Folytatjuk a beszélgetésünket azon az újfajta interaktív módon, amit egy közös energetikai térben hozunk létre, amit én konferenciateremnek hívok, és ahova továbbra is invitállak benneteket, hogy gyertek el, és fejtsétek ki a nézeteiteket mindenféle témában, ami titeket érdekel. Ennek nemcsak az a célja, hogy mi értesüljünk a kérdéseitekrõl, hanem nektek is segít, mert ha tudsz kérdést feltenni, az azt jelenti, érted a dolgokat és van benned egy olyan tudásalap, amire bátran lehet építkezni.  Minden jó kérdés a bölcsességhez vezetõ út egy-egy kockaköve, pontosabban egy újabb lépés ezen út lekövezésében. 
 
Drága Adamus! Szeretném azt megkérdezni, hogy miért van az, hogy számos tanítás látott napvilágot az utóbbi idõben, mindegyik valahol ugyanarról és mégis teljesen másról szól, és miért van az, hogy mindezek ellenére nem változik a világ, ugyanolyan duális, mindenki tele van félelmekkel, drámákkal?  Most vagy a tanítások nem érnek egy fabatkát sem, és nem mások, mint unatkozó lelkek porhintései, vagy az emberek nem állnak készen a változásra? S lenne még egy kérdésem, mégpedig a tekintetben, hogy ti angyali létezõk nem egyeztetitek a munkátokat egymással? Miért találunk néha komoly ellentmondásokat az egyes tanítások között? Ez így már bocsánat, de elég hitelromboló. 
 
Nagyszerû kérdésfüzér, minden kérdés még négy újabbat vet fel, de akkor szépen sorban megválaszoljuk ezt. Elõször is - bár ez a kérdésben így nem fogalmazódott meg, de benne foglaltatik - minek ennyi tanítás, minek ennyi tanító mind a fizikai, mind a nem fizikai birodalmakból? Miért nem elég egy, mint ahogy ez régebben mûködött? És amit tegnap hallozzunk kérdést, azzal is kiegészíteném: miért kell egyáltalán angyali tanítás, ha ez sokszor nem igazán több,  mint egy épphogy alig nagyobb perspektívával rendelkezõ földi tanítás? És ha ezt a kérdést négy kérdéssé szeretnénk bõvíteni, még azt is hozzátehetnénk, minek egyáltalán tanítás?  
 
Hát, drágáim, minden kornak megvannak a maga igényei, és a maga válaszai, amik ezekre az igényekre rímelnek. A mai világotok egyfajta választékalapú, választásokon alapuló létezési forma; csupán azt nézzétek meg, sima szappanból hányféle termék közül válogathattok! Ez egy teljesen természetes folyamatnak az eredménye, és ne tévesszétek ezt össze a fogyasztói társadalom problematikájával, ami inkább pszichológiai gond, mint gazdasági vagy technológiai. 

 

Az emberiség tudatossága elért egy olyan határt, amikor a technológia, az ipar, hogy így mondjam, túlszárnyalja már azokat az elképzeléseket is, amiket akár pár évtizede gondolt az ember. És ez a természetes bõség, változatosság, ami ezáltal megjelent az emberiség egy részének az életében, egy teljesen normális velejárója ennek a folyamatnak. Ugye azt már többször, több helyrõl hallottátok, hogy a Világegyetem alapja a bõség, valamint azt is megtanulhattátok a magatok tapasztalatai alapján, hogy a Világegyetem alapja a változatosság. Csak tekintsétek meg, hány pillangófaj van a világon, a fél centistõl a tíz centisig, hihetetlen változatosságban megjelenve. Miért lenne ez mással máshogy? Ahogy ti kezdtek egyre inkább azok lenni, Akik Vagytok, a magatok világának a teljes jogú teremtõi, ebben az ütemben gyarapodik a világotokban a bõség és a változatosság, ami ugye egyfajta mennyiségi és minõségi jellemzõk egységes bõvülését jelenti; amit ha holografikusan szemlélünk, nem jelent mást, mint egy nagyobb darabkáját ennek a hatalmas és végtelen hologramnak, ami a Világegyetem.

 

(Azt is megbeszéltük, aranyaim, hogy a tudatosságnövekedés nem más, mint az „Én vagyok” kijelentés egyre szélesebb részletezettsége, ami a hologram esetében egy mennyiségileg nagyobb metszetet feltételez, és a legtermészetesebb dolog, hogy ez a fajta részletgazdagság, mennyiségi és minõségi növekedés megjelenik az életetek minden területén.)

 

A mai ember - bár ez még leginkább egyfajta fizikai, külsõ ráhatásban nyilvánul meg, de a határok épp mostanság kezdenek elmosódni - egyre inkább azt érzi, hatással van az õt körülvevõ világ legnagyobb részére, hiszen a tudatosságszint emelkedése (aminek nem oka, hanem következménye a technológia) végtére nem tesz mást, mint meghatározza, aztán kifejezi és kinyilvánítja az ember isteni természetét. Amit pl. létrehoztatok a kommunikáció terén, az pár évtizede még csak egy álom volt, és ez nem más, barátaim, mint annak a tudásnak a manifesztációja, hogy a tudati kommunikációnak nincsenek határai, és ahol ez a fajta felismerés tart, ott tart jelen pillanatban a ti kommunikációs technológiátok. Eljön nemsokára az az idõ, hogy az internet mai formáján, a kommunikáció ezen módján csak legyintve mosolyogni fogtok, nem kell hozzá több egy-két évtizednél, hogy egy teljesen más alapokon nyugvó, és a mostani határokat is leromboló, globális kommunikációs és információs rendszert használhassatok teljesen szabadon. 

 

S ez a fejtegetés miért válasz a kérdésre, drágáim? Mert ahogy teljes joggal, Isten-emberként, igényetek van a változatosságra az automobilok, a piperecikkek, a könyvek és a mozifilmek kapcsán, ugyanez a kollektív igény jelenik meg, ami a szellemi életetek ápolását jelenti; nem elégednétek meg már egyetlen tanítással, egyetlen átfogó eszmével, mert ti már rájöttetek: nincsen egyetlen eszme, nincsen egyetlen mester és nincs egyetlen út. A mai perspektívája az emberiségnek már egy olyan rálátást eredményez, hogy ez nem is kérdéses, és valóban a mostani igazságotoknak jóval megfelelõbb szemlélet ez, pontosabban a most legmagasabb igazságnak tartott pontból nézve kijelenthetitek: nincs egyetlen egy olyan átfogó és mindent magában foglaló filozófia, eszmerendszer, ami teljesen hûen és résmentesen le tudná írni ennek a hatalmas Mindenségnek a mûködését. S itt meg is válaszoltuk azt a kérdést, hogy minek az angyali tanítás, hiszen ez nem más, mint a változatosságnak egyfajta, a horizontális tengelyen túl megjelenõ, vertikális tengelye; hiszen a változatosság nem csupán azt jelenti, hogy sokféle tanítás van, hanem azt is, sokféle helyrõl érkezõ tanítás van. 

 

És akkor ezt a füzért bezárva, végezetül megválaszolnám azt is: minek egyáltalán tanítás? Igazából a tanítás nem más, mint a megismerési folyamat egy része, pontosabban olyan, mint az olvasókönyv az általános iskolában, vagy a csörgõ a kisded kezében. Fel lehet nõni olvasókönyv és csörgõ nélkül is, de a világ megismerésének folyamatában az emberiség önmaga számára olyan segédeszközöket teremtett, amik segítik ezt a folyamatot. Minden tanítás, még ha úgy tûnik „kívülrõl” jön is, egy belsõ igényre, egy belsõ kérésre érkezett válasz; akár a cipõ, vagy az autó, vagy a komputer.  
 
Térjünk át a következõ kérdéskörre, arra, hogy miért nem látjátok az eredményét a világotokban ennek a számos tanításnak? Miért van még számos drámára épülõ kapcsolat? Miért jelentkezik a dualitás hatalmasabb módon, mint az várható lenne? Miért van kitéve sok tanító olyan támadásoknak, amit egy szabad világban már nem indokolna elvileg semmi? Mennyit érnek ezek a tanítások, és mi a biztosítéka annak, hogy nem unatkozó lelkek buta játékairól van szó? 
 
Az elsõ három kérdést, ami alapvetõen egy kérdés, cáfolni szeretném a válaszommal: nem igaz, hogy nem látjátok a változást a világotokban, hiszen nem kell messzire mennetek, csak vissza az idõben kb. húsz évet, és megnézni, hol van ma az emberiség tudatossága, és hol volt 1986-ban? 22 év telt el, ez egyetlen ember életének jobb esetben a negyede! 

 

Tegyetek egy próbát, kérek mindenkit! Keressetek a magatok nézeteiben egy olyan pontot, amirõl úgy érzitek, ennek az elfogadása, megértése és belátása egy magasabb tudatossági szintet feltételez! Legyen az bármi, bármi, amit ti elfogadtok, de azt gondoljátok róla, sok embernél ez már, ahogy ti mondanátok, „veri a lécet”! És tegyétek ezt a gondolatot egy egyszerûen megérthetõ mondatba, majd mondjátok el a környezetetekben találomra 10 embernek! Meg fogtok lepõdni, mennyire nem az lesz ennek a buta kis tesztnek az eredménye, mint amire számítotok! Egész egyszerûen arról van ugyanis szó, hogy amint azt már említettem, ez a folyamat végtelenül magányos és természetesen teljeséggel kollektív is egyben, de a magányos belsõ részérõl nektek nincs tudomásotok, és „Mari néni”, akirõl azt gondolnátok, nem látja a fától az erdõt, lehet, hogy meglep ám titeket, ha van elég bátorság és kíváncsiság bennetek, hogy elbeszélgessetek vele. Mi egy más szemszögbõl látván a folyamatokat, azt észleljük, hogy abba a kád vízbe, ami most az emberiség tudatosságát szimbolizálja, több helyen beledobáltátok a magatok színes festéktablettáit, amik hihetetlen gyorsasággal oldódnak fel az eddig színtelen vízben, és igazából kevés olyan része van ennek a víznek, ami valamilyen módon ne kapott volna ezekbõl a színes festékektõl egy halvány árnyalatot. És a tabletták élénk színárnyalata kezdi a környezõ részt megszínezni, és ez a folyamat nem hogy nem terjed, hanem nagyon kevés idõ kell már ahhoz, hogy ez a kád teljesen színessé váljon. Csak, ugye, amíg te a tablettából nézel a halványabb részekre, erõs kontrasztot látsz, de a lényeg a színek megjelenése, mert az azt jelenti, hogy a tabletta már felolvadt és megszínezte az egész kád vizet; és ez a lényeg, nem a színárnyalat intenzitása, hanem a színek egységes megjelenése a kádban, hiszen mint azt mondottam, ez az evolúció kollektív, mint ahogy egy kád víz egy részét sem tudod a festék elõl elszeparálni.

 

S ami a tanítókat érintõ támadásokat illeti, s az õ kompetenciájuk megkérdõjelezését, azt kell mondanom, ez is a változatosság és a bõség nagyon is természetes következménye egyfelõl; hiszen ahhoz, hogy te választani tudj a szappanmárkák közül egyet, a többire ekkor nemet kell mondanod bizonyos jellemzõk alapján. Ez a dolog egyik oldala, míg a másik, hogy amíg egy társadalomban a fõ ragasztó, a fõ összekötõelem az illúziórétegek által lefektetett hiedelemrendszer-hálózat, addig minden olyan törekvés, ami valamilyen módon ezt kívánja lerombolni, az adott társadalom tagjaira nézve veszélyesnek fog tûnni. Így volt ez régen is, ma is, és amíg nem történik meg az a fajta áttörés, aminek következtében ezek a falak kollektíve leomlanak, addig mindig lesznek olyanok, akik ezen bástyák védelmében össztüzet nyitnak azon létezõkre, akik rámutatnak egy rétegre és azt mondják: emberek, de hisz a királyon nincs semmi! De hisz a király meztelen! Ám idõvel, ha mennyiség átcsap minõségbe - azaz egyre több ember kiált fel, hogy a király meztelen - ekkor valóban meztelenné válik már azok szemében is, akik nem kiáltanak. S akkor már nem fog felmerülni, hogy unatkozó lelkek porhintései ezen és más egyéb tanítások, hiszen ez csak addig merülhet fel, amíg sokan még nem tudják, vagy nem akarják látni, hogy a király valóban meztelen, mert addig az a pár hang, aki erre próbálja a figyelmet felhívni, inkább zavaró számukra, mint hiteles. S sokan lesznek, akik olyan tanításokkal állnak elõ, ami a király ruházatának illúzióját hivatott fenntartani, s addig lesznek õk jogosan a színen, amíg erre a társadalom egy részének igénye van. Az õ igazságpontjukból igaz tanítók õk; egy magasabb igazságpontból – mondjuk az enyémbõl - nevezhetõk jogosan hazugnak, de az mindenkinek a szabad választása, mely pontból határozza meg a világot és benne önmagát. 
 
És a kérdésfüzér utolsó elemként megválaszolnánk azt a kérdéskört is, ami arra utal, hogy miért ellentmondásosak a tanítások, miért nem épülnek egymásra, miért van nektek az az érzésetek, hogy valahol ugyanarról beszélnek, de mégis másról, illetve mi a helyzet a mi régiónkból lehorgonyzott tanításokkal, miért nem fejeznek ki egyfajta egységet? 
 
Kedveseim, erre a kérdéscsokorra is egyszerû a válasz, amit egy egyszerû, hétköznapi példán keresztül kívánok számotokra megvilágítani. Van egy hatalmas épület, egy hatalmas, többszintes és a térben is elnyúló, szabálytalan alaprajzú épület. Az a feladata egy embercsoportnak, hogy írja le ezt az épületet minél hûbben, minél hitelesebben egy olyan bizottság számára, aki nem látja ezt az épületet, mert egy másik országban él. Az épület olyan hatalmas, hogy egyszerre elfér benne 10 000 ember kényelmesen, ám erre a feladatra, ennek az épületnek a felvázolására 100 ember lett kiszemelve. Tízen felmennek az épület tetejére, 10-10 bejárja a folyosókat, 20 a liftrendszereket nézi át, 20 a szobákat járja végig, 10 pedig megpróbálja kívülrõl feltérképezni az épületet, 20 pedig a homlokzatot nézi végig köteleken lógva.  Mindegyik begyûjti a tapasztalatait, majd felállnak a megbízók elõtt, és bemutatják az épületet azokból a szemszögekbõl, ahonnan õk vizsgálták. És bizony lehet, hogy a bizottságnak átadott információk ellentmondásosnak fognak tûnni, mert aki a liftrendszert vizsgálta át, abban töltötte az idejét, azt mondja arra a kérdésre; milyen a klímája az épületnek, hogy hideg van, 19-20 fok; míg, aki a szobákat járta át, azt mondja: kifejezetten meleg az épület, olyan 24-26 fokos. Ha az alakjáról kérdezik ezeket az embereket, teljesen más módon fogja ezt leírni, aki a tetõn járkált, mint aki az utcán, aki a homlokzaton, és aki a folyosókon. Ismeritek már ti ezt a példát a híres elefánthasonlattal, de igazából az én példám arra irányult, hogy ha még egyeztet is a liftet átnézõ ember a szobát átvizsgálóval, akkor is õ a saját tapasztalásairól fog a bizottságnak beszámolni, hiszen õ kifejezetten ennek a területnek a feltárására volt felkérve; és tudja jól, hogy ott van mellette a társa, aki majd bemutatja a szobát, és emiatt neki egyáltalán nem feladata arról beszélni. Hiszen az egységes képet majd a bizottság alkotja meg az épületrõl, és pontosan ez által a sokféle perspektívából jövõ információ által lesz számukra teljes a kép. S miután egy épület leírását kapták meg különbözõ megfigyelési pontokból, lesznek bõséggel egységes elemek is a látszólagos ellentmondások mellett. Az ellentmondás meg mindig csak egy nézõpontból ellentmondás, minden ellentmondás csak perspektíva kérdése, hiszen ami számotokra ellentmondás, számomra teljesen egymás mellett megálló, két nézõpont által leírt cikkelye a Mindenségnek, mindenféle ellentmondás nélkül. Az ellentmondás a logika és a ráció kertjében termõ gaz, de miután ez a Világegyetem Rend-alapú, a benne létezõk is e Rend részei, s ami néha káosznak tûnik, egy kis utazás után egy nagyobb perspektívából, nem más, mint a Tökéletes Isteni Rend része.

 

Folytatjuk a beszélgetéseket, továbbra is az igényeiteknek megfelelõen, hol sok rövid, hol egy terjedelmesebb válasz útján. Továbbra is ti vagytok azok, akik meghatározzátok e folyamat menetét, gyakoroljátok a részvételnek ezt a fajta, újszerû módját, mert bizony más területeken is hasznát vehetitek majd az életetekben!