Dr. Edward Bach (az esszenciák megalkotója) egész orvosi pályafutása alatt azokat a gyógyszereket tartotta jónak, melyek életadók és építĂľek a szervezet és a szellemiség, a lélek számára. Ezért kutatásai során nem is gondolt arra, hogy fémekbĂľl készítsen gyógyírt, hiszen ezek az embernél alacsonyabb szinten helyezkednek el. Az állatokat pedig kegyetlenségnek tartotta gyógyszerek készítésére felhasználni. Így maradtak számára a növények. Úgy gondolta, hogy a növények felhasználása nem számít kegyetlenségnek, hiszen az „Ăľ” vágyuk az emberiség hasznára lenni.

A növényeket három csoportba sorolta:

• Az elsĂľ csoportba a mérgezĂľ és alacsony életformájú növényeket tette, melyek az embernél alacsonyabb szinten helyezkednek el. Ezek csökkentik a test rezgéseit esetlegesen akár a halál állapotáig is (mérgezés), így alkalmatlanok bármiféle gyógykészítmény elĂľállítására.
• A második csoportba az étkezési-, vagy fĂťszernövényeket kategorizálta, melyek az emberrel azonos szinten rezegnek. Ezek nem képesek a testes és a lelket emelkedettebb állapotba hozni, csupán a test fenntartását képesek szolgálni.
• A harmadik csoportba tartozó növények az átlagembernél magasabb szinten lévĂľk. Ezeknek igazán áldott a hatásuk, hiszen emelkedett rezgésükkel képesek a beteg testet és lelket tisztítani, gyógyítani. Ezek között kutatva talált rá az általa felhasznált növényekre.

Fontosnak tartotta, hogy olyan növényekbĂľl készítse el az esszenciáit, melyek energiában gazdag helyen nĂľttek. Általa legalkalmasabbnak vélt terület Közép-Angliában található, ahol a Bach Központ is megépült. A központ a mai napig errĂľl a területrĂľl gyĂťjti be a virágokat, így biztosítva az esszenciák „tisztaságát”.

Dr. Edward Bach orvosi munkássága alatt különbözĂľ oltóanyagok, homeopátiás szerek készítésével is foglalkozott. Azonban számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem a testet, hanem a lelket kell megtisztítani a teljes gyógyulás érdekében. Ezért folyamatosan kereste azt a módszert, mellyel a növényekbĂľl nem a hatóanyagukat, hanem az információjukat tudja kinyerni. Így talált rá a napsütéses és a forralásos módszerre.

Napsütéses módszernél egy vékony falú üvegedényt kell teletölteni forrásvízzel. A víz felületét olyan virágokkal kell beborítani, melyet aznap már körülbelül 2 órán át érte a napsütés. A növényeket körülbelül 3-4 órán át kell hagyni az edényben „napozni”. Az elkészült és leszĂťrt folyadékhoz 20%-os tiszta alkoholt kell adni a folyadék mennyiségével azonos mértékben. Ez az esszencia korlátlan ideig megĂľrzi hatását.

Forralásos módszert általában a kora tavasszal leszedett virágoknál alkalmazzák, melyeket még nem ért túl sok napsütés. Ebben az esetben a vízbe helyezett növényeket körülbelül 30 percig kell forralni. Utána hasonlóan a napsütéses módszerhez, az alkohol hozzáadásával biztosítják az eltarthatóságát a leszĂťrt folyadéknak.

Bach fontosnak tartotta – talán az egységhez tartozás végett – hogy, ezeknél a folyamatoknál jelen van mind a négy elem: a tĂťz, a víz, a föld és a levegĂľ. Hiszen a növényeket a föld táplálta, a levegĂľ lélegeztette, a naptól (vagyis a tĂťztĂľl) kapták életerejüket, majd végül a víz gyĂťjtötte össze gyógyító hatásukat, a lelküket.

SzerzĂľ: Tolnai Erzsébet Éva
www.ebredesbt.hu