csokor virággal, élmények, utazások, gondolkodásmód megosztása mind fontos tényezĂľk. Mivel manapság a nĂľknek nincs szükségük a gazdasági biztonsághoz és a gyermekvállashoz házasságra, újabban a férfiak éreznek olthatatlan vágyat arra, hogy „benĂľjön a fejük lágya” s megértĂľ férjjé válhassanak, aki segít otthon a háztartásban. A 16 és 59 év közötti európaiak 25 százaléka él élettársi kapcsolatban, s egyre nĂľ azok száma, akik egyedül nevelik gyermeküket. A spanyol nĂľtlenek és hajadonok 50 százaléka nem bocsátaná meg társa hĂťtlenségét, csak a férfiak 25 százaléka és a nĂľk 13 százaléka tartja felejthetĂľnek az eseti flörtölést.

 

Közismert pszichológusok, un. mentálhigiénés szakemberek véleménye szerint - még ha nem is tudunk róla - minden párválasztásunkban szerepet játszanak gyerekkori élményeink, szüleink, nagyszüleink jelleme és gondolkodásmódja, családunk jelene és múltja. Az egyik embert vonzónak, a másikat valamiért taszítónak találjuk és sok esetben magunk sem tudjuk, miért. Õk azt javasolják, tartsuk mindig szem elĂľtt a párunk családjának a példáját, hisz meglehet, idĂľvel életünk nagy szerelme egyre jobban fog zsörtölĂľdĂľ apjára, vagy rendmániás anyjára hasonlítani. Ha ezzel együtt is mellette döntünk, legyünk segítségére abban, hogy meglássa a jelen és a múlt között húzódó összefüggéseket, segítsünk neki abban, hogy gyermekeinket még jobban nevelje, mint Ăľt nevelték szülei. Az együtt töltött évek során úgyis mindketten változni fogunk - jó esetben tanulunk egymástól, és érettebb, kiforrottabb egyéniségek leszünk, mint korábban voltunk. Lehet, hogy épp társunk hoz majd ki belĂľlünk olyan tulajdonságokat, amelyekrĂľl nem is tudtuk, hogy - elrejtve bár, de - mindig bennünk éltek. Legyünk önmagunkkal is kritikusak. Fontos, hogy felismerjük személyiségjegyeinket, és azokat a másoktól eltanult viselkedésformákat, amelyektĂľl esetleg meg akarunk szabadulni. Ha tisztában vagyunk az „örökölt” családi rossz szokásainkkal és képesek vagyunk tudatosan változtatni ezeken, máris elindultunk azon az ösvényen, amely a „boldog házasság” felé vezet.

 

Nagy öröm volt számomra ezeket a fenti gondolatokat olvasni, hiszen a saját élettörténetemre, szüleim, nagyszüleim élettörténetére ismertem bennük, és a saját élettörténetembĂľl is felelevenedtek a férjemmel való megismerkedés óta eltelt 9 év idĂľszaka. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennem 12 éves kamaszlányként a szüleim válása, a nagyszüleim viharos, szenvedélyes vitatkozásokkal teli házasélete. Ám a tudományos, genetikai, vallásos, filozófiai, pszichológiai és mentálhigiéniai magyarázatok kevésnek bizonyultak számomra a gyökeres, mélyre hatoló változáshoz. Soha nem váltam volna képes megváltozni, vagyis megváltoztatni a házasságról, együttélésrĂľl, férfi-nĂľ kapcsolatról, szexualitásról, szerelemrĂľl való, az irracionalitásig elmenĂľen, szélsĂľségesen romantikus, szenvedélyes és ellenséges képzeteimet, ha nem hallottam volna a LilithrĂľl. Arról a minden emberben ott lappangó tudattalan mélypontról, irracionális másság utáni sóvárgásról, a mely a kauzális asztrológia álláspontja szerint a párkapcsolati konfliktusok, krízishelyzetek, tragikus csalódások és elválások, a kölcsönös (ön)ámítások, félrevezetések, titkolózások, a féltékenység és az erĂľszak szellemi hátterét képezi: Vagyis a minden ember tudattalanjában lappangó, egész életképzeletét mozgató rejtett személytelen kéjvágyról, élvezet- és kényelemvágyról, bebiztosítási késztetésrĂľl, dominálási - hatalmi és birtoklási-kontrollálási ösztönrĂľl. És ha nem hallottam volna a Lilith szerinti tévképzetek továbbörökítését lehetĂľvé tevĂľ spirituális memóriáról. Arról, hogy hogyan örökítĂľdnek tovább és hogyan ívódnak bele egész-génrendszerünkbe, tudatos és tudattalan lelki- és érzelmi világunkba, egész életképzeletünkbe azoknak a szélsĂľséges, negatív élethelyzeteknek, negatív gondolati-érzelmi mintáknak, viszonyulási módoknak, késztetéseknek, vágyaknak, ambícióknak és sóvárgásoknak az emlékei, amelyek egykor édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk megoldatlan párkapcsolati - szerelmi-szexuális sorsfeladatai voltak.

 

Ennyit röviden a duálpárokról és a szerelmi beteljesülésrĂľl. Sokszor abban a kapcsolatban találjuk meg ténylegesen a boldogságunkat, amelyet a hófehér lovon száguldó herceg és rózsaillatú hercegkisasszony utáni epekedésünk miatt újra és újra elutasítottunk. Mert a szerelem önmagában, mint ahogy az általam idézett szerzĂľk is említik, önmagában nem elég. Nem elég az, ha a párunkban pusztán csak a szerelmi-szexuális partnert lássuk, és nem pedig azt a sors által elénk nyújtott lehetĂľséget, amely tudatos, sokszor nagyon fájdalmas és kimerítĂľ erĂľfeszítések árán a spirituális fejlĂľdésünkhöz vezet.

 

Még lenne írnivalóm e témáról, de talán egy következĂľ cikkemben kitérek majd a párkapcsolati házasélet testi vetületeire, és a modern ember szexuális életét is sikerül a kauzális asztrológia mélyre hatoló, az egyetemes törvények és a Lilith szerinti tévképzetek, aberrációk és az ehhez kapcsolódó tragikus élethelyzetek, sorstapasztalatok szempontjából megvizsgálnom.

 

SzerzĂľ: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.hu