2008.08.20.

Ma sem könnyebb, vagy nehezebb az élet, mint régebben volt, és most elsõsorban az emberi, belsõ erõtartalékainkra gondolok. A mai magyar ember látszólag sokkal felszabadultabban él ma, mint régebben. Ennek ellenére, mégis sokkal több a problémája. Rengeteg elfojtással él és ugyanennyi belsõ megoldani valója is van. Mindez sajnos az emberi kapcsolatok és a hétköznapok területén összegzõdik.

A magyar ember szétszórtságában, lelki vívódásaiban kapaszkodókat keres, melyeket külsõ dolgokban vél megtalálni, de ezzel együtt is csak ideig óráig tud megnyugodni! Függõségei felesleges szenvedéseinek az okozói. Az igények és az éhség nagy. A kényelmi kultúra mostanra már szinte mindent kielégít, így félrevezet és kondicionál arra, hogy hogyan mondjon az ember nemet legbelsõbb értékeire. Mély belsõ változásra van szükség az országban!

E változás aktualitását sajátságosan magyar társadalmi helyzetünk adja, melyben megjelennek a válási, betegségi és gazdasági mutatóink, az emberi kapcsolatok és a magyar családok nehézségei.

Ezzel szemben többek számára is megjelent az igény egy gyengéd, szeretetteljes és nagyon finom minõség megélésére. Ugyan nem könnyû a helyzetünk, hiszen látható, hogy az eltávolító, elhúzó erõk is próbát tesznek, de hála Istennek egyre inkább a békességre való törekvés szándékának ereje is velünk van. Ez a szándék minden magyar lélek kívánsága is, hiszen ez vezet bennünket az elfogadásban teljesedõ magyar szívközösségünk felé.

Az a lépés, amit mostanra meg kell tennünk, több szempontból is más, mint amit eddig próbálgattunk, más, mint amit eddig megismertünk. Ez a lépés újfajta figyelmet kér tõlünk, hiszen a a szív kifejezésérõl van szó, mely nem mehet könnyen. Számos múltbeli, történelmi, családi nehézség és tragédia tartja fogva a magyar szívet. Ezért a magyar szívnek mostanra sokkal több figyelemre, türelemre van szüksége, amit a modern kultúrától megkapni nem tud! A magyar szív a múlt értékeibõl, csodás hagyományainkból táplálkozik és a belsõ csendbõl, a létezésbõl merít. Így magyar szívközösségünk, a belsõ csend erejének õsi szövetségébe invitál, ahol megszületik a megbocsájtás, az elfogadás és a béke, melyre Földünknek és Hazánknak egyaránt szüksége van. Szívközösségünk a szeretetben teljesedik és szívünk szeretet szálai szövik a köztünk lévõ mintáinkat, avagy a tiszta érzelmeinket, mely pillérei magyarságunknak! Dobogókõ a Mindenség szívének dobbanását õrzi, mely ritmus, a Földön élõ emberek szívének ritmusa is Egyben. Isten kegyelmébõl nálunk Magyarországon õrizzük a Föld szívcsakráját, így feladatunk ehhez méltóan a béke minõségét képviselnünk mindennapjainkban is. Így legyen!