A koncentráció fejlesztése meditáció és kontempláció segítségével

A meditáció buddhizmusnak is módszere, amelyet az egyetlen és nélkülözhetetlen eszköznek tartanak a tudat erĂľsítése, tisztítása és végsĂľ soron a megvilágosodás felé vezetĂľ úton. Meditáció jelentése: legmagasabb szintĂť tudatosság állapotában lenni.

A világon ismert sokféle meditációs módszer közül Myanmarban a szatipatthána vipasszana meditációt gyakorolják eredeti formájában a történelmi Buddha tanításai szerint. A szatipatthána szó jelentése: a megfigyelt tárgy közeli, stabil, rendíthetetlen tudatában lenni. A vipasszana szó jelentése: keresztülnézni, áthatolni a különbözĂľ tudati és fizikai változásokon.

A meditáció során a tudat egy meghatározott tárgyra irányul és a csapongó gondolatokat nem engedi felbukkanni. A meditáció révén az intellektuális képességek kiterjednek, és a tudás ereje oly módon növekszik, hogy megjelenik a dolgok valódi természete. A koncentráció ilyen módon való fejlesztése természetesen a tanulási képességeket is megsokszorozza, valamint az egyén az átélt élmények nagyobb fokú tudatosítására válik képessé. Ahogy a szerzetesek fogalmaznak, az a tanuló, akinek figyelme gyenge, egy lyukas edényhez hasonlatos, mivel bármennyi vizet töltenek bele, mindig kifolyik belĂľle. Ugyanígy csak a helyes koncentráltság segítségével tarthatók meg a kívánt ismeretek.

A kontempláció a meditáció magasabb szintjét jelenti, amikor a figyelem már olyan mértékben fejlett, hogy a gyakorló számára megnyílnak az intuíció csatornái. A tudat, a gondolatok olyan tiszta állapotba kerülnek, mint egy ragyogóan áttetszĂľ tükör. Ezúton a dolgok felszíni jellemzĂľin túl, a lényegi tulajdonságok megismerésére nyílik lehetĂľség. Ily módon lehetĂľvé válik a káros cselekedetek hátrányainak és a hasznos cselekedetek elĂľnyeinek felismerése.

A fenti meditáció két alkalmazott fajtája az ülĂľ és járó meditáció.

A járó meditáció lényege, hogy a gyakorlók (Myanmarban yogi) mozgásukat teljesen lelassítják, a szemüket a földre szegezik, így nem néznek körül, csak a saját testükre figyelnek. Ebben az esetben a tudatosság és koncentráció fĂľ tárgya a láb és a test mozgása. KözelebbrĂľl: az emelkedĂľ és mozduló, majd földet érĂľ lábfej és talp. A lépés mozdulatsorának részletesebb feltárásához a mozgás teljes lelassítása szükséges. A módszer hatására a gyakorlók sokkal tudatosabban mozdulnak, mozgásuk a koncentráció fejlĂľdésével összerendezettebbé válik, az állóképességük megnĂľ.

A járó meditáció fejlettebb szintjén kiterjed a járás közben végzett munkák koncentrált megfigyelésére is, így a söprésre, takarításra. A lassú mozgás során szemlélik kezük, testük mozgását, csak arra koncentrálnak, a testük hogyan mĂťködik a munka során. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha nem lépnek kommunikációba a többiekkel, hanem teljesen csendben, csak magukra figyelve szemlélĂľdnek. A gyakorlat fejlĂľdésével eljutnak arra a koncentráltsági szintre, hogy saját cselekedeteik elĂľtt megjelenĂľ szándékaikat is mérlegelni tudják, hiszen a lelassult mozgás lehetĂľséget nyújt ennek felismerésére is. Mozgási ügyességük fejlĂľdése a koncentráltságon keresztül a saját testük feletti kontroll érzését nyújtja, amely nagy örömérzéssel jár együtt.

Az ülĂľ meditáció alatt csukott szemmel mozdulatlanul ülnek a gyakorlók, és befelé figyelnek. A megfigyelés tárgya saját hasi mozgásuk a légzés hatására, illetve az érzékszerveken keresztül beérkezĂľ ingerek. A megfigyelést folyamatosan tudatosítják belsĂľ jelzéssel. Ennek során magukban megjegyzik, hogy éppen emelkedik vagy süllyed a hasuk, hallanak vagy éreznek, milyen fájdalmaik jelentkeznek. A hasi mozgás nyomon követésével egyrészt gyorsan fejlĂľdik koncentráltságuk, másrészt ismereteket szereznek testi mĂťködéseikrĂľl, a változások természetérĂľl.

A koncentráció fejlĂľdésének három szakasza:

• értelmi felfogása a folyamatoknak
• érzelmi, érzékelési felfogás
• tudati mĂťködések-éntudat határai kitágulnak

Az ülĂľ meditáció fejlĂľdésével a következĂľ jelenségek megfigyelésére nyílik lehetĂľség:

• a be- és kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásra hatásának, egységének átélése;
• testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése;
• az érzések természete, változásuk jellege;
• a gondolatok természete és változó jellege;
• a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása;
• a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bĂľrön, a testi jellemzĂľkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán);
• a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetrĂľl és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel;
• meditáció az együttérzésen

A kolostorban a koncentráció fejlesztése azonban nem csupán a kijelölt ülĂľ vagy járó meditációk idejére korlátozódik. Például az evés során is saját mozdulataikra kell figyelniük, magukban jelezve, hogy éppen mit csinálnak, mit éreznek, mi a felmerülĂľ szándékuk. Emiatt sokkal lassabban folynak a tevékenységek, de a balesetek, ügyetlenségbĂľl származó események száma csökken. Természetesen ez a folyamatos figyelés kezdetben nagyon fárasztó, hiszen a kolostori élet túlságosan eltérĂľ követelményeket támaszt az eddig megszokott életvitelünkhöz képest.

 

Forrás: www.kamala.hu