Édes Istenem, amikor rájövünk a Te kegyelmedbĂľl, és önismereti próbálkozásaink révén, hogy életünkben milyen görcsök, rossz reakciók és beidegzĂľdések feloldása a feladatunk, és ehhez hogyan járulnak hozzá az emberek (akik egy részére haragszunk, mikor fájdalmat okoznak) – rögtön elKÉP-edünk (képszerĂťvé válik), hogy milyen egyszerĂť fejlĂľdési-szálakra vannak felfĂťzve életeseményeink! Kegyelem ez, hogy megtanuljuk felismerni rossz hozzáállásunkat, vagy egyszerĂťen csak magasabb szinten, tudatosabban, szeretet-telibben reagáljunk, mint régen!   

Például szeretteink elvesztésétĂľl való félelmünk (hogy meghalnak, bajuk lesz...stb.) csak a ragaszkodást, birtoklási vágyat vagy a túlzott aggodalmaskodást erĂľsíti - egy ideig! A megfelelĂľ pillanatban pedig rájövünk, hogy akit az ember szeret, azt nem tudja elveszteni, hisz mindörökké a szívében él – bármikor felidézheti a lényét, közös emlékeit vele. Fizikai elvesztésükkor pedig (pl. távoli helyre kerülés vagy halál) azokkal van továbbra dolga az embernek, akik körülötte maradnak, vagy odakerülnek a sors révén. Általuk fejlĂľdik tovább és Ăľk is általa tapasztalnak, vagy szeretetüket más szinteken élhetik ki. Természetesen ez nem egyszerĂť feladat, de amikor sejtjük a dolgok jobbá alakulásának a lényegét, Istenhez fordulva, kérve az Õ egyértelmĂť útmutatását, jeleit a probléma magjának, igaz természetének felismeréséhez és szeretet-teli megoldásához (mely minden léleknek jó lesz, akik részt vettek ebben a „történetben”) - szinte rögtön megerĂľsít, és vagy álmok révén, vagy elcsendesült lélekkel, mikor intuícióinkat tisztábban érezhetjük: megkapjuk a választ, a megoldást! Így feloldódik a feszültség, elönt bennünket a lelki öröm, szeretettel telünk meg életünk minden (e probléma feloldásában akár rossz érzéseket keltĂľn is segítĂľ) résztvevĂľ felé.

Megújult erĂľvel már más irányok felé fordulhatunk, vagy élvezhetjük a felismert állapot áldásait – végtelen hálával Isten felé, fürödve az újból felerĂľsödĂľ, szorosabb Vele való kapcsolatban!

Az „I-GAZSÁG” révén, amit eddig „gazságnak” éltünk meg érzelmileg, most eljuthatunk az „IGAZSÁG”-hoz, ami felemel, szebbé teszi szívünket-lelkünket, kapcsolatainkat, további életünket…

Aki fél a hibák elkövetésétĂľl: akár ha majd rosszul tesz valamit, vagy téved és ezért csúnya büntetésben részesül – csak leblokkolja a spontán válaszait az élet hozta eseményekre, feladja  céljait, esetleg belsĂľ meggyĂľzĂľdését – így gyakrabban keltenek benne mások lelkiismeret-furdalást, zsarolhatóvá válik, félelemmel telítĂľdik az élete. Mikor lassú önismeret és a kegyelem révén végre felismeri ezt a rossz hozzáállását, problémáját, és imáira válaszul körvonalazódik a helyes megoldás, rájön, hogy hibáinak is mindig oka és célja van a körülötte lévĂľ lelkek tapasztalásában, fejlĂľdésükben, de mindenekelĂľtt saját fejlĂľdésében - e probléma felismerése által.

EttĂľl kezdve bátrabban felvállalhatja saját egyéniségét, reagálásait, felvállalhatja belsĂľ késztetéseit és elindulhat az általuk motivált irányba: ÖNMAGA lehet, hiszen tudja, mindenki követ el „hibákat”, de ez a fejlĂľdés és az élet része! Isten elĂľtt nincsenek HIBÁK, csak SZEREPEK, neki minden szereplĂľ SZÍNÉSZ-LÉLEK (Isten látja a valóságot „SZÍNRÕL-SZÍNRE”!), Neki mindenki egyformán kedves. Ha a lélek Hozzá fordul, engedi Õt belülrĂľl a szeretetével megérinteni, ez a legnagyobb boldogság és áldás számára, mely Istennek is örömöt okoz - hisz a szeretet így megújult erĂľvel bontakozhat ki!

Hibáinkból mindig tanulunk is valamit: a becsület, a tisztesség, a tisztaság, az erĂľszakmentesség, a béke és az egymás iránti szeretet egyre kitisztultabb megnyilvánulásai felé terelve cselekedeteinket, jellemünket, énünket – lelkünket pedig az Istennel való szeretetteljes, tiszta kapcsolatra hangolja.

SzerzĂľ: Matosics Róbertné Zsuzsanna